Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-15 / 257. szám

1927 szeptember 15 BÁCSMEGYfci wAPLŐ 5. oldal Háromnapos haláltusa a gleccsereken Petrovics Zsivorád alezredes és Pa j*. vies pilóta főhadnagy borzalmas küzdelme a köd dél és a jéggel az alpesi havasok között A zürichi jugoszláv fokonzulátus hivatalos jelentése az arlbergi repülőszerencsétlenségröl _Noviszadről jelentik: Az arlbergi re­pülőkatasztrófának immár két halottja van: a szerencsétlen Petrovics Zsivorád alezredest, a noviszadi repülőezred pa­rancsnokát négy nappal a katasztrófa után megfagyva, holtan találták, míg a jhalálgép fiatal pilótája, Pajevics Drago­­ljub főhadnagy, amikor negyednap az Alpesek hómezőin rátaláltak, még át és félig megfagyott állapotban szállították he a legközelebbi kórházba, Feldkirchen­­be, ahol szombaton műtétet hajtottak végre rajta. A jobb lábát és bal kezének két ujját vágták le, de az operáció már nem segíthetett rajta és vasárnap Paje­vics Dragoljub főhadnagy is meghalt, így a halálgép mindkét utasa áldozata lett az arlbergi repülőszerencsétlenség­­nek. Petrovics Zsivorád alezredest Novi­­szadon a város egész lakosságának im­pozánsan nagy részvéte mellett helyez­ték örök nyugalomra, mig a fiatal Paje­vics főhadnagyot hazaviszik Jagodinába és ott, hazai földben temetik el. Két nappal a szerencsétlenül járt Pet­rovics Zsivorád alezredes temetése után az elhunyt fivére a beogradi lapokban a hadügyminiszterhez nyilt levelet intézett, amelyben súlyos vádakat emelt a zürichi nemzetközi repőliiversenyen részívett repiilöeskadrille tisztjei ellen, azzal vá­dolva meg őket, hogy nem követtek el mindent a szerencsétlenül járt parancs­nokuk felkutatására, ami, ha idejében si­került volna, valószínűleg a megmenté­sét eredményezte volna. Sem a hadügy­miniszter sem a megvádolt tisztek ez­­ideig nem válaszoltak a nyilt levélre. Épp ezért a közvélemény tájékoztatására fog szolgálni az a hivatalos jelentés, amelyet a zürichi jugoszláv főkonzulátus sajtófőnöke: Franzen Szima sajtóattasé a konzulátus megbízásából szerkesztett és küldött meg a petrovaradini repülő­főparancsnokságnak. A terjedelmes és minden legapróléko­sabb részletre kiterjedő pontos Jelentés mindenekelőtt behatóan foglalkozik a zü­richi jugoszláv eskadrille visszatérése napján volt légköri viszonyokkal. Meg­kapó élénkséggel van a jelentésben leír­va az a kedvezőtlen és veszélyeket rna­­gábanrejtő időjárás amely azután a sze­rencsétlenség okozója volt. Sürü, átlát­hatón fekete felhők nehezedtek az Al­­pesekre, amelynél talán csak a köd volt sűrűbb, amely az Alpesek magas hegy­csúcsait eltakarta. A köd és a felhők teljesen lehetet­lenné tették, hogy a pilóták különb­séget tudjanak tenni felhők és hegy­csúcsok között és igy az arlbergi szakadékokban a re­pülés a legnagyobb veszedelemmel járt. A jelentés, részben Pajevics Drago­ljub főhadnagynak jegyzőkönyvbe fog­lalt vallomása alapján, másrészt a meg­ejtett helyszíni szemle nyomán a követ­kező megállapításokra jut: Pajevics Dragoljub főhadnagy és pa­rancsnoka, miután az arlbergi hegyek átrepülését, a rendkívül kedvezőtlen idő­járás miatt, teljesen reménytelennek és kivihetetlennek tartották és a repülés­nek déli irányt vettek, hogy a Fenvall völgyön keresztül jussanak az Inn völgy­be és azon át ütjük céljához: Innsbruck­ba. Teljesen az iránytű útbaigazításaira voltak ráutalva. Látni nem láttak sem­mit. Amikor az arlbergi csúcson tulvol­­tak és a völgybe való leereszkedés le­hetségesnek tűnt fel nekik, Petrovics Zsivorád alezredes meghagyta Pajevics főhadnagynak, hogy lejebb ereszkedjék a gépjével. De mielőtt a főhadnagypilóta a kapott parancsot teljesíthette volna, bebizonyult, hogy számításaikban csa­latkoztak. mert még mindig tulalacso­­nyan voltak és a hegycsúcsot még nem repülték át. Pillanatok müve volt és a levegő hősei előtt hatalmas jégmezők tűntek fel. Gondolatsebességgel nekirohant a repülőgép a jéghegyeknek és mint­egy húsz métert véglgsiklott rajta, azután teljes erővel beíuródott az egyik jéghegy csúcsába. A repülőgép mindkét utasa eszméletlenül terült el. A borzalmas repülökatasztróta 2757 méter magasságban az eisensthali hegycsúcson történt néhány lépésre magától a hegy legma­gasabb csúcsától, amelyet a repülőgép át akart repülni, hogy az eisenthali csúcs mögötti Fel vall-völgy be kanyarodjanak be. A szerencsétlenség Színhelye légvo­nalban hét kilométerre van a völgyben levő Klösterle helységtől, amely az arl­bergi vonalon arlbergi alaguttól néhány kilométerre van. Az eisenthali csúcs egyike a legjárhatatlanabb alpesi csú­csoknak és igy turisták a legritkább esetben mászsák meg. A szerencsétlenül járt repülőtisztek helyzete eszerint két­ségbeejtő volt. Pajev:cs főhadnagy vallomása sze­rint a katasztrófa délelőtt tíz óra tájban történhetett és a környékbeli lakosok bemondása szerint ebben az időben láttak egy a fel­hőkkel küzkedő repülőgépet az arlbergi csúcsok irányából délfelé repülni. A katasztrófa augusztus 27-én történt és Pajevics főhadnagy csak másnap, va­sárnap, vagyis teljes 24 órával később eszmélt új­ra öntudatra. Maga előtt látta a darabokra tört repülő­gépet. Orrából és szájából alvadt vér folyt, kevéssel később arra a tudatra éb­redt, hogy lábai és kezei le vannak fagy­va. Valamivel távolabb tőle feküdt Pet­rovics Zsivorád alezredes, a repülőgép másik utasa, aki rövidre rá életjelt Is adott magáról. A legnagyobb erőfeszítéssel és minden erejük igénybevételével sikerült nekik egymással jeleket váltaniok, de nem volt annyi erejük, hogy a re­pülőgépet megközelíthessék, hogy onnan konvakot vehettek volna magukhoz, ami kissé megerősítette vol­na ellenállóképességüket. Szinte kúszva egymás közelébe másztak és egy­máshoz simulva, egymást fedezve, töltették az Alpesek jéghegyein a második borzalmas éjszakát. A mellettük a jégmezőn talált revolver is cserbenhagyta őket és hiábavaló volt minden' erőlködésük, hogy azt elsüssék és ezzel életjelt adjanak magukról. Sze­rencsétlenségükre az egvik löveg meg­akadt a revolver csövében. Rettenetes szenvedések közt eltöltött rémes éjszaka után Petrovics alezredes, aki úgy látszik könnyebben volt sebesülve, mint társa, kísérleteket tett, hogy lekusszon a völgy­be, segítséget hozni, Pajevics főhadnagy nem tudott mozdulni és várni volt kény­telen. Elképzelhető, milyen nehezen le hetett a gleccsereken mozogni, amikor épkézláb emberek sem igen tudnak eze­ken a jéghegyeken boldogulni. Eközben érte utói a parancsnokot a halál, ami, nem mint ahogy az első jelentések szól­tak. megfagyás következtében állott be, hanem más okból következett be. Erőlködései emberielettlek lehettek, mert három gleccserszakadékon tudta magát keresztülvonszolni. Miképpen volt az lehetséges, azt senki sem tudja elképzelni. Kezei szét voltak marcangolva, cipői foszlányokra szakít­va. Egy nagy szikla élén találtak rá. Bi­zonyos, hogy a jéghegyek valamelyik csúcsáról lezuhant és az egyik sziklához vá­gódott, nyakán és áiián sebek tá­tongtak, feje vértócsában pihent. A hely, ahol ráakadtak, légvonalban egy kilométerre volt a szerencsétlenség szín­helyétől. Szinte már a gleccser szélén volt. Azalatt Pajevics, a pozdorjává tört re­pülőgép roncsai közt heverve, egvik áju­lásból a másikba esett és segítségre várt. A vasárnapról hétfőre való harmadik éj­szaka is reménytelenül és segítség nél­kül múlt el. Rettenetes szomjúságában jégdarabokat evett. Augusztus 30-án, kedden váratlan segítség érkezett. Egy hegymászócsoport, amely a közeli eisenthali csúcsról halk segélvkiáltáso­­kat vélt hallani, a hangok irányában ku­tatott. Az egyik turista, amilyen gvor­­san csak lehetséges volt. lekuszott a reutlingen menházhoz és értesítette a katasztrófáról a menház őrét: Voider Antalt. Vonier azonnal a segélyért kiáltó felkutatására indult. Félig futólépésben dél felé elérte a szerencsétlenség sziríhé­­lyét. Ott találta a darabokra tört repülő­gépet és a mellette félholtan levő. szeren­csétlen Pajevicsot. Konvakkal és kevés meleg teával sikerült némikénp felélesz­teni. Ezután további segítségért futott. A nenzingi alpesekben utóiért egv tu­ristát, akit megkért, hogy azonnal ér­tesítse a repülőkatasztrófáról a klöster­­lei csendőrőrsöt. Maga pedig az egyik menházból takarót és tűzifát hozott és amilyen gyorsan, csak lehetett, vissza­sietett a félholtan hevert pilótához. Már teljesen besötétedett, amikor odaért. Pajevicset bepólyázta a meleg takaró­ba. hóval dörzsölte a kezeit és lábait és teával élesztette. Egész éjjel szította a szerencsétlen pilóta mellett a hómezőn gyújtott tüzet. A segítségért sietett turista este fő­­nyolc órakor ért Klösterlébe, ép akkor, amikor a klpsterlef csendőrőrsparaacs­­nok: Hartel Antal a repülőgép felkuta­tásáról eredménytelenül visszatért. Va­lentino Albert csendörőrmester. egy föld­­mívessel, egy kis hegyi szánkót maguk­kal vontatva, azonnal a katasztrófa színhelyére sietett. Vonier, ott a leg­nagyobb faggyal dacolva, virrasztóit a szerencsétlen főhadnagy mellett. A mentőexpedició négy hegyilakóval meg­erősítve — ezeket útközben találták — hordággyal és fáklyákkal hajnali há­rom óra tájban érték el a gleccsereket, ahol ráakadtak Petrovics alezredes holt­testére is. Pajevics minden öntudatos pillanatában melegen érdeklődött bajtársa és pa­rancsnoka sorsa iránt. Hajnali négy óra volt, amikor a mentőcsapat a re­pülőgép roncsaihoz ért. Hordágyra fek­tették Pajevicset és jéghegyeken és sza­kadékon keresztül, a legnagyobb ne­hézséggel sikerült a szerencsétlenül járt Pajevicset elszállítani. Útközben újabb segítség érkezett. Ti­zenegy órai szakadatlan menetelés után a mentőexpedició délután három óra­kor Kiösteriébe érkezett. Ott dr. Häm­merte Ede orvos nyújtotta az első or­vosi segítséget. Az eszméletlen Paje­vicset mentőautón a voralbergi feldkir­­cheni kórházba szállították, ahova szer­da reggel érkeztek meg. Az első injekció csillapította a főhadnagy emberfeletti nagy fájdalmait. Mindenki a legnagyobb erőfeszítéssel és áldozatkészséggel fá­radozott a szerencsétlenül járt felélesz­tése érdekében. Eleinte azt lehetett hinni, hogy nem kerül sor a lábak, vagy karok amputálására. A kezdetleges ja­vulás után azonban sajnos az állapota rosszabbodott. Műtétet kellett rajta vég­rehajtani és leamputálták a bal lábát és bal kezének két ujját. A beteg közérzése fekróí-íokra rosszabbodott és vasárnap belehalt halálos sebesüléseibe. Másnap Ströbele, bludenzi főszolga­bíró vezetése alatt az expedíció elment Petrovics Zsivorád alezredes holttesté­ért és azt Klösterlébe hozták, koporsóba tették és a bludenzi halcttasházba szál­lították. Innen vitték el a noviszadi _rer pülcezred odaérkezett tisztjei és szállí­tották haza: Noviszadra, ahol örök nyu­galomra helyezték. Mayor József A noviszadi ügyészség szabadlábra helyezte a bácskogradistei magyar párt elnökét Á súlyosan megvert alelnök bűnvádi feljelentést tett bántalmazol ellen A demokrata-párt táviratilag tett panaszt a be üsyminiszternél Az egész Vajdaságban nagy feltűnést keltett az a hir, hogy államéllenes iz­gatás miatt letartóztatták a bácskogra­distei magyarság vezetőjét, Horváth Ferencet és högy a bácskogradistei községházon súlyosan bántalmazták Botka Jánost, a bácskogradistei ma­gyar pártszervezet alelnökét. A csend­­őrség Horváth Ferencet szerdán reggel a noviszadi ügyészségre szállította, aho­vá ezzel egyidejűleg már megérkezett a bácskogradistei jegyző hivatalos je­lentése is, Horváth Ferenc állítólagos államellenes izgatásáról. A magyar párt megbízásából dr. Ko­vács Bódog ügyvéd felkereste dr. Vu­­kovoljác Zsárkó vezető ügyészt, akinél interveniált Horváth Ferenc szabadon­­bocsájtása érdekében. Dr. Vukovoljác ügyész az intervencióra nem is állította Horváthot a vizsgálóbíró elé, hanem elrendelte azonnali szabad'ábrahe­­lyezését, ami szerdán délelőtt tiz órakor meg is történt. Horváth ellen azonban a vizs­gálat tovább folyik annak megállapítá­sára, hogy valóban használt-e áliam­­ellenes kijelentéseket. Az ügyészséghez érkezett feljelentés szerint Horváth Ferenc pártelnök a vá­lasztás uaaián több magyar választó­val politizált, amikor Popovics Szveto­­zár községi aljegyző lépett a csoport­hoz és azt mondotta, hogy Iia tőle függene, a magyarok közül nemcsak hogy nem vennének fel újabbakat a választói névjegyzék­be, de még a meglevőket is ki­hagynák. Horváth Ferenc erre azt mondotta: — Aljegyző ur, ha a magyarok jók arra, hogy adót fizessenek, ka­tonák legyenek, akkor talán megil­leti őket őket az a jog is, hogy ben­ne legyenek a választói névjegy­zékben. Horváth Ferencet erre — a jelentés szerint — néhány szerb és magyar pol gár Popovies Szvetozár aljegyzőnél fel­jelentette, mert kijelentésében állam­ellenes izgatást láttak. Bácskogradistei megbízható forrás szerint viszont a bácskogradistei köz­­igazgatási hatóságoknak ez az intézke­dése nem annyira a lezajlott választási harc miatt történt, hanem kizárólag azért, mert Horváth Ferenc, mint a ma­gyar párt elnöke a választást követő napon elment Glavaski Veszelin közsé­gi jegyzőhöz és azt megkérte, hogy a júliusban beterjesztett 800 magyar vá­lasztót, akiknek minden igazoló okmá­nya rendben van, vegyék fel a választók névjegyzékébe. Horváth azonkívül állí­tólag tárgyalásokat folytatott a Pasics-, csoporttal és a demokratákkal, hogy a küszöbön levő községi választások al­kalmával együttesen vegyenek részt a választási harcban és közösen harcoljanak Glavaski Ve­szelin községi jegyző megválasztá­sa ellen. Bizonyosnak tartják, hogy Glavaski Ve­szelin és Popovics Szvetozár emiatt iparkodott a magyar párt vezetőségét megfélemlíteni. Botka János, a véresre vert ma­gyarpárti síelnek ágyban fekvő beteg és orvosai látlelete szerint hosszabb ideig lesz kénytelen ágyban maradin. A magyar párt és Botka János bün­tető feljelentést tett bántalmazó! el­len. A noviszad-kerületi demokrata párt elnöke, dr.Nikolics Brankó tartomány­­gyűlési képviselő, amint értesült a ma­gyar párti vezetőség ellen megindult hajszáról, nyomban táviratozott dr. Ri-> bár Iván demokrata párti képviselőnek, hogy azonnal járjon el a belügyminisz-­­ternél a bácskogradistei közigazgatási állapotok megszüntetése és a bűnösök megbüntetése érdekében. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom