Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-21 / 263. szám

1927. szeptember 21 4, BÁCSMEGYE1 NaFLO A bál után A palicsi gyilkos legény bírái előtt A szuboticai törvényszéken kedden tárgyalta Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa a halált okozó sú­lyos testisértés bűntettével vádolt, Kiss János palicsi földmives bűnügyét. A vád szerint Kiss János ez év au­gusztus hatodikán, Palicson a postahiva­tal épülete előtt a késő éjjeli órákban bicskával két helyen megszurta Szakái BéLa palicsi fiatalembert, aki a szenve­dett sérülések következtében pár órai szenvedés után a szuboticai közkórház­ban, ahova beszállították, meghalt. A rendőri nyomozás szerint a vádi lőtt és Szakái Béla a kérdéses napon bálban voltak és külön-külön mulattak de egy leány miatt összevesztek. Ké sőbb találkozott a két legény a parkban, a postaépület előtt és itt Kiss János két késszurással leteritette Szakái Bélát. nak, hogy szólítsák meg a lányokat s mindjárt el is osztotta a két lányt oly­­formán, hogy azt mondotta: te fogod meg a kisebbiket, én a nagyobbikat. Ek­kor történt, hogy az elhalt Szakáll Béla egy harmadik lánnyal jött oda. A tanú ekkor a vádlottal bement a bodegába, söröztek, majd amikor onnan kijöttek, elvált a vádlottól. Hogy később mi tör­tént, nem tudja. Szálai Antal tana csak at,nyit tud, hogy a vádlott Rackónál bort és pálinkát ivott. Az elnök azon kérdésére, hogy em­lékezete szerint a vádlott annyira ré» szeg vc't-e, hogy nem tudta mit csinál, tanú azt feleli: — Ittas volt, de menni tudott. Ha én annyira ittas vagyok, akkor én nem tu­dok menni. A tanúkihallgatás után dr. Jekcnios Risztó és dr. Barta Antal törvényszéki orvosok ismertetik az elhalt sérüléseit. Két szúrást állapítottak meg és pedig egyet az oldalában, egyet a hasában. A máso­dik rendkívül súlyos, haláltokozó volt miután a beleket is megsértette. A bíróság ezután azt határozta, hogy tanúként beidézi azokat a leányokat, a kik a kérdéses estén a vádlott és bará­tainak társaságában voltak, valamint azt a leányt, aki az elhalt társaságában volt. Ebből a célból az elnök a tárgyalást fél­beszakította és a folytatását október hó 2-ikára tűzte ki. . mindenki az amerikaiakon akar meggazdagodni Parisban (J leti hét fett a tizeőik éu"ar~u’ób'I A keddi főtárgyaláson a vizsgálati fogságban levő vádlott azzal védeke­zett, hogy a kérdéses időpontban, ami­kor az eset történt, annyira részeg volt, hogy nem tudja, vajion ő csinálta-e a dolgot, vagy sem. Elmondotta, hogy a Raczkó-ié\e korcsmában több barátjával ivott, eleinte, bort, majd pálinkát és utána a palicsi főbejárattal szemben levő bodegában sört ... Az önkívületig ré­szeg volt, azt sem tudja, hogy került ha­za lakására, csak másnap reggel, ami­kor rendőrök jöttek érte s elvitték, tud­ta meg, hogy mi történt. Az elnök kérdésére elmondotta még hogy a Rackó-féle kocsmában egész délután kugliztak s ott jelen volt az el­halt Szakái Béla is, de közöttük sem szóváltás, sem civakodás nem volt Amikor besötétedeít s abbahagyták a kuglizást. áttértek a sukkozásra is, ami abból áll. hegy kétdinárosokat dobálnak s aszerint, amint fej, vagy Írás esik, nyertek, vagy vesztettek. Ebben a já­tékban is részt vett az elhalt, de itt sem történt veszekedés. Később elmentek a Rackó-kocsmából a főbejáratnál lévő budegához, ott is ittak. Amikor kijöttek barátja, akivel ment, elvált tőle s egye­dül,. maradt. Ettől fogva nem emlékezik semmire. Nem tudja, hova ment, nem tudja kivel találkozott. A vádlott után a bíróság kihallgatta tanúként Varga János palicsi legényt, aki az egész dél­utánt és estét együtt töltötte a vádlot­tól elmentek, a főbejárat felé a sétányon tói elmentek, a főbejárat felé a sétányon két nő ment előttük, akik körülbelül a víztoronynál lehettek, amikor utolérték őket. A vádlott azt mondotta a tanu-Páris, szeptember hó. Parisra nem lehet ráösmerni. Olyan, mint egy vén kokott. aki gazdag fogás­ra készül: csinosítja magát. Keni magát. Most, a várakozás utolsó perceiben, szinte extázisbán ég, nem áll szóba sen­kivel, csak díszíti a bubifrizuráját és po­fonokat keres, amelyek a leghatásosab­ban és a legjobban állanak neki. Megjöttek az amerikaiak! Tizenkét hajórakomány. Tizennyolcezer veterán hadfi, felesé­gestül, gyermekestül, dollárostul! Főleg: dollárostul! Itt ugyan azt mondják, hogy csak a bajtársakat látják bennük és ezzel a pa­zar cécóval csak a hálájukat akarják le­róni a derék amerikaiak iránt, akik együtt véreztek velük a csatatereken. Ám ez a hála lépten-nyómon egy marék áollárba kerül a naiv jenkiknek. A dia­dalivek meghatók. A köztársasági elnök beszéde elragadó. A miniszterelnök bű­bájos. (Az ö csókja azonban tényleg nem került semmibe.) A midinettek enni­­valóak. (Minden falatnak szabott ára van.) És mennyi amerikai zászló! Az összes nagyáruházak tetején és ablaká­ban csillagos lobogót lenget a szél. Az ember azt hinné, hogy Bostonban, vagy Chikagóban sétál. 'Ezt nevezem francia előzékenységnek! Mert az összes nagy­áruházak nagy üzletekre számítanak. A cipészek is. A szabók is. A színházak is. (Díszelőadások lesznek mindenütt!) A levelezőlapárusok is. (Külön képes leve­lezőlapokat gyártottak erre az alkalom­ra.) A francia postaigazgatóság is (kü­lön bélyegeket adtak ki »Legion Ameri­caine« címmel.) A szállodák, autótaxik és a kokottok is, mind, mindenki az amerikaiakon akar keresni. Ezért ez a kápráztató. szemfényvesztő parádé, troinbitaszó, haccacáré, ami a külföld szemében csudálatosra növeli ismét Pa­ris presztízsét: »inte, százezreket dobnak ki egy kis cécóért a barátaik kedvéért. Micsoda gavalléria!« Holott... Ezek a szegény óceánon túlról szalaj­­tottak már az első héten lefognak égni. Az első héten! Lehetetlen tovább bírni az iramot. Hisz ők nem milliomos kéj­utazók, hanem szolid polgárok, akik fél­retették a garast, hogy viszontláthassák a drága (de milyen drága) Párist. Szinte erkölcsi kötelességüknek érzik minden­nek bedülni amit a franciák kínálnak nekik, hamis gyöngyöt, hamis perzsa szőnyeget, gukkert és nőt, souvenir a Paris, mert a francia oly érzékeny nép, a világért sem szabad megsérteni őket rideg visszautasitással. A légionáriuso­kon úgy csüngnek, mint a legyek. Pedig... A végén mégis az amerikaiakat fogják szidni. Mért ez a tizennyolcezer jenki mégsem vásárolhat össze mindent, amit rájuk szeretnének sózni, mégse szeret­het minden táncosnőt, aki meg akarja őket ajándékozni egy párisi éjszakával, mégse csináltathatnak annyi ruhát a fe­leségeiknek, hogy az összes csődbejutott divatszalonok uj, erőre kaphassanak, hegy betömjék a száját a vérmes remé­nyektől duzzadó fűszeresnek, kalapos-Álom Irta • Móricz Zsigmond Milyen különös álmom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy otthon voltam kis tanyámon. Leányfaluban és különösen büszke voltam, mert kész volt az üveg­ház s a kertész boldogan és piros arccal mutogatta a kincseit. Tömérdek virág­hajtás dugta ki zöld száracskáját a nap­sugár felé s már láttam, hogy jövőre kis paradicsom a kert.» S akkor belépett a Bátyám, aki az Alföldön gazda volt, ő is piros volt, egészséges és mosolygó s fel sem tűnt, hogy 25 évvel ezelőtt meghalt. Vártam egy dicsérő szót, de ő ép oly fukar volt a dicséretben, mint annak­idején, mikor első Írásomat megmutat­tam neki. De én tudtam, hogy meg van elégedve és többet kapott, mint amit várt és ez boldoggá tett. Aztán kimentünk a kertbe s csodál­koztam, hogy is van az, hogy ő még sose volt nálam. Megmutattam a nagy diófát, amely főbüszkeségem, az egész határ legszebb fája, elmeséltem, hogy ennek a kedvéért vettem meg a kertet tizenöt évvel ezelőtt s boldogan éreztem gyermeknek mellette magamat. Úgy be­­lebujtam a jóságos fölényébe, úgy éreztem, hogy ez valami ritka és külö­nös és boldog találkozás. Mégis eljött... Egyszer csak azt mondja: — Es milyen itt a vizszolgálat? — Vizszolgálat?... — meghökken­tem. A szó úgy tűnt fel, mint valami egyszerű és általános és természetes követelmény, ellenben és nekem fogal­mam se volt róla, mire gondol — viz­szolgálat ... Kannával locsolják min­den este a szegélyeket s a gruppokat. — Úgy. És a kertet? — A kertet?... Az eső. Rám nézett. Itt érzem m -jn’-an barna szemeinek mély és okos és tű­nődő pillantását. — Ti még mindig nem függetlenítetté­tek magatokat az esető'.? — mondta. Addig nem lehet gazdálkodni, míg az embert az eső zavarja — Hogyhogy — mondtam, aztán né­vettem — minket nem zavar. Mi boldo­gok vagyunk, ha esik. Inkább az a baj, hogy itt nem szeret esni. A hegyek itt valahogy eltérítik a fellegeket. Volt már olyan év, hogy a lucerna magot május S-án vetettük el s, szeptember végéig | egy szem eső nem volt rá. Úgy feküdt a mag a rög közt. mintha üvegfio'ákba lett volna betéve. — Akkor ez egy ideális hely — mond­ta nagybátyám. Nem értettem. — Na gyere velem — szólt — átlép­tünk a repülőgépre és már szálltunk is ki a másik oldalon s ott voltunk az Al­föld közepén, a Nagykunságon. Kint a mezőn. Beláthatatlan zöld világ volt az. Dús kövér növényzet. Lombos fák és izzó felhőtlen kék ég. Csodálkozva néztem. Máskor rött vö­rösre veit kiégve ez a fö d s emlékszem diákkoromban sokszor a vetőmagot se hozta meg a föld. M"St olyan dús volt j mindem, dagad Te;ü ke!•'.«:< >\ és ' iya i ■ vastag szárú búza hogy a ve. él/ szállt s nem tört le alatta. — Nem értem — mondtam — mintha álom volna. Bátyám nevetett — Ez a mesterséges locsolás. Most észrevettem, hogy dróthálózat­tal van beépítve az egész táj, mintha villamos áramvivő drótjai volnának. Lo­csoló szárnyak csilléi futottak a dróton és sorra permetezték a mezőt. Egy-egy suhanc fiú ment a mesgyén és át-átkap­­csclta a csillék tömhvcsövét a réz víz* csapokhoz... Az egész mező. az összes szántófö'd fele volt építve permetező készülékekkel. Bátyám rámnevetett — Ugye milyen egyszerű. — Hihetetlen. — Látod Pút lesz a magas látókörű politika? Mióta Louchénr Genfben ke­resztülvitte Európa ni, gazdasági orga­nizációját Remekül megcsinálták az egészet. A Dunát. Tiszát uj befonme­­derben helyezték el, úgyhogy egy liter viz se megy kárba. Felfedezték a víz­szintes turbinát — azt a módszert, lingv a viz sodrát tudják fölhasználni ener­giatermelésre. S ezzel az így előállított árammal hajtják a vizet városi viz.ve­­• ctékszerücn az egész AlíöWön keresz­tül. Gyönyörködve nézett szét az ö kedves Alföldjén. — Nem is lehetséges más. csak re­kordtermés. Pláne mióta az elektromos besugárzást is kezdik alkalmazni. , Vas és acélhálót helyeznek el a földben, ezek közvetítik a magnetikus e'ektromossá­­g-t. Az ercdír.Cnv két":/,.re,: egy évben két ix'' r-Lenni';. Y-.'/vis m g azelőtt 1 70—Sü nr.V.. c cuL,:réóát ado.it a . föld, nak, ékszerésznek, színigazgatónak, no és végül az árva midinetteknek, akik oly régen spórolnak niár egy milliomos amerikai szeretőre! Nem is tudom hirtelenében kit ér itt majd rettentőbb csalódás: Párist-e, vagy az amerikaiakat? Egy azonban biztos: fizetni csak az amerikaiak fognak. (t. 1.)------------—»auMBBaaiewm».. Bátorok o 1 fenz vaja léché.ny nap óta mirdzn éjjel t rfénlk betörés Szubot cin Néhány nap óta titokzatos betörőtár­saság működik Szuboticán, amely egy­más után követ el vakmerő betöréseket. A betörések a mu!t: héten szombaton éjjel kezdődtek, amikor ismeretlen tette­sek kifosztották Felbar Adfréd dr. bank­­igazgatónak a palicsi Fogel-villában levő lakását. Fclbarék nem voltak odahaza és igy a betörők nyugodtan dolgozhattak. Vasárnap éjjel két helyen törtek be a Zrinjski-téren. A szuboticai rendőrség bűnügyi osztályának detektivjei az egyik betörés színhelyén talált nyomok alap­ján kezdtek kutatni, amikor kedden reg­gel már újabb betöréses lopást jelentet­tek a rendőrségen. Hétfőn éjjel Gyorgyevics Milivoj Sze­gedi szőlők 169. számú lakásában jártak tolvajok. Gyorgyevicsék nyitva hagyták a lakás uccai szobájának ablakát. A csa­lád két tagja ezzel a szobával szomszé­dos helyiségben aludt, mig a harmadik szobában égett a lámpa és ott tartózko­dott Gyorgyevics és a felesége. A tette­sek észrevétlenül belopóztak az ablakon és sietve egy lepedőbe csavarták a ke­­zükügyébe kerülő tárgyakat, a toilett­­szekrényről összeszedték még a parfii­­mös üvegeket is és éppen távozni akar­tak, mikor egy tárgy a földre esett. A zajra figyelmesek lettek a házbeliek és besiettek a szobába. A tettes abbahagyta a munkát és az addig összecsomagolt tárgyakat magá­val vive, kiugrott az ablakon és a sötét­ben elmenekült. A vakmerő betörés este tiz óra tájban történt és erről azonnal jelentést tettek a rendőrségen, A hely­színi szemle alkalmával az ablak alatt egy púderes dobozt találtak, amely a csomagból eshetett ki. mikor a tettes menekült. A rendőrség erélyes nyomozást indí­tott. hogy az ismétlődő betörések és lo­pások tetteseit elfogja. A nyomozás eredményeképpen eddig három gyanús személyt vettek őrizetbe, akiknek nevét a nyomozás érdekében titokban tartják. ma 400 mázsa kötelező. Ennyit minden gazda tartozik beszállítani holdanként. — Meg vagyok hatva, hogy ezt meg­érhettem. — így aztán lehet gazdálkodni. Nem­csak a tehenet kell naponta itatni, ha­nem a kukoricát is. — Milyen zseniálisan egyszerű. — Mi ke’.l a terméshez? Táplálék, nedvesség és napsugár. Tápanyagét a gyárak adnak, a nedvességet a Duna- Tisza okszerű kihasználása; rendsze­res tavazás és csövezés... Éz m'-vl rendben van. legnagyobb baj a felhő. Azzal még nem bírunk. A gazda akkor boldog, ha négy hónapig nem jí'n eső. Akkor b'ztosia megy. Szerepük e kéc eget. — Szép is — Csiná'd meg Láiiyialuban Is. A lo­csolást fö'tétlen. — Olyan kicsibe is lehet? — Hogyne, ahhoz nem is keli Euró­pa. Mert azért tudod, ez nagy raksz '­­ga.ság — mondta súgva — nem kere­sünk többet, mint a régi világban... Mégis, valamivel magasabb a kulturni­­vó ... Például sokkal több könyvet ol­vasunk. — Igen mondtam örömmel — ezt re vártam ... Olvassa a könyveimet? Csodálkozva nézett rám. — Mért? te írsz? Kétségbeesve kaptam a levegőbe s ke­zemet beleütettem egy vasoszlcpba és felébredtem. Ébren aztán rájöttem, hogy itt fek­szem a klinikán, fáj a lábam, nem tu­dok rálépni... Köszvéiiyes ember álma az egész.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom