Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-18 / 260. szám
1927 szeptember 18 BÄCT1KG7EI NAPLÓ 19. oldal ALAKOK Kertész (Farkasrét, .kisasszonynapja, délután félhat. Amerre a szem ellát, virágágyak. Rózsaszín, fehér, sárga szekfiik ülnek a táblákon, akár egy leányiskolában, A lobéliák szigora, sötétkék retormruhá jakban talán a tanárnők. A szalviák lovagok, kik pirosán lobogva várják a lányokat, A pompás daliák delnők, vagy nagyvilági hölgyek, vagy moziszinésznök. Előttem a kertész ősi foglalkozásának varázsával, ezüst szakállával. bajuszával, a német meséskönyvek szinnyomatait idézi eszembe. Ötvenhárom esztendős, huszonhárom éve kertészkedik, egészséges. Még nem járt nála orvos. Kőrútunkat a melegházakban kezdjük. melyeket a szeptemberi nap aranyoz, a kócos asparagusok és aspidistdk között. El akarom oltani cigarettámat, de ő biztosit, hogy minden virág szereti a dohányfüstöt. Künn egy gyepágy előtt igy szól lässig megvető taglejtéssel »elsőéves magoncok.« Mondtam. hogy leányiskola.) — Mennyi virágot fogyasztunk? — Egyre többet. Évente csak mi 300.000 cserép virágot neveink. A virágdivat emelkedik. v — Mióta? •: — A háború óta. •*— Szóval a háború tanította meg az emberiséget gyilkolni, olvasni és a virágokat szeretni. — Micsoda virág-szüret volt akkor. Folyton vitték a koszorukat. (Csönd.) Aztán jött a spanyol. (Csönd.) A kertészek meggazdagodtak. Később az ajándék is mindenütt virág lett, karácsonyra, névnapra csak virágokat küldtek. — Takarékoskodtak. — Az én időmben, 1890-ben Budapesten 8 virágkereskedés volt, ma 220 van. — Melyik most a legdivatosabb virág? — A ciklámen. — Miért? Jzes/íély. Egy Ideig az orchideát kedvelték, azelőtt a kaméjiát, azelőtt a fuksziát, azelőtt a pálmát, azelőtt — a tulipán-korszakban — a tulipánt. Kell-e valakinek még a bazsarózsa, Pistike, györgyike? — Senkinek. Még a paraszt is inkább azaleát vásárol. — Ön melyik virágot szereti legjobban? — Én? (Gondolkozik és mosolyog.) A rózsát. (A szakember sohase tart a divat tál.) A leggazdagabb család. 1500 fajtáját ismerjük. — Kiknek nevelik a babárfákaK — A kávéházinak. — Irodalmi kávéházaknak? — Mindenféle kávéháznak. Nagyon keresik. Pedig drága a babér. Egy kiló nyolc pengő. Báltermekbe is viszik télen. Ezek js voltak- Még most is senyvednek miatta, a leveliik egészen megbámult, Egy báli éjszaka után némelyik két évig is betegeskedik. (Szegény babérfák csakugyan olyanok, mintha agyontáneoitdli volna magukat,) — Melyik híres embernek kötött már babérkoszorút? — Jókainak is, fiatalkoromban, — Hány halotti koszorút készítenek egy évipn? — Mi húszezret.--- Mondja, veszekszenek egymással a virágok? — Az erősebb elnyomja a gyöngét. Ha a krizantém mellé muskátlit ültetünk, akkor a muskátli elcsenevészedik. — Osztályharc, uram, osztályharc. — Vannak aztán kényes virágok is. — Példán!? — A ciklámen. , — Á, a primadonna. — Nem szereti az sem a napút, sem a hideget. Két évig szaporítjuk, ötszörhatszor átültetjük, nehéz fölnevelni. Tavaly 18.8Q0-at vetettünk, de csak 15.000 maradt meg. — Gyermekhalandóság. — Az amerikai szegfiit a »vörös pók« bántja, levelei kidudorodnak, felpattannak. Kénporral kezeljük őket a melegházban— Járvány is van? — Múlt évben a krizantémok a sok nedvesség miatt egymás után hullottak. — Hát az árvácska mit csinál? Még mindig oly mostoha családi viszonyok között él? — Nem kell azt félteni. Az a legszívósabb virág. Nyílik, míg a hó le nem esik, aztán mingyárt a hóvirág után jelentkezik. — Melyik virág festi az arcát? — A kék hortenzia. — Tudnak ezek szenvedni? — Ha a szőlőt megnyesik', három hétig könnyezik. A fikusz is sir, A fceskevér, ha megtörik, vérzik. De némelyik akkor bontja ki a virágát, mikor lemetszették. Sós vízben a tátika meg a kardvirág* sokáig, nagyon sokáig él. — Tudja mi ez? A virágok halhatatlansága. (Már besüt étedéit. A virágok, a fény bolondjai szomorúan lehajtják fejüket. Bámulom őket. mint éló testvéreimet, akikről csak mostanában kézdünk valamit tudni. Francé már észrevette, hogy a sarkantyúba a tükörben is kacérul nézegeti magát, Jagadis pedig, az indus tudós, kertjében villamos műszerekkel kótdzza le a virágok titkos jelbeszédét és előadást tart arról, hogy nekik is központi idegrendszerük van. Lehet, hogy a jövő századokban már elitélik azt. aki virágot tör kedvesének, > rózsagyilkosság« miatt, Ohanái most még csak az áltatok leölését ti.tja, előbb utóbb akad azonban egy még kegyesebb apostol, aki a növényekkel való táplálkozást is istenlelenségneh fogja tartdhi. Általában rájövünk majd arra, hogy élni nem úri dolog.) Kosztolányi Dezső édesanyja előadása szerint nagypéntek ken. Az anyakönyvi feljegyzés azonban nagyszombatot tünteti fel a leány születésnapjának. Egész életében keményen* dolgozott, utolsó időben a falusi korcsmában. A falusiak nemigen tudnak mást mondani róla, mint hogy mindig »nagyon jámbor« volt, ezt azonban folyton hangsúlyozzák. Úgy látszik, nem volt soha szeretője, ami ezen a vidéken szokatlan a lányoknál. 1918-ban egy tűzvész alkalmával hősiesen segédkezett az oltásnál, meg ts sebesült és az izgalmak következtében beteg lett, görcsöket kapott, minduntalan elájult.' A falubeli orvos közbenjárására nő létére rokkantsegélyt is kapott. A segélyakták szerint a diagnózis • akkor úgy hangzott: nagyfokú hisztéria.-------------------------------------------- I Tin 'I, ...........................................................— Rézi, a konnersreuthi csoda Látogatás a bajor cselédlánynál, akinek testén minden héten megjelenik Krisztus hét sebe München, szeptember hó. 1. A konnersreuthi. Neumann Teréz körül néhány hete heves csata dúl a német sajtó ellentétes világnézetű lapjaiban. Rézivei, a huszonkilenc esztendős bajor cselédlánnyal ugyanis a múlt év nagypéntekje óta minden héten csoda történik, rendszeresen és pantosan megjelenik kezén, fején és mellén péntek reggelenként a stigmatp: Jézus Krisztus hét vérző sebe. Hosszú ideig helyi szenzáció volt csak a konnersreuthi csoda, legutóbb azonban a bajor katholikus újságok eleinte komolytalannak látszó híradásaival foglalkozni kezdenek pro és honira a köztársaság összes lapjai, a nagy berlini sajtóorgánumok is. A tüneményről a közönség körében háromféle vélemény van elterjedve. A hívők szerint a konnersreuthi plébánosi lakásban' minden pénteken délelőtt csakugyan csoda történik, A hitetlenek eleve közönséges svindlimk tartják az egészet. A harmadik magyarázat, amely egyrészt azon alapul hogy csodák nem történnek, másrészt nem vonja kétségbe Rézi és az öt ellenőrző orvosok és egyházi személyek a jóhiszeműségét, hisztérikus jelenségnek minősítik Neumann Teréz heti vérzéseit. A múlt pénteken elutaztam Konnprsreutlibe, hogy saját szememmel győződjem meg arról, mi igaz a »Res!«-ről elterjedt hírekből. Konnersreuth kis fain a bajor Feisöpfalzban. Piacán áll a ba. rokk-stilii templom, mellette Rézi ..piának, Neumann Péter szabónak a Pa oeiiiához támaszkodó háza, amire az öreg Neumann egy emeletet ráépUcttett néhány hónappal ezelőtt, Azok a hírek, a melyek szerint anyagi vállalkozás és üzleti trükk, főként azon alapszanak, hogy a nemzég még föLltöz ragadt Neumann üy.ii, a konnersreuthi viszonyokhoz kőpest nagyarányú ép tkezést végeztetett. A vád szerint a zarándokokat, akik minden pénteken ezrével keresik fel a falut, Ncumannék alaposan megsarcolják és az Utolsó másfél évben vagyont szereztek. Ez, igy nem igaz, A sí-giuájt mutogat fsakor nincs semmi'éle gyűjtés, s hacsak a postán nem küldenek a zarándokok utólag pénzt Neumann Teréz nek. (erről a postamesternőtől nem sikerült sémit sem meg tudnom) vagy egész titokban bele nem dugják adományaikat Rézi ágyába. Ncimiann-csa'ád nem kap közvetlenül pénzt a csodáért. A házépítés költségeit egy helybeli egyesület kölcsönözte Nemntmn szabónak, az öreg most természetesen roppantul népszerű a faluban, ame’ynek lakossága igen szépen keres az idegenforga'mon Reggel félhétkor, amikor megérkeztem a faluba, már többszáz ember ácsorgóit a plébánia élőit és a tömc-g kit ne arii-'g j kétezer fűre szaporodóit. Legnagyobb, részt idegenek, akik messziről — ÍR n Holtan küllőidről — vándorolt!.k a k;s bajor faluba, bogy Rézi vérző sebeit Üssék.. Az ácsorgókat kis csórétokban aggódik be a paróchia folyosójáról nyíló kis szobáról, ahol Rézi az ágyban ülve most szenvedi át — mint a plébános magyaázza a kálvária kín'ait. Az ősz plébános, aki feltét'énül hisz a csodában, soronkivü! bevezet Neumann Tcrézliez. A szoba, ahol a beteg cselédlány fekszik, fehérre van meszelve, a falak teli szentképekkel, bálul egy asztal áll. rajta fehér abroszon sok-sok virág. Balkézről az ajtótól a barna faagy, benne ül a k'nlódástői eltorzult arccal, halálsápadtan, e'örehajoit felsőtesttel Rézi. Tördeli a kezeit, két szeméből könny folyik, amelynek útját arcán vörösjs-barna esik je'zi: vért sir — mondja a plébános. Az embernek a vlaszfehér arc láttára az az érzése, hogy .nem élő ember fekszik az ágyban, hanem egy baba, anjire Kifestették a rozsdaszinii strófákat, s ;ezt az érzést a nagy némaság*is támogatja. De a viaszfigura él. a plafon felé fordítja tekintetét és arcán a legnagyobbloku exfázis kifejezése ömlik cl. A látvány az olajnynmatu szentképeket juttatja eszembe s nem is véletlenül, a szoba és az egész jelenet ezeknek a nyers vörös, barna és két színekből rosszul reprodukált képeknek a mintájára van szcenirozva. Tökéletesen stílusos és hatásos. A lány feie feliér kendővel van bekötve. a kendőn átütnek a vénVtek, világos-vörösen. Az Ing is véres a ráknak malfeleid helyen és a lánv tenyerén párhuzamos vé *s k"r‘"k jelzik a k resztín szüge'nak helyét, ^ézi hol fe'kspja, hol lesfi've zti fejet, frT-ő teste hánykolódik, karjai kezei ecy p:,'*'natra sem nyim^-rtak, olyan p-z’rióban i’l. hogy n nézők mindezt jól láthet’dk. Két liba. amit dunyha t"kar el a kiváncsiak szeme elől, egész idő alatt mozdulatlan. A kiváncsiak hadoszlppa egész idő alatt lassn mozgással halad keresztül a szobán, a plébános szelíd korbolássnl sürgeti őket, liogv siessenek, engedjék "t helyüket az utámdEövőkgek. Amikor a szehd korbnlás nem használ, a hang erősödik és a csendőr, oki a szoléiban a repdet fcnntarí'a. szódén közbelén. A kontraszt a hívők áhítata és a »közlekedési rendszabályok« betartására irányuló felügyelet pcqasarki hétköznaplassága között; kínos. Szerencsére a zarándokok sok'-al Hibán el vannak foglalva, liogyem észrevenné \. És ez igv megy egy egész délelőtt. Más. közönséges beteg, de még egy eg ’szs'g-’s sem hirntl /.*' órákhp^rM " nehéz v'~t amit Nézi kora r^gg uö! eg'sz d.u-t-'-nig elfng’a’. Minden kát órában néhány p^rcpe bezárják az uFóhnt és a leány egyed’1! marná aiv’ltb v 1. a' i HygnW va'*'* /dnül.g mev'"n'r zif’n az pgynem’iVet. Azután vonul tovább a processzor Rézi 1898 április 9-ikén született, Azóta Rézi élete a betegségek láncola-: ta, négy esztendeig vak volt. majd torokbajt kapott, aminek következtében nein tudott sem enni, sem beszélni, állandó izomláz gyötörte, egyszer meg kellett operálni vakbélgyulladásban, kelések és sebes kiütések lepték el. A »szenvedései« — ahogy a falubeliek nevezik állapotát — a múlt év lmsvétia táján kezdődtek. Nagypénteken megjelentek a stigmák és azóta a hét seb minden pénteken kittiül látomások kö-\ zepette: a leány, saját állítása szerint,; végigszenvedi a kálvária kinjait. 1926' husvétjáig csak folyékony ételeket' evett Teréz, azóta azonban, tehát másfél éve egyáltalán semmit sem eszik Teréz, kivéve naponta egy ostyadarabkát, körülbelül egy nyolcadát az ostyának és egy kanál vizet. -I Legalább is igy állítja ő és a környeze-. te. Ha ez igaz, akkor ez még nagyobb csoda, mint a stigmák rendszeres megjelenése. Szombaton délelőtt visszatértem Konnersreuthba. A falu csöndes, a főuccán, amit előző nap elleptek az autók, egy lélek se jár. Neumann Teréz nincs otthon, elment a templomba, mondja az édesanyja, A templomban hiába keresem, nem Iá« tonTá mise alatt"sehol. 'Valaki .felvilágosit: külön helye van az oltár mögött, a sekrestye ajtóban. A csodajeienségek kezdete óta reneszánszát éli a faluban a vallásosság és Rézi még a templomban is megkülönböztetett tiszteletnek örvend. Milse után sorfalat állnak a hivők, hogy lássák Rézit távozni. Az előző napi látvány után szinte elképzelhetetlen, ami most következik: a sekrestyéből kijön egy jól megtermett. napbarnított, pirospozsgás parasztlány, akiben alig lehet felismerni az elözőnapi szenvedőt. A plébános két lépéssel hátrább kíséri,! a parasztasszonyok térdrehullnsk a fekete ruhába öltözött cselédlány előtt és, a kezeit csókolgatják. — Eljöhetünk? — kérdezi az egyik. Csak jöjjenek mind/— feleli Rézi kegyesen és egy fejbisee!/'** e'.bncsw zik. 3. Az audiencia f ól tizenkettőkor kezdődik. Rézi a dívámon ülve fogad, vidáman, egyszerűen, kapásból felöl a kérdésekre. Egy bécsi káplán valami fényképet ad a lánynak, egy tárgy képét, ami körül valami por folyik, és kérj, hogy tegye rá azt a stigmákra. A lány elutasítja: — Na. des braucht net, — mondja bajor dialektusban — Er hilft ja a so. De azért annyit megígér, ljogy imádkozni fos a dologért. Egy hölgy átad neki egy ül könyvet, amit róla Írtak. Rézi egész kipirulva hívja a plébánost; — Nézze, tisztelendő ur, mi ez már megint! Lapoz a könyvben és fejcsóválva mondja a papnak: nincs benne az »imprimatur«Az egyszerű. bajor parasztlány szájából kissé furcsán hangzik ez az egyházi terminus technikus. Teréz csöndesen lamentál, hogy mi mindent össze nem firkáinak az újságok róla. Megkérdem, hogy elolvasta-e a cikkeket, valamennyit? — Na. na. gar n\x. — feleli. H *gy honnan tudja raég.s. mi állt bennük? «
