Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-04 / 246. szám
. szeptember 4 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. o!dai TŐZSDE Zürich, szept. 3. (Zárlat.) Beograd 913. Páris 2023, London 2521 és egynyolcad, Newyork 51865, Brüsszel 7220, Milánó | 2815, Amszterdam 20780, Berlin 12341, Bécs 7312.50, Szófia 374.50, Prága 1537, Varsó 58, Budapest 9075, Bukarest 320.50. Noviszadi terménytőzsde, szept. 3. Búza 78—79 kilós 297.50—300 dinár, bánáti 78—79 kilós 292.50—297.50 dinár, szerémi 78—79 kilós 292.50—297.50 dinár, rozs bácskai szokvány 280—285 dinár, árpa bácskai 65—66 kilós 260—265 dinár, szerémi 65—66 kilós 260—265 dinár, zab bácskai 200—202.50 dinár, szerémi 205—210 dinár, szlavóniai 200— 202.50 dinár, kukorica bácskai 197.50—200 dinár, bánáti 197.50—200 dinár, szerémi 197.50—200 dinár, bab fehér, ui, bácskai, két százalékos válogatott 350—355 dinár; lisztek: Ogg és Og bácskai 430—440 dinár, kettes számú bácskai 415—425 dinár, ötös számú bácskai 385—395 dinár, hatos számú bácskai 335—345 dinár, hat és feles számú bácskai 300—310 dinár, hetes számú bácskai 275—285 dinár, nyolcas, számú bácskai 210—220 dinár, korpa bácskai jutazsákokban 180—185 dinár, szerémi jutazsákokban 180—185 dinár, Szlavóniái jutazsákokban 177.50— 180 dinár. Irányzat: változatlan. Forgalom: 12 vagon búza, 32 vagon kukorica, 7 vagon liszt, 2 vagon korpa, 1 vagon rozs, összesen 54 vagon. Budapesti terménytőzsde, szept. 3. A budapesti gabonapiacon váratlanul nagyobb áresés következett be. A lanyhulás főleg a határidőpiacon jelentkezett. A márciusi és októberi rozsnál több mint 60 fillér volt az áresés, a májusi búzánál 22. A készárupiacon a búza 05, a rozs 20 fillérrel esett. Határidöpiacon búza október 30.82—31.04, zárlat 30.84— 30.86, március 33.44—33.88, zárlat 33.46 —33.48, május 34.10—34.28, zárlat 34.16 —34.18, rozs október 28.24—28.54, zárlat 28.22—28.24, március 29.76—30.04. felvétetnek a Bogojevo-Vajska-Ziva vodna zadruga védtöltésének megerősítési munkálataihoz kb. 820 ezer m3 főid mozgósításához. Munkadij köbméterenként 9—14 dinárig Az érdeklődők jelentkezzenek „Jos. Banheyer I Sin“ vállalkozó cégnél Vukováron Budapesti értéktőzsde, szept. 3. Magyar Hitel 92.8, Kereskedelmi Bank 135, Magyar Cukor 2405, Georgia 21.5, Rimamurányi 334.9, Salgó 86.9, Kőszén 790, Bródi Vagon 360, Beocsini cement 262, Nasici 181, Ganz Danubius 212, Ganz Villamos 185.5, Roskányi 14, Athenaeum 32, Nova 48.5, Levante 27, Pesti Hazai 249. Irányzat: szilárd. Vízállás A noviszadi hidrotechnikai hivatal jelentése szerint a jugoszláv vizek mai állása a következő: Duna: Bezdán 342 (+75), Apafin 394 (+52), Bogojevó 398 (+30), Palánka 292 (+24), Noviszid 280 (+24), Zemun 170 (+22), Pancsevó 140 (+20), Szmederevó 242 (+15), Orsóvá 176 (0). Dráva: Oszijek 170 (—4). Száva: Beograd 98 (+20). Tisza: Szenta 56 (+28), Becsej 50 (+20), Titel 215 (+6). Közgazdaság Uj ipartestület Bánátban. Becskerekről jelentik: A kereskedelemügyi minisztérium értesítést küldött a bánáti kereskedelmi és iparkamarához arról, hogy a délbánáti Jabuka községben megalakult ipartestület alapszabályait jóváhagyta. A szerdai járásban akciót indítottak az adóelengedésért. Szentáról jelentik: Pénteken délelőtt a szentai főszolgabírói hivatalban a szentai járási gazdák értekezletet tartottak, amelyen a gazdákon kivül Ada, Mol, Martonos, Horgos bírái és jegyzői is megjelentek. Elhatározták az értekezleten, hogy minden község küiön-külön fogja bejelenteni a szárazság által okozott kárt a pénzügyigazgatóságnál és ez alapon kéri a kár hivatalos felülbecsülését. Ezzel egyidejűleg az uj adóalap megállapítását és szenvedett kár alapján az arányos adóelengedést szintén kérni fogják. A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE <57> Irta: NUS1CS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁN — Melyik? — csodálkozott az asszony. — Hát a Mara asszonyság... bocsásson meg ... tudod, de azt mondták az emberek, hogy maga tud a kártyából jövendőt mondani. Maga lenne az? — Én — mondotta Mara asszony. — Ejnye, de jó, hogy megtaláltam! — mondotta a pópa és fáradtan leült a székre. — És mit szeretne megtudni? — kezdte Mara asszony amúgy messziről, hogy kipuhatolja a dolgot. — Nagy bajbán vágjak — mondotta a pap — és szeretném ... szeretném, tudja, hogy ha mindent megmondana nekem. — Tán csak nem nagybeteg valakije? — Nem! — Vagy talán csak nem?... — Szükség, baj, semmi más! Én sem vagyok a bűnös, nekem sem tehetnek semmit, de tudja, hogy milyen a bajba jutott ember helyzete. — Na gyerünk hát. lássuk, mit mond a kártya! Mara asszony először leszedte az asztalt, azután fölkelt, elővette a kártyát, amely mindig a párnája alatt volt, szemben a pappal leült a székre, keverni kezdte a kártyát és hogy ne maradjanak olyan sokáig csöndben, szólt is néhány szót: — Talán özvegy? — Dehogy vagyok — mondotta a Pópa — bár az lennék! — Hát persze, jobb lenne — vélekedett Mara aszszonyság — igy a papné sokszor van útban. — De mennyire! — erősítette a pap. — És azért jött Beogradba, hogy kissé elmeneküljön a papnétól? — Hát nem ép azért, de a baj ide hajtott. Holnap Ítélnek fölöttem, holott nem vagyok bűnös, szeretném hát látni, mit mond a kártya. — Hát bizony ,az én kártyám meg fogja mondani az igazat. Messze földön hires vagyok ezért. — Tudom, mondták az emberek! Mikor Mara asszonyság már eléggé megkeverte a kártyát és elegendőt megtudott, amennyi legalább a kezdethez kellett, rálehelt a kártyára, aztán odaadta a pópának^ aki szintén rálehelt, utána pedig kezdte a kártyákat elosztani az asztalon. Négy sorba hét kártyát rendezett el, végül még négyet a kezébe vett, hogy letakarhassa a többit — Födjem be a feleségét? — Födné be a föld, isten bocsássa meg! Ö csinálta az egész hercehurcát! — Hát jó, födjem le ezt a lányt? — Ne födje be azt se. miatta kerültem vád alá. — Hát akkor födjem be ezt a nagyurat? — És mi az a na gyúr? — Hát valami igen nagy ur, generális, miniszter ilyenforma. — Mitropolita is lehet? — Lehet! — vélte Mara asszonyság. — Hát akkor födje be a mitropoh'tát! Mara asszonyság lefödte a mitropolitát, lefödte a leányt a hírnököt és a bajt. Azután felnyitotta a kártyákat és kétkedőén rázta meg a fejét. A pópa összerezzent. — Ahogy a kártyák mutatják, tisztelendő uram, maga nem jó szemmel nézi a feleségét. — Épen vele kezdi, az istenfáját! Azt nézze meg. Mara asszony, milyen szemmel néz engem a mitropolita? — Várjon tisztelendő uram, mindent sorjában fogok elmondani. Tehát várjon . . . egV, kettő, három, négy ... és Mara asszony egész hétig számolt, hét kártyát vett a kezébe és suttogni kezdett maga elé. erősen csóváivá a fejét. A pap úgy nézett az asszony szemébe, mintha egy könyvbe nézne. Végre Mara asszony felemelte a fejét és a paphoz fordult: — Ahogy a kártyák mondják, tisztelendő uram maga elkövetett valamit. A pópa felegyenesedett a széken, olyan mozdulatot tett, mintha mondani akarna valamit, de azután elhallgatott és várta, mit mond tovább a kártya. — Magának ellenszenves a felesége és mindez egy leány miatt történt. — Úgy van, miatta! — sóhajtotta a pópa. — Magát valami nagy veszély fenyegeti egy nagyur részéről — Ez a mitropolita! — ordított a pap. — Azt mondta tegnap, hogy le fogja borotválni a szakállamat! — És Ítélkezni fognak maga fölött. — Hát persze, azért hívtak! — Valami fekete bírák. — Persze, az egyházi bíróság — És maga nem fog jól járni. — Hát persze, mikor az egész világ ellenem fordult! — Hát ime, ezeket mondja a kártya! — fejezte be Mara asszony. — Az istenért, hogy tudta szóról-szóra eltalálni? Pedig nem vagyok vétkes, úgy segéljen engem a . . . Mara asszonyság huncutul elmosolyodott, megfogta a pap kezét és megnézte a tenyerét. — Ejnye, megbocsásson tisztelendő uram, de itt világosan látszik, hogy maga igen nagy legény! — De hol látszik az? — döbbent meg a pópa. — Itt olvasom ki a tenyérből. De nemcsak, hogy nagy legény, hanem ért is ahhoz, hogyan kell a nők körül forgolódni, nincs az az asszonyi teremtés, akit meg ne tudna csalni. — De hát csakugyan úgy van? — kiáltott fel a pap lelkesülve. Ekkor belépett az unokanővér is és letette a fekete kávét. — Tessék! — mondotta Mara asszonyság — ká' vé nélkül én nem engedem el a vendégeimet. A pap kinyújtotta a kezét a kávé után, ránézett az unokanővérre, az meg bájosan elmosolyodott, azután kiment. — Nana, itt van, mondom, hogy nagy legény maga, tisztelendő uram! íme, alighogy ránézett erre a leányra és az máris magára mosolygott. — Talán a nővére magának? — Senkim se, csak épen itt lakik nálam. — És maga, izé — kerülgette a pópa — talán szobákat is ad bérbe? — Bizony nem adok bérbe, hanem úgy, ha épen valami jó barátom elkéri egy-két éjszakára, hát odaadom, természetesen azonban csak jó pénz ellenében. — Hát persze — habozott a pap — én pedig, hogy az igazat mondjam, épen egy rossz szállodába készültem. Nem sajnálom a pénzt, de jobb szeretném, ha lenne valaki, akivel este el tudnék beszélgetni. Tudja, hogy van az, ha az embernek van valami nagy gondja, mindig szeret egy kicsit elbeszélgetni. — Hát lehet, ina estére és holnapra lehet. Tessék ahogyan tetszik. — Nagyon szépen köszönöm! Tudja, nagyon kellemetlen az nekem, mint lelki személynek valamilyen hotelba szállni. Jobb szeretem a magánházat. És úgy határoztak, hogy a pap húst és bort vásárol, az unokanővér, majd megfőzi és egy kicsit leül beszélgetni, hogy megvigasztalja a pópái. Nos, ha a regényekben az lenne a szokás, hogy az iró kissé elbeszélgessen a regény valamelyik szereplőjével, akkor ez a beszélgetés jelen esetben körülbelül igy nézne ki: író: De pópa barátom, én mintha már ismernélek téged valahonnan? (Folyt, köv.)
