Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-12 / 284. szám

4. oldal

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

*927 október 12

Miért utasították ki

Temesvárról Zsivojnov szerb tanilót ?

A temesvári szerb pli:pöki vikárius lemondott, megnősült és ügyvédi irodát nyit — A gyárvárosi egyházközség egy tekintélyes vezetője je entetie fel a szerb tanítót és tornán á'lamel'ene izgaid~sa' vádo ta

Vrsacról jelentik: Néhány nappal ezelőtt jelentette a Bácsmegyci Napló, hogy Zsivojnov Vláda tanitót,*aki a te mesvári szerb felekezeti elemi iskolában tanított már évek óta, a román hatóságok kiutasították és áttették a határon. Zsivojnov kiutasítása összefüggésben van dr. Nikolics Szteván temesvári püspöki vikárius lemondásával.

Dr. Nikolics Vikárius Vrsacról került Temesvárra, ott azonban rövid időn belül összeütközésbe került a romániai szerb kisebbséggel és akciót indítottak ellene, mert életmódja és viselkedésé nem fért össze a papi méltóság tekintélyével. Ennek az akciónak volt egyik vezetője Zsivojnov is, aki a romániai szerbek között nagy népszerűségnek örvendett.

A vikárius elten indított akció eredménnyel végződött. Dr. Nikolics látva helyzetének tarthatatlanságát, a közelmúltban letétté az ügyvédi vizsgát és a romániai szerbek vikáriusa lemondott tisztségéről, elhagyta felckezetét, megnősült és ügyvédi irodát nyit Temesváron.

Dr. NikolicSnak néhány barátja nem nézte tétlenül a vikárius távozását és mert az ellene indított akciónak vezérét Zsivojnov Vláda személyében tudták, a Temesvár-g'yárvárosi szerb egyháztanács egyik tekintélyes funkcionáriusa feljelentést tett a szigurancánál Zsivojnov ellen.

A feljelentésben azzal vádolták a szerb tanítót, hogy 1923. évben több cikket irt Románia ellen, nyilvánosan az állam ellen izgatott és mint megbízhatatlan elem az országból eltávolitandó.

Dr. Kalinovics feljelentése után azonnal megindult a vizsgálat. A sziguranca ügynökei előállították Zsivojnovot és a szerb tanítót letartóztatták.

'Zsivojnov kihallgátásakör 'tiltakozott' ,'3 „vátl,,.eilen és kijelentette, hogy ‘soliaí Rem i Izgatott az állam ellen és az sem igaz, hogy Romániá ellen cikkeket-irt volna. A nyomozás sem produkált ellene pozitív bizonyítékokat. Tekintettel azonban arra. hogy Zsivojnov, aki már évek

óta Temesváron, lakik és a román megszállás ott találta — a Jugoszláviához tartozó Irbiste községben született, kiutasították Romániából és áttették a határon. A romániai szerbek mindent elkövettek, hogy tanítójuknak kiutasítását megakadályozzák, eredményt azonban elérniök nem sikerült.

Illetékes helyről nyert információink szerint a jugoszláv külügyminisztérium, amint hivatalosaon értsiilt Zsivojnov kiutasításáról, azonnal interveniált bukaresti követségünk utján a román kor Hiánynál.

Az intervencióra azonban még nem érkezett válasz.

Guö

e es me o

dás

i a : Csermely Gyű a

Ebéd után az asszony azt mondta urátak. a Vezérigazgatónak, hogy menjen >e vele a szobájába egy perere. rottos közleni valója volna;’ itt nem leltet t szobalánytól, aki folyton csak jönncgy és rakosgat.

Bent. a félhomályban hagyott kis szaonlian az asszony, kinos percek után, gy kezdte:

— Megelégeltem azt a megalázó helyetet. amiben itt. az ön háziban részem 'an. ön. jóllehet szeretett, csak kétezerből vett feleségül annakidején s ezt íreztette is velem nap-nap után. Itt rileg volt hozzám, mint az olyanhoz, akit nuszájból megtűrnek, otthonán kivül peig sohasem szerepeltetett mint hitveét. Még színházba sem vett el, ^ annál evésbbé egy-egy ösmerös családhoz, 'ürtem ezt a helyzetet, mert érdekűn larancsolta. hogy tűrjem, most azottan megváltoztak a viszonyok. Egy tiailembej-. aki megszeretett, kijelentette, ogy mihelyt szabad leszek, elvesz; érem tehát, hogy békeSségesen válunk el.

Mélior ur egy darabig hallgatott, aztán nyugodtan, fegyelmezetten bérezte:

— Ki az a fiatal ember, aki megkérte?

— Bízom önben, hogy gentleman lesz - felelte Méliorné szilárdan. — S anál inkább hiszem, hogy ön az lesz, sert az illető sorsa az ön kezében an.

— Egyik alkalmazottam a bankban?

— Eltalálta, kérem. Jeromos, a valua-osztályban számfejtő.

— De ha nem vagyok indiszkrét: hogy ezdődött az ön viszonya az emberrel?

— Disztingváljunk. kérem — felelte léliórné csöndesen. — Viszonyról nem shet beszélni. Kézcsóknál tovább ö még cm jutott el. Úgy kezdődött az ügy ogy kereste a velem való találkozást;

A megcsonkított egyzőköeyv

A novi^zadi városi jegyzőkönyvből ismeretlen tettesek kitéptek lapoka% amelyek egy sajtóperben bizonyító ada'oka*

tar ta'maztak

Noviszadról jelentik: Dr. Milovánovics Milován volt polgármester néhány héttel ezelőtt sajtópereket indított a Bóicsmegyei Napló, a Détbdcsl" és a Narod ellen 1926 július 20-án, tehát több mint egy évvel ezelőtt Írott cikkekért. A volt po'gármcster 1927 julius M én. egy nappal az egy esztendő let í* előtt, hcadta a sajtópereket és ig ’ többek között a Bácsmegyei Napló ellen is indult sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt eljárás, A volt polgármester ezalkalommal »A veit, de nincs polgármester« ciinü cikket inkriminálta, amelyet Mayor József hovlszadi munkatársunk irt ét amelyért a felelősséget is vállalta. Ebben a cikkben többek között meg volt írva, hogy dr. Milovánovics Miiovin pol*yármester korában már szabotálta a polgármesteri teendőket és múlt évi július közepén néni ment el fontos bizottsági ülésekre, ahova órákig kellett elnököt keresni.

Munkatársunk állítása bizonyítására szombaton, megjelent a várost jegyzői hivatalban, ahol hivatalos bizonylatot kért arról,- hogy dr. Milovánovics 1926 julius 17-én a nagy fontosságú villamossági bizottsági ülésre, amelynek hivatalból elnöke volt, nem mént. el és ad hoc elnököt kellett kijelölni. A jegyzői hivatalban elővették' a városi jegyzőkönyveket és megállapították, hogy Miiovútnvies volt polgármester 1926 julius 27-ét? tényleg nem elnökölt azon a nagvfontosságu gyűlésen és ezalkalömmal a hivatalos jegyzőkönyvekből kidcrülR. hosv đr. Milövánövics 1925 "jttljjts-9-|ti. !}:í'>s

13-án, iulitír» f-én. julius :16-i-i és július 17-én nem elnökölt a költs’-* vetési és. zárszámadási bizottságok ülésein. hasonlóképen nem elnökölt a julius 13.-án megtartott nyug.dijvälas/dmányi. ülésen, továbbá a julius 17-én

a korzón, a színházban, a parton is és hevesen udvarolni kezdett. Hát nem félti az állását, kérdeztem, hogy az igazgatóis feleségének udvarol? Dobion ki a főnököm nem bánom, felelte Jeromos elszántan, de önt mégis csak szeretem, módom s gyáva volnék, ha ezt titokban tartanám.

— Viszontszereti ön Jeromost? — kérdezte Mélior foltot tan

— Nem mondhatom, hogy szerétéin, de rökoiiszenvezek ve'.c, mint minden asszony azzal, aki férfi. És Jeromos az; talpig férfi és jellem.

— Oly bizonyos ön ebben, Aranka?

— No hallja? Aki annyira önzetlen, hogy szerelmének feláldozza állását és nem törődik vele. hogy esetleg es rosszabbat főz kapni, az feltétlenül férfi .és jellem.

— No jól van; ami ingemet »Hét. éti nem akarok az útjába állani. Maid elintézem a dolgot úgy. ahogy kel'. De többre azután igazán ne számítson pénzbeli kielégítésre legkevésbbé. Ön szegényen jött hozzám és épen oly szegényen megint távozik

— Pénzbeli támogatását nem kértem. válási készségét pedig köszönöm. Rendben vagyunk — mondta az asszony.

— A válóper dolgát majd megbeszélem az ügyvédemmel — mondta még Mélior és elment. — Addig maradhat minden, mint eddig volt...

Klubjában, ahová sieteit, Mélior ur egy támlásszékbe süppedt és nyomottan is, haraggal is átgondolta a __ helyzetét az asszonnyal. Kényszerből vette cl annakidején, mert olyan viszonyba keveredett a leánnyal, amit tisztességes ember csak házasságkötéssel liquidál...

— Jól teszi — gondolta magában — hogy elkivánkozik mellőlem az asszony s hogy változtatni akar n sorsán. S hogy akadt az a másik, aki szereti, nem is habozott engem megkérni, hogy váljunk el.

megtartott villamossági bizottsági üléseit és a julius hó 20-án megtartott pénzügyi bizottsági ülésen. A jegyzői, hivatal megígérte munkatársunknak, hogy a hatósági bizonyítványt, amely ezeket a ténykörülményeket igazolja, hétfőn át fogja adni. Annál nagyobb volt munkatársunk meglepetése, amikor hétfőn azt a választ kapta a városi jegyzői hivataltól, hogy a hivatalos bízónyüvány nem adható át, hanem azt csak a bíróság megkeresésére adhatják ki. Hiábavaló volt munkatársunk érvelése, hogy sajtóperében, amely magánpanaszra indul, a bizonyítást a vádirat kézhezvételétől nyele napon beiül eszközölni kell, különben az újságíró elesik a bizonyítás lehetőségétől és magánvádra megindult sajtóperben a bíróság hivataból semmilyen bizonylatot nem szerez be.

Csak munkatársunk ismételt és újabb sürgetésére adta ki a jegyzői hivatal a kért hivatalos bizonyítványt, amely azonban nem tartalmazza mindazokat ?7, adatokat, sőt abból a legfontosabb e.'rtök hiányoznak. A jegyzőt hivatal '■ kívánt legicntos.abb ténykörülménye- Ivt -azértHem igazolhatja, mert eddig ki nem derített. módon, valaki, akinek ez érdekében lehetett, vasárnap kitépte a Travanj Rankó másodjegyzö gondjaira bízott városi hivatalos jegyzőkönyvből ■éppen azokat a lapokat, amelyek még szombaton sértetlenül meg voltak és amelyekből inuhkatársimk és Lebhcrtz Miklós első a’jegyzö kétségéeltniil megállapították, hogy a cikkben felsorolt tényállásokat igazolnák. Munkatársunk sürgős, be.V.v.áuyi intézejt a uoviszad: törvényszék vizsEálóbirájához, amelyben Lehhcnz Miklós és Travanj Rankó jegyzők esküalatti kihallgatását kérte, arra vonatkozólag, hogy a városi jegyzőkönyv még szombaton tartalmazta azo-S mikor idáig intett gondolataiban Mélior, ur. hogy van valaki a világon, aki elveimé tőle az asszonyt, nagy liyomottságot érzett a szivében.

Másnap délelőtt csoda történt a bankban. Mílicr Ur. a szuverén bankvezér, behívatta magához Jeromost.

— Mennyi is az ön fizetése? — kér-tíezte.

— Kétszáz pengő havonta, könyörgöm.

Mélior legyintett a kezével. — Ez ném fizetés, ebből úri ember nem élhet meg. Es különben is: ön kiváló tisztviselő. Felemelem fizetését havi ötszázra. csak szentelje minden munkaerejét a banknak.

Jeromos, mikor kábultságából magához tért, áldotta a magasságos jó Istent. Hogv főnöke nem is sejti, hogy itt mi készül. — Mert ha tudna róla — gondolta magában — kiröpitene a. bankból, nemhogy a fizetésemet emelné, Havi ötszáz, a mostani viszonyok közt! Hol van ma vá'lalat az országban, mely ennyit fizet sokkal magasabb állású tisztviselőknek is?!

Pár nap múlva az asszonyon bizonyos lehangoltságot vett észre a bankvezér ur.

Négy héttel később Mélior megint be-Vatta Jeromost és szigorúan, méltat'ankodva rászólt:

— Mit hallok, Jeromos ur? Hogy ön kifelé* g'avitái a bankból és máshol keres elh » ezkedést... igaz ez?

Jeromos elsápadt. Elárult volna valamit az asszony? — De igazgató ur. könyörgöm — felelte — hogy tehet fe! énrúlam ilyen eljárást?

— Nos, igaz-é, nem igaz-e ... nem kutatom. Én súlyt helyezek arra, hogy ön itt maradjon. Kinevezem cégvezetővé, havi nyolcszáz pengő fizetéssel, kedves Jeromos ur.

Két nappal, vagy hárommal ezután, mikor Mélior ur az otthonába érkezett, első pillantásra is ugv látta, hogy az

kát a fontos adatokat, amelyek a cikk •állításait igazolják. Munkatársunk egyidejűleg fegyelmi és büntető feljelentést

tett ismeretlen tettes ellen.

sasam.

Vissza ordilit a hajó

ék egész vei részt veit

a bics’ ás úfoüál’ó üM3zés5!i*:n

SztarlbCcsejröl jelentik: Vakmerő rablótámadás történt a sztaribecseji hajóállomás közelében kedden délelőtt. Ars Sándornak, a Sztaribecsei—Novibecsej közt közlekedő hajó pénztárosának felesége tiz órakor érkezett meg a hajóval és az állomásról befelé tartott, amikor a Bogár-vendéglő előtt hirtelen egy tlutdlembcr ugrott hozzá és kezéből ki akarta tépni a rétiküljét, Az asszouv ellenállt, mire a támadó nyitott bicskát rántott elő és Ácsié kiejtette kezéből a ríttkitlt, amelyet ez felkapott a földről s a parkon keresztül futásnak eredt vele.

A hajóval érkezett többi utasok, amikor figyelmessé lettek a történtekre, üldözőbe vették á rablót. A nagy hűhót és futkösásí Ács Sándor is észrevette a közben NovihecSei felé elindult hajóról s látta, hogy feleségével történt valami baj. Ezért Ács visszafordította a hajót, kikötött és az egész személyzettel együtt a támadó üldözésére rohant. Iz.galmas hajsza keletkezett, amelyben egyre többen vettek részt, de a rablónak, miután keresztülszáguldott a városon, sikerült a Péter király-csatorna liidján átszökni Bácskogradistére. Ács Sándor telefonon értesítette a bacskogradistei csendőrséget és rendőrök mentek át Sztaribecsejről is, de a rablót eddig nem fógták el. Az eltűnt támadó liusZ-huszonkét évesnek látszott, simmicipőt, sports«pisát, barna télikabátot, viselt és feltűnően Vörös haja volt. Megtalálták a csatorna környékén azokat a papírokat, amiket útközben kiszórt a retikillből, de az abban levő Ihétszáz dinár készpénzt és a fontosabb okmányokat magával vitte a rabló.

asszonnyal történhetett valami. Nagy kiábrándultság undora és nagy méltatlnnkődás is Volt leolvasható Szép arcáról.

— Történt valami, édesem? — kérdezte Mélior szokatlanul gyöngéden az asszonytól.

— önnek joga van az őszinteségemhez. hát kertelés nélkül elmondom, hogy

mi történt. Találkoztam ma Jeromossal és ő azzal kezdte, hegy bocsássák meg neki. ö nem veheti a léikére, hogy feldúljon egy családi életet.

— És mit gondol Aranka, miért tette ezt az a nagyjellemü Jeromos?

— Megmondta, hogy miért. Nem veheti a lelkére, hogy feldúljon égy Családi életet.

— No hát, tudja meg, édesem, hogy nem ez a szent indok vezette. Hanem vezette a legerdinárébb önzés, felemeltem a fizetését havi nyolcszázra, kétszáz pengőről előbb ötszázra, azután nyolcszázra és cégvezetőnek is megtettem, szándékosan. Mert kiváncsi voltam. megtudni, feláldozza-c szerelmének ezt a hallatlanul előnyös állását is és elmegy-e kisfizetésű embernek, csakhogy elvehesse a nőt, akit szeret.

— És sejti-e az én eljárásom rugóit?

— folytatta Mélior nagy lágysággal...

— Mert mégis csak tájt volna, ha ön elhagy, hiszen... mégis csak.., szeretem öiit. S ha el bírja felejteni, ami történt ...

— ... akkor? — kérdezte az asszony és könnyező arca már oda is simult Ura kebléhez.

— Akkor ugv tekintjük a dolgot, hogy most másodszor Vettem el, dé nem kényszerből.

...Másnap délelőtt Mélior ur harmadszor is magához hivatta Jeromost.

— önt azonnal való hatállyal elboliocsátom — mondta neki hidegen, megvetően. — Hat hóitftp! végkielégítését már fo’.yósiítatlam a Pénztárnálí Hveheti ...