Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-27 / 269. szám

!927 Szeptember 27 BÁCSMEGYEI NAPLÓ *■ 5. oldal Nem szüntetik meg a beiacrkvai gimnáziumot Sikerrel járt Sztankovics és Marin­kovics miniszterek intervenciója Becskerekről jelentik: A Bácsmegyei Napló munkatársa megkérdezte Szpajics Koszta beiacrkvai polgármestert, hogy hogy áll a beiacrkvai főgimnázium meg­szüntetésének ügye. A polgármester kér-v déseinkre a kővetkezőket mondotta: —• Most érkezett meg a közoktatásügyi miniszter rendeleté, amely szerint a főgimnáziumnak feltétel nélküli fenntar­tását. — Az előző rendelet ugyanis feltételé-, hez kötötte a gimnázium felső osztályai­nak fenntartását és annak engedélyezését csak akkor helyezte kilátásba, ha száz­húsz növendék iratkozik be. Sztankovics és Marinkovics minisztereket ebben az ügyben több küldöttség kereste fel itt­­tartózkodásuk alkalmával és a miniszterek megtesznek a gimnázium érdekében, megteszne a gimnázium érdekében. — A főgimnáziumnak fenntartása nem­csak gazdasági szempontokból volt kí­vánatos, hanem igen fontos kulturális okok is szükségessé tették. Az intézet növendékeinek nagy része Romániából, !a határmenti szerb községekből kerül ki és a Romániához tartozó Sokolovac és Langovec községekből naponta gyalog 'járnak be Belacrkvára a szegényebb sor­sú szerb diákok. 1 — Ezeknek figyelembevétele után ha­tározta el a minisztertanács, hogy a be­­iaerkvai főgimnáziumot nem redukálja iés annak fenntartását nem köti a növen­dékek számához. Elhalasztották az ujságiró-kongresszust A szekciók között nem sikerült megegyezést létrehozni Bcogradból jelentik: A jugoszláv uj­­fsiágifó 'egyesület kongresszusát vasár­nap kellett Volna megtartani Bródban. A delegátusok nagyrésze már szombat este (Bródba érkezett és azonnal megkezdőd­lek a tanácskozások a szekciók vezetői között, hogy biztosítsák a kongresszus munkaképességét és az elnökség egy­hangú megválasztását. A tanácskozások Vasárnap egész nap folytak, de a beo­­gradiak és a többi szekció között nem jött létre a megegyezés, mire a vezető­ség úgy határozott, hogy a kongresz­­szust elhalasztják. Vasárnap délután hat órakor Virani alelnök megnyitotta a kongresszust és bejelentette az elnökség határozatát, maid a beogradiak zajos tiltakozása közben az ülést berekesztette. A beogradi szekció tagjai azonban nem hagyták el a termet, hanem Krajcsumo­­vies Koszta elnöklete alatt folytatni akarták a kongresszust, minthogy azon­ban nem voltak határozatképes számmal konferenciává alakultak át és hangos vita után öt tagú bizottságot választot­tak azzal a feladattal, hogy lépjenek érintkezésbe a többi szekcióval a meg­egyezés létrehozása érdekében. Az osztrák szocialista nők a magzatclhajtási tilalom ellen Tiltakozó-gyűlésen követelték az uj biintsíöíamn javaslat 273. szakaszí­nak megváltoztatását Becsből jelentik: A szociáldemokrata nők szövetsége országos tiltakozógyülés­­rc hiv.ta meg a vidéki szervezetek ve­zetőit, hogy az uj büntetőtörvénykönyv tervezetének 253. szakasza ellen tilta­kozzanak. Pop nemzeti tanácsbeli képviselőnő előadta, hogy a régi osztrák törvények szigorúan- tiltották a terhesség mester­­‘ séges megszüntetését, még akkor is, ha az orvosi beavatkozással történik és ezt a tilalmat az uj büntetöreförmjavaslat is átvette. Kifejtette az előadónő, hogy az osztrák szociáldemokrata nők szövetsé» ge is kívánatosnak tartja, hogy az osz­trák büntetőtörvénykönyv a német bi­rodalmi törvényekhez alkalmazkodjék de a 253. szakasz ellen tiltakoznak, A jelenvoltak ekkor ilyen közbekiáltások­kal szakították félbe a beszédet: — Szégyen, gyalázat! Nem fogjuk tűrni, hogy emberi jogokat tiporjanak. — Az államhatalomnak — folytatta Pop asszony — csak akkor volna joga a nőktől mindenáron szülést követelni, ha gondoskodnék az anyákról és a cse­csemőkről, akiknek megélhetése nincs biztosítva. Tandler tanár, Bécs város egészség­ügyi tanácsnoka kijelentette, hogy a 253. szakasz lábbal, tipor emberi jogokat, másrészt esetet ismer az orvostudomány, amelyekben kész veszedelem az anya­ság. A gyűlésen elfogadott határozati ja­vaslat tiltakozik a büntetönovelia 253 szakaszának jelenlegi szövegezése ellen és követeli, hogy az orvos elvégezze a beavatkozást, ha azt egészségi szem­pontok megokolttá teszik.---------------------------------------------^ -----------------------------------------------­„Csak az intelligenciának és a paraszt­ságnak kell megengedni a szaporodást“ Méhely Lajos budapesti egyetemi tanár derűt keltő fajelméleti előadása Budapestről jelentik: A Pázmány Péter tudományegyetem hétfőn délelőtt tartotta megnyitó ünnepélyét, amelyen a társegyetemek, az Akadémia és a kü­lönböző tudományos társaságok képvi­selőin kívül megjelent gróf Klcbctsberg Kunó közoktatási miniszter is. Az uj rektor székfoglaló beszéde után Méhely Lajos filozófiai dékán tartott előadást az okszerű népesedésről. A hírhedt fajbiológusprofesszor, akinek »tudományos« működése több Ízben keltett már kínos feltűnést, ezúttal is kitért kedvenc problémájára, a fajelnié- Ictre és miután költői lendülettel ecse­telte a harmonikus családi életet, a ro­koni és idegen vér vizsgálatában me­rült el. Méhely kifejtette, hogy a ro­koni vér minden baj nélkül vegyül, az idegen vér ellenben igen sok bajt csi­nál, különösen akkor, ha a vér — zsidó eredetű. A tanulság — mondotta — eb­ből az, hogy a különböző fajú emberek összeházasodása igen veszélyes és az államnak oda kell hatni, hogy az anya és a gyermek vére közt ne lehessen ellentét, más szóval: meg kell akadá­lyozni az ilyen házasságokat. Az ünnepélyen résztvevő közönség fagyos nyugalommal hallgatta a tudós előadását és csak akkor támadt egy kis izgalom, mikor Méhely arra való hivat­kozással, hogy száz év múlva ötmilli­­árdnál több ember fog élni a földön, kijelentette, hogy a népszaporodást meg kell akadályozni. Ennél a mondatnál Klebelsbcrg is hangosan elnevette ma­gát. A nevetés átragadt a közönség többi tagjaira is és maguk a karzaton ülő diákok iá megmosolyogták a pro­fesszor tézisét. Méhely azonban nem tö­rődve a tüntető derültséggel, rendület­lenül tovább folytatta előadását és töb­bek között kijelentette, hogy az állam­nak nem szabad megengednie az ala­csonyabb néposztály szaporodását, mert a fajelmélet szerint csak az intelligen­ciának és a vagyonos parasztságnak van joga szaporodni. — El bennem a bit — fejezte be elő­adását Méhely — hogy Klebelsbcrg mi­niszter ur, miután felállította a tihanyi biológiai intézetet, a magyar faj bioló­giai intézetét is megteremti. A karzat diákjai tapsoltak, Klcbels­­berg azonban fagyos nyugalommal iilt helyén, de egyetlen tenyér sem csapó­dott össze a pódiumon sem. ahol a Páz­mány Péter-egyetem tudós tanárai ül­tek. A NYOMOR LAVINÁJA A gázgyár mögötti Kladek-telepen férgek falnak fel egy kilakoltatott szuboticai családot Százötven ember él össze zsúfoltan a Szentai­­úti bérkaszárnyában Amióta a Bdcsmgyei Napló meg­írta Molnár Rozália szuboticai asz­­szony családjának tragédiáját és nyomorát, azóta nap-nap után a szerencsétlen emberek újabb és újabb tömegei keresnek fel bennün­ket panaszukkal. A napokban egy Öt gyermekes asszony járt a szerkesz- [ tőségben és elpanaszolta, hogy gyer­mekeivel az uccán lakik, aztán egy rokkant jött feleségével és három apró gyermekével, hogy a földön alszanak és nincs betevő falatjuk, most pedig egy szerencsétlen asz­­szony keresett fel bennünket és el­sírta, hogy a Kladek-telepen egy kamrában a férgek falják fel nyo­morgó családját. A nyomor-lavina elindult, Szubotica koldusai és szen­vedői kinyújtották sebes tenyerüket. A napilap terjedelme és jellege nem engedi meg, hogy minden egyes esettel, részleteiben foglalkozzunk — noha bőséges ok volna mindegyikre — és a sok szomorú eset közül csak a legkirivóbbakat tárjuk a nyilvános­ság elé. A szuboticai nyomoríanyák közül a legszomorubb hire a Kladek-telepnek van, amely minden évben felszínre dob . egy-egy szivettépő proletár tragédiát. A Kladek-háznak most is megvan a szo­morú szenzációja, amely azonban most nem fog egy újságcikkel befejezést nyerni, mert a sárga bérkaszárnya ügye a szuboticai közegészségügyi hatóság elé került, amelynek vezetője dr. Pav­­kovics Milutin vársoi tiszti főorvos sze­mélyesen győződött meg a Kladek-ház­­ban uralkodó állapotokról. A Bácsmegyei Napló munkatársa szin­tén felkereste a Szentai-utí bérkaszár­nyát, ahol százötven ember él össze­zsúfolva. A sárga telep A hírhedt Kladek-ház a Szentai-uton, a gázgyár épülete mögött van. A sárgá­ra meszelt épület egyik fele a vasúti pályatestre néz, másik része a poros Lozsinszka-uccára nyílik. Az épületben huszonöt lakás van, egy és kétszobás nyomorúságos odúk, amelyekben össze­zsúfolva százötven ember tengeti nyo­morúsággal és kínnal teli életét. Az udvaron sovány akácfák, baloldalt hosszú sorban fehérre meszelt fáskam­rák. Az ajtók felett számok: 1, 2, 3, A 5 . . . Egyik lakásban szabó lakik, kihallat­­szik a varrógép zakatolása, amott ci­pész, másutt szennyes kötőjü asszonyok dugják ki fejüket. Minden lakónak van kutyája és macskája és a rengeteg zörgő csontu eb fögvicsoritva rohan az idegen­re, aki belép a sárga pokol udvarára. A szag kibírhatatlan. A disznóólak és tyúkketrecek ontják a fertőző bűzt. A la­kások előtt szappanos szennyvizpocso­­lyák és csontdarabok hevernek. Vézna gyerekek játszanak szótlanul az udva­ron. Ezek nem a bobó kisgyerekek vi­dámságával ugrándoznak, itt minden sárga és néma és szemét és pocsolyák mindenfelé. A ketrec lakói A hatalmas udvar sarkában, ahol a léckerítések ékalakban futnak össze, áli egy íaépület, ameiy valaha szeneskamra vök. A falai korhadt deszkából vannak, közte ujjnyi rések. A kamra előtt egy kötélen piszkos, bűzös zsákdarabok szá­radnak. Elől szemétdomb millió dongá­val, a kamra előtt korhadt deszka!.'1 "c. aztán a »nagyszemétdomb«, ahová a i. : százegynébány lakója a hulladékokat! hordja. Dongó legyek mili-iárdjai zugnak a szemét felett a levegőben, irtózatos orrfacsaró bűz terjeng, hogy szinte meg­szédül az ember és itt, ebben a szennyes sarokban rovarok, férgek, ragályos ba­­ciftnsok között él egy öttagú csatád. Megdöbbenve áll meg az ember a lát­vány előtt, amely itt a szeme elé tárul. Szenny és szemét közé elbarriküdozva a dültedezö fakamrában begyömöszötve él öt gyermekével Teher Antalné. A pony­varegények nyomortanyái sam hasonlí­tanak erre a képre. Az öt gyermek, aki itt él, minden emberi formáját elvesztet­te. Testüket gennyes sebek és borzalmas fekélyek borítják, amelyeket a lérgek és mérges legyek csípése okozott. Az anya: Fehér Antalné. Arca, amely csu­pa csont, tele van apró sebekkel, nem tud már sírni, csak suttogni és vádolni: — Tegnap elájultam az éhségtől, hol­napra felfalnak bennünket a férgek, az éhség miatt már nem is panaszkodom, mert a halál csak megváltás lenne szá­munkra. Mesél: Itt laknak egy hónapja a szemét kö­zött. A kamra mögött a vasút szenny­levezető árka folyik. Este milliárd szú­nyog és egyéb rovar száll fel a pocso­lyából és az odú résein behatolva, leeszik testükről a húst. Éjszaka nem lehet itt aludni. A gyermekek, akik közül a leg­nagyobb tizenkét éves. sírva ébren töl­tik az éjszakát, mert a szúnyogok és tét­­vek csípése miatt nem tudnak pihenni Megnézem a gyermekeket. Márta szá­ja körül sebek, a hét éves Viktor egész teste kiütéses, a többiek is összecsípve hunyorgó szemmel állnak a napsütésben. Fehérné nem kér semmit, csak pa­naszkodik. A palicsi földműves iskolában laktak, de onnan augusztus 21-ikén este hét árukor kitették az ut közepére. — Miért? — Egy hónappal hátralékban voltam a házbérrel — mondja Fehérné — holott vannak a városi épületben oroszok, akik évek óta nem fizetnek semmit. Bejöt­tünk a városba, itt Sziancsik tfrhoz, a Kiadek-ház felügyelőjéhez utasítottak, aki azt Ígérte, hogy szerez lakást. Lakás helyett ebbe a nyomorult kamrába he­lyezett cl és hitegetett, hogy lesz lakás. Közben a pénzem elfogyott, most innen is ki akarnak tenni. Napok óta sertések­nek való hulladék krumplit eszünk és régen éhenpusztultunk volna, ha Weisz Sándor, a ház egyik nemeslelkii lakója nem segített volna bennünket És amiért segített rajtunk, Sziancsik felügyelő most öt is ki akarja intrikáim a tulajdonosnál, noha tizenhat éve itt lakik és a legpon­tosabb fizető. Nincs lelke az embereknek, elnézik, hogy minket igy felfaljanak a férgek. Rengeteg patkány van itt. A la­kások plafonját keresztül-kasul fúrják az állatok, nem győzik a lakók tapasz­tani, éjjel a patkányok és egerek itt sé­tálnak az ágyakon a fejünk felett, de ez mind elviselhető, csak a rengeteg szú­nyog ne csípne és ez a bűz ne lenne ilyen elviselhetetlen. A ragályok fészke A Kladek-báz melegágya a ragályok­nak és járványoknak. Nem egy lakásban láttam a patkányok által fúrt lyukakat. A szemétdombok nyitottak, a szennyes vizet a lakók a lakások elé öntik. Az ólak megfertőzik a levegőt és az össze­­szoritott sziik udvarban százötven em­ber szívja be ezt a bacillusoktól meg­fertőzött gyilkos levegőt. A falak, ame­lyeket az egerek és patkányok kérész­­tül-kasul fúrtak, rozogák és bedöiéssel fenyegetnek. Dr. Pavkovics Milutin városi tiszti­főorvos. személyesen is kint járt a Kla­­dek-liázban és megnézte Feliér Antalné családját. A nemes szivü főorvos a férgek csípésétől keletkezett sebekre gyógykenöcsöt adott és igazolványt ál­lított ki Fehérné részére, hogy az ól, ahol az asszony lakik, lakhatatlan. Ezt az igazolványt a lakáshivatalhoz, kellett volna benyújtani Fehérndnek és lakás kiutalását kérni, de mivel a kér­vényre busz dináros okm.ánybélyeg keli — Fehérné egyelőre nem adja be, vár amíg húsz dinárja lesz... (sz. e.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom