Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-14 / 286. szám

6. oldal 1927. október T4 BÁCSMEGTta NAFLÖ Jaj, népek, megs zur tara az uram Halál családi perpatvarból — Mái fiiévi börtönre ítélt ék a férjfyiikoi somsicsevói bak'ernét ■ A szuboticai törvényszéken csütörtö­kön tárgyalta Starcsevies Mátó törvény­­széki tanácselnök büntetőfanácsa a lia­­láttokozó súlyos testisértés bűntettével vádolt Kvalik Mária somsicsevói asszony bűnügyét. A vád szerint Kvalik Mária •ez év február hó 22-ikén délután kés­­szurásókkal négy sebet ejtett férjén. tivolik Ferenc somsicsevói pályaőrön, aki a szenvedett sérülések következtében a szuboticai közkórházban, ahova beszál­lították, az eset utáni ötödik napon meg­halt. A csütörtöki főtárgyaláson a vádat Gájics Bogdán áltemiigyész képviselte, a védelmet Schwarz Lajos dr. ügyvéd lát­ta el. A véres családi dráma a somsicsevói 117-es számú vasiul őrházban játszódott k, tiz-tizenöt perc leforgása alatt. Kva­lik pályaőr, aki kevéssel a véres eset előtt került a 117-es őrházba, szerette az italt és ezért sűrűbben tartózkodott a korcsmában, mint az őrházban. A pálya­őr és felesége között emiatt állandó volt a viszálykodás. A kritikus napon, délután ismét a korcsmában ivott a pályaőr, amikor a felesége elküldött érte egy kis fiút, ezzel az üzenettel: — Gyere haza, mert jön a noviszadi vonat. A vasúti őr ismételt üzenetre tért csal; haza ittasan és alig lépett a házba, mér­gesen támadt a feleségére, hogy miért üzenget utána. Ebből, mint rendesen, szó­váltás keletkezett a házastársnk közt amely annyira elfajult, hogy az véres drámára vezetett. A tárgyaláson Kvalik Mária, a vád lőtt asszony, az elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, azt felelte, hogy annyiban bűnös, hogy késsel megszűrte férjét. Ezt azonban önvédelemből tette. A szerencsétlen keddi napon — mondotta a vádlott — amikor az uram Ittasan hazajött és kérdőre vont. hogy miért küldözgetek utána, igyekeztem lelkére beszélni, hogy javuljon meg, mert ha igv Beograóból jelentik: A beogradi első­fokú bíróság, mint eskikltbiróság, csü­törtökön kezdte meg óriási érdeklődés mellett Sztépics Simeon volt belügymi­nisztériumi tisztviselő bűnügyének tár­gyalását. Szíépicset, aki mint a belügy­miniszter bizalmi embere, bizalmas jel­legű kifizetéseket eszközölt a belügymi­nisztérium bizalmas alapjaiból, azzal vá­dolják, hogy 1.645.000 dinárral nem szá­molt cl és ezt az összeget elsikkasztot­ta. Sztépics a vizsgálat folyamán azzal védekezett, hogy minden párával el fog számolni és p főtárgyalásön az eredeti okmányokat is be fogja terjeszteni. A tárgyalást Paljics elnök vezette és a tanácsban két hivatásos és két es­­kiidtbiró foglalt helyet. Az iratok is­mertetése után megkezdték Sztépics kihallgatását. Elmondotta, hogy 35 éves, Londonban született, 1915 óta rendőrtisztviselő, 1917 óta pedig a bel­­iigyminiszíeriumban teljesített szolgála­tot. Előadása szerint ott a miniszter bi­zalmi embere volt és miután nem volt pénztáros, az <i kötelessége volt. hogy a bizalmas kifizetéseket eszközölje. Hő­ből a célból 1.615.000 dinárt vett fel és fizetett ki. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy Ismerte-e a kifizetéseknek a célját. Sztépics igy válaszolt: — Ismertem. — Elnök: Tehát bevallja, hogy eze­ket az összegeket átvette. Vádlott: Beismerem. Ezután Sztépics felolvasta azoknak a listáját, akiknek a belügyminiszter ren­delkezésére kifizetéseket eszközölt. Köz­folyta.ja, elveszíti a hivatalát is. A fér­jem, aki egyébként jó ember volt és aki­vel elég jól éltem, dühösen rámtámadt lelkapott egy pléhkannát, amely az asz­talon feküdt és azt a fejemhez vágta. Kn erre rendkívül {elindultam és egyrészt izgalmamban, másrészt pedig attól való félelmemben, hogy az uram még talán az életemet is veszélyezteti, megragad­tam egy nagy kést. amely véletlenül az asztalon feküdt és azzal észnélkül szur­­káltam a férjemre anélkül, hogy néztem volna, hova szurok és hogy hányszor szurok. Mikor ez megtörtént és láttam hogy férjem összeesik, borzasztóan meg­ijedtem és a véres késsel magamat is ki akartam végezni. Több szúrást tettein magam ellen és a nagy vérveszteség folytán összeestem. A lármára figyel­messé lettek a szomszéd szálláson lakó emberek, jelentést tettek a csendőrség uél, ahonnan az őrjárat jött és az ura •niat bevitték a kórházba, ahol négy nap­ra rá meghalt Fn nem akartam az ura­mat megölni, csak védekezni akartam. A vádlott után Kujundzsics Mária ta­nút hallgatta ki a bíróság, aki elinöndöt ta, hogy az őrliáz szomszédságában van a szállásuk és egy napon a délutáni órák­ban kifutott az őrliázból az őr felesége és kétségbeesetten igy kiáltozott: — Jaj, népek, gyeitek, megszórtam az uramat. Odamentünk, de akkor már megtörtén? az eset. Or. Jelnics Riszío, törvényszéki or­vos, ismertette az elhalt Kvalik Ferencet falúit sérüléseket, négy nagy szúrás vc-!: rajta: kettő a hasán, kettő az oldalán volt a sebek közt olyan is. mely négy és iét centiméter mély volt. A bizonyít" eljárás ezzel véget ért és a perbeszédek után a bíróság meghozta az ítéletet amely szerint bűnösnek mondották ki erős felindulásban elkövetői! halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és ..ezért elítélte egy évi és hat hónapi börtönre■ ! gy az államiigyész, mint az elitéit fe­­lebl-eztek. tűk van: Antics miniszteri osztályfőnök ötvenezer dinárral, Nikoiics főispán négyezer, Luzarevics Manojlö beogradi rendőrfőnök huszonháromezer és Pan­­linrszka Vojvoda ötvenezer dinárral, amit VaudéV bolgár kotniíácsivezcr meggyil­kolásáért kapott. Dukanac védő: Akit nem is öltek meg.' Sztépics ezután hangsúlyozta, hogy mindezeknek az összegeknek a kifizeté­séről .szabályszerű utalványai vannak melyekét védője be fog terjeszteni. Elnök: Mennyi volt áz ön fizetése? Vádlott: Havi 1527 dinár. Elnök: Ezenkívül mennyit kereseti még? Ez a kérdés láthatólag zavarba hozta Sztepicsét, akiről tudvalevő, hogy rend­kívül költekező életmódot folytatóit és egy időben tulajdonosa volt két beogradi varietének is. — Mint magántisztviselő négyezer di­nárt kerestem havonta — fcleiie a vádlott • azonkívül fivérem is támogatott. Elnök: Egyél> jövedelme volt? Vádlott: Igen. honoráriumot kaptam a laiszter úrtól is. De ez bizalmas dolog ' ; azt hiszem nem kellene elmondanom. Elnök: De csak mondja cl! Vádlott: Rendesen ötezer dinárt kap­tam 1919 elejétől kezdve, de néha többet is. Ha valamelyik ügyet kedvezően elin­téztem. a miniszter ur külön megjutal­mazott és kétszer megnyertem az osz­­tálysorsjáték prémiáját - is, egyszer 85.000 és egyszer 65.000 dinárt. Elnök: Maga szerencsés ember! I Vádlott: Most is. amióta vizsgálati fog­ságban vagyok, ötezer dinárt nyertem I sorsjegyen. (Derültség.) A vádlott kihallgatása után Szubo­­tics Vojiszláv ügyész tartotta meg vád­­beszédét. Azzal Vádolta Sztepicset, hogy I állami pénzeket sikkasztott el, majd a vádlott magánéletéről beszelt és .kiejnel­­j te, hogy Sztépics' költekező és erkölcs­­• teleti életmódot folytatott. A bécsi rend­őrség mint leánykcreskedöt ismeri, no­ha Becsben bárónak és köyctségi ta­­j rácsosnak adta ki magát. A vádlott j Becsben valósággal orgiákat rendezett I és egy éjszaka 50.000 dinárt mulatott el. Az ügyész szigorú büntetést kért. Dr. Jantolek kincstári ügyész kérte , ezután a tárgyalás elhalasztását, an­nak megállapítása céljából, hogy Szte-Beogradból jelentik: ,Vic'A1 Alfréd kö­­veíségi tanácsos, aki a Jugoszlávia és Magyarország közt folyt tárgyalásokat Beogradbatt magyar részről vezette, csü­törtökön este Génibe utazott. Elutazás: előtt Nicki tanácsos a következőkben tá­jékoztatta a Bticsmegyei Napló munka­társát a tárgyalások eddigi eredményei röl: — Ma este Gertibe utazom, bogy a magyar kormányt azon a diplomáciai íerencián képviseljem amely a be­­■ kiviteli tilalmak leépítésével foglalko­­i!c. Remélem, hogy november első nap­áiban visszaérkezem Beogradba. ahol a ártárgyalást a két kormány delegá­tusai addig is tovább folytatják. A tár­­. lások első bárom betéten az anyag nagyrészét elvégeztük és egész sor konvenciónak * szöve­gét is megállapítottak. Olyan messzire vittük a tárgyalásokat, HÍREK —— Párisi esték Paris, október hó. Páris, mindannyiiink csodavárása, a város, amelyik mindenkié. A boldogtalan is tud mosolyogni Parisban és a boldog jobban tud itt örülni az életnek. Páris varázsa ezernyi apró. 1 eh elleti inom kis semmiségből tevődik össze, amiknek egyenkint nincs nevük, együtt azonban azt a szavakkal köríti nem irható leve­gőt adják, amely betölti a várost. Ezer­arcú, hitt nö Páris, a nap minden szaká­ban inás. Kora reggel kissé fáradt, a külvárosok és a Les Hallos környékén piszkosak az uccái. Ebben az órában olyan a város, mint a már öregedő szép asszony", reggel, mielőtt kikészítette magát. Aztán fokról-fotara szépül a vég­telen körengeteg; akárcsak a hin asz­­szony rúzzsal és púderrel, Páris is ki­csinosítja magát, hogy estére teljes fényében felragyogjon, a kokott csábitó mosolyával. Parisnak ez az esti mosolya raeg­­igézö. Sok-sok ezer villany-szeme ra­gyogva kacag az éjszakába, a sok szí­nes víllanytranszparens mint ezernyi gi­gászi száj röhög bele a Szajnába, ame­lyet a vöröses fény véresre sebez és az égbolt valahol az Eiifel-torony fölött úgy izzik, mintha a hatalmas város Hugókban állna és a félelmes tűz íes­­'enć vörösre a horizontot. Az Etoile-tól le egész a Tuilleirák-kertjéig egy hatal­mas fénysáv húzódik a Champs Elyséen ■gig a sok száz kandalábertől ragyogó Place de la Concorde-on át, az Opera .■lőtt a fényújság és a hatalmas transz­parensek ragyogása vakít, a Mont­martre ezer mulatója a legkülönbözőbb sziliekben ég és Cgi-sz Páris egyetlen óriási fénylőit. Ebben a ragyogásban százezer autó i siklik és tombol a világváros élete. A 1 Metro izzó kocsijai zaias cobogással pics állami tisztviselő volt-e, a bíróság azonban ezt az indítványt elutasította, Vujanac védő mondotta cl ezután vé­dőbeszédét és hangsúlyozta, hogy minden kifizetést igazolni fog és a ná­la levő nyugták közt szerénél Szokics Mihajló beogradi újságírónak 142.000, l.czarcvics Man'jió rendőrfőnöknek 23.000 és Antics miniszteri osztályfőnök­nek 5.000 dinárról szóló nyugtája. Szü­net után a délutáni tárgyaláson thi­­kanac Szlávkó mondta el védőbeszédét és beterjesztette azokat az okmányo­kat. amelyekkel Sztépics kifizetéseit 'gazolta. A tárgyalást ezután félbeszakították, ítélethirdetésre valószínűleg pénteken kerül a sor. hogy csak jelentéktelenebb kérdések'vár­it most már tisztázásra. Így készen vannak: a kölcsönös jog­­egélyre vonatkozó konvenciók, n termelő és szállító társaságok szék­elyének áthelyezéséről szóló, a ttös adózás elkerülését célzó, « órházi ápolás kölcsönösségére, : ' tárvárosok és vármegyék va­gyonának ielos/.tására vonatkozó konvenciók. — Remélem, hogy visszatérésemig rág számos más kérdést is tisztázni lehet, igy a letétek, árvapénztárak, a nyugdíjasok, a régi korona-adósságok ügyét és egyéb kérdéseket. A forgalmi kérdésekben szintén folynak tárgyalások és ha ezekben is sikerül eredményt el­érni. akkor rendkívül meg lehetünk elé­gedve mindkét részről a tárgyalások eredményével. ] siklanak ki a föld alól, az autóbuszok I hatalmas teste, mint a részeg ember tántorog a fényes uccaburkolaton, autók rohannak ölelkező párokkal: a világ­város most él igazán. Japánok és né­gerek, családanyák és elesett ttccai nők, sikkasztok és feltalálók, apacsok és arisztokraták nyüzsögnek kaotikus ösz­­; szevisszaságban, mint valami óriási pa­­( noptikum figurái. A Szajna-partján, a ! hidak alatt nyomorultak keresnek szál­• lást és a ragyogó hotelekben puha pár­­j nákon most gyűl ki a szerelem. A szín­házakban sok ezer ember kacag és sir, a mulatókban házmesterlányok és nagy­ságos asszonyok táncolnak egymás i mellett, a boulevardok kis színpadain meztelen fiatal nők tárják megszokot- i tan, szégyenkezés nélkül testüket az ! éhes férfi-szemek elé és a müvész-kávé­­' házakban bohó fiatalok szőnek merész j terveket... Páris él, örül és mohó sietséggel hab­­zsolja az örömöket, odaadva magit mindenkinek, aki megkívánja. Kacér, i rossz nö ez a város, mindannyiunk örök j szeretője, pajzán, mámoros és xészégi- 1 tő. Mint tüzvörös hajfonat u£y lobog I uccuin és terein a ragyogó villanyfény, i izzó tüzkerefbe zárva a horizontot. Néró akarhatta ilyennek látni Rómát, amikor felgyújtotta. László Ferenc * i — A király sétája Beogradban. Beo­; gradból jelentik: Őfelsége Alekszandar j király szerdán este adjutánsának tár­• saságában hosszabb gyalogsétát tett a I fővárosban. Őfelsége a Kralj Alekszan- I drova-uccai kapun hagyta el a királyi i palotát és a Kalimegdánig haladt. A i királyt a járókelők melegen köszöntöt­ték. amit Őfelsége mosolyogva viszon­; zott. Visszatérőben Őfelsége meg­­hívására hozzácsatlakozott Radoj­­lovlcs Milos mérnök, akivel beszélgetve 1 folytatta a király útját. A »Kolarac« J sarkén hatalmas tömeg várta az ural­­! kodót és viharos ovációban és szűnni I nem akaró éljenzésben részesítették. 1 Alekszandar király integetve, mosollyal A belügyminisztérium bizalmas alapjainak sikkasztójaa beogradi bíróság előtt Sztépics volt belügyminiszteri tisztviselő a tárgyaláson fel­sorolta azokat, akiknek a belügyminisztérium biza’mas alap­jaiból kiűzetéseket eszközölt Kedvező mederben haladnak a jugosdáv-magyar tárgyalások Nicki Alfréd a magyar de'cjác’ó vezjíője Beograjdból Gemibe utazóit

Next

/
Oldalképek
Tartalom