Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-30 / 272. szám
1927. szeptember 30 5. oldal A tartomány rendelkezik a volt megyei épületek felett Az államtanács elvi döntése Szomborból jelentik: Érdekes elvi döntést hozott az államtanács a belügyminisztériumnak a vármegyék likvidálásáról szóló rendeletével kapcsolatban. A belügyminiszter — mint ismeretes — szabályrendeletet adott ki Bácska-, Torontói- és Temesmegye likvidálásáról és ebben a rendeletben többek között úgy intézkedett, hogy azok a vármegyeházai helyiségek, amelyekben az állami hivatalok voltak, továbbra is az állami hivatalok birtokában maradnak és a tartománygyülés semmiféle használati dijat nem követelhet. A beliigymniszteri rendeletnek ezzel a pontjával ellenkező döntést hozott most az államtanács egy konkrét esetből kifolyóan. A bácskai tartomány a vármegyeházán működő főszolgabiróságnak és a kerületi államépitészeti hivatalnak helyszűke miatt felmondott. Lukács Predrág főispán a felmondást megfelebbezte az államtanácshoz, amely most foglalkozott ezzel az üggyel. Az államtanács úgy döntött, hogy a felmondás jogos és indokolásában kimondja, hogy az 1927/28. évi pénzügyi törvény 163 szakasza csak arra hatalmazza fel a belügyminisztert, hogy a megyék likvidálását szabályozza, ezzel szemben a miniszter intézkedése a magántulajdon ellen is irányul, mert a tartományi és járási önrendelkezésről szóló törvény világosan kimondja, hogy az eddig fennálló vármegyék összes vagyona a tartományokra, mint jogutódra száll át. Lyrai kalendárium Irta: Somlyó Zoltán {Utánközlés tilos.) A dolgoknak csak annyiban van jelentőségük, amennyiben jelentőséget tulajdonítunk azoknak. Teszem azt: , itt van apám arcképe a. falon, aranyrámában. Ahányszor elmegyek mellette, mindig érzek valamit az apámból. Szuggesztiv alapon történik ez, de a szuggesztió nem kívülről jön, hanem belőlem. Mint ahogy minden szuggesztió önmagunkból indul ki! Hagyjuk, hogy a dolgok benyomást gyakoroljanak ránk s ezt a benyomást az érzés-akkumulátorral: agyunkkal kivetítjük önmagunk elé, hogy az a kis sugár, amely belénk lövellt, egész fényszóróval világítsa meg körülöttünk azt a kis területet, ahol mozgunk... De, teszem azt, abban a pillanatban, ahogy egy jobban sikerült fényképet szerzek apámról s ahogy erről az aranyrámába foglalt képről egy napon kiderül, hogy rossz fénykép, rögtön elveszti jelentőségét... Most ősz van; habár a nyár még karmai közt tartja a nappali órákat melegével, estefelé már csípős kissé a levegő és — nincs az a nyár, amiből egyszer szeptember, október és — december ne lenne. És most valahogy eszembe jutott, hogy a szeptember, az érésnek, a termékenységnek ez az áldott hónapja: a kilencedik hónap. Semmi nagyképűség sincs benne, ha ennek a dolognak különös jelentőséget tulajdonítok! A kilencedik hónap!... Ekkorra ér meg teljesen, életképessé a szőlő, ez a szimbolikus gyümölcs, amellyel kapcsolatban a »sziirct«-et ismerjük és megint csak: mint szimbólumot! Tehát kiderül, hogy az egy évnyi tizenkét hónap az egész természetnek miniatűr-másolata, dióhéj-tartalma. Januárban elkezdődik minden: a munka, a tervezgetés, az álmodozás, a csók... az energiák gyermekkora! Áprilisban itt a kamaszkor, júliusban a kinyiló rózsa ideje, szeptemberben a beteljesülések, decemberben az ossziáni vég ... Ez a dolgoknak a belénknevelt jelentöségkeresési alapon való magyarázása. Ha akarom. De megfordítva is lehet! Ha akarom, azt mondom: a tél a beteljesülés, nem a szeptember! Ki erőltetheti rám, hogy a júliusi rózsa bóditson el és ne a téli kamélia, amely a vatta közül az önkívületbe bóditó illatával kényszeríti rám a »jeleníöség«-et?!... leltéi, tu akarom, még évszakok sínese&ACSMEGTEI NAPLÓ nek! Csalt egyszerűen repülőgépre kell ülnöm és a nyári hőből pár óra alatt norvég fjord-hangulat lesz!... Mi van hát a jelentőségekkel?... Baj van a szimbólumok körül!... * Két kis csirkefogót láttam az uccán. Rongyosan, meztelen lábbal meglapultak egy kirakat előtt és egy vastag gyújtó-lencsével tüzbe fogták a járókelőket. Különösen az egymást köszöntve, örvendezve megálló, beszélgető szerelmeseket fogták tüzbe. Addig forgatták a domború üveglencsét, amig eltalálták a beszélgetők szemét és igyfelidézték a legkellemetlenebb nyugtalanságot. A beszélgetők idegeskedve, dühösen kapkodták a fejüket, zavarban voltak és egészen más hangon mondták ki mondanivalóikat és egészen más szavakkal, mint ahogy a lencse kellemetlenkedései nélkül tették volna!... Ha a nap a szemünkbe süt, lehunyjuk a szemünket ugyan, de az »áldott«, »jó«, a szent napot érezzük, dicsérjük és csodának, istennek tartjuk és imádkozunk érette. Ha egy ilyen lencse cselekszi ugyanezt, bosszankodunk, haragszunk, csirkefogók csinytevésónek bélyegezzük. Pedig: a gyűjtőlencse semmi más, mint kölcsönvevője a napnak. Addig-addig forog a kis csirkefogók ügyeskedő kezében, amig sikerül néki apróbb-nagyobb fénykölcsönt kiszorítania a legnagyobb fénytőkésből: a napból. De mihelyt tudjuk valamiről, hogy kölcsön-alapon szerezték, lenézzük. És nem gondoljuk meg, hogy a nap, a meleg, a szerelem, az élet: mindez csak kölcsön mindnyájunk részére! Hogy mindnyájan csak kölcsönkérők vagyunk ... A titokzatos Paleologue Jegyzék Mit Ígért Franciaország 1920-ban Magyarországnak? Budapestről jelentik: Óriási feltűnést keltett Magyarországon az a diplomáciai okirat, melyet a Magyarság szerdai számában facsimilében is közölt. Az okmányt, mely a trianoni békeszerződés előtt, 1920 tavaszán kelt, amikor az orosz vörös csapatok Varsót fenyegették, a francia külügyminisztérium küldte az akkori magyar kormánynak, melynek azt az ajánlatot tette, hogy ha Magyarország százezer katonát dilit Lengyelország védelmére, demokratizálja intézményeit, általános amnesztiát ad és francia ellenőrzés alá helyezi a MÁV-ot, a francia kormány területi engedményeket biztosit Magyarország számára. Az érdekes diplomáciai memorandumot, melyet Paléologue, a francia külügyminisztérium volt főtitkára irt alá, a Magyarság szerint gróf Semsey Andor vette át és juttatta el gróf Teleki Pál akkori külügyminiszterhez, aki azonban elmulasztotta a kedvező alkalmat és nem is kezdett tárgyalásokat a francia külügyminisztériummal. A Paléologue-jegyzék nemcsak politikai körökben, de az egész magayr közvéleményben nagy hullámokat vert. A sajtó megszólaltatta mindazokat, 'akik 1920 elején szerepet játszottak' á magyar közéletben, ezek a nyilatkozatok azonban annylrá homályosak es egymásnak ellentmondók, hogy a tényállás rekonstruálása szinte lehetetlen. Hivatalos helyen azt hangoztatják, hogy ilyen memorandum nem érkezett sem gróf Teleki Pál, sem a külügyminisztérium más hivatalos tényezőjéhez. Ezzel szemben Simonyi-Semadam Sándor akkori miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a jegyzéket a magyar kormány megkapta és a minisztertanács el is intézte. A volt miniszterelnök a hivatalos, titoktartásra való hivatkozással azt már nem árulta el, hogy az elintézés milyen természetű volt, hangsúlyozta azonban, hogy a titokzatos Paleologue-jegyzék ügyét a Bethlen-kormánynak módjában van megvilágítani, mert az iratok megvannak a külügyminisztériumban. Növeli a homályt, hogy a Simonyi-Semadam-kormány tagjai Bleycr Jakab, Benárd Ágoston és Haller István viszont kijelentették, hogy a jegyzékről nem tudnak, a minisztertanács nem foglalkozott vele. Apponyi előtt szintén ismeretlen volt a Palédogue-memorandum, a koronatanú: gróf Teleki Pál akkori miniszterelnök pedjg elzárkózik a nyilvánosság elöl és megtagad minden nyilatkozatot. A sajtó megszólaltata Friedrich Istvánt a kurzus első, miniszterelnökét, aki többek közt a következőket mondotta: — Miért az a nagy csodálkozás'? Nekdíh ínár 1919-ben áz volt az álláspontom, 'hogy nem szabad a 'béketárgyalásokkal sietni. Igenis a legkülönbözőbb ajánlatokat kaptuk az antanthatalmak részéről, sőt bizonyos akcióhoz egy szomszédos állam katonai segítséget, konkrét formában kilátásba helyezett. Az: én álláspontomat akkor hatalmi konszolidációjuk kiépítésével elfoglalt előkelő urak annyira veszélyesnek tartották, megállapodtak abban, hogy Friedrichet mindenáron el kell tüntetni a szintérről Megszólalhat Clark, Gordon tábornok, Troubridge, esetleg Lehár tábornok, de csak akkor nyilatkozhatnak velem együtt a részletekről, ha előzőleg összeülünk és megbeszéljük, hogy meddig mehetünk el. A budapesti sajtó vezércikkekben foglalkozik az esettel. A Pesti Hirlap-hzn Rákosi Jenő többek közt a következőket írja: — Meg kell szólalni mindenkinek, aki a dologról tudott és része volt benne. Tudnunk kell minden körülményt, minden okot, miért intézték el az ügyet úgy, ahogy elintéződött. Az Esti Kurír-ban Rassay Károly, a baloldal vezetője »Világosságot akarunk« címmel vezércikket ir, melyben követeli, hogy a Paléologue-jegyzékre a kormány teljes világosságot derítsen. Magyarországon mindenki nagy érdeklődéssel várja a további fejleménye- 1 két és. hír szerint az ellenzék a parlament I elé akarja vinni a kérdést Az ég is sirt az olaszokkal: az angolok győztek a veneziai Schneider repiilőversenyben Az olasz vereség óriási csalódást okozott — Zuhogó esőben félmillió ember nézte végig a versenyt Az olasz repiilöderby, »a levegő uralmáért« kiirt világbajnokság hétfőn az angolok javára dőlt el. Az olasz vereség óriási csalódást és levertséget okozott, valósággal nagy nemzeti fájdalom ülte meg a lelkeket és Itália minden táviró- és távbeszélővonala ezt a hirt röpítette világgá. Amikor Kinkead angol pilóta elsőnek emelkedett a magasba és kék gépmadarával már az első körben 430 kilométeres gyorsaságot ért el, hideg verejték ülte meg félmillió ember homlokát és látni lehetett, hogy a Schneider-serleget Itália számára mindenki elveszettnek tartja. Másodiknak a Sclmeider-scrleg tavalyi olyasz győztese, de Bernardi őrnagy szelte át a levegőt és amikor repülőgépével végigszáguldott az emberekkel tultömött strand felett, félmillió ember kendőt, kalapot lengetve, rekedten ordította, tulharsogta a motorok fülsiketítő zaját: »eviva de Bernardi.« És ebben a pillanatban talán visszatért a tömeg önbizalma, de Bernardi, a verseny főfavoritja, egész Itália bizakodó tekintetétől kisérve tette meg az első kört és csak akkor csendesedett el a tömeg lelkesedése, amikor az Exelsior Palace előtt elhelyezett gigantikus jelzőtáblára kiírták az első kör eredményét: Kinkead 6.59 perc (430 kilométer átlagos sebességnek felel meg), de Bernardi 7 perc (429 kilométer), Webster (angol) 6.38 perc (452 kclméter), Guazetti olasz) 7.13 perc (416 kilométer). Worsley (angol) 6.59 perc (430 kilométer), Ferrarin (olasz) —. De Bernardi, a tőfavorit az első kör után visszatért a hangárba és feladta a versenyt. Ferrarin, a másik olasz pilóta léldjultan, fél kört sem téve meg. szintén feladta a versenyt. Most már csak Guazetti képviselte az olasz színeket. A három angol, kör-kör után időtjavitva, szédületes sebességgel szeli tovább a levegőt. Pontosan egyforma köröket képeznek, mintha mérnökök száguidtak volna gépmadaraik előtt és tűzték volna ki a felhőkben az útjelző cölöpöket. Kinkead 6.59 perc után (50 kilométert ennyi idő alatt tett meg) 6.43 perc (446 kilométer átlagsebesség) 6.2.6 perc fa nap legjobb ideje, 465 kilométer) 6.46 és 6.55 perc időt ér el, de a hetedik, utolsó körben kimerültség következtében feladta a versenyt. Webster, a Schneider-serleg győztese 6.38, 6.37, 6.39, 6.33, 6.34, 6.37, 6.37 elért idővel, 453.282 kilométer átlagos sebességgel, 46.30 perc alatt tette meg a hét kört, vagyis a 350 kilométert és lett az ezidei verseny győztese. A harmadik angol: Worsley 6.59. 6 50, 6.48, 6.50, 6.48, 6.47, 6.45 idővel második lett. Guazetti (olasz) csak hat körig vett részt a versenyben és elért ideje: 7.13. 7.5, 7.3, 7.19, 7.27, 7.18 és a hetedik körben feladta. A verseny elején hatalmas eső zudult a tömegre, amely rendületlenül végignézte a versenyt és nem távozott előbb, mint amig az angolok az utolsó kört is megtették. Az Exelsior Palace Hotel terraszán helyezkedett el a trónörökös, a hercegek, a miniszterek, az arisztokrácia és az egész előkelő világ . Az olasz vereség ebben az előkelő; körben is nagy levertséget okozott. A trónörökös pár perccel utóbb festői yachtján visszatért a királyi palotába, melynek ablakai ez este csukva maradtak. A tömeg megostromolta a hajókat, csónakokat, motorosokat és gondolákat és a nagy népinvázió visszaözönlött a San Marcóra, amelynek aranydiszes ormán és a szomszédos Campanille csúcsán ez este nem gyultak ki a bengáli tüzek, noha az előre megállapított ünnepi program igy szólt: »A Schneider-serleg győztese tiszteletére nagy díszkivilágítás...« Elmaradt a hangverseny is, helyette késő éjszakáig szitált az eső, mintha az ég is egyiittsirna az olaszokkal. Azalatt Webster angol pilóta, a nap győztes hőse, szinte lopva, mintegy félve a felismeréstől, beosont az Exetsiorba, felment szobája erkélyére, ott rágyújtott egy cigarettára és a világ legtermészetesebb arcával bámult bele a tenger haragoszöld hullámaiba... Mayor József Tudományos alapokon nyugvó fogápolás! Minél erősebb a nyálkiválasztás, annál hatásosabb a száj ápolása. Fogkefe és viz nem elég ehhez. PEBECO-fogpaszta előmozdítja a nyalképzödést és igy a legkisebb ételmaradékok is eltűnnek a fogak közül. „4964|I PEBECO -fogpaszta
