Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-15 / 257. szám
1927 szeptember 15 BÁCSMEGYfci wAPLŐ 5. oldal Háromnapos haláltusa a gleccsereken Petrovics Zsivorád alezredes és Pa j*. vies pilóta főhadnagy borzalmas küzdelme a köd dél és a jéggel az alpesi havasok között A zürichi jugoszláv fokonzulátus hivatalos jelentése az arlbergi repülőszerencsétlenségröl _Noviszadről jelentik: Az arlbergi repülőkatasztrófának immár két halottja van: a szerencsétlen Petrovics Zsivorád alezredest, a noviszadi repülőezred parancsnokát négy nappal a katasztrófa után megfagyva, holtan találták, míg a jhalálgép fiatal pilótája, Pajevics Dragoljub főhadnagy, amikor negyednap az Alpesek hómezőin rátaláltak, még át és félig megfagyott állapotban szállították he a legközelebbi kórházba, Feldkirchenbe, ahol szombaton műtétet hajtottak végre rajta. A jobb lábát és bal kezének két ujját vágták le, de az operáció már nem segíthetett rajta és vasárnap Pajevics Dragoljub főhadnagy is meghalt, így a halálgép mindkét utasa áldozata lett az arlbergi repülőszerencsétlenségnek. Petrovics Zsivorád alezredest Noviszadon a város egész lakosságának impozánsan nagy részvéte mellett helyezték örök nyugalomra, mig a fiatal Pajevics főhadnagyot hazaviszik Jagodinába és ott, hazai földben temetik el. Két nappal a szerencsétlenül járt Petrovics Zsivorád alezredes temetése után az elhunyt fivére a beogradi lapokban a hadügyminiszterhez nyilt levelet intézett, amelyben súlyos vádakat emelt a zürichi nemzetközi repőliiversenyen részívett repiilöeskadrille tisztjei ellen, azzal vádolva meg őket, hogy nem követtek el mindent a szerencsétlenül járt parancsnokuk felkutatására, ami, ha idejében sikerült volna, valószínűleg a megmentését eredményezte volna. Sem a hadügyminiszter sem a megvádolt tisztek ezideig nem válaszoltak a nyilt levélre. Épp ezért a közvélemény tájékoztatására fog szolgálni az a hivatalos jelentés, amelyet a zürichi jugoszláv főkonzulátus sajtófőnöke: Franzen Szima sajtóattasé a konzulátus megbízásából szerkesztett és küldött meg a petrovaradini repülőfőparancsnokságnak. A terjedelmes és minden legaprólékosabb részletre kiterjedő pontos Jelentés mindenekelőtt behatóan foglalkozik a zürichi jugoszláv eskadrille visszatérése napján volt légköri viszonyokkal. Megkapó élénkséggel van a jelentésben leírva az a kedvezőtlen és veszélyeket rnagábanrejtő időjárás amely azután a szerencsétlenség okozója volt. Sürü, átláthatón fekete felhők nehezedtek az Alpesekre, amelynél talán csak a köd volt sűrűbb, amely az Alpesek magas hegycsúcsait eltakarta. A köd és a felhők teljesen lehetetlenné tették, hogy a pilóták különbséget tudjanak tenni felhők és hegycsúcsok között és igy az arlbergi szakadékokban a repülés a legnagyobb veszedelemmel járt. A jelentés, részben Pajevics Dragoljub főhadnagynak jegyzőkönyvbe foglalt vallomása alapján, másrészt a megejtett helyszíni szemle nyomán a következő megállapításokra jut: Pajevics Dragoljub főhadnagy és parancsnoka, miután az arlbergi hegyek átrepülését, a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt, teljesen reménytelennek és kivihetetlennek tartották és a repülésnek déli irányt vettek, hogy a Fenvall völgyön keresztül jussanak az Inn völgybe és azon át ütjük céljához: Innsbruckba. Teljesen az iránytű útbaigazításaira voltak ráutalva. Látni nem láttak semmit. Amikor az arlbergi csúcson tulvoltak és a völgybe való leereszkedés lehetségesnek tűnt fel nekik, Petrovics Zsivorád alezredes meghagyta Pajevics főhadnagynak, hogy lejebb ereszkedjék a gépjével. De mielőtt a főhadnagypilóta a kapott parancsot teljesíthette volna, bebizonyult, hogy számításaikban csalatkoztak. mert még mindig tulalacsonyan voltak és a hegycsúcsot még nem repülték át. Pillanatok müve volt és a levegő hősei előtt hatalmas jégmezők tűntek fel. Gondolatsebességgel nekirohant a repülőgép a jéghegyeknek és mintegy húsz métert véglgsiklott rajta, azután teljes erővel beíuródott az egyik jéghegy csúcsába. A repülőgép mindkét utasa eszméletlenül terült el. A borzalmas repülökatasztróta 2757 méter magasságban az eisensthali hegycsúcson történt néhány lépésre magától a hegy legmagasabb csúcsától, amelyet a repülőgép át akart repülni, hogy az eisenthali csúcs mögötti Fel vall-völgy be kanyarodjanak be. A szerencsétlenség Színhelye légvonalban hét kilométerre van a völgyben levő Klösterle helységtől, amely az arlbergi vonalon arlbergi alaguttól néhány kilométerre van. Az eisenthali csúcs egyike a legjárhatatlanabb alpesi csúcsoknak és igy turisták a legritkább esetben mászsák meg. A szerencsétlenül járt repülőtisztek helyzete eszerint kétségbeejtő volt. Pajev:cs főhadnagy vallomása szerint a katasztrófa délelőtt tíz óra tájban történhetett és a környékbeli lakosok bemondása szerint ebben az időben láttak egy a felhőkkel küzkedő repülőgépet az arlbergi csúcsok irányából délfelé repülni. A katasztrófa augusztus 27-én történt és Pajevics főhadnagy csak másnap, vasárnap, vagyis teljes 24 órával később eszmélt újra öntudatra. Maga előtt látta a darabokra tört repülőgépet. Orrából és szájából alvadt vér folyt, kevéssel később arra a tudatra ébredt, hogy lábai és kezei le vannak fagyva. Valamivel távolabb tőle feküdt Petrovics Zsivorád alezredes, a repülőgép másik utasa, aki rövidre rá életjelt Is adott magáról. A legnagyobb erőfeszítéssel és minden erejük igénybevételével sikerült nekik egymással jeleket váltaniok, de nem volt annyi erejük, hogy a repülőgépet megközelíthessék, hogy onnan konvakot vehettek volna magukhoz, ami kissé megerősítette volna ellenállóképességüket. Szinte kúszva egymás közelébe másztak és egymáshoz simulva, egymást fedezve, töltették az Alpesek jéghegyein a második borzalmas éjszakát. A mellettük a jégmezőn talált revolver is cserbenhagyta őket és hiábavaló volt minden' erőlködésük, hogy azt elsüssék és ezzel életjelt adjanak magukról. Szerencsétlenségükre az egvik löveg megakadt a revolver csövében. Rettenetes szenvedések közt eltöltött rémes éjszaka után Petrovics alezredes, aki úgy látszik könnyebben volt sebesülve, mint társa, kísérleteket tett, hogy lekusszon a völgybe, segítséget hozni, Pajevics főhadnagy nem tudott mozdulni és várni volt kénytelen. Elképzelhető, milyen nehezen le hetett a gleccsereken mozogni, amikor épkézláb emberek sem igen tudnak ezeken a jéghegyeken boldogulni. Eközben érte utói a parancsnokot a halál, ami, nem mint ahogy az első jelentések szóltak. megfagyás következtében állott be, hanem más okból következett be. Erőlködései emberielettlek lehettek, mert három gleccserszakadékon tudta magát keresztülvonszolni. Miképpen volt az lehetséges, azt senki sem tudja elképzelni. Kezei szét voltak marcangolva, cipői foszlányokra szakítva. Egy nagy szikla élén találtak rá. Bizonyos, hogy a jéghegyek valamelyik csúcsáról lezuhant és az egyik sziklához vágódott, nyakán és áiián sebek tátongtak, feje vértócsában pihent. A hely, ahol ráakadtak, légvonalban egy kilométerre volt a szerencsétlenség színhelyétől. Szinte már a gleccser szélén volt. Azalatt Pajevics, a pozdorjává tört repülőgép roncsai közt heverve, egvik ájulásból a másikba esett és segítségre várt. A vasárnapról hétfőre való harmadik éjszaka is reménytelenül és segítség nélkül múlt el. Rettenetes szomjúságában jégdarabokat evett. Augusztus 30-án, kedden váratlan segítség érkezett. Egy hegymászócsoport, amely a közeli eisenthali csúcsról halk segélvkiáltásokat vélt hallani, a hangok irányában kutatott. Az egyik turista, amilyen gvorsan csak lehetséges volt. lekuszott a reutlingen menházhoz és értesítette a katasztrófáról a menház őrét: Voider Antalt. Vonier azonnal a segélyért kiáltó felkutatására indult. Félig futólépésben dél felé elérte a szerencsétlenség sziríhélyét. Ott találta a darabokra tört repülőgépet és a mellette félholtan levő. szerencsétlen Pajevicsot. Konvakkal és kevés meleg teával sikerült némikénp feléleszteni. Ezután további segítségért futott. A nenzingi alpesekben utóiért egv turistát, akit megkért, hogy azonnal értesítse a repülőkatasztrófáról a klösterlei csendőrőrsöt. Maga pedig az egyik menházból takarót és tűzifát hozott és amilyen gyorsan, csak lehetett, visszasietett a félholtan hevert pilótához. Már teljesen besötétedett, amikor odaért. Pajevicset bepólyázta a meleg takaróba. hóval dörzsölte a kezeit és lábait és teával élesztette. Egész éjjel szította a szerencsétlen pilóta mellett a hómezőn gyújtott tüzet. A segítségért sietett turista este főnyolc órakor ért Klösterlébe, ép akkor, amikor a klpsterlef csendőrőrsparaacsnok: Hartel Antal a repülőgép felkutatásáról eredménytelenül visszatért. Valentino Albert csendörőrmester. egy földmívessel, egy kis hegyi szánkót magukkal vontatva, azonnal a katasztrófa színhelyére sietett. Vonier, ott a legnagyobb faggyal dacolva, virrasztóit a szerencsétlen főhadnagy mellett. A mentőexpedició négy hegyilakóval megerősítve — ezeket útközben találták — hordággyal és fáklyákkal hajnali három óra tájban érték el a gleccsereket, ahol ráakadtak Petrovics alezredes holttestére is. Pajevics minden öntudatos pillanatában melegen érdeklődött bajtársa és parancsnoka sorsa iránt. Hajnali négy óra volt, amikor a mentőcsapat a repülőgép roncsaihoz ért. Hordágyra fektették Pajevicset és jéghegyeken és szakadékon keresztül, a legnagyobb nehézséggel sikerült a szerencsétlenül járt Pajevicset elszállítani. Útközben újabb segítség érkezett. Tizenegy órai szakadatlan menetelés után a mentőexpedició délután három órakor Kiösteriébe érkezett. Ott dr. Hämmerte Ede orvos nyújtotta az első orvosi segítséget. Az eszméletlen Pajevicset mentőautón a voralbergi feldkircheni kórházba szállították, ahova szerda reggel érkeztek meg. Az első injekció csillapította a főhadnagy emberfeletti nagy fájdalmait. Mindenki a legnagyobb erőfeszítéssel és áldozatkészséggel fáradozott a szerencsétlenül járt felélesztése érdekében. Eleinte azt lehetett hinni, hogy nem kerül sor a lábak, vagy karok amputálására. A kezdetleges javulás után azonban sajnos az állapota rosszabbodott. Műtétet kellett rajta végrehajtani és leamputálták a bal lábát és bal kezének két ujját. A beteg közérzése fekróí-íokra rosszabbodott és vasárnap belehalt halálos sebesüléseibe. Másnap Ströbele, bludenzi főszolgabíró vezetése alatt az expedíció elment Petrovics Zsivorád alezredes holttestéért és azt Klösterlébe hozták, koporsóba tették és a bludenzi halcttasházba szállították. Innen vitték el a noviszadi _rer pülcezred odaérkezett tisztjei és szállították haza: Noviszadra, ahol örök nyugalomra helyezték. Mayor József A noviszadi ügyészség szabadlábra helyezte a bácskogradistei magyar párt elnökét Á súlyosan megvert alelnök bűnvádi feljelentést tett bántalmazol ellen A demokrata-párt táviratilag tett panaszt a be üsyminiszternél Az egész Vajdaságban nagy feltűnést keltett az a hir, hogy államéllenes izgatás miatt letartóztatták a bácskogradistei magyarság vezetőjét, Horváth Ferencet és högy a bácskogradistei községházon súlyosan bántalmazták Botka Jánost, a bácskogradistei magyar pártszervezet alelnökét. A csendőrség Horváth Ferencet szerdán reggel a noviszadi ügyészségre szállította, ahová ezzel egyidejűleg már megérkezett a bácskogradistei jegyző hivatalos jelentése is, Horváth Ferenc állítólagos államellenes izgatásáról. A magyar párt megbízásából dr. Kovács Bódog ügyvéd felkereste dr. Vukovoljác Zsárkó vezető ügyészt, akinél interveniált Horváth Ferenc szabadonbocsájtása érdekében. Dr. Vukovoljác ügyész az intervencióra nem is állította Horváthot a vizsgálóbíró elé, hanem elrendelte azonnali szabad'ábrahelyezését, ami szerdán délelőtt tiz órakor meg is történt. Horváth ellen azonban a vizsgálat tovább folyik annak megállapítására, hogy valóban használt-e áliamellenes kijelentéseket. Az ügyészséghez érkezett feljelentés szerint Horváth Ferenc pártelnök a választás uaaián több magyar választóval politizált, amikor Popovics Szvetozár községi aljegyző lépett a csoporthoz és azt mondotta, hogy Iia tőle függene, a magyarok közül nemcsak hogy nem vennének fel újabbakat a választói névjegyzékbe, de még a meglevőket is kihagynák. Horváth Ferenc erre azt mondotta: — Aljegyző ur, ha a magyarok jók arra, hogy adót fizessenek, katonák legyenek, akkor talán megilleti őket őket az a jog is, hogy benne legyenek a választói névjegyzékben. Horváth Ferencet erre — a jelentés szerint — néhány szerb és magyar pol gár Popovies Szvetozár aljegyzőnél feljelentette, mert kijelentésében államellenes izgatást láttak. Bácskogradistei megbízható forrás szerint viszont a bácskogradistei közigazgatási hatóságoknak ez az intézkedése nem annyira a lezajlott választási harc miatt történt, hanem kizárólag azért, mert Horváth Ferenc, mint a magyar párt elnöke a választást követő napon elment Glavaski Veszelin községi jegyzőhöz és azt megkérte, hogy a júliusban beterjesztett 800 magyar választót, akiknek minden igazoló okmánya rendben van, vegyék fel a választók névjegyzékébe. Horváth azonkívül állítólag tárgyalásokat folytatott a Pasics-, csoporttal és a demokratákkal, hogy a küszöbön levő községi választások alkalmával együttesen vegyenek részt a választási harcban és közösen harcoljanak Glavaski Veszelin községi jegyző megválasztása ellen. Bizonyosnak tartják, hogy Glavaski Veszelin és Popovics Szvetozár emiatt iparkodott a magyar párt vezetőségét megfélemlíteni. Botka János, a véresre vert magyarpárti síelnek ágyban fekvő beteg és orvosai látlelete szerint hosszabb ideig lesz kénytelen ágyban maradin. A magyar párt és Botka János büntető feljelentést tett bántalmazó! ellen. A noviszad-kerületi demokrata párt elnöke, dr.Nikolics Brankó tartománygyűlési képviselő, amint értesült a magyar párti vezetőség ellen megindult hajszáról, nyomban táviratozott dr. Ri-> bár Iván demokrata párti képviselőnek, hogy azonnal járjon el a belügyminisz-ternél a bácskogradistei közigazgatási állapotok megszüntetése és a bűnösök megbüntetése érdekében. í
