Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-02 / 244. szám

4. oldal EGYEI NAPLÓ 1927 szeptember 2 Kire szavaznak a horvátok? A horvít közvélemény állásfoglalása a választási harcban Zagrebbő! jelentik: a Jutarnji List, ameiy a horvát közvélemény pártoktól független orgánuma és a legelterjedtebb zagrebi napilap, »Két front« cimü ve­zércikkében ismerteti a választási küz­delemben szemben álló csoportokat. A cikk legérdekesebb részeit, alább közöl­jük: Lkividovics, a kormányon levő demo­­toata párt vezére minden beszédében a rendőrség terrorja miatt panaszkodik és bejelenti Vukicsevicsnek, hogy ellen­zékbe megy, de óvatosságból csak a választások után. A radikális vezérek és Pribicsevics az ellen a reakció ellen panaszkodnak, amelyet Vukicsevics vezetett be és fel­hívják a választókat, szavazzanak az ellenzékre, mint a 'demokrácia védnö­kére. — Két front von — kiáltja Pribicse­vics — a kormányfront, mely a reak­ciót és a diktatúrát célozza és az ellen­zéki front, amely a demokráciát és a parlamentarizmust akarja. Vájjon tényleg Így áll a helyzet? Ta­lán tényleg kötelessége a horvát vdiasz­­tóknök Trifkov'csra, Pnbicsevícsre és Davidovicsra szavazni, hogy megment­sék a parlamentet és a demokráciát? Vukicsevics talán valami diktátor, aki bevezeti nálunk a reakciót? Vukicsevicsról, az egykori Pirot-kör­­nyéki középiskolai tanárról azt állítják, hogy jó ember, jó vadász de rossz po­litikus. Akármilyen, mindegy bztos az, hogy nem diktátor, hanem lojál's em­ber. aki inkább vadász nyulakra, mint mandátumokra. Đe mit tegyen? A kor­mány élére állították és most nyomja a gombot, ahogy tudja, hogy a kormány többséget kapjon Davidovics, Triikovics és Radics nélkül. Mit akar ezzel a többséggel Vukicse­vics? Be fogja vezetni a diktatúrát? De­hogy is. ha azt akarná egyáltalán nem vezetne választást, nem vándorolna fa­­lurót-fatvra. hanem parlament nélkül, a ti'hhság nélkül urolkorina. Diktatúráról nem is álmodik Vukicsev:cs nem is tudna mit kezdeni vele. A reakció pe­dig? Vukicsevics nem is tud reakciós lenni. Mit is jelent az a szó, hogy re­akció? Valamikor ez a szó szabadságmegvo­­nást, a sajtó és a gyülekezési jog íoj­­togatását jelentette. Ma? Ma is van re­akciós rezsim, ezt azonban nem Vuki­csevics vezette be. ő ezt épp azoktól örökölte, akik ma a legjobban tiltakoz­nak a reakció ellen. Mi a reakció? Reakció az »Obznana«, az uj sajtótörvény, a Bach-féle rendőr­pátens, amely még mindig érvényben van, a rendőrség Ítélkezési joga. Ezt nem Vukicsevics vezette be. Ő örököl­te Trifkovicstól, Davidovicstól és Pribi csevicstöl. akik mind az Obznanára. a sajtótörvényre, a rendörapparátusra sza­vaztak, amíg ez érdekük volt, demo­kráciának hívták, most, amikor őket éri saját fegyverük, reakciónak nevezik. A horvátok kipróbálták Davidóvicsot, Pribicsevicset és Trifkovicsot és belát­ták, hogy egyaránt reakciós politikusok és mostani jajkiáltásaik sem fogják ar­ra bírni, hogy rájuk szavazzanak. A eikk. amely ezután megállapítja, hogy a két tábor nem a demokrácia és a reakció frontja, hanem a hatalmon te­vőké és a hatalmon nem levőké, végül azt a következtetést vonja le, bogy a lior\át választóknak a horvát pártokra kell szavazniek: Levágta az fejét egy elmebajos földműves Bor-a más gyilkosság Rlgyic n Ha a szoknia suhoj Irta: Móricz Z igmord. A kovácsmühely a kis falu szélén volt, az ut mellett hogy a kocsik megállítás sanak. Igen nagy udvara volt, mert ide szokták a fiatal csikókat behaitani s a mester értett hozzá, hogv keli őket meg­szelídíteni. csak a szemükbe nézett és a fülükbe beszélgetett s a legvadabb pusztai csikó is hagyta, hogy a nyerget feltegyék a hátára. A műhely felett állott a vár fala, óriási nagy kőfal s annak a tetejéről a nagy­­bajuszu katonák folyton lekacsintgat­tak a szép kovácsnéra. De arra hiába kacsintgattak, mert az nem olyan asszony volt; mondták, hogy a mester őt is megbabonázta, mint a vad lovakat s ha beborozott, annyit el is szokott mondani az asszonyról, hogy: — Az asszonynak dolgának kell len­ni, mert akkor baj van. ha a szoknya suhog. Hát dolga volt is a szép kovácsné­­nak. Tizenkét emberre kellett neki főz­ni, még pedig jól. Mert a mester faze­kastul odavágta egyszer a kozmás ételt. A kovácsné tudta is, hogy ebben van a jó házasság titka. Nem egyszer esett meg, hogy az ura rossz kedvvel ült le a házban vagy a ház előtt a tornácon, sokat dolgozott vagy sokat vesztett, sokat csalódott, hálátlanság érte itt is, ott is. — Nézzétek csak. ha megvacsorázik. Minden tányér étel után jobb kedvű lesz. így éltek hét esztendeig, vígan s mun­kában. Az asszony minden hajnalra ki­sütötte a kemence kenyeret s a kemen-Szomborból jelentik: Vérfagyasztó gyilkosság tartja izgalomban a határ­­menti Rigyica község lakoságát. A gyilkos egy elmebajos földműves, aki rohamában sarlóval levágta hefvennégyéves anyósának a fejét. A tragikus esemény főszereplője Mas kát Mátyás negyvenéves földműves, aki a háború előtt nősült meg és özvegy Kaitner Antalné leányát vette feleségül. A háború alatt Muskát is hadbavonult, csakhamar súlyos fejsérülést kapott, amiért elbocsájtották a katonaságtól. A sérülése következtében agybaja támadt, gyakran voltak idegrobamai. de egy-egy ilyen roham után teljesen megnyugodott és heteken keresztül az elmebaj semmi jelét sem lehetett rajta észrevenni. Kö­rülbelül egy évvel ezelőtt Muskát éjszaka késsel kezében meg­támadta tlzennégyéves János nevű fiát és megsebesítette. Ekkor a segítségül hivott szomszédok tették Muskátöt ártalmatlanná. Ezután a községi jegyző megfigyelés végett be­­szállíttatta a szerencsétlen embert a szombóri közkórháziba, ahonnan azon­ban, miután teljesen normálisan viselke­dett, pár heti megfigyelés után szábadon' bocsátották. Szerdán reggel Muskát feleségével és kisebb fiával kiment a falu végén levő földjére, hegy ott kukoricát és krumplit ce kalácsot, nem volt neki egy szabad napja hét év alatt. Még a szent vasárnapon is az ő dol­ga volt ez s csak akkor mehetett temp­lomba, ha a konyhában már minden ké­szen volt s Totyogott a zsír a tűzön... Úgy telt el ez az idő. mint egy hét. Mintha nem is hét esztendő lett volna, ebben a pihenéstelen haiszában múltak a napok s szaporodtak az aranyak. Ez is az asszonyra volt bizva, mert a kovács úgy tartotta, hogy az asszony­nak még kell adni a ldncsörző kutya örömét, hogy az ő selyemszoknyája ta­karja le idegen szemek előtt a kincset, amelyet pedig ő maga nem élvezhet. Sem a kincset, sem a suhogó selyem­szoknyát. Hanem egy este valami furcsa dolog történt. Volt egy nj segédje az urának, bizo­nyos Mujkó nevezetű, fekete szemű, vad gyerek. Volt ez már minden a vilá­gon. sokat csavargóit, vándorolt s haj­dú is volt, haramia is, utszéli fosztogató és udvari muzsikus, szóval valami egé­szen másfajta ember volt. mint a gaz­da. aki olyan volt, mint a sziklaSzál. De ha a gazda tudott egyet, ez is tu­dott kettőt, vagy hármat. Ennek az eszén sem járt túl senki s olvan ártat­lannak látszott, mint aki a vajaskenyér­nél is puhább. Egy este mindenki az asztal mellett ült már, vagy kinek hogy dukált, a sa­ját sarkán ült az eresz alatt s zabálta amit kapott, csak Mujkó nem volt sehol. — Hol ez az ember — mondta a szép kovácsné s körülnézett a műhely felé. Csak úgy futtában, mert hisz ezer dol­ga volt és nem veit egy pillanatnyi ide­je se. szedjenek. A legnyugodtabban dolgozott, majd délben megebédelt, csendesen el­beszélgetve családjával, úgyhogy fele­sége semmi rosszra sem gondolhatott, amikor bejelentette, hogy haza megy a zsákokért. Muskát egyóra tájban érke­zett be a faluba és egyenesen haza ment, ahol az udvaron találta anyósát, aki a kis nyolc hónapos unokáját karján tart' va a csirkéket etette. Muskát odament anyósához, elkérte kis leányát és azt balkarjára emelve minden szó nélkül a jobb kezében levő borotvaéles sarló hegyét anyó­sa nyakába szúrva egy hatalmas rántással keresztül vágta az asszony nyakát. Ezután énekelve gyermekével karján és kezében a véres, sarlóval otthagyta földön vérében fetrengő öregasszonyt és kiment az uccára. Az uccán járókelőknek feltűnt a vé rés sarlóval hadonászó ember, elfog­ták és elvették tőle a sarlót, majd be­futottak az udvarra, ahol holtan he vert a szérencsét’én asszony. A kés úgy elvágta az öregasszony nyakát, hogy a fejet csak egy bőr­­darab kötette a törzshöz. Muskát futásnak eredt és Magyar­­ország félé vette útját, de hamarosan elfogták és a csendőrségre Szállították, A csendőrségen is Zavartan viselkedett A Mujkó ott ült a nagy üres műhely­ben, magában, egy tőkén, amelyre a lo­vak lábát szokták feltenni patkedáskor. — Hát te hol csavarogsz, gyere en­ni — kiáltott rá az asszony. Mujkó meg se mozdult. — No. tán a kakas elette a kényé red. Ezzel közelebb ment hozzá s a vállá­ra tette a kezét egy picit s belenézett az arcába, úgy felibe hajolva, hogy nem beteg-e. Hát csak élállott szemé-szája: az em-. bér sirt. Még a lélekzétc is elakadt. — Neked mi a bajod? Mujkó hallgatott. — No, leragadt a nyelved? — Bár leragadt volna — morogta Mujkó. — Miért? Kid halt meg? — Én ezt nem biróm tovább! — ri­­valt fel a legény — én ezt nem bírom tovább nézni! — s tele torokból, meg­dühödve tört ki belőle a szó! — Nem birom tovább néni! értse meg! nem bí­rom tovább! — Mi a keserűséged? — kérdezte el­képedve az asszony. — Ezt a keserűséget: én ezt nem ni­­rom, ha az isten ideszegez, akkor se. Nem... Hogy égy nemes emberi állat arra legyen kényszerítve, hogy hét po­kolnak minden igáiét ő húzza. Érti?! Az asszony álmában sem gondolta, mire céloz a Mujkó, csak nézett rá egész megbántódva. — Annyira agyon vagy verve? — mondta gúnyosan. — Én? — kiáltotta a Mujkó — én?!’! Nem magamról beszélek. értse meg. Hiszen mi itt ahányan vagyunk, mind léhütö naplopó bitangok vagyunk: itt és arra a kérdésre, hogy mit csinált, azt válaszolta: — Agyonütöttem egy fekete macs­kát. amelyik mindig üldözött és meg akart harapni. A esendőrség jelentést tett a szom­­bori ügyészségnek, amely valószínűleg elmegyógyintézetbe utalja a szeren­csétlen embert. Meg kell menteni a bácsi temp óm műkincseit Ejymi lii dinárba fog kerülni a templom renoválása Szomborból jelentik: Bácsbodrog me­gye déli részén fekvő Bács községben egy régi emlékmű van: az ottani íe­­rencrendi szerzetesek temploma, amely a XII. századból való. A román stihls­­ban épült templom a benne lévő régi festményekkel és hatalmas régi könyv­tárával rendkívül becses műemlék, amely azonban évszázadok alatt, főleg a török hódoltság ideiében nagyon meg­rongálódott. Az impériumváltozás előtt még a ma­gyar kormány elhatározta annak res­taurálását és azzal Petrovác Qyula iparművészt, a budapesti iparművészeti iskola tanárát bízta meg. Petrovác részletes tervet dolgozott ki a templom renoválására, amely akkor százezer koronába került volna. A háború alatt a tervbe vett renoválás elmaradt és azóta a két árvíz következtében a templom még jobban megrongálódott. Miután az ott lakó szerzetesrend egye­düli vagyona a templomhoz tartozó hu­szonhárom hold föld, a barátoknak a renoválásra pénzük nincs. A tartomány szakembereket küldött ki. akiknek be­terjesztett véleménye szerint a templom művészeti és történelmi szempontból ok­vetlenül fenntartandó és a szükséges re­noválás egymillió dinárba kerül. A tar­tományi választmány most a szükséges összeg előteremtése végett előterjesz­tést adott be a tartományú’ közgyűlés­hez, a vallás és közoktatásügyi minisz­tériumhoz, a szuboticai püspökhöz és a ferencrendi szerzetes rend tartomá­nyi főnökéhez és az ezektói kapott anyagi hozzájárulás utján akarja a re­nováláshoz szükséges összeget előte­remteni. Remény van arra, hogy a szük­séges anyagiakat előteremtik. csak egy van, aki halálra van terhelve, jobban ni eg van rakodva, mint egy nyáj öszvére. Az asszony kezdett visszahökkenni s félénken húzódott hátra. — Ez nincs istentől, ez ördögi cse­lekedet, ezt nem lehet nézni. Az asszony isten tudja, hogy van, a hét év alatt soha se gondolt a fáradságára, de az utóbbi időben mégis érezte, bár maga sem tudta, most már tisztán ér­tette az embert s vér rohant az arcába s egyszerre olyan gyenge lett, hogy egész megszédült, mint aki a hegytetőn megy, megy- előre, bátran s egyenesen felfelé s egyszer csak ott van a szikla­szál hegyin s alatta a szédületes mély­ség. — Gyere enni — mondta hamar — a többi nem a té dolgod, alát'aió. — Nem niegyék enni — ordította íz ember — nem b:rom lenyelni a falatot, megfutok tőle: mi vagyok én: kutya? nincs nekem szivem? hogy én ne lássak és ne érezzék?... Mintha a keresztr,­­feszitett Urjézusnak a halálos vérét kellene vacsorára enni, úgy érzem ifi. ha nekem egy olyan asszonynak a Kat­iiból kell enni, akinek csak a vér és a munka jut és akin a szoknya sósé su­hog ... A szép kovácsné féHzájjal elmoso­lyodott s kihúzta magát, egyenes de­reka megnőtt, meglebbent. mint szélben a liliom. Még a karjával is a magasba kapcát, mintha a csillagok felé nyúlna puszta kézzel s azt mondta csendesen: — No csak... hm... gyere csak be s ha van szemed, figyeld meg: ma még suhog a szoknya is ... Ezzel elszaladt, mert mégis azt hitte, a láng az arcán, felgyu’fja _ műhelyt, az udvart s a "kőfalakat ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom