Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-22 / 264. szám

12. oldal BÁCSMEü ¥E1 nAPLÓ 1927. szeptember 22 BELFÖLD Állami árlejtések A vrdniki állami bányák igazgatósá­sa pályázatot hirdet 20.400 kg. hatos liszt szállítására, (ajánlatok október 17- ig küldendők be), továbbá 1500 kg. sertészsír, 100 köbméter tiszta folyamu homok és 100 köbméter folyami kavics szállítására. Ajánlatok október 27-ig küldendők be. — A brezai állami bánya­igazgatóság pályázatot hirdet nullás és hatos liszt szállítására, (ajánlatok be­küldendők október 17-ig), továbbá 500 kg. benzin, hosszúkás és gömbölyű va­sak szállítására, ajánlatok október 20-ig küldendők be. — A ljubljanai vasutigaz­­gatóság gazdasági osztálya november 4- én árlejtést tart rézcsövek beszerzé­sére, november 18-án távirdavezeték beszerzésére, november 22-én pedig kü­lönböző vasanyagok beszerzésére. — A szarajevói vasutigazgatóság november 18- án árlejtést tart tisztogató pamuk beszerzésére. — A mostari csendördivi­­zió parancsnoksága október 30-án ár­lejtést tart széria és szalma szállításá­ra. — A tivati tengerészeti arzenál pa­rancsnoksága október 29-ig fogad el ajánlatokat gumilemezek, vörösréz pál­cák és fonott pamuk szállítására, no­vember 2-ig Siemens-Martinov acél szállítására, november 3-ig különféle vil­lamossági anyag szállítására, november 5- lg különféle bádog szállítására, no­vember 10-ig kábelek, vasak, aszbeszt fonodék szállítására és november 17-ig aoélkefék szállítására. — A szavai ka­tonai kerület parancsnoksága Zagreoban október 22-én árlejtést tart zab szakí­tására. — A dravai katonai kerület pa­rancsnoksága Llubljanájban október 30- án árlejtést tart zab szállítására. — A szkopljei határcsapatok parancsnoksága október 5-én árlejtést tart különböző telefonapparátusok és telefonközpont be­szerzésére. — A beogradi állami mono­poligazgatóság gazdasági osztálya ok­tóber 15-én árlejtést tart különféle pa­pirosok beszerzésére, október 17-én pe­dig jutazsákok beszerzésére. — A had­ügyminisztérium gazdasági osztálya Beogradban szeptember 26-án árlei’ést tart katonai gyapjutakarók beszerzésére. Az SHS királyság megállapodása Angliával a háborús adósságok ügyé­ben. A jugoszláv gazdasági életre döntő befolyással van a háborús adósságok rendezése, amely miatt eddig Anglia nem volt hajlandó az ország gazdasági újjá­építésében résztvenni. A megegyezés erre vonatkozólag létrejött és Jugoszlávia 62 éven belül fizeti vissza cca 25.5 millió angol font háborús adósságát Angliának. Ezután remélhető, hogy az aranyvaluta bevezetésének terve is angol segítséggel újra aktuálissá vált. Építik a bakari vasutat. SZusákról je­lenti! : A napokban megkezdik a Za­greb—sznsáki vasútvonalnak a bakari kikötővel való összekötő részének épí­tését. Az épitést huszonegymillió di­nárért Sztankovics Péter vállalkozó végzi, aki kötelezte magát, hogy a tíz­­kilométeres vonalat tizenhat hónapon belül annyira elkészíti, hogy átadható lesz a forgalomnak. Csak 5000 automobilt készítenek a PRAGA-müvek évente’ de azokat elsőrangúan dolgozzák ki’ mert az üzem nincs „amerikanizál va* A PRAGA-márka fogalom es garan­­tálja a szolid cseh kidolgozást, tartó'. Ságot és minimális üzemköltséget_ Picco o 4-üléSíS vagy Alfa 5-üléses kis túrakocsit bi­zalommal vehet, mert azok qualitásos kocsik, bár árnk mérsékelt Tegyen próbautat sm netiri leni es unstetem 3.-i NoTlsad, Tenaerinska 6 Traktor és talajművelő eszközék be­mutatása. Folyó hó 25-ikén vasárnap délután 2—5 óráig a Palicsi-uton a SzAND-pályával szemben Weigand £ Co. itteni cég traktor-bemutatást és ta­lajművelő eszközökből kiállítást rendez. Bemutatásra kerül a világhírű húsz ló­erős »Case« traktor, amely kiváló elő­nyeinél fogva az összes gyártmányok­nál gazdaságosabb és megbízhatóbb. Egyidejűleg munkában lesz bemutatva mindenféle traktoros ekék, altalajlazitö­­val, 3 vasú mélyítő ekék, 5 vasú hántó ekék, dupla tárcsás boronák, valamint a legmodernebb fogatos ekék stb. Kéret­nek a t. érdeklődök, hogy ezen bemu­tatón a saját érdekükben minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. Vagonmizéria Boszniában. Szaraje­vóból jelentik: Az itteni kereskedelmi ka­mara táviratot intézett a közlekedésügyi miniszterhez, amelyben figyelmezteti azokra a katasztrofális károkra, ame­lyek a Bosznia közgazdaságot fogják érni, ha a boszniai vasutakon uralkodó vagonniizériát nem szünteti meg. .Már régóta ugyanis, a szarajevói vasutigaz­gatóság vagonjait, amelyek a beogradi igazgatóság területére kerülnek, egyál­talán nem küldik vissza. így lehetetlen­né válik minden kivitel, ami különösen mcst, a szilva és faexport-szezon előtt fenyeget káros következményekkel. A távirat felemlíti, hogy van egy favállalat, amelynek 110.000 dinár napi pönálét kell fizetnie, csak azért, mert a vagonhiány miatt nem tud eleget tenni szállítási kö­telezettségeinek. Csődbe került a kraljevicai hajógyár. ; Szusakról. jelentik: Néhány nap előtt Szusakra érkezett Caramata István, az »Adria-Dunamelléki Bank« vezérigazga­tója. hogy résztvegyen a csődbe került kraljevicai hajógyár szanálásában. A ha­jógyár, amely a bakari öböl torkolatánál levő .Kraljevica fürdőben fekszik, egyik legnagyobb ilyen válla'ata az ország­nak. Már évtizedek óta fennáll és a sze- I gény pa^vidék sok ezer családjának i biztosított megélhetést. A jugoszláv ha­­jóipar tartós krízisét azonban ez az (anyagilag meglehetősen gyengén alátá­­! masztott vállalat nem tudta túlélni és a múlt héten bejelentette a csődöt. A passzívák Ifilenc millió . dinárra . rúgnak. Van azonban remény, hogy akad bank, vagy más vállalkozó, aipely kezébe ve­szi a gyár szanálásit és biztosítja to­vábbi fennállását. A vállalat mindeddig nem kapott semmiféle állami szubvenciót és a szanálás során valószínűleg az ál­lam támogatását is kérik. A tőke és ho/adéka Az egészség a tőke. A szellemi és testi munka a tőke hozadéka, ame­lyet ebből a tőkéből élvezhetünk. Aki azt akarja, hogy a tőkéje érintetlen maradjon, annak azon kell lenni, hogy ne csak éljen a tőke hozadékából, hanem minél nagyobb hozadékot szolgáltasson a tőkéje, azaz minél nagyobb szel­lemi és testi munka elvégzésére legyen képes, de azt semmiesetre se szabad megengedni, hogy több munka végzését vállaljuk magunkra, mint amennyit egészségünk meg­­enqed. De munkaképességünket emel­hetjük, ha a napi étkezésünkhöz egy oly koncentrált és kelle­mes tápszert adunk, amely köny­­nyen áta'akul és amely fiziológiai­lag helyesen van összeállítva. Ez a tápszer az Az akinek dolgozni kell és van is n unkakedve és azt akarja, hogy legbecsesebb tőkéje: az egészsége ne támadtassék meg, igyék minden étkezés alkalmával eoy c-észe Ovomalt net. Kapható mind n gyógyszer árbas, dro­gér 'áb:néijobbcsemegekere kedésben dobozos eint 18 dinár 50 párás árba í Férjen e la-ra való hivatkozással ingyenes mintát 6096 Dr. A. Wander d. d., Zagreb A 7-es SZÁMÚ CELLA I (9) I REGENY Huszonnégy óra mult el Gardener szökése óta. midőn újabb bámulattal vették észre, hogy Salviat Honor szintén megszökött! A szökés utánni napon meg se lehetett mondani hogy e szökés miként történt. Valószínű, hogy Sal­viat fölhasználta a zavart, melyet szomszédjának el­tűnése okozott, hogy véghez vigye vakmerő kísér­letét, de e pillanatban senki se mondhatná meg, hogy milyen eszközöket használt. Azt azonban alig lehet föltételezni, hogy fogoly, bármily ügyes legyen is, távozhassák a Mázasból, ha bűntárs nem segíti. A dolgok állásánál fogva, a kuta­tásokat energikusan folytatják. Azt azonban már ma is állíthatjuk, hogy a Sal­viat és Gardener ügyben nincs semmiféle összeköt­tetés. Lastigues őrt, aki a hetes számú cella őrzésével volt megbízva, azonnal elfogták és őrizetbe vették. Egy nő elfcgatásáról is beszélnek, de e tekintetben tartózkodnunk kell és tudósításainkat el kell napol­nunk, nehogy útjába vágjunk a hatóságnak. I. OTT VAN.'!! 1865. évi december 20-án, egy óra tájban délután, a nyugati vasút-társulat omnibusza megállt a Rivoli­­uccai szent Mária fogadór előtt és egy utast tett le, ki­nek összes málhája kézitáskából állott. Egy pincér fo­gadta; átvette a táskát és követte az utast, ki az iro­dába lépett. Nevét kérdezők és ő Lionelnak nevezte ma­gát, mondván, hogy amerikai alattvaló. Körülbelül har­minc éves lehetett, rövidre nyirt hajjal, kiborotvált állal és bajusz nélkül. A ruháját fedő sürü por alatt és a ki­merülés ellenére, mely vonásain meglátszott, nagy erőt lehetett észrevenni, melyet komor tekintete és fagyos tartása árult el. A Lionel névre a fogadós élénken fölnézett. — Lionel? — ismétli. — Úgy van, felelte az idegen, homlokát ráncolva; mi különös van ebben? Oh! éppen semmi... Csak hogy ma este egy ember több ízben kérdezősködött ön után. — Csakugyan várok valakit. — Az illető körülbelül negyven éves lehet: és ugv vettem észre, hogy angol. — Úgy van. — Vissza fog jönni. — Ha éljő. bármikor legyen is. jöjjön szobámba. A fogadós meghajolt és a várakozó pincér felé for­dulva, mondá: — János! vezesse az urat a 3. számba, Néhány pillanattal későbben az amerikai szobájá­ban volt. A kandallóban vigan égett a tűz és látszólagos elé­­giiltséggel közeledett feléje. Lionel néhány percig karosszékébe dőlve, lábát a rostélyra illesztő és lehorgasztva fejét, mély gondola­tokba merült. Egyszerre összerezzent, hirtelen megrázta fejét és hallgatózott. Megkopogtatták ajtaját. — Lehet! — mondá erős és érces hangon Az ajtó kinyílt és egy ember lépett be. Alkalmasint az volt, kit várt, mert alig vette észre, midőn fölállt és intett neki, hogy közeledjék. Az érkező betette maga után az ajtót és a szoba közepéig haladt. — Azt mondák nekem, hogy már több ízben volt itt — szólt hozzá Lionel angolul — és parancsot adtam, hogy azonnal küldjék föl — örvendek, hogy láthatom. — És is uram — felelte szintén angolul. — Mióta van Franciaországban? — Két hét óta. — Megtudott-e valamit? — Még semmi bizonyosat, de nem sokáig késhet... — Jói van... megtalálta-e Germain abbé lakását? — Germain abbé három év óta Maisons-Lafitteban egy kis nyaralóban lakik. Az amerikai végigsimitotta homlokát és folytatta: — Kivette azt a lakást, melyet kijelöltem? — Három nap óta. — És követék az utasításokat, melyeket a lakásra nézve adtam? — Híven. — Eszerint csupán két dolgot kel! még megtudnom. — Mi az? — Hogy hol lakik és milyen nevet vett föl. — A Femme-sans-Téte uccában lakom és nevem Buvard Amadé. Az amerikai fejével intett, ami azt jelenté, hogy: meg van elégedve. Néhány pillanat múlva újra Buvardra nézett. — Még egyet — mondá röviden — maradt-e mégj pénze? — Körülbelül ötszáz frank. — Itt van ezer, ha elfogyott, kérjett. Buvard kinyújtotta kezét, átvette az ezerfrankost. — Nincs semmi egyéb parancsa? — kérdezte. — Nincs! — felelte Lionel: — miként megstirgö­­nyöztem, Brestben szálltam ki, el vagyok fáradva, nyugalomra van szükségem és távozhat: de a teendők­ről kell beszélnünk és holnap este nyolc órára várom. — Tehát holnapra! — mondd Buvard. — Holnapra — ismétlé Lionel, aki azonnal ágyára vetette magát. Másnap nyolc órakor reggel ébredt föl. Künn csípős hideg volt. de a nap vidáman sütött, és szép idő ígérkezett. Lionel kocsit kért és a szent Lázár-állomásra vi­tette magát, ahol jegyet váltott Maison-Lafiíteba. Páris és ezen állomás köz az ut rövid. Délben már ott volt. Az amerikai, alkalmasint ismerte Maison-La­­fitteot, mert habozás nélkül választotta útját és biztos léptekkel haladt a város felé. A tél száraz levelekkel halmozta el a nem rég még árnyas utakat... Mindén csöndes és puszta volt és csak nagy ritkán lehetett valakit észrevenni a távolból. Lionel nem figyelt az elhagyatott tájra, kétségkívül célja volt, melyről semmi árért se akart eltérni. Végre megállt. Egy szerény ház elé ért, amely a téli hideg elle­nére megőrzé kies külsejét és folyondárjai dacolni lát­szottak a hideggel. Lionel egy pillanatra gondolkozott és határozatlanul állt, de végre leküzdte a megindulást, mely rajta erőt vett, elszántan nyitotta ki az ajtót. Alig tett tiz lépést a kertben, midőn újra megállt. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom