Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-25 / 267. szám

1927. szeptember 25 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19. ol&I Szenteleky Koméi ,, HÁROM VERS KIS HUGÓM UTÁN KÜLDÖM Valaki elfnegy a szomszéd szobából ÖSszecsomagul és elmegy, mim tűnő, titokzatos vendége az életnek. Összecsomagolja kis életét: fáradt mosolygását, 'nyögdécselö szavacskáit, hápogás köhögését, kínjait, kuka keserveit, forró homlokát, parázsló tekintetét, lázas, cserepesajku éjszakáit, sőt kalapáló kis szivét sem felejti el a csomagolásban, összecsomagol mindent csendben és gondosan, maradéktalanul elviszi drága, szomorú, szenvedőé életét. Valaki elmegy a szomszéd szobából s én fojtottan figyelek a dermedt, didergés éjszakában, A csend torkomra fekszik, mint csúf, csúszós keze a borzalomnak, Talán már elment búcsúszó nélkül, hangtalanul, mint fehér árnyék, mely tavaszban is elillan a ködös, őszi álmedásban. Talán már elment és elvitt magával mindent, legfeljebb fakuld emlékeket és kérdőjeleket hagyott az asztalon, az ágyon, a fiókokban. Odalopódzom az ajtóhoz és várom ittlétének nyöszörgős neszét. . iT-alán.. még- -viem ment. el, tahin még holnap is melegíteni log ványadtan vergődő kis szive. Talán még egy-két napig melegíteni fog bennünket, mint hülő. hunyó tüztojds a kandallóban. Fázom és félek a néma, üres, hideg téltől, amikor nem lesz már mosolya, élete, lakóla a szomszéd szobának. Aki elvisz Milyen titokzatosak az utjai! Vajon a széllel jár s igy surran be minden résen, vagy talán a sötétséggel közeleg, mint fekete lovas az alkony párás pereméjén? Talán mint éjjeli pille szálldos, talán mint hűvös, holdas árnyék lopódzik tova gyilkos módra? Talán titkos hullámokon libeg és beúszik a nyitott ablakon, mint a tubarózsa sóhaja? Ki tudja útját és célját? Ki tudja erejét és hitét, szeszélyét, holnapját, tervét és különös kedvteléseit? Remegő kézzel fordítjuk meg a zárban a I kulcsot, az ablakot is becsukjuk pontosan csakhogy be ne jöjjön. Fegyver van a fiókomban, elszántság űzi és füli a vérem: szembe akarok nézni Vele és le akarom győzni Öt! De ö hatalmasan és titokzatosan jön és máris ott úszik a vérben, majd hamarosan a tüdő meg a sz’v rostjain citerázik. Hiába a zár, a fal, a gáncs és minden akadály, a harcikedv, a reménylős akarás, az ima és a lobogó életbizakodás — fiába minden. Ö elvisz téged! Elvisz téged! A szemz Ez a két nagy, szép, szomjas szem a halál előtt még egyszer megfürdik az életben. Megfürdik és megtisztul, meghiggadt múltak és kristály■ tündöklő tengerében. s sz :pse-Igék Fgy hosszú copios kislány karikázik messzi kertben, gesztenye virágzik »Zöld ág, zöld ág, zöld levelecske . . .« Idttál-e előre, láttál-e messze szomjas szemeddel akkor cm:'? Intézet kőfala felvillan mosolyod a sok matrózruhás egyenruha közül. Megyünk haza, szünet, szabadság, diós karácsony... Az öröm tüzet gyújt szemedben imc, most ismét felgyűlöd a karácsonyia rengeteg repdesö láng­llevclo. szemed mélységes tükrében! Olasz tengerpart, azúr, déli cserje fehér ruhában lépkedsz a parton, zenél az élet, a szépség megcsókolta kipirult arcodat s láz fut át az ifjú véren. Este, villanyár,jókedvű, tánczene. Coty, selyem, ékszer ... Te az életet keresed vággyal és veszéllyel. Az életet, mely lassan búcsút int, az életet, mely soha meg nem áll, melyet oly hatalmasan szerettél, mint tiltott, gyönyörű gyümölcsöt. Kincs más sok időd hátra és szemed most utoljára megfürdik a múltban. Pompázik, páváskodik az élet, emlékek, úsznak benne, kis lámpásokkal szaladoznak az elhamvadt órák és élmények kiszabadult szellemei, Felébredt szentjános bogárkák, libbenő lidércek hintáznak a fekete tükörben. Búcsúzóul sok elszunnyadt parázs, sok hunyó zsarátnok szikrázik fel ujjongó, repdesö lánggal. Szemedben az utolsó pillanatokban káprázih, vakít, sikongat az élet. »Elet! Elet!« — sikolt millió fénye, millió iáng'a, millió csillaga a vágynak. Majd lassan lehull a függöny és a függöny mögött a színpad rosszkedvű munkás' ' eloltanak minden világosságot. ALAKOK Pék I (Fehér , fehér, fehér. Amint áthaladok a fényes botion, a pékmühelybe, a sü­temények birodalmába s szemem elkáp­­rúzik a fehérségtől. Nemcsak a falak vakítóan fehérek, hanem minden, a lá­dában a liszt és só, a szakajtóban a sa­vanyítás illattal erjedő tészta, a munká­sokon a köpeny és zubbony, a kos Irak­kal szaladgáló pékinasok meztől- •> • te, kiknek mihden öltözete egy fché» sipka meg egy fehér alsónadrág. Pár pillanat múlva — a mimikri törvényé­nél — fogva magam is megteltéredem, mintha decemberi hózivatarban járnék. Cipőm a kőkockákon heverő vékony lisztréteget tiporja, viszolygó áhítattal. Hajam lassanként bezuzmarásodik. Min­denünnen hull rám az áldás. Az öreg pék — régi kitűnő szakmunkás — nyu­godt, kedélyes, igen kövér. Puha dupla­­toka himbálódzik állóról, mint a frissen dagasztott kenyértészta s lógó melle is fölöttébb tekintélyes. »Kicsi zsemlye, kövér pék*, tartja a régi mondás. Hiá­ba évtizedeken át nem lehet büntetlenül kóstolgatni ezt a sok jó holmit. Tiszte­lettel tekintek a nemes céhnek e tagjá­ra, mely már a tizennegyedik század­ban működött nálunk, címerében kél fa­kanállal, vagy egy pereccel. Add meg nekünk mindennapi kenyerünket). — Mi lesz a délutáni kávém mellé? — (Fújni kezd egy hosszú listái, de félbeszakítom, máris jóllaktam). Hány süteményt csinált ma? — Mint mindennap. 26.000 darabot. Ebből tejes-vizes 17.000, vajas 5000, fi­nom pogácsa 1.100. kétszersült 1.650, zsurkenyér 780 stb stb. ,— Melyik kerület fogyasztja a legtöbb süteményt? — A Belváros meg a Lipótváros. De ebben a kerületben használják leginkább a gyógysüteményeket is. Az aleuronát­­kenyeret, melynek keményítőjét, cukrát kimossuk, úgyhogy csak a liszt lelke marad benne, meg a »levegőkenyeret.« Ezt a legsúlyosabb cukorbetegek eszik. Készítünk aztán nekik tortákat, zacha­­rinnal, habbal. Fogyasztókenyeret azok kapnak, akik nagyon elhíztak. Belgyó­gyászok útmutatása . szerint állította össze az üzletvezető ur a darakenyeret meg a fékete rozskenyeret, azoknak, kiknek a belük renyhe. A Graham ke­nyérnek durva őröletlen korpaszem­­csáje valósággal kisikálja a gyomrot. — Miből áll a katonák komisz-kenye­re? — Nyolcvan százalékos őrlésű rozs­lisztből. gyöngén sózva. — Mennyi lisztet tudnak földolgozni naponta? — A barnasiitők, akik csak kenyeret készítenek, húsz zsákot öt emberrel, mi finomsütők húsz zsákot húsz emberrel. — Mikor kel? — Télen-nyárop hajnali ..egykor. A pék hajdan éjszakai munkás volt, ma nappali, — Mit csinál legelőször? — Mindenekelőtt Lemegyek az öltö­zőbe, levetkőzöm, hidek, meleg zuhanyt veszek. Ez kötelező minden munkásra nézve. A péknek olyan tisztának kell lenni, mint a vakart halnak. Utána ko­vászotok, elkészítem a tésztát, de a sü­tésnek csak hatkor szabad" kezdődni. Nehéz munka ebben a hőségben, pedig ma már jobbára gépek dolgoznak he­lyettünk. Itt a kiflicsináló gép. (Meg­nyom egy gombot s úgy hullanak elém a gyönyörű, összegöngyölt kiflik, mint rotációsból az ujságpéldányok). — Tudja-e, mester, mit jelent a kifli meg a császárzsemlye? Ez itt a félhold, mellette pedig a csillag. Akár a török lobogón. Először egy bécsi pék készí­tette a királynak, mikor Magyarország hói végleg kiverték a törököket. A déli harangszó is a törökökön való győzel­met hirdeti. Ha tehát valaki déli harang­szókor kiflit és csázsárzsemlyét eszik, az kétszeresen áldoz a történelem em­lékének. — Császárzsemlyét nem is láttam egyebütt, csak itthon meg Ausztriában. — Hol járt? — Franciaországban, Angliában, Svájc­ban. — Mit tanult tőlük? — Nem sokat. Egy itteni munkás fél­óra alatt elsajátítja fogásaikat, de ha onnan jön hozzánk tanonc, az félévig sem ismeri ki magát iparunkban. Sehol sincs annyiféle sütemény, mint nálunk. Teszem a francia. Az nagyon ragasz­kodik az évszázados hagyományához. Mindig csak a petit pain, a baba, a croissant. — De azért pompás a croissant. — Ez az egyetlen fényűzésük. Csak úgy csorog róla a vaj. Nem sajnálják. Drága is. Egyébként nincs szivük a sü­tőiparhoz. Semmi újításról nem akar­nak tudni. Egyszer egy párisi pék ün­nepi kalácsot csinált, be'edugta az uj­ját, széthuzigálta a tésztát. Néztem egy darabig, hogy ügyetlenkedik, aztán ki­kaptam a kezéből s remek bécsi kalá­csot fontam neki, ahogy nálunk szokás. 0 c'tc éktelen dühre gerjedt, azt mond­ta, hogy ez német praktika, majd a fe­jemhez vágta a tésztát. Kenyerük Is t,i"i-aCsos, üres, szalma izii. Hej de vá­gyakoztam ottan a hazai kenyérre. Az angol kenyér is hasonló, csak ép négy­szögletűre formálják. Svájc a sörpere­­cet készíti, melyet előbb megfőznek, aztán meg is sütnek. A német kenyér? (Megvetően legyint). Arról jobb nem beszélni. — A pasztrána honnan való? — Olasz. — Pastranának hívják az olasz ko­csisok ujjas, ócska lebernyég.ét, csupa dudor és gyűrődés van. Innen a neve. Szereti? — En csak a lángost szeretem? Bor­korcsolyának. — Miért nincsenek nőpékek? — Mert nem birják a strapát. — Ki a pék legnagyobb' ellensége? — A svábbogár. — Ki vitte maguk közül legtöbbre? — Gorkij Maxim. Pékinas volt. — Járnak-e a boltba sokan koldulni? — Mindennap legalább száz ember jön be, koldusok, de jólöltözött embe­rek is, hogy csak egy falat kenyeret. (»Egy falat kenyeret«: a nyomorúság évezredes tragikus kiáltása, melyhez csak egy hasonló van: »Az utolsó pár­na,«) — Es adnak nekik? — Ha valaki kenyeret kér, annak ad­ni kell. Aztán van itt elég. (Ez igaz. Itt a kenyér-ország. Kenyér­­asztagok, cipó-kepék, puttonyokban pi­rosra sült ropogós vajas kiflik, császár­zsemlyék, sós és sajtos stanglik, pogá­csák, tejes, cukros és vajas puffancsok, ripacsos, horpadt pasztránák s hosszú néger-barna kávéházi fonottkalácsok. A három emeletes óriási kemence, melyet forróvizzel töltött csövek melegítenek gyöngéden, ontja magából a töméntelen süteményt, reggeltöl-estig. Közben dong a műhely a gépek zajától. Emelődaruk forognak, a szitálógépbe húzzák föl a lisztet, villamos habverők berregnek s kattog á dagasztógép is, mely itt a fe­hértésztát gyurkdlja, amott a kutyake­nyérnek való zöldes-fekete habarcsot, sokkal fárúdhutatlanabbul és szorgosab­­ban, mint a tűzről pattant falusi me­nyecske karja. Minden ragyog a tiszta­ságtól. Látogatásom után is jó étvágy­­gyal fog; - --.un majd el délutáni kifli­met). Kosztolányi Dezső----------------II» -----------------------------­Őszi és téli angol szövetujdonságok n gy választékban megérkeztek. Kérem a n. é. közönséget áruim szives megtekintésére. BÓZSÓ VINCE angol úri szabó 925* ___ Te jís rád óberendezések, hangszórók, 12 hónapi riszté'fizetésre „A LTERNO« mtl szaki vállalatnál N OVISAD, Kralja Petra ulica 26. Csakis személyes érdeklődőknek adunk felvilágosi'ást 9282 tiTinaeftct Müitramnje pain, fedtem* *ea fapt&d, tí&seteör és MlliiMta lesz. m »EBSIl-ld kezeli. pontosSft« b*f»rtj» • fetotaAUti vUaiUftt. túgpbso emofi % PBSAO ixwtl ~.......-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom