Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-13 / 255. szám

4. oldal 8ÁCSMEGYEI NAPLÖ «>927. szeptember 13 Húsz bandita merénylete egy varsói újságíró eilen Megkötözték és sutén egy hím kilo­méternyire fekvő erdőbe hurcoltok, ahol kegyst’enü! elverték Varsóból jelentik': Vakmerő merénylet történt vasárnap Varsóban. Dojanga Mos­­kovics szerkesztőt, a »Rzecz Pospoüta« cimü lap munkatársát husz bandita ab­ban a pillanatban támadta meg, amikor lakásába akart menni. Az újságírót meg­kötözték, automobilba tették és egy er­dőbe vitték, amely Varsótól husz kilo­méternyire fekszik. Az ismeretien férfiak az újságírót irgalmatlanul elverték, mi­közben azt kiabálták: — így nem szabad a marsallról irni! — Áfa téged verünk el kegyetlenül holnap egy másik újságíró kerül sorra! A banditák ezután visszatértek a vá­rosba. Az újságíró az erdőből a legkö­zelebbi országidra vonszolta magát, a honnan egy parasztkocsi vitte be Var­sóiba. A rendőrhatóságok megindították a nyomozást. Sertések túrták ki Reinitz evyik áldozatinak, holdestéi Isméi bíróság elé ke ül az élei­­fogyligfan e i fi* tömeggyiikoz Szatmárról jelentik: Szeptember hú­szadikán ismét Reínitz-tárgyalás lesz a szatmári törvényszéken. Ezúttal a fiatal Rozmarin Jenő tragédiáját fogja tisz­tázni a bíróság, amely előtt megjelenik majd Reinitz, a tömeggyilkos ez a kü­lönös, misztikus figura, aki ma is tö­retlen energiával védekezik a rázuhanó vádak sorozatával szemben. Annak idején a fiatal Rozmarin Jenő is üzleti útra ment Reinitz Jakabbal és mint néhány sorstársa, ö is az életét fi­zette rá a Reinitz-féle üzletre. Rozmarin Jenő szomorú históriája eitér a többi hasonló üzletek szinte sablonos lebonyo­lításától. Öt nem az erdőbe vitte Rei­nitz, aki erre az alkalomra vörösre fes­tette a szakállát és felvette a Schwartz Jakab nevet. A Rozmarin Jenő elásott csontjait a sertések túrták ki Reszege Piskoit környékén és a hatóságok hosz­­szu ideig keresték a rejtélyes »vörös szakálla zsidót« — mig végre a Orosz­­gyilkosság révén Reinitzra terelődött a gyanú, aki ellen egész sereg bizonyíté­kot sikerült összegyűjteni a nyomozás folyamán. Közben az történt, hogy egy öreg dinnyecsősz, aki minden valósziniiség szerint bűntársa volt Reinitznak a csend­­őri vizsgálati fogdában felakasztotta magit. Ugyanezen ügyben fogták cl Ma-A revolver Irta: H.-J. Magog Gaston Cauzan vidáman csavar­góit a boulvardon, nézte a kirakato­kat és a nőket, mikor egyszerre riad­tan megtorpant s nagy kedve lett volna átmenni- a másik oldalra. — Már késő... Föltétlenül észre­vett!... Mihez is kezdjek? — gon­dolta magában, miközben őszinte kétségbeesést érzett. Alig néhány lépésre tőle egy fiatal lányt pillantott meg s látta, hogy semmiesetre sem kerülheti ki a talál­kozást, hacsak gyorsan át nem megy a másik oldalra. — ez a megoldás azonban túlságosan brutálisnak lát­szott. Már pedig nem volt találko­zás, amely kellemetlenebb lehetett ennél. Paulette Vareuil föltétlenül meg fogja szólítani öt, amihez elvég­re joga is van, hiszen tagadhatatla­nul csúnyán viselkedett a fiatal lány­nyal szemben. M" 's. mit mondjon neki, ha megállítja öt? Micsoda ko­mikus figura lesz, ha mentségeket kell dadognia! Hiszen Paulettenek mindenben igaza van. Viselkedése a leánnyal szemben egyszerre komikus volt és aljas is; hónapokon keresztül udvarolt neki, olyan hevesen, hogy a rokonság és az ismerősök már je­gyeseknek tartották őket. Hosszú sétákat tettek együtt s Gaston scha­gyarországon a megszökött Zajthy-fivé­­reket is, akiket a miskolci törvényszék bizonyítékok hiányában felmentett. Most következik sorra Reinitz, akinek sorsán azonban ez a tárgyalás mitsem változ­tat. Reinitz mégis erősen készül a vé' dekezésre. Még a börtönből is újabb tizenegy tanú beidézését kérte, akiknek száma ezzel ötvenre rúg. Húszadikán Rei­nitz megnyitva és leborotválva, rabru­hában áll a bíróság elé és érdeklődéssel várják, hogy a személyazonossági tanuk hogyan ismernek majd rá a leborotvált Reinitzban a vörös Schwartz Jakabra? Pillanatfelvételek a választásról A. Eácsmegyei Napló és a ktz'inség — A szekicsi távirat Az áruló tenyér — SzesztPalom és a gy nus fekete kávé A Ddcsmegyei Napló szerkesztőségé­nek’ három telefonja vasárnap este hat órától éjjel három óráig állandóan per­­manenciában volt. Előbb csak egyes sze­rény érdeklődök kérdezték a szerkesztő­ségtől, hogy »van-e már eredmény?« Később az egyes pártok vezetői úgy Szu­­boticárói, mint a vidékről valósággal megostromolták a szerkesztőséget, hogy híreket kapjanak. És a szerkesztőség igyekezett a tudakozódok nagy csapat­­jának érdeklődését kielégíteni. Ugyan­akkor pedig, amikor alig győztük a tele­fonon venni és adni a híreket, a szer­kesztőség helyiségei egyre népesebbek lettek, mert a politikusok és pártembe­rek, akik nem győzték kivárni az ered­ményeket, személyesen jöttek fel és órák hosszat vártak, hogy az eredményeket első kézből kapják meg. Szerénytelenség nélkül megáll apithat­­juk, hogy az ország összes lapjai közül a Eácsmegyei Napló hozta a legteljesebb képet a választások eredményéről. A lap a belügyminisztériumnak hivatalos becs­lési kommünikéjét is közölte, amelyet éjfél után fél háromkor adtak ki. * Szuboticán legjellegzetesebb tünete volt a vasárnapi választásnak az a tem­plomi csend, amely a választási helyisé­gek körül és magukban a szavazóhelyek­ben uralkodott. Fegyveres erőnek, rend­őrnek, csendőrnek nyoma sem volt. Mindössze egy-egy rendőr unatkozott minden szavazóhelyiség előtt. * Az egvik szavazóhelyen történt a kö­rnyező eset: Bejött egy választó, odajár;-!* az elnök elé, hogy szavazni jött. — Hogy hívják? — /. G. borbély vagyok. Az elnök megnézte a választók név­sorát és megállapította, iiogy az illető fel van véve a választók közé és erre át­adta a jelentkezőnek a gummigolyócs­­kát. Az illető megfordult és indult az ur­nák felé. Már a negyedik urnába tette be a kezét, amikor az egyik urnaőr meg­szólalt: — Kérem, elnök ur, én I. G.-t ismerem, ez nem az! Az elnök azonnal maga elé hívta az sem mulasztotta el, hogy a kedvező pillanatban szenvedélyes suttogással és forró kézszoritások közepette el ne mondja: — Paulette, annyira szeretem ... Aztán egyszerre elmaradt a háztól. Egyetlen szóval, egyetlen sor írással nem magyarázta meg e hirtelen szakítás okát. Miért is visel­kedett igy? Kifogásokat keresett, mentségeket, amelyekkel eljárását igazolhatja: — Még nem voltam érett a házas­ságra ... nem is tudtam volna felad­ni szabadságomat... esztelenség lett volna... Azt sem tudom, hogy volt-e hozománya... Mindezt csak a boulvardon gon­dolta végig, mintegy utólagos men­­tegetődzés gyanánt. Elvégre a lány /zonyára megértette őt s ha most elmegy mellette, alig fogja megállí­tom. Ámbár, ki tudja, nem volna-e helyesebb, ha mégis átmenne a má sik oldalra. Már nem jutott ideje ennek a ke­­éssé bátor szándéknak végrehajtá­sához. Paulette némán lehajtott fővel ment el mellette, maidnem súrolva • estét. Gaston szinte akarata ellenére utána f^-du’t s még látta sápadt és cnvedő arcát. — Bánkódik utánam ... Újból megrohanta a lelkiismeret­iurdaíás s óvatosan követni keze illetőt, aki azonban sorba járta már az urnákat és á golyócskát bele is engedte valamelyik urnába. — Mi a maga neve? — kérdezte újból az elnök. Az illető ismételte a nevet, de most már akadozva. Közben az urnaőrök már körülvették. — Igazolja magát — szólt rá újból az elnök. — »Momentán« nincs nálam semmiféle igazoló irat — felelte láthaió zavarral az állítólagos borbélymester. Az urna­őrnek ekkor nagyszerű ötlete támadt és váratlanul rárivalt a választóra: — Mutassa a tenyerét! A választó reflex mozdulattal el akarta rejteni a kezét, de aztán lemondóan ki­nyitotta tenyerét. Az urnaőr diadalmasan felkiáltott: — Borbélynak nincs ilyen durván kér­ges keze! A választási elnök beszólitotta a »fegy­veres erőt« és az álborbélyt, akit a keze áruit el, bekisértette. Az időjárás is kedvezett a választások­nak. Gyönyörű sugaras nap volt, de a város nem mutatta a választás izgalmas képét, noha soha ilyen előre kiszámítha­tatlan nem volt az eredmény. Az uccá­­kon néha robogott át egy-egy bérkocsi a negyedik urna kiabáló tábláival, de egyébként csend volt és nyugalom. Élénkség csak a Pajo Dobanovacska­­uceában vo't. ahol két pártnak, Rado­­nics Jovan-páríjának és a demokrata pártnak vannak párthelyiségei. Az ucca égisz nap tele veit kocsikkal, pártiérfiak- Ttol és' kortesekkel,1 akik minden 'vezér­kar főhadiszállásáról, irányították a vá­­"asztási harcteret. * Székácsén egy komoly és törvény­tisztelő szuboticai jogász veit a válasz­tási elnök. Szekics tiszta német község és egész Vajdaságban itt a legérdeke­sebb a választási eredmény. A derék és fegyelmezett németek vezérük uta­sítása szerint leszavaztak * radikális párt 3-ik urnájába, noha valamelyik párt megkísérelte, hogy rászedje a némete­ket. A szekicsi német párt vezetője va­a lányt. A szive a torkában dobogott, amikor észrevete. hogy Paulette egy íegyverkereskedés ajtaján nyit be. Mit akarhat ebben az üzletben? Csak nem?!... Talán revolvert vásárol? És meg akarja ölni magát? Kedve lett volna berohanni az üz­letbe és kiragadni a fegyvert Paulet­te kezéből. Igen, le kellene borulnia a lány előtt és bocsánatot kérni tőle. Minderre nem volt már ideje. Pau­lette észrevette őt és az üvegajtón keresztül megvetően mérte végig. A fiatalember elsomfordált az ajtó előtt s néhány nerc múlva, mikor útból az üzlet elé lépett, már szem elől té­vesztette a lányt. Úgy érezte, hogy "yilkosságban vesz részt. * Órákon át csatangolt az uccákon s egyszerre egy fegyverkereskedés előtt találta magát. Benyitott a bolt­ba és komor hangon egy revolvert kért. Amikor eléje tették a fegyvert, felszólította a kereskedőt, hogy tölt­se meg. A. kereskedő gyanakvó mo­sollyal megfordult és töltényeket ra­kott a fegyver magazinjába. Gaston magasra emelte a revolvert és meg­húzta a ravaszt. Az éles csnttanást nem követte a puskapor rövid döre­je, mire derűs mosollyal fordult a kereskedőhöz: — ön persze azt hitte, hogy ön­gyilkos akarck IsnnLs. ezért vaktöl­sárnap kora délelőtt a következő táv­iratot kapta Noviszadról: A radikálisokkal való megegyezés­ről szóló egyezményt felbontottuk és a választóknak szabad kezet adok, hogy oda szavazzanak, ahová akar­nak, de különösen ajánlom a 4-ik ur­nát. Dr. Kraft. A szekicsi németek azonban nem ;il­­tek fel, hanem felhívták telefonon a Deutsches Volksblatt noviszadi szer­kesztőségét, ahol elmondták az esetet. Azt a választ kapták, hogy a távirat ha­misítvány és továbbra is tartsanak ki a radikálisok mellett, akikkel dr. Kraft választási paktumot kötött. A. németek fegyelmezettek és lesza­vaztak. Az eredmény a következő: Ra­dikális 1059, mig a többi tiz párt, a Pri­­bicsevics, a Radies, a független munkás, a Davidovics, a vajdasági néppárt, a földmives párt, szociáldemokrata párt disszidens Radics-párt és Pleszkovics összesen 17 szavazatot kapott. Aki tegnap és tegnapelőtt a kávéházba tévedt könnyen azt hihette — ha idegen volt — hogy erre feié milyen mértékle­tesek az emberek. Fehér kávét ittak, li­monádét és málna szörpöt és teát, il­letve rumot teával, néhol bort is, de csészéből szürcsölgették, kínos lassúság­gal és hogy tökéletes legyen az illúzió még arcukat is fintorgatták a derék al­koholisták, mintha — tejet innának. * Vasárnap délután három órakor a posta közelében találkoztam egy spricces em­berrel. Úgy néztem rá, mintha még sose láttam volna részeg embert. A járókelők is, mind utána fordultak, mintha egy Szuboticára csöppent rézbőrü indián lett volna. Pedig csak egy merész részeg volt — a szesztilalom idején. Csetlett-botlott. dúdolt és nevetett, a rendőr pedig esetnie sen, mosolyogva elfordította a fejét. * Az emberek szesztilalom idején uj kifejezéseket használtak a. kávéházban. Fehér kávé egy jelentős pillantással kí­sérve — sört jelentett, hideg tea édes mosollyal pedig bort. Ha málnaszörpöt kért a vendég és kacsintott a pincérnek akkor spriccel kapott, ha kettőt kacsin­tott akkor liosszulépést hoztak neki, aki pedig egy pikkoló feketét kért jelentős hangsúlyozással az a csésze fenekén jó­fajta törkölypálinkát kapott. * Nagyon sok férj csak azon az alapon kapott szombaton, vasárnap és hétfőn ki­menőt feleségétől, mert szesztilalom volt és nem kellett attól tartani, hogy férjuratn lumpok Ezek a férjek mint holtrészegen mentek haza. (Sz. L.) test tett a fegyverbe! Mindig igy csi­nálták a dolgot? A kereskedő hasonlóképpen mo­solyogva feleit: — Természetesen! Hiszen az ilyes­mit le lehet olvasni a vevő arcáról. Gaston gyorsan kifizette a revol­vert, autóba vágta magát és Paulet­­te-ék lakása előtt szállt ki. A-szoba­lányt, aki kijelentette, hogy a kis­asszony senkit sem fogad, félrelökte az útból s kopogtatás nélkül nyitott be a leány szobájába. Leborult a lány -•ié. — Paulette, — dadogta — bocsás­son meg nekem. Tudom, hogy meg akarja magát ölni. Láttam, amikor megvette a revolvert. Éljen, Paulette — és legyen a feleségem! A leány csodálkozva hallgatta őt, majd hangosan felnevetett. A szoba végére mutatott, ahol a falra erősít­ve egy vaddisznót ábrázoló céltábla függött. — íme, itt van a boldogtalan állat, amelyet le akarok lőni. Ha akarja, ezt elveheti feleségül. Csak nem gon­dolja, hogy maga miatt öngyilkos lesz valaki?! Gaston szédülten állt a szoba kö­zepében s még akkor sem mozdult, amikor egy szőkebajuszu fiatalem­ber benyitott a másik szobából s igy szóit a lányhoz: — Szivecském, mehetünk sétálni-

Next

/
Oldalképek
Tartalom