Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-24 / 266. szám
4. oldal '-'žui. szepiemoei 24 BACSMEGYE1 NAPLÓ Londoni levelek vi. Koldusok Angliában bármily cimen is tilos koldulni, mert az áHam és társadalom — hivatalosan — minden gyámoltalant ellát- Ez alól természetesen sok kivétel is akad. Annyi kivétel, ahány koldus van. A koldusnak csak arra kell ügyelnie hogy műveljen valamit, aminek ellenében alamizsnát szedhet a járókelőktől. Odaáll például az ut közepére, kezében egy nyirettyűvel, nyekergeti siralmas szájharmonikáját, mely náluk a kintornát pótolja, vagy rezesbandát szervez s tetszése szerint trombitákkal, klarinétokkal, fuvolákkal busitja a délutánokat. Engem leginkább megindított a koldulásnak az a fajtája, melyet még sehol egyebütt nem láttam. Legtöbb londoni koldus festő. Odakuporodik a széles aszfaltra, elöszedegeti pasztel-krétáit, köröket rajzol s azokat telepingálja képekkel. Ezek jobbára érzelmes jelenetek. Kék tavon ring egy halovány-rózsaszin csónak, abba épen beleszáll egy lilaruhás lady s a partról zöld fák bókolnak a vízbe. Havas erdőből vadászlak dereng arany-ablakokkal. Reynolds devonshirci hercegnője elevenedik meg, vagy Gainsborough »kék fiú«-ja egyegy művészi másolat élethűen, de szivfacsaróan igénytelenül. Lábunk a művészeten tapos. Holnapra mindennek vége. Uj alkotások virágzanak ki az aszfaltból, pár penny hull a rokkantak, bénák, munkanélküliek sapkájába, kik ezért egész nap a földön csuszkáinak s gyermekesen babrálnak színes krétáikkal. Sokat tűnődtem azon. vájjon hogyan és miért született meg itt ez a járdamüvészet? Talán az angolok ismert zeneietlensége, botíülüsége hozta létre? Vagy a belátás, hegy a kéregetés és csöndháboritás nélkül menjen végbe? Vagy az önérzet, hogy a koldusnak ne kelljen beszélnie és megalázkodnia? Mindenesetre csak itt koldulnak képzőművészettel. Azok, akik különböző eszközökkel igyekeztek meghatni embertársaikat, ősidőktől fogva ösztönösen sejtették, hogy irgalmat kunyorálni leghelyesebb időbeli művészetekkel, zenével és költészettel, melynek megrázó egymásutánisága talán ütőereink lüktetésére, talán egyenesen múlandó voltunkra emlékeztet bennünket. Egy zenedarab, egy vers hatása alatt könnyezek, de önkívület sohase fog el, mikor egy képet szemlélek, ha az még oly remekmű is Legfölebb méltánylóan bólintok. A dolgok egymásmelleíisége a legmagasabb VERS — Jules Forgue — Köszönöm neked ezt a tavaszt. Bár magam sem tudom, hogy miért Talán a sok apró kis semmiért Ki tudná megmondani azt? Köszönöm neked ezt a nyarat A nagy lángokért és tüzekért Vad szenvedély űzte a vért Míg végül füst és hamu maradt. Köszönöm neked az őszi deret A sárga szinti hulló lombot A bánatot s a fajt s a gondot Melynél fájóbbat nem ismerek. És köszönöm neked a telet, Mikor a szobában a falat némán nézem, Mig egyszer elfog a vágy és érzem Hogy megyek. Mert beszélnem kell veled. Fordította: Ambrus Balázs Világnézet Irta • Forgács Rezső A gőzös, kis petróleumlámpával alig világított istállóban hevert szórakozottan kérődzve a tehén. A napi munkától kicsit fáradt volt, kicsit összetört, mégis, valami bizonytalan, kellően még nem okolt optimizmussal bámult a jászol alá. Ilyenkor esténként kellemes érzés vibrált benne. Itt fekhetem ezután már mindig — ilyesféle érzés volt az. És másnap, mikor kivezették, mikor a nyakára tették az igát. csak éppen hogy csodálkozott egy kicsit. Csalódottnak azonban nem érezte magát. szempontból is — kevesebb mint az egymásutánisága, az idő megrázóbb, mint a tér. Fülön át könnyebben férkőzhetünk a szívhez, mint szemen át. Úgy rémlik azonban, hogy az uccai piktorkodás megfelel az angolok világszemléletének, liüsebb vérmérsékletének. Nincsetlenségiikben is megőrizhetik általa emberi méltóságukat, szűkszavúságukat. írásban panaszkodnak, némán Az én koldusom a szálloda előtt színes körei fölé folytonosan csak ezt irta j fehér krétával: -— Pension 8 — Wife and Child — To support — If worthy — Sincere thanks. Ámulva álldogáltam előtte, minden nap pár percig. A mi koldusainkra gondoltam, akik vallásösénekeket énekeinek s az irgalom szavait rebegik felénk a porból, középkori, jobbágyi alázattal. ü, ezek mások, mint a londoni koldusok: ezek még zenészei az emberi szavaknak és fájdalomnak, ezek míg költők. Kosztolányi Dezső Capablanka nyerte világbajnoki játszmát Aljechnmk és C ivab’ankának egij-sgy pontjuk van hallgatni. Doktorátusi vizsgára azonban csak azok a diplomáit jogászok jelent-j kezhetnek, akik minden tantárgyat legalább jeles eredménnyel végeztek. Múlt' ívben tizenhét felölt jelentkezett, de valamennyien visszaléptek. Ennek azonban inkább az inte'ektuellek mai szociális helyzete az oka. A mai joghallga-' tó a.ig várja, hogy diplomát szerezzen es siet állami, vagy magúnszolgálatban elhelyezkedni. A szuhoticai jogi fakultáson végzett jogászok nagy része iőkapitány, főszolgabíró, vagy miniszteri, főtisztviselő és csak kevés százaléka' lépett ügyvédi pályára Ma egészen fiatal emberek jogi diplomával jó állásokat kapnak és azért sietnek elhelyezkedni, hogy néhány év múlva,' amikor a jogi képzettségű emberek száma nagfon megszaporodik, ne legyenek kénytelenek megelégedni kis fogalmazói állásokkal. Buenos Ayresből jelentik: A harmadik világbajnoki játszmát Capablanca nyerte meg. aki ezzel utolérte Aljechint. A harmadik játszmát szerdán kezdték meg, de nem fejezték be. A szuboticai jogi fakultás dekanátusa pénteken hirdetményt tett közzé, amelyben közli, hogy a beiratkozások a szuboticai Jogi fakultáson szeptember 25-ikétől október 1-ig tartanak. Az előadások október 15-lkén kezdődnek. A Bácsmegyei Napló munkatársa pénteken felkereste hivatalában dr. Markovics Csedomirt, a jogi fakultás dékánját, akitől nyilatkozatot kért különböző kérdésekben. — Fognak-e külön tanszéket felállítani a magyar jog tanítására? — kérdeztük. — Külön tanszéket semmiesetre sem állítunk fel. Ez teljesen felesleges is — jelentette ki dr. Markovics Csedomir.— A Vajdaságban is érvényes magyar törvényeket minden szaktanár tanítja. A magyar polgári, büntető, pénzügyi és közigazgatási jogot, valamint a polgári és büntető perrendtartást igy is előadják a szuboticai jogi fakultáson. A jog a társadalmi élet kifejezője. A jog elméletét kell megtanulni és nem a különböző törvények egj’es paragrafusait. Aki a jog elméletét megérti, az eligazodik a törvények között, amelyek alkal-A csütörtöki napon, miután az állás Aljechinre nézve vesztésre állt, az orosz bajnok Capablanca első búzása után feladta a küzdelmet. Aljechinnek és Capablancának eddig egyformán ,egy-egy pontja van. mazását amúgy is gyakorlatból tanulja meg a jogász. — Van-e sok magyar hallgatója a fakultásnak? — Az utóbbi két évben sokkal több van, mint azelőtt. A magyar hallgatók nagyon szorgalmasak és ha valami nehézség áll be, az csak a hivatalos nyelv hiányos ismerete miatt van. Nincs semmi értelme, hogy a magyar szülök Budapesten, Qrácban, vagy Bécsben taníttassák gyermekeiket a jogra. Ennek a hátrányát maguk a tanulók fogják megérezni, mert külföldön még inkább elfelejtik az államnyelvet és tanulmányaik befejezése után nem tudnak elhelyezkedni. Pedig itt sem nehezebb a jog. mint máshol, de nem is könnyebb. — A szuboticai fakultáson is lehet doktorátust nyerni? —- kérdezte munkatársunk. —- Lehet — mondotta Markovics Csedomir dr„ de rögtön hozzátette: — Azonban ez a doktorátus nem egyenlő a budapesti, vagy más külföldi egyetemen szerzett doktorátussal. A diploma megszerzése után két írásbeli munkát kell benyújtani és meg két szemesztert A dékán a következő statiszikai adatokat bocsátotta rendelkezésünkre: A jogi fakultás 1919 nyarán nyílt meg. Az 1919-—1920. évben 103 férfi és 3 rő hallgatója volt a fakultásnak, az 1920— 1921. iskolai évben a téli szemeszteren 415 férfi és 7 nő, a nyári szemeszteren1 361 férfi és 10 nő, az 1921—22. évben 529 és 13, nyáron 484 és 12, az 1922- 1923. évben télen 541 és 20, nyáron 427 és 18, az 1923—1924. évben télen 377 és 24, nyáron 299 és 19, az 1924—1925. évben télen 218 és 21, nyáron 216 és 18, az 1925—1926. évben télen 293 és 26,, nyáron 287 és 22, az 1926—1927. évben télen 322 és 23, nyáron 325 férfi és 29 nő. Az elmúlt nyolc év alatt 387 férfi és 9 nő, összesen háromszázkilencvenhatan szereztek diplomát. A diplomáit jogászok közül 102 montenegrói, 97 szerbiai, 62 vajdasági, 44 orosz, 42 délszerbiai, 17 szerémségi, 14 dalmáciai, 5 horvátországi, 4 Bosznia-hereegovinai, egy szlovéniai, egy csehszlovák, egy romániai, egy görögországi, egy olaszországi és négy magyarországi hallgató, öseszesen 368 pravoszláv. 27 római katho likus és egy református vallásu hallgató szerzett diplomát a fakultáson. Markovics Csedomir dr. dékán végül kijelentette, hogy a hivatalos körök — Radfcs Istvánon kivül — sohasem foglalkoztak a szuboticai jogi ■ fakultás áthelyezésének gondolatával. Markovics; dr. annak a reményének adott kifejezést, hog.v a fakultás továbbra is Szuboticán marad. A jogi fakultás titkárságánál nyert, értesülésünk szerint a fakultásra külföldi érettségi bizonyítvánnyal is be lehet iratkozni, de az érettségi bizonyítványt előbb a külügyminisztériumnál kell hitelesíteni. Suhoticán marad Kü.fö.di éréit légi bizonyítvánnyal is be lehet iratkozni Miri^kovict Csedomir dr. d k In nyilatkozata Vonszolta a terhet nyugodtan, lassú tempćhan, altiig csak kivárnák, este pedig úgy érezte újra, hogy immár végleg a tehénmennyországba érkezett. így érezte, mert tehén volt. A hideg eső úgy paskolta a földet, mintha egyszer és mindenkorra mg akarná tisztítani a szennytől. A szél mintha kelleténél jobban üvöltött volna. A fák talán tudták, hogy nem kell a dolgot tulkomolyan venni és tán mosolyogtak is, mikor tettetett dühvél ropogtatta a derekukat, de az utón rohanó csuromvizes kísértet úgy érezte, hogy a gyilkos szél a csontjaiba hajtja a vizet és ott fagyasztja meg. Neki kegyetlen, kíméletlen ellensége volt a szél. Ember volt. Az istállóba csak néha fújt be rejtett nyílásokon, kissé megiodrozva a tehén bőrét, ám a meleg legyűrte a lázadó szélfoszlányokat és pár perc múlva megszelídülve simogatták körül az elterült otromba testet. Fullasztóan kellemes volt odabenn minden. Mint a menekülő állat, akit az ösztöne hurcol rejtett zugok felé, robbant be az ajtón az ember, anélkül hogy a rohanásban egy pillanatig is tudatossá vált volna benne, hogy fedelet lát, hogy arra menekül. A bűzös meleg elbágyasztotta az első percben. Ökölbe görcsösödön kezd szétnyíltak. Azután hangos káromkodásba tört ki, megcímezve azt mindenkinek és a szalmára ejtette iszonyúan összetört testét. Az e'gyengülés csak egy pillanatig tartott. Rögtön visszanyerte dühös harcos énjét, tudta, hogy csak egy perc ez a meleg, hogy a holnap tijra a jeges szelet hozza, hogy nincs a számára olyan istálló, melyben meghúzódhassák örökre. A tehén csodálkozva fordította arrafelé a fejét. Nem értette ezt a hangos, haragos szitkozódást ebben a pompás miliőben. Ugyan hallott ilyesmit máskor is, azonban olyankor mintha kínlódott volna minden, ö is, a megtépett föld is, a verejtéket csurgató ember, minden, minden. Most azonban teljésen érthetetlennek és helyén nem valónak tartotta ezt. Az ember pár pillanatnyi gondulkadás után belement az ismerkedésbe. Közelebb csúszott hozzá és szótlanul vizsgálgatta darab Ideig. — Jól élsz barátom — mondta féj'g magának. — Nekem nincsen szénám egy napja már. A telién megőrizte szótlan nyugalmát és várta a dolgok fejleményeit. Az embert valami furcsa érzés fogta meg és felkapott egy marék szénát. — Nem irigyled, pajtás? És feszülten figyelte az állat szemét Az Irigység felvillanását leste, azt a villogást, ami oly jól ismert már, amit ezer szemben látott, azt leste. A tehén mozdulatlan maradt. A bamba jóakaraton kívül nem bámult ki egyéb a szemeiből — Furcsa, furcsa — töprengett a másik — íe miért nem. mondd, miért | nem?.., Választ nem kapott, hiszen nem { várt válaszra, csak a saját hangját akarta hallani, azt a szclidebbet, amit alig ismert, amit nem használhatott sohasem. A szeméből halvány szeretetféle sugárzott az állat felé. Ez azonban csak pillanatokat foglalhatott le végtelen utakon keresztülhajszolt, agyonéheztetett, folyton megtámadott, folyton a védekezésre kényszerült életéből Újra feltámadt benne az égő gyűlölet minden tegnap rettentő nyomora és szenvedése iránt és ... tudta, hogy ilyen lesz a holnap is, hogy minden ho'nap ilyen lesz. Aztán megcsöndesiilt újra. Elég kellemes itt — állapította meg — bír vaunak paloták is. Itt meleg van és én nem megyek ki többé. Jó gondolat Volt ez az utóbbi éc jól esett ve'e végigdőlni a szalmán, elnyúlni mozdulatlanul és élvezni a ritka gyönyört, a meleget. Am ez is kínná változott. A fagyos szél égette ott benn is. És lassanként nem érzett már semmit a melegből. Csak a szelet. És tudta, nem érez többé mást soha. Felkelt — pedig messze volt más a hajnal és melegebb volt még, mint amikor kijött — csinált valamit, hog.v ne kelljen többé kimennie. Nem Is ment. Úgy vitték ki másnap ketten kézinél lábánál fogva. A tehén csodálkozott mikor kihajtották reggel, ám este. mikor ledőlt a szalmára, hatalmába vette a kellemes érzés: soha többé, suua többé és... pompásan érezte magát.
