Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-18 / 260. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. szeptember 18 Kiadták a mapdáttinrakat fcfirtfltai kerakt képviselőinek C|tak Juries fllárkő és Streliczky Dines dr. vették át személyesen mandátumukat ; A szuboticai választókerület főbizottsága e hó 17-ikén, szombaton délelőtt a törvényszék főtárgyalási termében tartott záróülésén kiállította a szeptember hó 11-ikén megtartott nemzetgyűlési képviselőválasztáson képviselővé választott Szubotics Dusán dr. igazságügyminiszter, Sztrilics Béla, Juries Márkó, Stretitzky Dénes dr., óról Milán és Kerepesi Vince megbízóleveleit. A képviselői megbizólevél szövege a következő: Megbizólevél. Az Alkotmány 69. és 72. szakasza, valamint a nemzetgyűlési képviselők választásáról szóló törvény 5. és 81. szakasza alapján a szuboticai kerületi törvényszék területén lévő választókerület választási főbizottsága 1927 szeptember 17-iki ülésén ................................ urat nemzetgyűlési képviselővé nyilvánította az 1927 október 5-ikén Beogradban rendkívüli ülésszakra összehívott nemzetgyűlés négyéves periódusára. A megválasztás törvényes igazolásául a szuboticai törvényszék területén levő választókerület választási főbizottsága kiadja ....................................... urnák ezt a megbízólevelet. Szubotica, 1927 szeptember 17-ikén. A képviselői mandátumot aláírták Sztamenkovics Trajkó dr., a beogradi felebbiviteli biróság bírája, mint a választási főbizottság elnöke, Pavlovics István, sz ,'ooticai törvényszéki elnök, a főbizottság helyettes elnöke és Holtmann Kálmán dr., szuboticai városi tanácsos, a főbizottság tagja. Ugyancsak aláírták a megbízólevelet a pártok megbízásából: Miladinovics Radivoj dr. királyi közjegyző és Evetovics Mátyás dr. leánygimnáziumi igazgató a radikális párt részéről, Mnics Ljubomir, a demokrata párt, Katarié,c Mihovil dr., a Radicspárt és' Piskulics Zvoniníir dr., a független demokrata párt részéről. Délelőtt tizenegy .prakor . megjelent a főbizottság előtt Strelitzky Dénes dr. magyarpárti képviselő, majd Juries Márkó radikálispárti képviselő, akiknek Sztamenkovics Trajkó dr. elnök átnyújtotta a képviselői megbízólevelüket. Szubotics Dusán dr. igazságügyminiszternek, Sztrilics Béla szentai radikális képviselőnek, Grol Milán és Kerepesi Vince demokratapárti képviselőnek, akik nem jelentek meg személyesen, posta utján fogja a főbizottság kikézbesiteni képviselői megbízólevelüket. Mint értesülünk, a főbizottság hét egyénről állapította meg, hogy más nevek alatt akartak szavazni. Ezek a következők: Kergely József, aki Redasics Simon helyett akart szavazni, Szaulics Alajos, aki Percsics Márkó helyett, Kosztics Dusán, aki Bencsik AAatija he-Sztaribecsejröl jelentik: A sztaribecseji magyarság egy része, élén dr. Balassa Pál ügyvéddel, mint ismeretes, a parlamenti választások idején nem követte az országos magyar párt utasításait, hanem az önálló magyar lista helyett a noviszadi kerületben is a kormányttámogató radikális listát támogatta. A magyar párt hivatalos sajtója részéről emiatt heves támadások érték a sztaribecseji magyarokat, elsősorban dr. Balassa Pált, akit a délbácskai magyarság Coiiolánjának tüntettek föl, sőt a bácskogradistei atrocitással kapcsolatban olyan cikkek is láttak napvilágot melyek bizonyos fokig dr. Balassa számlájára iriáka a Bacskogradistén történt Jogsérelmet. A Bácsmegyei Napló sztaribecseji munkatársa felkereste a súlyosan megvádolt dr. Balassa Pált, a sztaribecseji magyarság vezetőjét, aki az őt ért támadásokról és a bácskogradistei eseményekről a következőket mondotta: — Csak mosolyogni tudok azokon a rágalmakon, amelyeket rám szórnak a magyar párt túlbuzgó lapjai. Glavaski bacskogradistei jegyzővel semmiféle viszonyban nem vagyok, legkevésbbé jó viszonyban, hiszen az én indítványomra határozta .el a magyarság negyvenes bizottsága, már a tartományú választások előtt, hogy választási paktumot csak az esetben kötünk, ha Glavaski jegyző, aki a magyarság ellen vétett, nem Szerepel a listán. A parlamenti választások előtt szintén az én indítványomra állította föl a sztaribecseji magyarság azt a követelést, hogy Glavaskit a jegyzői székből sürgősen távolit sók el, de én voltam az is, aki elsőnek követelte, hogy veszítse el álllását az a tisztvisel^, aki a magyar szavazók fölvételét a választói névjegyzékbe megtagadja. Glavaski lyett, Balovics Dusán, aki Bozsilovics Ljubomir helyett, Sztankovics Vlasztoje, aki Bukovics Ilija helyett, Túrányi Iván, aki Wáplár János helyett, Pruzsics Szteván, aki szintén más helyett akart szavazni. A főbizottság ezeknek az ügyiét hivatalból áttette a bírósághoz acélból, hogy ellenük a törvényes eljárást megindítsák. jegyző eltávolítása egyébként már úgyszólván befejezett dolog és én azt hiszem, hogy ennek tudatában bosszúból követte el azokat a súlyos és példátlan attrocitdsokat a bacskogradistei jegyző. — Ott volt ön Bacskogradistén, ami kor Horváthot letartóztatták? — A választás utáni napon hallottam, hogy Horváthot a községházára idézték, de szabadon bocsájtották. Másnap délután többek kívánságára, kimentem Bacskogradistére, hogy tanácskozzunk affelől, miképen lehetne a községi választáson a Glavaski-féle blokkot kibuktatni a községházáról. Ekkor hallottam Schwerrer Imre plébánostól, hogy Horváthot ismét letartóztatták. Mivel éppen Horvátliék részéről kereszteltek el a magyarság fogadatlan prókátorának, tervbe vett intervenciómmal nem akartam ezt a elmet kiérdemelni, hanem rövid ott-tartózkodás után visszatértem Sztaribecsejre. Ami a számba adott azt a kijelentést illeti, hogy »most segítsen a hires bacskogradistei magyarokon a magyar párt« közönséges hazugság. A magyar párthoz való viszonyomat dr. Sántha Györgyhöz irt levelemben ismertettem és ha a személyemet ért szemtelen támadások rám nézve lehetetlenné is tették, hogy a megjelölt utat kövessem, ez nem lesz akadálya annak, hogy a járás magyarsága, mely hii maradt magyarságához, nélkülem haladjon tovább a kijelölt utón. — Mit tud 5n a Hírlap Sztaribecsejen történt elkobzásáról? — Mikor itt Becsén vidám perceket akarunk magunknak szerezni. elolvassuk a Hírlap főrmedvényeit A múlt szombaton is erre spóroltunk éppen, amikor megtudtuk hogv a lap példányait összevásárolták és megfosztottak bennünket az élvezettől. Ez is válasz-TS-^V.1 ■ HJ-H-Ui W JI— íási trükk volt, amit épugy nem lehet' tragikusan elbírálni, mint Horváth Fe-' renc bácskogradistei kortesnek azt a szokatlan eljárását, hoev a katholikus templom lépcsőjét és belselét Király Ká-' roly-párti plakátokkal árasztotta el és a plakátokat eltávolító Schverrer Imre plébánost felelősségre vonta. — Az önök politikai magatartásának a magyarság milyen előnyeit látta? — A mi járásunkban eddig körfSbelö 500 szegény nincsetlen magyar kapott ingyen házhelyet. A magyarokat mindenütt felvetettük a választó névjegyzékekbe; Sztaribecsejen most is. a községi választásokra 226 ml magyar szavazót vettek löt és csak'1 háromtól kívánnak állampolgársági bizonyítványt A> községekben fokozatosan érvényesül a; paritás elve, a járásban a B^ásocSk magyar iskola nyílik meg. arrfivrnásutt a*, egész SHS királyságban nem, történt meg. ', A síiket leáng tragédiája A rendőrségi laktanyán hambalőtte magát egy csantaviri leány Csantavérröl jelentik: A csanteréd rendőrlaktanyán pénteken déhíán meg- ; rendítő öngyilkosság játszódott le. Gabena Irén huszonegyéves csantavéri leány a rendőrségi szobában öngyilkosságot kísérelt meg. Gubena Irén három hónappal ezelőtt egy Ízben már öngyilkosságot kísérelt; meg. Az exaltált süket leány akkor nagymennyiségű aszpirint vett be, de néhány napi kórházi kezelés után felgyógyult és egy ideig Szuboticán bo-: lyongott. Később apróhirdetés utján próbálkozott alkalmazáshoz jutni a né-, metül és szerbül perfekt beszélő volt nevelőnő, de süketsége miatt nem vet-! ték fel sehová sem. Pénteken délután Gubena Irén meg-' jelent a csantaviri rendőrségen és kérte, hogy szállítsák be a süketnémák intézetébe. Eközben az elkesredett leány, felhasználta az első kínálkozó alkalmat, és mikor senki se figyelt rá, a falról leakasztott egy forgópisztolyt és hasba Jötte magát. A dörrenés zajára többen odarohantak a vérben fetrengő leányhoz, akinek a golyó szétroncsolta a beleit és bentmaradt a testében. Haldokolva szállították be a szuboticai közkórházba, ahol: megoperálták. Balassa Pál, a sztaribecseji magyarság vezére nyilatkozik a magyar pár hoz való viszonyáról és a bacskogradistei es?ményékről A sztaribecseji magyarság tovább halad a kijelölt utón —Balosáénak semmi része nem volt a bac aíistei eseményekben Testvérek Irta ■ Arató E zsi — Kikosaraztad? — Nem. — Hozzámégy? — Nem. A fiatalasszony csodál* - * nézett a lányra: — Nem? Hát akkor... bocsáss meg. Magda, nem értelek. A lány nem felelt. Elgondolkozva nézett ki a kertbe. A nyitott veranda előtt elvirult akácok ácsorogtak és rezignáltan nézték a pocsolya tükrében bágyadt zöld lombjukat, melyben néhány korasárga levél oly óvatosan bujt meg, mint az öregedő asszony hajában az első ezüstszál. A hirtelen-támadt, hirtelen-mult nyári esőnek egy-egy cseppje nesztelenül pergett le a száritkozó fákról, mint néma könnye egy szóval ki sem fejezhető halk és finom bánatnak. Magda mindebből nem vett észre semmit. Két hét óta, mióta itt van, a pusztán, erre a kínos beszámolóra készült és most, egy nappal az elutazás előtt, még mindig keresgélte a szavakat. — Nevetséges, — gondolta magában — meg merem tenni és beszélni nem tudok róla? Érezte, hogy a Tett mennyivel igazabb énebb része, mint a szavak, melyeket róla mondani fog, mégis valami gőgös magabizás színezte a hangját: — Szeretem őt és boldog akarok lermi! Felemelte a fejét. Azt akarta, hogy a üéníe Kassa esős, bá*or és büszke arcát, mert erős, bátor és büszke volt a lelke. A fiatalasszony egyre a magáét ismételte: — Vegyen feleségül! Magda szive hirtelen nagy, elnéző szeretettel telt meg. — Nem ért engem, — gondolta — de mégis: ő az egyetlen, aki hozzámtartozik. Hozzám tartozó a közfelfogás szerint is: testvérem. Meglepetten kapta magát rajta, hogy ez a gondolat mégis csak meghatja. Az ő nézete szerint merő megszokás volt minden családi kötelék és sokszor érvelt e felfogása mellett azzal, hogy az anya magáénak nevelné fel az elcserélt újszülöttet, mert a szive sosem súgná meg, hogy a becézett kicsike nem az ő gyermeke. A fiatalasszony szemében zavaros hullámokat kavart nyugtalan, furcsa érzése a megbotránkozásnak. — Akkor hát... — és nem mondta ki az ajkára tolakodott szót: »a szeretője leszel«. Magda arca türelmetlenül rándult meg. Kiolvasta nénje szeméből a bántó szót és megütötte a durva fogalom. Elszántan, de kicsit még akadozó szóval kezdett beszélni: — Mondom, hogy megkért! Megkínált a házassággal, mint valami jelentéktelen figyelmességgel, udvariassággal, mint egy ibolyacsokorral. Az ember megköszöni az ibolyacsokrot, vázába teszi s ha néha rápillant, jólesik a szemének. De nem jelent többet és egyáltalán nem fontos. — Buta hasonlat, — mondta hirtelen más hangon, mert észrevette, hogy a nénje értelmetlenül néz rá. — Nem, nem megyek hozzá feleségül, — rázta meg a fejét dacosan, mintha ellentmondó véleménnyel vitatkozna — nem akarom, hogy valaha is érdek, megszokás, j konvenció láncoljon egymáshoz bennünj két. Nem akarom, hogy ami ma élő, égői színes valóság, holnapra hazugság legyen, élettelen, hideg és szürke. Nem kell »az édes otthon«, a »fészek«, cselédmizériák s a férjnek a hivatalból hazahozott bosszús gáncsoskodása, a családi traces, a kenyérgond. Pénzről hallani sem akarok. Én mindig a magam lábán állok. És nem feleség akarok lenni, hanem egész ember. Most már csakúgy hömpölyögtek ajkáról a szavak. — Az egész tüzhelyromantika csupa ámítás! Férj és feleség segítségül szegődnek a kegyetlen gyilkoshoz, az Időhöz. Nap-nap után a legkellemetlenebb énjüket fordítják egymás felé, az érdek! telent, a legkevésbbé briósát és vonzót. Egy pillanatig hallgatott, aztán kicsit elszomorodva mondta: — Örökre, sajnos, nem lehet szerelmet fogadni. De szeretném megtartani, amig lehet. — Engem is szeret az uram, — vágott közbe a fiatalasszony ellenségesen. — Honnan tudod? — csattant fel Magda és az előbb még értést kereső testvéri szavak úgy villantak, mint az acéltörök: szúrásra készen. — Biztosan tudod, hogy téged szeret? Hátha a ragyogó fehérneműit szereti, vagy a fényes kis gallérgombot, amit a férfiak cly gyakran elveszítenek és amit neki sohasem kell keresni, mert minden reggel pontosan ott van a tiszta gallérban, ahová odakészited. Nem akarom a férjedet bántani, — tette hozzá gúnyosan — hiszen ez mind csupa érdem, huszonnégykarátos házastársi erény! — Nem hiszed, hogy boldog vagyok? — A te boldogságod... Széles gesztussal ejtette le a kezét: —... csupa negatívum: boldog vagy, mert nincsenek anyagi gondjaid, mert nem vagy beteg sem te, sem a családod, mert nem szoktatok veszekedni és mert nem történik veled, az életeddel semmi.; Nagy erővel lendítette ki a két karját, mintha az izmait próbálná. Egyetlen hatalmas, harsogó Igent inkább! — kiáltotta. — Ezt! Ezt akarom! Elhallgatott. Nagy, nehéz csend hullott közéjük. Közeli mezőkről ázott széna illata kószált erre. Magda lehunyta a szemét. Érezte, hogy az elmúlt percek alatt messzire sodródott innen s a hallgatás sem hozza már őket közelebb. Hogy többé nem érthetik egymást. Vég:épp idegenek. A fiatalasszony lassan felkelt helyé-' röl. Nem sértődött meg, sőt még csak nem is neheztelt a húgára. De tudta ő is, hogy az ütjük most már elválik mindörökre. Elnehezült a szive és valamit mondani akart még, de kedvetlenül ejtette vissza leikébe a szavakat. — Hiába... — gondolta csüggedten, — ha már elindult... Szomorú szemmel nézett a lányra, szánakozó, tudó, asszony-tekintettel. Aztán bement a belső szobába, ahol már várta a maga életének élő igenlése: a Gyermek.
