Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-15 / 257. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. szeptember 1$ Vrsacon is életbelépett a vasárnapi munkaszQnei Sikerrel járt a kereskedelmi alkalmazottak akciója Vrsacról jelentik: Beszámolt a Bácsmegyei Napló arról az akcióról, amit ; a vrsaci kereskedelmi alkalmazottak indítottak a vasárnapi munkaszünet elrendelése érdekében. Néhány héttel ezelőtt a szociálpolitikai miniszter rendeletileg rendezte ezt a kérdést és utasította Vrsac város vezetőségét, hogy az egész országban érvényben levő vasárnapi munkaszünetet Vrsacon is léptesse életbe. Vrsac város kiszélesített tanácsa a kereskedők előterjesztésére interveniált ebben az ügyben. Küldöttség utazott Beogradba és hivatkozva Vrsac város különleges helyzetére, kérték, hogy az üzleteket vasárnap tiz óráig továbbra is nyitvatarthássák. Ideiglenesen fel is függesztették a vasárnapi munkaszünetről kiadott rendeletet és az üzletek továbbra is nyitva voltak vasárnap. A kereskedelmi alkalmazottak újabb akciójának eredményeképen a szociálpolitikai miniszter most újabb rendeletet küldött Vrsac város vezetőségéhez és ebben hivatkozva a törvényre, legszigorúbban utasítja az illetékes hatóságokat a teljes vasárnapi munkaszünet betartására. A rendelet szerint a kereskedők kötelesek vasárnap egész napon át üzleteiket zárva tartani. Kivételt képeznek a mészárosok, pékek és borbélyok, kik tiz órakor kötelesek zárni. A cukrászdák, cukorka- és gyümölcsüzletek és trafikok egész napon át nyitva lehetnek. A szociálpolitikai miniszter rendeletét a város vezetősége az érdekelt kereskedőknek tudomására hozta. A vasárnapi munkaszünetnek életbeléptetése a kereskedelmi alkalmazottak körében nagy megnyugvást keltett, mert igazságtalannak tartották azt, hogy mig máshol az egész országban vasárnap munkaszünet volt, ők kénytelenek voltak még ezen . a napon is dolgozni'. A miniszteri rendelet értelmében hetivásárt sem szabad Vrsacon vasárnap tartani, hanem azt hétköznapra kell áthelyezni. A vasárnapi piacon is csak élelmiszert szabad árulni, a papucs, sapka és bocskor készítő iparosok vasár. nap nem rakodhatnak ki a piacon. Vrsac város kiszélesitett tanácsa a közeli naEgy kritikus albumából Irta: Baedeker Egyik legkedvesebb szólama az »uj« közgazdaságnak, hogy »a tőke eljátszotta a szerepét«. A nemzetgazdasági tételek és törvények sohase egészen igazak, még az u. n. vastörvények se. így hát ez se. Csak a kistőke játszotta el a maga szerény, kevés szóból álló csekélyke szerepét, a nagy kapitálisnak még mindig fontos szerepet oszt ki az országos gazdaság főrendezője s a világgazdaság vezérintendánsa. Még ma is ez tölti be a legfontosabb szerepköröket: a hősét és — sajnos! — az intrikusét. * Rothermere lordnak van hetven újságja. A fiának lesz néhány vármegyéje s az unokájának egy pár országa. Így játszotta el szerepét a tőke. Ellesett párbeszéd. — Adjon, kérem, kölcsön nekem ötvenezer dinárt. — A föltételektől függ. — Havi három százalék kamatot fizetek. — Sajnálom, nem adhatok. — Miért? Kevesli talán a kamatot? _ — Nem. Sokallom. * Aki ezt a kölcsönt megtagadta, okos ember volt. Valószinüleg tudta, hogy mennél magasabb a kamat, annál bizonytalanabb a tőke. \ * \tA tulmagas kamat idézi elő azt a pókban gyűlést tart és megállapítja, hogy melyik napra helyezzék át vasárnapról a hetipiacot. Értesülésünk szerint hetenként háromszor: hétfőn, csütörtökön és szombaton lesznek a vrsaci hetivásárok. — Hát lehet ezt a népet nem szeretni? Rt Radics István, a jugoszláv politikai élet kimeríthetetlen szótára szuboticái tartózkodása alatt keveset érintkezett környezetével, mert minden idejét lefoglalták a különböző helyen tartott előadások és szónoklatok. Radics István a Vajdaságban horvát nemzeti politikát folytat és a bunyevácokat akarja visszaszerezni a horvátoknak. Egy gyűlés után ezt mondta a körülötte állóknak: — Nem lehetne még egy beszédet mondani? Ezután nyers tojást kért, amit minden beszéde után megszokott inni. Hát ezt kapott is Szuboticán, eleget... Rt ■ Davidovics Ljuba, a megöszült tisztesség — mint mondják — közvetlenül a választások előtt járt Szuboticán és a Vajdaság több helyén. Alacsony, ősz,1 mosolygós arcú bácsika. Ha engedetlen és beszédében valakit erősen megtámad, akkor is higgadt, mérsékelt marad. Békeszerető ember, ahogy a neve is kifejezi — Ljuba-Ljubomir — és a legnagyobb problémákat is békés utón akarja elintézni. Bácstopolai ülésén mintegy háromezer magyar ember vett részt. Havas Emil Hr. szerb nyelven üdvözölte a pártvezért: — Egy magyar tenger veszi önt most körül. Nincs e népnek különösebb kívánsága, mint az, hogy teljes jogú polgára legyen ennek az államnak, amelyet magáénak vall. Én kérem önt, ne feledkezzen meg ezekről a szegény emberekről és ha jogos kívánságukkal Önhöz fordulnak, teljesítse azt. A mosolygós képű pártvezér arca egy pillanatra elkomolyodott. Maga elé nézett és azt válaszolta: — Hóén] Fogom... Davidovics Ljuba nem igér senkinek semmit — mondják, akik ismerik öt, de rendkívül jó szivü, nagylelkű ember. Amikor Topcláról tovább ment a pártvezér autója, Davidovics hosszabb gondolkodás után ezt mondta: — Vallon be tudom-y maid váltani a magyarság kozzámfiizött remények? önmagát kérdezte a pártvezér és nem is várt feleletet. * Érdekes, hogy egy pártvezér sem foglalkozott a szuboticai kerületben a szlávkérdéssel, senki sem érdeklődött az ő helyzetük iránt. Pedig a szerbeknek és bunyeváooknak is volna sok mondaniva-' lójuk... Sokcsics József miniszterek a Uajöaságban Intimitások 5zubotics igazságügyminiszter, Dauičouics, Pribicseuics és Raőícs uajöasrgi ágit "dójáról A képviselőválasztások lezajlottak és a politikai élet súlypontja a perifériákról ismét az ország fővárosába terelődött. A kedélyek megnyugodtak és most már el lehet mondani néhány intimitást a választásokat megelőző izgalmas napokról. Elsősorban meg kell állapítani, hogy a Vajdaságban sohasem járt annyi miniszter és annyi előkelő politikus, mint a múlt hetekben. A Vajdaság úgyszólván eldorádója volt az aktiv és bukott minisztereknek, akik ezen a békés rónaságon tartották leghevesebb beszédeiket egymás ellen. Szép volt, jó volt, érdekes volt minden. A minisztereknek alkalmuk volt megismerni a Vajdaság okos, józan, békeszerető népét, a szerbet, horvátot, magyart, németet, románt egyaránt és a Vajdaság népe is megismerte azokat az embereket, akik hivatva vannak az ország népének sorsa felől dönteni. # A választási kampányban az első politikai vezér, aki Szuboticára jött, Pribicsevics Szvetozár miniszter volt, kinek nevéhez a magyarok és a bunyevácok is sok rosszat fűznek Mindamellett mindenki elismeri, hogy Pribicsevics a jövő embere és ő a leggerincesebb politikusok egyike. Éles, okos, fürkésző és úgyszólván lázitó szemei nem törlődnek ki sohasem az ember emlékezetéből. Szívós és akaraterös. ellenállást nem ismerő ember, ami teljesen visszatükröződik az arcán. Hangja azonban szelid embert varázsol a hallgatók elé. Agitáció után egy alkalommal meghitt körben Pribicsevics egyszer igy sóhajtott fel: —. Milyen sokáig kell hangoztatni az embernek a maga igazát, hogy megértse azt a nép! # I*! i Azután egy uj ember, egy uj politikus jött a Vajdaság paraszt-rhétropolisába: Szubotics Dusán dr. igazságügyminiszter. Minden hizelgési szándék nélkül:, ö a lóság mintképe. Példásan mérsékelt, úgy is mint politikus, úgy is mint ember. Kétségtelenül nagy intelligenciájú ember. Választási agitációs kőrútjára mindig több újságíró társaságában utazott, akiknek formálisan megtiltotta. hogy bármit is írjanak gyűléseiről. A kedves arcú hatvan év körüli szürke külsejű igazságügyminiszter nem barátja a pompának és a frakknak. Egyszerűen öltözködik, de a jó ételt annál inkább szereti. Megunta már az automobilozást. Sok pert nyelt a választási kőrútján. Martonos határában tréfásan igy szólt az újságírókhoz: — Uraim, akkor is velem jönnek, ha tiz év múlva repülőgépeken megyünk agitálni? A martonosi magyar fiatalság' magyar nemzeti öltözetben várta az igazságügyminisztert. Soha sem járt élő miniszter abban a kis községben, ahol a szerbek, bunyevácok és magyarok testvéri egyetértésben élnek egymással évszázadok óta. Nagy volt az öröm. A lakosság apraja-nagyja talpon volt és ujjongva fogadta a minisztert. Szubotics Dusán dr. láthatólag nagyon meg volt hatva a magyarok fogadtatásától és ezzel a kérdéssel fordult hozzám: — Magyarok ezek, vagy csak magyar nemzeti ruhába vannak öltözve? Amikor megmagyaráztam, hogy a magyarok mindig szívesen fogadják Beograd becsületes fiait, a miniszter igy felelt: — Ezt a szeretetteljes fogadtatást sohasem fogom elfelejteni! És lefényképeztette magát a magyar lányokkal. Nem volt abban semmi póz és színpadiasság. Sztarakahizsán a banketten odaadó lelkes'és lőyalifástól áthatott beszédben Üdvözölte Szubotics dr.-t az ottani magyarság vezére, dr. Batta Péter. Az igazságügyminiszter nem szólt semmit, csak melegen megrázta Batta dr. kezét. Később az autóban mondta nekem: — Szülőhazámban, Sumadiában sem tud jobban lelkesedni a nép a jóért és az igazságért — majd rövid hallgatás után: pénzügyi eredményt, hogy az adós is, a hitelező is vészit. A szegény ember még csak megérti valahogy a gazdagot, de ez a szegényt soha. Egy társaság — csupa gazdag ember s csak egyetlen szegény volt köztük — mulatni készült. A. terv szerint ebéd után autókirándulás lesz a budai hegyekbe, ahol megozsonnáznak, aztán meghallgatják Don Juan-t az operában, ahonnan vacsorázni a Hungáriába mennek s az estéjüket valamelyik Folies-ban fejezik be. — Te is eljössz? — kérdezték a társaság egy tagjától, akinek félhavi fizetése ráment volna erre az ekszpedicióra. Azt felelte szegény, hogy nem vehet részt, mert nem futja rá a pénze. A többiek egymásra néztek, egy pedig kimondta, amit mindannyian gondoltak: — Már hogy’ lehet valaki ilyen fukar? * De megesik, hogy a szegény se érti a gazdagot, főleg ha életvitelről van szó. amely a legnagyobb szakadék azok között, akik földi kincsekkel vannak megáldva és azok között, akik könnyen fognak a meny országba jutni. Egy jó barátom beszélte el, aki tanúja volt a tanulságos jelenetnek A vendéglőben leül egy szegény ördög, akiről meglátszik, hogy napról-napra él s hogy csak igen kis pénzösszeg lehet a zsebében. Kikeresi az étlapon azt az ételt, amelynek legolcsóbb az ára s mert az nem elég jóllaktató, három darab kenyeret eszik hozzá, mialatt sóvárogva, kiváncsi-éhes szemmel pislant át a szomszédos asztalon fölhalmozott inyes falatok és gyöngyöző italok felé, amelyekben egy dúsgazdag úriember detektálja magát. Ez utóbbi is átpillant őhozzá és sajnálattal ' vegyes megvetéssel mondja: — Minő fösvény! ' Emez pedig, aki el se tudja képzelni, hogy a többszörös milliomosoknak az ilyen ebéd nem is lukszus. csodálkozva sóhajt föl: — Mily pazarló! * Az igazi s az emberiség javát célzó szocializmus komoly rendszere nem építhető fel még egy egészen ideális társadalomban sem a kommunizmus elvein s azon az alapon, amelyet hangzatosán »egyenlőség«nek neveznek azok, akik azt hiszik, hogy létezik egyenlőség. Mindazok az emberiségboldogitó tervezetek, amelyek ennek a nemes, de abszurd szónak a jegyében készültek és ideilistáknak meg illuzionistáknak az álmain épültek föl, ép oly keyéssé valósíthatók meg mint azok a fantasztikus gondolatépitmények, a melyek utópisztikus regényekben próbálják megérzékiteni előttünk a jövendő államot és társadalmat. Ezek a tagadhatatlanul szép' képek örökkön-örökké jámbor óhajtások és csillogó játékok maradnak. Az egyenlőség, amely egy háromtagú családban se valósítható meg, nem tehet alapja egy társadalom-politikai berendezkedésnek, ahol milliók jóllétéről és boldogságáról van szó. Azt hiszem, a szocializálás kulcsa abban a törekvésben rejlik: mindenkinek olyan helyet jelölni ki és adni a társadalomban, amely rája nézve és a társadalomra a legelőnyösebb.' Csak igy tesz elérhető az az óhajtott állapot, amelyben az egyén meg tesz elégedve a társadalommal, ez pedig a tagjaival. És ehhez nem kell egyenlőség, ehhez nem szükséges semmiféle uniformirozás s főleg nem kell szabadság néven gyakorolt rabszolgatartás — ehhez csak igazság kell! # Forrongó időkben történt, amikor a pénznek alig volt értéke s a betöréses lopások világos nappal is napirenden voltak. Egy úriembernek föltűnt, hogy egy hentesüzlet kirakata teljesen üres volt,, mig a mellette tevő bank- és váltóíizlet üvegtáblái mögött ott pompáztak a két és három zéróval végződő bankjegyek, színes részvények és különböző tipusu államadóssági kötvények. Kérdésére, hogy miért nem tesz semmit a kirakatába a hentesmester, holott sok étvágygerjesztő finom áruja van és miért teszi legszebb dolgait közszemlére a bankár, ezt a feleletet kapta: — Zendüléstől és rablástól félnek. * Egy »pénzcsináló«-nak, aki a háború idejében s az azt követő években husz-harmincmilliót »gyűjtött«, adó fejében az állam elvitte mintegy másfélmillióját. A jó ember sokallta az összeget s igy sóhajtott föl: — A szegény embert még az ág is huzza!.
