Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-18 / 260. szám
L Vakondok or meg a Küeüli — Hova, hova, Hangya szomszéd. Ilyen korán?... ily számosán! Jaj hadd fussunk Egér bácsi, Fusson keed is Hamarosan!... ...Fussunk, meneküljünk, valahányan vagyunk! — lelkendezett tovább a hangya néne — mert e környéken nagy a veszedelem. Mi, tudom, hogy kivándorolunk egész bolyostul s keresünk magunknak egy biztos helyet, ahova a tojásainkat lerakhassuk, mert itt már nincsen maradásunk. — Hát mitől riadtak úgy meg, Hangya szomszéd? — kérdezte Mezei Egér bá’ a fülét hegyezve. — Ugyan bizony! Talán nem látta keed azt a nagy, uj palotát, amely a mi megkezdett bolyunk mellett az éjjel ütötte ki magát a földbül? Az alatt a tető alatt egy uj lakó bujkál; — láttuk is egy pillanatra... Nagy ur lehet! Talpig fekete bársonyban; sarkantyus csizmában; torzonborz bajusszal. Szép fehér keztyüt visel a kezén, mellyel a föld alatt folyosókat ás-vés és folyton-folyvást tur-fur. Menekül is előle, aki csak mozoghat, mert mindent fölfal, amit útjában talál — még a szegény, tehetetlen földi gilisztákat is! , — Ugyan kérem, milyen nagy lehet az az ur? ' — Bizony van az háromszor akkora is, mint akár alegnagyobb keetek közül. — Jaj, jaj! cincim! földindulás, égszakadás! Szaladjunk ki a világból! Jer Cincikém! Jer Picurkám, meneküljünk! Tudom én már, hogy ki az a rettenetes nagy ur: Nem más az, mint Vakond ur; Föld alatt él, Folyton túr. Mindig éhes, Mindig fal; Akit megcsíp, Mind meghal! Azzal — ill' a berek! vesd e! magad! A három i3s egér, neki iramodik, de úgy, hogy a pirinyó Hangyák, messzi,', , '..... 505 A király tüstént felkelt, kézenfogta, úgy vitte Sems Ulsahar szobájába. Már csak magam megyek be, máskép nem gyógyíthatom meg az ördöngösségtől — szólt a herceg. A király künn maradt, ő pedig belépett. Ott ült a szép királyleány, akkor is sirt, zokogott. Kamr el Akmar pedig igy szólt: — Nézz reám! Megsegített az Isten. Én vagyok a vőlegényed, Kamr el Akmar! Ütött a szabadulás órája! Behívta a királyt s igy szólt: — Uram, a leány már jobban van! Sems Ulnahar pedig szelíden hajolt meg a király előtt s igy szólt: f — Mit kíván az én uram és parancsolom? Megörült a király, éktelen nagy bizalommal nézett a hercegre, de az igy szólt: — Jól megismertem a leány betegségét. Ne hidd, hogy igazi ez a gyógyulása. Úgy látom szeméből, hogy egy fából való fekete paripából szállt bele a rossz szellem, mig meg nem találjuk azt a paripát, addig meg nem gyógyul! A király elámult s boldogan kiáltott: — Nagy tudós vagy idegen. Kincstáramban áll a fekete paripa, ha kívánod, tüstént elédbe hozatom. — Vitesd ki a város szélire — folytatta a herceg — ott majd a királyleányt hátára ültetem, ti meg füstölőkkel füstbe borítjátok, mikor a füst minket egészen eltakar, akkor a rossz szellem is elhagyja a leányt! Kivitettte a király a lovat ,kivitték a leányt, a ló körül nagy tüzet gyújtottak, füstölőkkel addig hintették a lángot, mig a sürü tömjénfüst a herceget és Sems Ulnahart elboritóttá. Akkor nyergébe pattant a herceg, ölébe vette a királyleányt, egyet fordított a csavaron, füsön keresztül magasba repültek. Ámulattól meredten bámultak utána a király és kísérete — Gonosz bűbájos munka ez! — kiáltotta a király. Maga elé hivatta a perzsa bölcset, ez pedig mindent bevallott. Szörnyű haragra gyűlt a király, haját tépte, a gonosz vén perzsának még azon a napon a fejét vetette. Volt öröm. Ragyogó, fényes lakodalmat ültek, hét nap és hét éjjel tartott a vigasság, aranyat, ezüstöt szórtak a nép közé. Boldog lett a herceg szép feleségével. A csoda-lovat pedig elhelyezték a kincseskamra kellős közepében./ - -(Vége.) < A V 504 A Habostorta mult számában közölt rejtvény helyes megfejtése: Szerpentin. Helyesen megfejtették: Kanyó Beco, Papp Bözsi, Jánossy Pannika, Schulmann Flóra, Jakli Gizi és Kami, Komlós Csöppi, Szebellédy István, Koch J., Temunovics Ilonka, Birosev Jocó, Palfaynkovics Magda, Csányi Feri, Katica és Margitka, Berky Ily és Évi, Huszár Laci, Kocsmár József, Margarethen, Ilonka és Imre, Imre Margit, Eskenásy Baby, Kolos Gyurka,i Wámoscher Imriske, Mezei Lóránt, Kezbasics Vera, Kalcsáiü Manci, Mamusics József, Thury Irénke, Horváth Piros, Somosi Vilma, Mazur Margit, Rodács Jenő, Mezei Miklós, Pintér Irénke, Hacker Zsuzsi. ’ A jutalmat Kanyó Becó (Sombor, Dalmatinszka-ucca 26) , • nyerte meg. ÜZENETEK: Palfaynkovics Magda: Dehogy is haragszom kis Magdám, ha írsz. Várom a leveled. Berky Ily. Kiváncsi vagyok a ; mesédre. Csak jó legyen ám, mert én csak a szép meséket ' szeretem, meg te is, ugye? Mészáros Annuska. Nem szoktam : én a jó kislányokra haragudni. Bukovenszky Emma. Nagyon “ örülök, hogy te is belépsz a Habostorta táborába. Tárt karokkal fogadunk. Első próbálkozásod azonban nem sikerült, de ez ne csüggesszen el. Majd Írsz te jobbat is. Szebellédy 1st-' 1 ván. Közölném én kis barátom, ha jók lennének. Jobbakat küldj. Papp Bözsi. A keresztsoros rejtvényed alkalomadtán jön, addig is türelem. Hacker Zsuzsi. Dehogy is haragszom én a kis olvasóimra. Csak irj máskor is nekem, én szeretem a szorgalmas kislányokat. A rejtvényeid — de most meg te ne haragudj — nem tudjuk használni. Jobbakat küldj. Pintér1 irénke. Na látod, az egyiket közöljük is. A jelzett leveled nem. került a kezembe. Szőke Karcsi és Üveges Ferenc. Mondtam már, hogy máskor Írjátok ki, mi a rejtvény megfejtése. Paul Tibiké. Balázs bácsi türelmesen vár addig, mig nagy fiú iesz' belőled. Aztán beváltsd ám az Ígéreted. Fodor Erzsi. Ej, ej, már megfelejtkeztél a Balázs bácsiról? Miért nem Írsz? A Habost őrt a olvasóihoz. Meghosszabbítjuk a határidőt és szeptember 30-ikáig még lehet kérni Habostorta borítólapot. Csak a borítékra írjátok rá, hogy: Bot*-il'"r' A "r■'1SJE3YE! NAPLÓ »a3árnapi iniyenmalíAkíaía Subotica, 1927. szeptember 18, 3S (TORTA «L30 e> ül GYERMEKEKNEK' A sípláda szomorúan nyikorog, Szegény gazdájának a gyomra korog. Körülötte sajnálkozva megállanak, A sapkába egy-egy dinárt dobálnak. m h 497
