Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-25 / 267. szám
1Ó27. szeptember 25 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Meghalt a jazz j. A? alt-szaxofon mély orrhangja dünynyög minden lokálban, tompa pattogással asszisztál a banjo hozzá, hörög az autótülök és a posaune rikolt, a réztányérpk belecsattognak a jazzwerk üstdobjának fülsértő puffogásába és — a jazz mégis meghalt, \ 2, Mi volt a jazz? Négermuzsika. Kultúrálatlan, csiszolatlan és szabálytalan hangorgia. Pri: itiv faji zene. A háború után jött, amikor minden forrongott, izzott, vajúdott, amikor a véres kulturcsőd likvidálásával valami egyetemes vágy támadt uj életlehetőségek, uj társadalmi formák, uj művészet után, minden után, ami igagabb, emberibb, nyersebben őszinte, felszabadulási kísérlet egy hazug civilizációból: minden vonalon, politikában és irodalomban, gazdasági életben és ß szerelmiben, a pikturában és a mathematíkában, — ez volt akkor. Káosz. Amikor nagy az uccai lárma, villamosok csörömpölnek, autók robognak, stráfkqcsik zörögnek, minden ember elkezd — mer — hangosan dúdolni. Valahogy így szólalt meg az általános zenebonában a néger. És az elnyomottságából feltörekvő fajta féktelen gajdolása, a jazz, egybeesett az akkori törekvésekkel, nyelvöltögető, konvenciótlan, vakmerő hangfintoraival himnusza lett a lázongásnak, szimbólummá avanzsált. Jazz: ez jelentette az inflációs papírpénz zizegését, a siber jóllakott böfögését, a spartakusz-harcok gépfegyverkattogását, a konjunkturás dáridók pezsgősüvegeinek durrogását, a bé-listás gyomorakkordjait — a napi élet triválisan exotikus hangszereinek orkesztere ez volt a jazz. A szimbólum nem élheti túl a jelkér pezettet. Az őserdő négere nem maradhatott örökké hangadó — a szó szoros értelmében is — Európában. A jazznak el kellett tűnnie a Nachkriegzeit felszámolásával. El is tűnt. 3. Cigányzenét csak cigány játszhat. Kéler Béla népdal-átiratait elrántják a berlini Conditorei Wien zeneakadémiátvégzett, müvészokleveles magyar muzsikusai olyan betyárosan, hogy öröm hallgatni, de a cigányos a-rithmikát nem tudják bele vinni: nem merik felrúgni a taktust. Az iskolázott fülnek az ütem: tabu. A cigánynak fogalma sincs az ütemről, A négernek se. Rithmikai érzéke szenzációs, de akkor nyújt el egy hangot, amikor neki tetszik és fütyül a zeneelméleti szabályokra. Ahcgy cigányzenét csak a cigány, négerzenét csak a néger játszhat. A jazz néger zene. Se Paul Whitemann zenekara, se az Alexanderis Ragtime Band, se a Rappaport-Orchester nem tud — nem is akar — jazz-muzsikát produkálni. Az igazi jazzra nem lehet szalontáncot lejteni. A fehér jazzbandistek tánczenévé hamisították a jazzt. Nevét megtartották hangszereit átvették, külsőségeit utánozták, de kíméletlenül taktusra játszszák »számaikat«, hogy szteppelni lehessen rá. Ennek pontosan annyi köze van a néger muzsikához, mint a két Adlertestevérnek, Ányos Lacinak és Sas Nácinak a cigányzenéhez. A jazz az emberiség háboru-utáni — s az első időkben zajos explóziókbap megnyilvánuló feszültségét, szorongását, nyugtalanságát szimbolizálta. Mindez az igéretez zavarosság valahogy levezetődött, ötven, vagy még több percentes kiegyezésekkel s a békének újból előkotort polgári formái közé szelídült és csöndesedéit; igy történt a jazzzel is. Karmait lenyirták, kifésülték borzasságát és cilinderrel egyhekötött uszónadrágos kosztümje helyett frakkba bujtatták. Összhangzattant kellett tanulni a jazzkompoziciónak. Szólam vezetést kellett tanulni. Kiméletltnül belegyömöszölték a 88, illetve 136 taktusos sémába. 4. Á jazztól amikor betört az európai zenébe, azt várták, hogy olyan felfrissítését hozza majd magával, mint annakidején a kontrapunkt. Erre azonban nem volt ideje, Mielőtt a jazz átformálhatta volna az európai muzsikát, az európai muzsika átformálta az egykettőre talaját-vesztett, ellenállásra képtelen jazzt. Ami a zimmerrein-é adjusztált jazzból megmaradt, az se nem uj, se nem értékes. Metodikában ez a jazz nem jelent semmit. Egyrészt, mert rá erőszakolták a nyolc taktusos periodikát, ami operettslágeri trivális-egyszerüséget jelent, (az uj jazz-szerzeményeket a zeneileg iskolázatlan fül is egyszeri hallásra meg tudja jegyezni), másrészt mert nem is tőre’ ík dallambeli eredetiségre, hanem — már szinte imponáló nyíltsággal és őszinteséggel — plagizál. A legnagyob Whitemann-sláger, a »Yes we hav no bananas« (magyarul: »Jaj, hogy unom a banánt«) nem más, mint Händel »Messiás«-ából a Halleluja főtémája. Puccinit, Mozartot, Grieget, Mendelssohnt és a többieket már mind letarold ták a jazz-»komponisták« — minden pillanatban várom, hogy valamelyik felfedezi a Hetedik Szimfónia szinkopás zárótételének jazzről-pattantságát és megbecsteleniti Bethoveent — és sorra »jazzesitik« a népdalokat. Uj harmonizálás? Szó sincs róla. Ha megvakarjuk a mai jazz látszat-polifó-A Nő: Párt köré csoportosult feminis. ták az utóbbi napokban rrszágszert? erős mozgalmat indítottak a »rsixiiágosült nők« megszervezése érdekében, hogy ily módon könnyebben kivívják maguknak a szavazati jogot. A Női Párt mögött állítólag igen tekintélyes politikai személyiségek állanak, akik titokban minden erejükkel arra törekednek, hogy a nőket szavazati joghoz juttassák. A nők szavazati jogáról az alkotmány hetvenedik szakasza is megemlékszik és kimondja, hogy arról egy későbbi törvény fog intézkedni. Eszerint a nők szavazati jogának megadása nem vonja maga után az alkotmány megváltoztatását, csppán törvényt kell hozni, amely elismeri a nők politikai szervezkedését és szavazati jogát. A jólértesültek úgy tudják, hogy a nők szavazati jogát az illetékes tényezők már egy évvel ezelőtt meg akarták adni. de nem általánosan, hanem csak a négy középiskolát végzett és az iparengedéllyel bíró nőknek. A »Női Mozgalom«, valamint a »Női Párt« ezt eleve visszautasította és általános választási jogot követelt a nőknek. A Női Párt elnöksége szeptember huszonötödikén, vasárnap délután három órakor Szuboticán a városháza dísztermében alakuló nagygyűlést tart. amely alkalomból felhívást intézett a szuboticai felvilágosult nőkhöz: Testvérek! A Női párt központi szervezete vasárnap délután három órakor a városháza dísztermében alakuló közgyűlést tart. Minden asszony és leány kötelessége, hogy megjelenjen ezen az első értekezleten. Felhívjuk Szubotica női társadalmát, hogy nemzetiségre vallásra és korra való tekintet nél kül jöjjön el a nagygyűlésre. Mutassuk meg női testvéreink, hogy erősek vagyunk. A Női Párt az öntudatos női nép jogait követeli. A Női Párt tisztán politikai szervezet. Szerb, magyar, bunyevác, német, zsidó asszonyok és leányok jöjjetek el az első szuboticai női gyűlésre! A felszólításból kiíiinik még, hogy a beogradi központ résiéről Szubgticára jönnek a női gyűlésre dr. Brkics aszszony dr. Vucsetics asszony, dr, Markpvics asszony, Maizner tanítónő, Vidákovics asszony ügyvédnő és Ljubojovics Darinka volt szuboticai, most beogradi gimnáziumi tanárnő, ■ \ niáját, legfeljebb egy pár domlnáns-nonaakkord, vagy néhány alterált hármashangzat bújik elő. Ami a ritmust illeti, az egész táncjazzmuzsika nem egyéb, mint a régi agyoncsépelt parádé-mars, többé-keyésbbé túlzottan szinkópáivá. Ezt azonban nem a jazz hozta: Sousa-1, az amerikai indulókirályt kerek tizenöt évvel ezelőtt kontrázta meg Irving Berlin, a bár-pincér a maga szinkópáit marsaival s két akkori slágere, a »Cserebogár, cserebogár, temiattad nem lesz nyár« és a »Minden asszony igy csinál, igy csinál, igy csinál« még ma is frissebb és modernebb ritmusa, mint az összes uj steppek és trottok együttvéve. Az »újszerű« instrumcntdlds: procc halmozása azoknak a zenekari effektusoknak, amelyeket az utolsó húsz-harminc évben Debussy, Schöneberg, Richard Strauss és Igor Stravinsky találtak ki 5. Az igazi jazzt nem a tánctébojy irtotta ki. Pusztulnia kellett, mert korszerűtlenné vált. A táncőrület csak azt eredményezte, hogy megmaradt belőle yalami csökevény, amit ma is jazznak hívnak s ami öröklött népszerűsége révén sokkal gyilkosabban pusztítja a tömegek zenei intelligenciáját, mint Kálmán Imre összes operettjei, beleértve a »Mórica grófnőn-t is, A néger nem tehet róla. A szuboticai nők körében, nagy érdeklődés nyilvánul meg az első női gyűlés iránt. A gyűlés szónokai kizárólag nők lesznek. A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott a Női Párt egyik tagjával, aki annak a reményének adott kifejezést, hogy a szuboticai urinök és urleányok eleget tesznek a felhívásnak és impozáns számban fogják bizonyítani öntudatosságukat, politikai érettségüket és a korral való haladásukat. Azután igy folytatta: — Nemcsak Angliában, hanem Magyarorsz'ágon is megvannak már szervezve a nők és parlamenti képviseletük is van. A nőmozgalom Jugoszláviában eddig különösen Szerbiában és Horvátországban ért el eredményeket, de Boszniában is vannak kitünően működő szervezeteink és a legerősebb vidéki szervezeteink ,a szavazói. A Vajdaságot eddig nem tudtuk megszervezni és remélem, hogy itt sokkal könnyebb lesz a munka, mint a többi tartományokban. A nép itt kulturáltabb, felvilágosultabb, mint a passzív vidékeken. — Miért kezdik épen Szuboticán a nők politikai szervezését? — Szubotica a Vajdaság fővárosa és érthető, hogy ide jöttünk először. Remélem, hogy Szubotica női szervezete rövid időn belül kétszer olyan erős lesz, mint a központi szervezetünk, Szuboticán százezer lélek lakik és bizonyára ötvenezer nő van köztük. —- Mi a Női Párt programja? — Egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy az általános női választó jog kivívása, a többit meghallja a vasárnap délutáni nagygyűlésen. A vasárnapi értekezlet nyilvános lesz és kérjük különösen a magyar, zsidó és bunyevác urinöket, hogy jelenjenek meg. — Azért jöttünk, hogy megalakítsuk a Női Párt helyi szervezetét, amit viszont csak magyar, zsidó és bunyevác urinők bevonásával lehetséges. Nálunk nőknél, nincs nemzetiségi különbség. Mi nők vagyunk és a nők jogait védjük vallásra és nemzetiségre való kivétel nélkül. — Részletes politikai programunk még nincs. Úgy gondoltuk, hogy ezt az egész ország női szervezetei fogják majd megállapítani. A nők szervezésének agitátora őszinte, nagy lelkesedéssel beszélt. Igazi modern típus. Orvosnő és ha rendelőjét elhagyja a klubba megy. dolgozik, ir, levelez, beszél, térit, agitál, tárgyal gyűlésekre utazik, interjút ad és ha kel’, talán plakátokat is ragasztana... Meg Ötvenezer szuboticai nőt akarnak politikai pártba szervezni Vasárnap délután fél háromkor lesz a nők nagygyűlése a városházán — Az országos nőmozgalom vezetői lesznek a gyűlés szónokai A Női Párt vajdasági zászlóbontása DcOETKER» íBACKIN5 SÜTŐPORRAL SÜT? \ A 104 receptet fiatra inryen é tartalmazó könyvet kívá< 5 bérmentve megküldi: Or, öntker ú. z. o. z„ Maribor van győződve arról, hogy nincs messze az idő, amikor a nők sérelmeit a parlamentben is elmondhatja, Azt mondja: A nőket ma minden hivatalból kinyomják a férfiak — politikusok protekciója segítségével. Ha a politika oly nagy hatalom — majd- a nők is politizálnak. A Női Párt prófétája sokkal csinosabb', semhogy lelkes agitációja hatástalan maradhatna a — férfiakra. Mi is nyomban a nőmozgalom hívének szegődtünk és irigykedve gondolunk arra, hogy mi«; lyen jó dolga lesz, majd a riporternek, ötven év után. Milyen könnyű dolog lesz, hü tudósítást írni. egy női politikai gyű-1 lésről, 'amelyen egyszerre harmincnegyven, vagy száz asszony fog beszélni. Bizonyára rövidesen kialakul az egységes séma. Például igy: »A Női Párt ma tartotta az X. Y. ven-, déglőben a községi választásokat előkészítő ágitáctós gyűlését, amelyen háromszáz asszony vett részt és több mint háromszázan felszólaltak.« Ami pedig a ma délutáni nagygyűlést illeti: Asszonyok és leányok, legyetek ott valamennyien a vasárnapi nőgyülésen nemzetiségre, fajra, vallásra és korra való tekintet nélküli Öregek ép úgy, mint fiatalok, illetve tekintettel arra, hogy mi férfiak is ott leszünk: főleg fiatalok . . . Sokcsics József Szerelmi bánatában felakasztotta magát egy vrsaci tanár Vrsacról jelentik: Panics Dragutin hu-1 szonhétéves vrsaci tanár szerelmi bánatában Z’.atna Qreda-uccai lakásán felakasztotta magát és mire hozzátartozói az öngyilkosságot felfedezték, már halott volt. Panics Dragutin egy évvel ezelőtt végezte el az egyetemet és nyert tanári diplomát. Tanulmányainak befejezése után hazatért Vrsacra. itt szerelmes lett egy német leányba. A leány az első időben szivesen foglalkozott az intelligens, szimpatikus fiatalemberrel, később azonban tudni sem akart róla és határozottan kijelentette, hogy nem lesz a felesége.1 Panics efelett! elkeseredésében már hetek óta foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, ismerősei azonban csak múló természetűnek tartották a fiatal tanár elkeseredését. Néhány nappal ezelőtt megvizsgáltatta magát egy vrsaci orvossal, aki megállapította, hogy Panics gyógyíthatatlan betegségben szenved. Ez még jobban elkeserítette a fiatal embert és végleg elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Elment a leányhoz látogatóba és azt mondotta, hogy búcsúzni jött, mert hosszabb időre fürdőre utazik gyógykezeltetés végett.) Azután hazament és bezárkózva szobájába, felakasztotta magát. Két levelet hagyott hátra, az egyik-, ben anyjától vesz búcsút, a másikat pedig szerelmesének irta. Az öngyilkos fiatal tanár családja iránt városszerte nagy részvét nyilvá-; nult meg.
