Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-25 / 267. szám
1927, szeptember 25 BACSMEGYEI NAPLÓ 21. piagf A nedvesek nem alszanak Német pamfletek az antialkoholizmus ellen — németeket a háborúban? — A sör, a vallás ,r Berlin, szeptember hó. : A német alkohol-töke hallatlanul óvatos. Amióta az Egyesült-Államokban az absztinenseknek sikerült keresztül erőszakolni a »száraz-törvényt«, a német söripari és a bortermelő érdekeltségek olyan nagyszabású propagandát fejtenek ki az antialkoholista mozgalom ellen mintha, isten tudja, már a küszöbön állna Németországban is a prohibició bevezetése. Pedig . . . Hamarabb lesz az Atlanti-óceán száraz, mint Németország és ha maga Bacchus isten is megtér a Good Templar-rendbe, a bajor, a porosz és a szász akkor is le fogja hajtani esténkint a legközelebbi Schultheise- Patzenhoferné-1 az egy-két-kilenc krimijét. A sörbárók azonban azt az elvet vallják, hogy jobb félni, mint megijedni és csiráidban akarják megfojtani a prohibiciós mozgalmat. A zsák mindig megleli a maga foltját: szövetkeztek a politikai reakcióval s imponáló tervszerűséggel és agilitással igyekeznek belevinni a köztudatba azt a hitet, hogy N az antialkohoiizmus is egyike az államfelforgató tanoknak. (Minden alkoholellenes előadásra két gyűléssel felelnek a sörmágnások szolgálatában álló agitátorok és öt vaskos kötettel válaszolnak minden vézna absz^inens-röpiratra. A helyzet odáig fajult kogy az antialkoholisták ma már okosabban teszik, ha teljesen felhagynak a propagandával, mert minden megmozdulásuk csak azt eredményezi, hogy a , »nedvesek« — akik természetesen öszszehasonlithatatlanul nagyobb anyagi eszközökkel rendelkeznek — alkalmat és okot találnak elien-propagandájuk kiszélesítésére. Az alkohol éa a háború . Dr. Hans Schmidt-Giessen egyetemi tanár »Miért vesztettük el a háborut?-cimmel néhány hónappal ezelőtt kiadott egy röpirátot, amely megdöbbentő adatokat közöl arról, hogy a német csapatok .teljesítőképességét a világháborúban mennyire aláásta a mértéktelen alkoholélvezet. Az 1918-as tavaszi offenziva alkalmával a német katonaság széliében az egész fronton mindenütt kirabolta a borpincéket és Estaines, Merville. Albert, Soissons, Reims mellett nem egyszer megtörtént, hegy egész divíziói; hevertek napokig részegen a földön. ' Amíensnél két részeg hadosztályt ejtettek foglyul az ániántcsapatok egyetlen puskalövs nélkül. Ugyanez történt korábban Calaisnál. A temérdek — hiteles és meg nem cáfolt — adatokból az absztinens szerző azt a következtetést vonta le, hogy a németek a francia bor miatt vesztették el a háborút. Ez a végső konklúzió természetesen túlid a célon, mert a háborút se józanul se részegen nem lehetett megnyerni. A söripar propaganda-osztaga rögtön ki is használta az egyébként érdekes és kitűnő brosúrának ezt a hibáját és csatasorba állította Schmidt-Giessen professzor ellen a világháború valamennyi német tábornokát Hindenkurgtól Mackensenig. A hadvezérek kara az alkohol-töke nénzén, »Nem azért vesztettük el a háborút!« címmel válaszröpirafot adott ki amely nem azt cáfolja, hegy a katonák részegeskedtek- a fronton, hanem azt hogy az alkohol ártalmas. Éppen Ilindenburg és Mackensen óvatosak maradtak nyilatkozataikban s főleg azt hangsúlyozzák, hogy egyes esetekből ■nem lehet általánosítani és hogy a háború elvesztésének nem a mértéktelen al* koholfogyasztás volt az oka, a többi tábornok azonban nyíltan és leplezetlenül bemutatkozik a könyvben, mint sörügynök. Kuhl gyalogsági tábornok, aki a könyvet összeállította, a világháború alatt elhunyt generálisok nézeteit idézi az alkoholról. Bülow tábornagy állítólag igy nyilatkozott előtte: »A harseregemhez tartozó csapattestek minden sörküldeményt a legnagyobb örömmel ülvözöltek és fogyasztottak el. Egész mindegy volt, hogy a legénység bortermő vidékről gz&rmazott-e, vagy olyan földről, ahol sört gyártanak. »A jó sört mindenki meg tudja becsülni.« Az elhunyt Woyrsch altábornagy ezt mondotta volna Kuhl-nak: »A német sört a fronton a csapatok kitűnő frisitőjének tartom és hálás voltam, ha szeretetadományként sört küldtek az alámrendelt csapatoknak«. Hivatkozik még Kuhl Zeppelin grófra Is: »Minden léghajóosztagban megbecsülik a jó sört és annak a fogyasztása meg van engedve.« Kuhl tábornok osztja az elhunytak véleményét s aztán snejdlgiil megtámadja Schmidt professzort, amiért azt merte állítani a német hősökről, hogy — nem bírták az italt. »Akármilyen fanatikus is egy absztinens, legyen annyi tiszteség benne, hogy nem gázol a német hadsereg becsületébe. Az a megjegyzése Schmidtnek. hogy nem akarja korholásával a hadsereget megsérteni és hazaszeretet vezeti felvilágositó munkájában, éppoly tarthatatlan, mintha valaki egy másik embernek az arcába köpne és kijelentené, hogy ezt nem sértő szándékkal teszt*. Sixt von Armin gyalogsági tábornok nem az alkoholfogyasztást tartja károsnak, hanem az antialkoholista propaganda túlzásait. A harctéri dorbézolásokról elterjedt híreket Otto von Below gyalogsági tábornok igy próbálja cáfolni: »Amit az ember a saját szemével látott, annak is a felét szabad csak elhinni.« Ennél meggyőzőbb cáiolatot is feljegyeztek már. A tábornok egyébként igy folytatja: »Itáliai ofíenzivánknál nagymennyiségű bor került csapataink kezébe, amit el is fogyasztottak, anélkül, hogy a támadást ez ellankasztotta volna; ellenkezőleg, átütő-erejük valósággal szárnyakat kapott. Mi, vezetők, különben is úgy tapasztaltuk, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás kívánatos az egészségre (idegék, gyomor!) és a csapatok hangulatát emeli. Az,,.hogy a magasabb parancsnokságok a háború utolsó negyedévében el tudták végezni idegromboló éjjel-nappali munkájukat a szakszerű táplálkozás mellett az idegizgató italoknak köszönhető. Limonádé nem lelt volna erre képes.« A legkedvesebb nyilatkozat von Carlow Itz tábornok, volt hadügyminiszteré, aki egyszerűen megfordítja a problémát és elmondja, hogy amióta látta egy antialkoholista tizedes hősies magatartását a háború egy kritikus pillanatában, azóta azt vallja, hogy pártatlanul kell megítélni az alkoholkérdést, mert *egy absztinens is lehet azért még jó katona.« Az italt »remek szer«-nck tartja természetesen az emberi teljesítmények emelésére. Gróf Goltz tábornok azzal cáfolja Schmidt vádját, hogy nemcsak a háború végén részegeskedtek a katonák, hanem a háború elején is, amikor átvonultak Belgiumon és Északfranciaországon, »és altkor mégse vesztettük el a háborút.« A leggorombábban Lettow Vorbeck gyalogsági tábornok intézi el Schmidtet. kijelenti, hogy »aki elvből nem iszik, az nemcsak szamár, de oknélkül lemond egy szerről, ami növeli a teljesítőképességet és az ellen tálló erőt.« Miután valamennyi nyilatkozó elismeri — csak mentegeti — a harctéri dorbézolásokat, Unsingen altábornagy egyszerűen megállapítja, hogy »ilyen jelenségek a háborúban nem fordultak elő«. A pálmát mégis Ludvig von Reuter altengernagy viszi el. Mindenekelőtt megállapítja, hogy aki iszik, az még nem iszákos. Vannak ugyan a németek közt iszákosok is, de »egypár iszákos kedvéér' nem lehet az egész népet kénvszerzuh bonyba bujtatni. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy ne mentsük meg az Iszákosokat, hanem hagyjuk őket kívánságuk szerint elpusztulni. Ők el fognak pusztulni, mégpedig borzasztó körülmények közt, — ez legyen a büntetésük. Egypár részeges kedvéért azonban minden németet eltiltani az alkoholtól fanatizmus, őrültség lenne. A németnek szüksége van az alkoholfogyasztásra, amely íeszabáditja temperafrancia bor győzte le a és az orvostudomány mentumát és megerősíti az összetartásérzést benne. A háborúban az alkoholfogyasztást anyaghiány miatt erősen korlátozták; ki tudja, nem járult-e hozzá kissé ez is ahhoz, hogy a német nép nem nyerte meg a háborút?« A sör és a templom Az alkoholellenes mozgalomban tevékeny részt vési az evangélikus papság, ami természetesen igen fáj a sörbransnak. A lelkészek közül nem olyan könynyü alkohol-ügynököket vásárolni, mint a katonák vagy a jogászok közül — (a prohibició ellen irt jogi munkák száma egész légió, dr. Conrad Bornhak titkos tanácsos, berlini egyetemi tanár, Eugen Pütter titkos tanácsos és dr. Hans Delius titkos tanácsos állnak a megvásárolt sörügyvédek élén s bizonyítgatják »tudományos« müveikben, hogy az államnak nincs joga az egyéni szabadságot általános alkoholtilalommal korlátozni) — de azért akadt egy lelkész is, Johannes Reetz, aki »Templom és antialkoholiz mus« cimü röpiratában igen határozottan magáévá teszi a söripar prohibició-ellenes frázisait. Retz abból indul ki, hogy az 1912- ediki eisenachi egyházi konferencia kötelességévé tette ugyan a lelkészeknek az alkoholizmus elleni küzdelmet, de — nem mondta meg, hogy mi az alkoholizmus. Ezt az idegen szót mindenki másként magyarázza. Alkoholizmus, Reetz szerint, iszákosságot jelent, tehát »a lel készeknek csak az iszákosság ellen kell küzdeni, nem pedig az alkohol ellen.« Ez után a nagyszerű logikai bukfenc után kétségbevonja az orvostudománynak azt az állitgsát, hogy az alkohol káros. »Ez ma még megdönthetetlen igazság — mondja — de ne felejtsük el, hogy a rádium felfedezése előtt az atomelmélet is megdönthetetlen igazság volt és az volt a régi mechanika is Einstein előtt.« Szóval, mert Einstein felfedezte a relativitást, nem kell hinni az orvosok itak, éljen a sör! A tiszteletes ur röviden polemizál azokkal, akik a bibliából alkoholellenes tanokat akarnak belemagyarázni, majd megdöbbentően képte len szofisztikával kél az alkohol védelmére: »Mindennapos dolog, hogy embereket életük virágában tönkretesz az alkohol. De éppily mindennapos, hogy hírhedt iszákosok magas kort érnek el Bebizonyosodott tény, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás egyeseknél szívbajt, gyomorbajt, májbajt, vesebalt okoz. De az is bebizonyosodott tény, hogy másoknál semmi hatása sincs ezekre a szervekre. Ismeretes, hogy az iszákosok gyermekei terheltek. De az is ismeretes hogy sokszor viszont teljesen egészségesek. Époly könnyű megfigyelni azt hogy az alkohol a szellemi tevékenységnek árt, mint azt, hogy emeli.« Tehát: igyunk nyugodtan! Igaz, hogy ezzel szarvasokoskodással propagandát lehetne csinálni annak is, hogy ugorjunk le a második emeletről, mert: tény, ugyan hogy az ember ilyenkor kitörheti a nyakát, de az is tény hogy az ugrás szerencsésen is sikerülhet. Vannak azuiban Reetz tiszteletes urnák szerencsésebb érvei is. Ilyen, hogy az antialkoholista mozgalom szoros kapcsolatban áll a vallásellenes, monista, budhista, kommunista tanokkal és az egyház nem keveredhetik iiyen társaságba. Vagy: az egyház nem idegenítheti el nagától azokat a híveit, akket megéletésük az alkohol-iparhoz fűz és akik önkremennének, ha a szesztilalmat elrendelnék. »A biblia — írja Reetz — sehol se mondja, hogy ha valakit meg akarsz menteni a szerencsétlenségtől, tíz másikat ránts bajba.« Szóval emboi baráti szempontból legyek iszákos, mert _ Reetz statisztikája szerint — minden pohár árpalével, amit lehajtok, tíz embernek adok kenyeret... Legfőbb érve azonban a prohiblcm ellen a morális szempont: »A szesztilalom elrendelése azt a veszélyt rejti magában, hogy egész sereg bűn fog ennek nyomán nagyranöni, a csempészés, uzsora, denunciátás, kép műt a ’s. Az ufóbbi már most is el van terjedve az absztinensek közt. Honnan veszik moz-l galmukhoz a pénzt? • Az antialkoholista mozgalom a szeszmonopólium' pénzével kezdett --dolgozni és dolgozik ma is. Ha kártékony az alkohol és az alkohcüpar, még kártékonyabb »bűnös pénzükből« eltariatni az absztinenseknek magukat.« Azt, hogy az antialkoholista mozgal-1 mat a szesztőke, tehát az ellenzés tartja fenn, Reetz mindössze azzal valószinüsiti, hogy az absztinens-egyletek szegény tagjainak az adakozásából nemi tellenék a nagyszabású prohibició^ világpropagandára. Ezek után nem valószinütlen, hogy Johannes Reetzet viszont az — antialkoholisták bérelték fel röpirata meg-’ Írására... Körorvosból sörorvos Minthogy az orvostudomány egyre1 határozottabban állást foglal az alkohol ellen, a söripar megvett egy kis vidéki körorvost is és röpirátot íratott vele az alkohol tápláló hatásáról, támadó éllel a prohibicionista orvosok ellen. A maga mesterségében mindenki szemérmes. Reetz tisztelendő ur fentebb ismertetett müvében teológiai szempontok helyett inkább orvosi nézőpontból birálja a kérdést, viszont dr. Heinrich Grube »Az alkohol orvosi szempontból« cimü brosürájában gondosan kerüli az orvosi szempontokat és oldalakon keresztül idézi az ó- és ujtestamentumot annak bizonyítására, hogy a biblia nem Ítéli el a szeszíogyasztást. A kánai mennyegzőt úgy meséli el, mintha Jézus Krisztus direkt azért tett volna ott csodát, hogy azzal reklámot csináljon a német alkohol-termelésnek és megállapítja, hogy minden vallás jóváhagyóan veszi tudomásul az alkoholfogyasztást. Igaz, hogy ez nem igaz, mert éppen a legelterjedtebb vallás, a mohammedanizmus kifejezeten megtiltja híveinek az alkoholfogyasztást, erről azonban azt mondja Grube, hogy a Koránnak ezt a tilalmát nem tartja meg senki. Általában az a nézete, hogy minden absztinens iszik titokban, csak a többiek számára prédikál vizet. Kiszámítja, hogy a német egyetemek orvosprofesszorai közül csak 2.50 százalék antialkoholista s ezt hozza fel legfőbb érvnek a prohibició ellen, továbbá azt, hogy a régi orvosok gyógyszernek is rendelték az alkoholt, pedig azok okos emberek voltak és tudták, hogy mit csinálnak. Ilyen okoskodással , sör helyett piócát is ajánlhatna nekünk Grube. Régen azt is rendelték az orvosok... Az alkoholt Grube ur főleg a gyári munkásoknak ajánlja, mert szerinte csak ez ellensúlyozhatja a gépies munka lélekölő egyhangúságát. Hogy a röp. iratnak valami tudományos szaga Is legyen, kimutatja, hogy az alkohol vitamintartalmú s oldalakon keresztül duruzsolja és kuruzsolja az olvasó fülébe, hogy »főleg északon, ahol kevesebb gyümölcsöt fogyasztanak, szükség van a vitaminnak alkohol révén váló pótlár sára.« Müve konklúzióit Qrube egy rövid fejezetben foglalja össze, amély Így hangzik: »1. A prohibicionizmus egy lajki. hajlam, hasonló az orthodox vallásokhoz, azok minden türelmetlenségével a máshitüebkel szemben. 2. A mérsékelt alkoholfogyasztás teljesen ártalmatlan. Nem igaz, hogy az egészséges emberek többségénél a mérsékelt alkoholfogyasztás szenvedéllyé válik és ezáltal a mérsékelt alkoholfogyasztás helyébe nagy dózisokban való alkoholfogyasztás lép. Minthogy a mérsékelt alkoholfogyasztás ártalmatlan,. egy olyan törvény, amely ezt eltiltja, a szabod ember és állampolgár jogaiba ütközik.« Ezzel a méla akkorddal végződik a körorvosból lett sörorvos tanulmánya, mindenesetre a legsötétebb az összes »nedves« propaganda-iratok között. Diószeshy Tlb<h, I
