Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-15 / 257. szám

16 OLDAL * ARA V/2 DiftAR PoStarina plaőena u gotovoml BACSMEGYEI NAPLÓ XXVHL évfolyam. Szubotica, 1927. CSÜTÖRTÖK, szeptember 15, 257. szám Telelőn: Kiadóhivatal 8—53 Szerkesztőség 5—10, 8—52, 370. , Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály, Szubotlca Megjelenik mindennap reggel, ünnep után és bétíön is. előfizetési ár negyedévre 165 din. ZmaJ jovln trg< 3 (Minerva palota) Á demokrácia vitalitása Ma még teljesen kitapinthatatlan az a helyzet, ami a választások ered­ményei alapján ki fog alakulni. A választások eredménye nagy általá­nosságban már ismeretes, de ez még­­csak »nyersanyag« a politikusok ke­zében. Most válik el, hogy ezzel a matériával mire képes a politika mű­vésze. A választások előtt már az volt a helyzet, hogy a pártok keretei nem a vasbeton szilárdságával, ha­nem a »mantiner« rugalmasságával választották el egymástól a párto­kat. A^pártprogram közti különbség elhomályosodott s a kormánytámo­gatás helyzeti energiája szerint cso­portosultak a frakciók a politikai pártok kötelékei között. A helyzet­nek ez a sajátos kötöttsége még nem oldódott fel, még mindig vannak el­lenzéki pártoknak kormánytámogató csoportjai s kormány támogató párt­nak ellenzéki frakciói. A választások eredményének csoportosítása tehát még nem ad feleletet a választók elé vitt nagy kérdésekre. A választások befejeződtek, de a politikusok küz­delme most kezdődik. Mi, akik kívül állunk pártokon és frakciókon s akik magyar népünk jogainak teljességét s életérdekeinek védelmét azon az utón keressük, mely az egész ország haladása, bé­kéje és gazdagodása felé vezet, eb­ből a kaotikus, forrongó parlamenti válságból nem uralmi helyzeteknek és pártszempontoknak, hanem a de­mokráciának győzelmét, a parlamen­tarizmus diadalátijcméljük. Az S. H. S. királyság rövid történelme a de­mokratikus erők vitalitását sugároz­za. Egészen példátlan jelenség, hogy az az ország, melyet a fegyverek győzelme s egy diadalmas monar­chia egyesitett különböző országok széthulló darabjaiból, nyomban meg­alakulása után a demokrácia meg­testesítőjévé vált. Katonai győzelem még sehol ilyen gyorsan nem szer­veződött át demokráciává. Az or­szág ifjú ereje történelmi példát és történelmi igazolást szolgáltatott a demokrácia vitalitása mellett. Min­denütt másutt forradalmak, állam­csínyek, polgárháború-fenyegetések adták át a demokráciának a győző katonai hatalom uralmát, nálunk pél­daszerű rázkódtatás nélkül, a leg­alkotmányosabb felfogás princípiu­mai szerint történt szinte órák alatt ez az átalakulás. Az ország népe al­kotmányt és földet kapott szinte az állammá szervezkedés első órájában. S az alkotmány a szabadságjogok teljességét deklarálta az ország népe számára. Ennek a fejlődésnek méltánylásá­nál apró jelentéktelenségek nem za­varhatják az Ítélkezést. Igaz, hogy az alkotmány a törvényhozásra bíz­ta a szabadságjogok mértékének megalkotását, de kitűzte azokat a határokat, ameddig a törvényhozás­nak is el kell mennie s ezek a hatá­rok egészen a demokratikus fejlődés követelményeiig érnek el. Az alkot­mányt nem lehet felelőssé tenni azért, amiért a munkaképtelenné vált törvényhozások az egyre sulyosodó parlamenti válságok között nem tud­tak mindeddig eleget tenni az a'.kot­­mány rendelkezéseinek. Az _ alkot­mány meghamisítása nélkül még sem lehet kodifikálni a gyülekezési, egye­sülési jogot s azokat a szabadság­­, tncmV-flt. mellek törvényhozási ren­dezést kívánnak még. A választó­jogunkat kirakatába teheti a nyugati demokrácia is, haladoítabbak és fej­­lődöttebbek vagyunk e tekintetben Angliánál is. A sajtószabadságot ko­difikáló törvényre irigységgel néz­hetnek szomszédaink. Az agrárre­form megvalósítása — a másik cö­löp. ami a demokratikus fejlődés partjaihoz erősítette országunkat — talán szintén több jogos kívánságot hagyott betöltetlenül (e tekintetben nekünk, magyaroknak speciálisan fájdalmas panaszaink vannak), még­is tagadhatatlan annak az átalaku­lásnak korszakos hatása, mely a nin­­csetlenck osztályából máról-holnap­ra teremtette meg a kisbirtokos osz­tályt. S talán be fogiák látni s ta­nulságosnak fogják elismerni ennek a demokratikus átalakulásnak föl­­mérhetetlen propagandists erejét a királyság intézményének népszerű­sítésére s ezzel az államhatalom mai tervezetének konszolidálására: a nemzeti állam megvalósítása, a de­mokratikus alkotmány s az agrár­reform ölték meg a köztársasági propagandát s tették lehetővé a hor­­vát nép politikai szervezetének a köztársasági alaptól való eltérést is. Aki tehát a királyságnak és az or­szágnak, tehát aki a népnek barátja, annak egyetlen kötelessége van: de­mokráciával erősíteni a mai állam­­hatalmi szervezettséget. A demokrá­cia kiállotta a történelem próbatéte­lét, nem kell attól félni, hogy parla­menti küzdelmek kátyúiba elmerül­het. Ennek az országnak a demokrá­cia és a parlamentarizmus a funda­mentuma, kell, hogy erősebben, meg­szilárdulva, uj próbatétellel ellenál­­lóbbá téve kerüljön ki a politikai válságból. A kormány végre fogja hajtani programját A. radikálisok szerint Vukicsevies Velja mindenkép ura marad a helyzetnek A demokraták maguknak követelik a parlamenti elnöki állást — Marinkovics külügyminiszter visszatért Beogradba m Jovanovics Lftiba teljesen felgyógyulva hazaérkezett Beogradból jelentik: Lassanként kez­denek kialakulni a politikai élet uj front­jai, amelyeket a választások sorakoztat­tak fel. A parlament összeülésének kö­zeledtével különösen két kérdés aktuális: a mandátumok verifikálásának és a parlamenti elnökség megválasztásának a kérdése. Ami a mandátumok verifikálását il­leti, az ellenzék, mint minden választás után, erősen készülődik, hogy a veriíi­­kációs vitában adja vissza a kölcsönt a kormánynak az állítólagos üldözések­ért Az élen ezúttal is Pribicsevics Szve­­tozár halad, aki a tőle megszokott ener­giával folytatja a választások után nyomban megkezdett kampányát a »rendőrileg« megválasztott képviselők m; ndátumai e’len. Ehhez a kampányhoz segítségül hívja az összes demokratikus erőket, nemcsak Davidovicsékat, hanem Rad'ics’kol és a földire vés pártot is. Harc a parlament elnök­ségiért A parlament elnökségének kérdése tulaidonképen intern ügye a kormány­koalíciónak, mert lia a koalíció két pártja meg tud egyezni a parlamenti tisztikar meg­választásában, akkor abba az el­lenzéknek nem lehet beleszólása. Más az eset, ha ilyen megegyezés nem jönne létre a radikálisok és demokraták között, üve'rt akkor a demokraták az el­lenzékkel egyezhetnek meg s felborít­hatják a radikálisok számításait. Ezt a kéidést már is kezdik tárgyalni kor­mánykörökben és a demokraták azt hangoztatják, hogy ha a kormányéin ökség a ra­dikálisoké, a parlamenti elnökség őket illeti meg. Ezzel szemben a radikálisok ragaszkod­nak a parlament elnöki állásához és csak a két alelnöki á'lást akarják átengedni a demokratáknak. A demokraták tilta­koznak ilyen megoldás ellen, de a radikálisok azt hiszik, hogy a demokraták ellenkezése esetén nél­külük is többséget teremtenek a parlamentben, ami természetesen az egész helyzet meg­változtatását vonná maga után. A kormány végrehajtja programját A radikálisok számítanak arra, hogy mindenképp Vukicsevies Velja marad a helyzet ura. Egy radikális miniszter ki­jelentette beogradi munkatársunknak, hogy ez a kormány négy évig a helyén fog maradni és végrehajtja pro­gramját. Hogy ez a kormánykörök részéről nem puszta szóbeszéd, bizonyltja az is, hogy a kormány mindjárt első ülésén politikai kérdések helyett gazdasági kérdéseket vett tárgyalás alá, sőt a szerdal napon, amikor a radikális miniszterek külön külön konferenciára gyűltek össze Vuki­­osevics miniszterelnöknél, egymás közt is folytatták azoknak a gazdasági kér­déseknek megbeszélését, amelyek külö­nösen aktuálisak. Kombinációk a kormány­többség körül Tekintettel Davidovics Ljubának Vu­­kicsevics Veljával szemben elfoglalt el­utasító álláspontjára, a radikálisok azt hiszik, hogy-Marinkovics a demokrata klub több­ségével mindenképpen a mostani kormány fenntartása melleit van és ezt a politikát Spaho is támo­gatja. Ha Davidovics nem volna hajlandó alá­vetni magát a többség akaratának, a ra­dikálisok szerint legfeljebb tizenöt-húsz fősyi ellenzéki csoportot alakíthatna és még ha a Pasics-csoport is ellenzékbe menne, akkor is többsége volna a kor­mánynak. Vannak tartalékerők is, ame­lyekre a kormány számit. így gondol­nak arra is. hogy Radics Istvánt bevonják a kor­mányba a kitűzött törvényalkotó program megvalósítására, amelynek élén a járási rendszerre alapított választási reform áll. Egy ilyen választójogi reform nagyon kedvezne Radicsnak, mert még jobban megerősítené pozícióját a horvátiakta vi­dékeken. Ezért azt hiszik, hogy Radicsot könnyű volna megnyerni a kormány számára. Mindezek alapján a kormánykörök meg vannak arról győződve, hogy a de­mokraták deferálni fognak a kormány« nak. Davidovicsék Vukicsevies ellen A demokraták, különösen a Davldo­­vicshoz közelálló politikusok ezzel szem­ben azt hirdetik, hogy a jelenlegi kormánykomblnáció csak úgy tarthatja magát, ha Vukicse­­vics helyére más politikus kerül, akár Nincsics, akár Uzunovics, akár TriSunovics Misa. Davidovics helyzete a pártban a hozzá közelállók szerint jóval szilárdabb, mint három hónappal ezelőtt volt, amikor a Davidovics által hirdetett eszmék a de­mokratikus elvek konzekvens keresztül­viteléről teoretikusoknak látszottak és a gyakorlatiabb elemek túlsúlyban voltak, azonban a választások eredménye azt mu­tatja, hogy Davidovics eszméi a nép között is erős visszhangra találtak. Davidovics helyzete ezáltal lényegesen megerősödött, úgyhogy a demokrata mi­niszterek az ő akarata ellen nem foly­tathatnak politikát. Mint egy demokrata politikus hangsúlyozta munkatársunk előtt, ma a helyzet súlypontja a képvise­lőklubokba terelődött át és Davidovics­­nak éppen ebben van az ereje. A demokrata miniszterek semmi­­esetre sem áühatnák ki a demokrata képviselők támadásait a parlament­ben. akármilyen kevesen volnának is az őket támadó demokrata kép­viselők. A demokraták azt hangoztatják, hogy náluk a miniszterek felelőssége a klubbal és a választókkal szemben jóval na­gyobb, mint a radikálisoknál. A demo­kraták nem tartják kizártnak, hogy a Pasics-csoport nem fog nyíltan frontot csinálni a kormány ellen. A Pasics-csoport egyelőre rezerváltan viselkedik és még tagjainak névsorát sem hozza nyilvánosságra. A csoport be­várja néhány vezetőjének, különösen Petrovics Nasztáznak és Miletics Krsz­­tának Beogradba érkezését és csak az­után fog határozni a továbbiak felől. Maga Trifkovics Márkó szerdán köny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom