Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-11 / 253. szám
’ í 1 *« á * w A. r f 24. oldaí j ■ ----------BÁCSMEGYE3 NAPLÓ ***“ 1927. szeptember 11 I I ! I I I I I i í ORVOSI DOLGOK Járványos gyermekbénulás — Paralysis infantilis — * Ä napilapok az utóbbi hetekben nyugtalanító híreket közöltek egy »újfajta« í járványos gyermekbetegségről, amely Romániában százával szedi áldozatait. A betegség neve: Járványos gyermek! bénulás, gyermekparalizis, latinul: paralysis infantilis. — Már megint egy uj betegség? — igy sóhajt fel a gondterhes anya. — Hisz ja régiektől se győzzük eléggé óvni gyermekeinket... Az újsághírekkel szemben meg kell ’állapítanunk, hogy: 1 a járványos gyermekbénulás nem ’• valami uj betegség, legalább száz esztendő óta ismerik az orvosok. ÍA gyermekparalizis kórképét a múlt század elején ismertette először a német Heine professzor és tudományos kutatásait a svéd Medin egészítette ki a kilencvenes években, a stockholmi járványok tapasztalatai alapján. Innen a tetegsé gorvosi elnevezése: Heine—Medin-kór. Húsz évvel ezelőtt a Skandináv félszigeten, Svédországban, Norvégiában dühöngött a járvány, majd az Egyesült Államok területére is átterjedt és főként Newyorkban estek ezerszámra áldozatul a gyermekek e rettenetes betegségnek. Azóta a világ minden tájára kijutott a járvány, mig az idén nyáron Romániában, különösen Bukarestben bontakozott ki rég nem látott méretek ben. \ Nagyon valószínűtlennek látszik, hogy a járvány a szomszédos Romániából hozzánk is eljut a mai nehéz útlevél és vizum-rendszer mellett. Az érdekelt szülőket tehát megnyugtathatjuk: a járványok legjobb lokalizálója az útlevél és vízumkényszer. Az se izgassa az anyákat, ha eláruljuk, hogy a járványos gyermekbénulást már évtizedek óta állandóan észlelik az orvosok nálunk a Vajdaságban is. Minden nyáron előfordulnak szórványosan megbetegedések, ezidőszerint is tudunk néhány esetről helyben és vidéken is. Két évvel ezelőtt kisebbszerü gyermekparallzis-járvány zajlott le Szuboticán; halálos végű megbetegedés azonban nem fordult elő. Húsz esetet észleltek az orvosok a két év előtti járvány alkalmával, de vájjon ki tudja azoknak a megbetegedéseknek számát, amelyek elkerülték az orvosi nyilvántartást. A szegény, tudatlan emberek gyermekeit nem látja az orvos: a szerencsétlenek egész életükre nyomorékok maradnak. Előfordul az is, hogy a betegség néhány napon belül »keresztül megy«, a bénulás megszűnik anélkül, hogy a szülők orvosi segélyt vettek volna igénybe. A betegek eltitkolásával elmulasztják a szülök a hatósági bejelentést és ezzel alkalmat szolgáltatnak a járvány alattomos terjedésére is. A betegek nyilvántartására, szigorú elkülönítésére pedig annál is inkább szükség van, mert ez az egyetlen mód a járvány továbbterjedésének megakadályozására. A betegség lényege, meg. nyilvánulása Évtizedek óta folynak a kísérletek a betegség okozójának kiderítésére, de eddig még eredménytelenül: a járványos gyermekbénulás okozóját nem ismerjük. Valószínűnek látszik, hogy a betegséget egy ultramikroszkópikus klcsinységü bacillus okozza, amely megtámadja a gerincvelő állomáh nyát. A gyuladás futótűzként terjed a gerincvelő egyes részeire de felkuszhat a fertőzéses gyuladás a nyultvelöbe, az agyhártyára és a nagyagyra is. Halálosan csak azok a súlyos esetek végződnek, amelyeknél a bénulás a légzőcentrumra és a légzőizmokra is kiterjed. A járványos gyermekbénulásra különösen a négy éven aluli gyermekek hajlamosak, de felnőttek is megkaphatják. Minél idősebb a gyermek, annál súlyosabb a betegség lefolyása. A baj egyszeri kiállása immunissá, védetté teszi a szervezetet újabb fertőzéssel szemben. A gyermekparalizis mindig influenzára emlékeztető magas lázakkal kezdődik. A gyermek pár napig étvágytalan, szeszélyes, ágyba kívánkozik. Súlyos esetekben hányás, hidegrázás vezeti be a bajt, máskor meg a bénulás megjelenéséig játékaival foglalatoskodik a gyermek. Előfordul az is, hogy egy lázas, nyugtalan éjszakát követő reggel már nem tudja emelni a gyermek a lábát, vagy a karját, a szája görbére áll és minden felültetés, mozgatás nagy fájdalmakat okoz. A hüdés legtöbbször az egyik lábat, vagy a kart, esetleg a teljes féloldalt éri. Ritkább a törzs, a has vagy a nyakizmok bénulása. Megesik, hogy a gyermeket az uccán, séta közben éri a hüdés. A bénult végtag úgy lóg, mint a szélütött ember, vagy mint a kitömött baba karja. Ha felemeljük a bénult testrészt: élettelenül esik vissza. Az izmokból hiányzik a rugalmasság, petyhüdté, lötyögőssé válnak. A bénulás megjelenésével a láz többnyire hirtelen csökken, ez azonban korántsem jelenti az életveszedeiem elmúlását, mert a katasztrófa a betegség első hetében szokott beállani. A halálozás szórványos megbetegedéseknél ritka, járványoknál elérheti az ötven százalékot is. Végtagbénulásnál sorvadás áll elő idővel a hüdött izmokban, amit az ép izmok fokozott működése és az ezzel járó zsugorodás, torzulás követ. Nagyon sok olyan sorvadt kacsos lábú és kezű ember jár-kel az uccákon, akiket a gyermekparalizis tett rokkantakká. A kezükön himbálózva járó, zsugorodott lábú koldusok legnagyobb része gyermekkorban lett béna. Gyógykezelés A járványos gyermekbénulás speciális gyógyszerét, szérumát még nem fedezték fel, a gyógykezelés a tünetek szerint igazodik: orvosságot csak a fájdalom csillapítására, a beteg megnyugtatására adnak az orvosok. Nagy gondot kell fordítani a beteg erőteljes táplálására. A heveny tünetek,lezajlása után a fizikális gyógymódok alkalmazásának van helye: fürdők, meleg borogatások, maszszázs, gimnasztika és vlflamozás, azok a gyógymódok, amelyektől idővel eredményeket várhatunk. A gyógykezelés nagy türelmet és kitartást igényel néha évekig is eltart. Két év leteltével már csak az orthopédia korrigálhat a bénult végtagokon: orthopéd-gépek viselésével akadályozhatjuk meg a hüdött tagok zsugorodását, eltorzulását, megrövidülését. Néha évek múlva operációs beavatkozás válik szükségessé: izom és inátültetéssel, idegplasztikával igyekeznek a sebészek a bénult beteget talpraállítani. A betegség megelőzése Mint minden fertőző bántalomnál, itt is fontosabbnak látszik a betegség megelőzése, mint a gyógykezelés. A gyermekbénulásos járványok a nyári és őszi hónapokra esnek, Így hát főként ilyenkor kell figyelmünket ébren tartani a betegséggel szemben. A ragály egyformán keresi fel a szegény és gazdag ember lakását, a járványos gyermekbénulás azonban előszeretettel lepi meg a féltve őrzött, elpuhult, melegágyi növényként kezelt urigyerekeket. Az emberről-emberre átvihető fertőző baktériumok a szájon, az orron, a garatmandulák és a légutakon keresztül jutnak a nyirok, illetve a véráramba, onnan a gerincvelő idegállományába. ... A baktériumok mérge a por és piszokkal kerül a szervezetbe, de bebizonyosodott az, hogy a legyek is terjesztik e ragályt. A megbetegedett gyermek hozzátartozóit tartsuk hetekig elkülönítve. A beteggel érintkező testvérek nyolc hétig ne járjanak iskolába. A betegség lezajlása után ép olyan dezinfekciót kell végezni a betegszobában, mint vörheny, vagy diftéria után. A beteg fehérneműjét főzzük ki, az ágyát, ágyneműjét tegyük ki a napra. A környezet gyakori fürdőkkel, kézmosással, a betegszoba alapos szellőztetésével, napoztatásával, szájdesinfekcióvai védekezhetik a betegség ellen. A gyermekparalizis-járvány terjedése ellen csak akkor küzdhetünk sikeresen, ha a nagyközönség tisztában van a betegség elleni védekezés módozataival, ha nem titkolják el a megbetegedéseket és ha minden ember segítségére siet az orvosoknak a kötelező hatósági bejelentéseknél i’Wmm Dr. Műnk Arthur TERE-FERE Különös öngyilkosságok. A szomorú öngyilkossági járvány világszerte dúl. Angliában, Sussex-ben egy könyvesbolt első segédje elment ebédelni s magára hagyta a tulajdonost, Thomas Edward Maw-t. Visszatérvén a könyvesboltba, nagy meglepetésére látta, hogy a könyvkereskedő egy asztalra áléit, s úgy tetszett, hogy alszik. Meglepetése rémületté változott, mikor megállapította, hogy az aggastyán, aki egy félórával ezelőtt egészségesnek, vidámnak látszott, meghalt. A holttest; előtt egy darab papír volt. Azon följegyzésék. Előbb biztos vonaluak, aztán egyre tétovábbak, cikkcakkosabbak. A halott iront tartott kezében. Semmi kétség: ő jegyezte föl utolsó észleleteit az életről és halálról: — 11 óra 5 perc! Segédem elment. Kivettem a fiókomból a ciankális üveget. Elérkezett a halál órája. Végezni fogok ezzel a rossz tréfával, melyet életnek neveznek. 11 óra 8 perc! Lenyelem az üveg tartalmát. Nem rossz izfi. Pár másodperc és megszabadulok. Bejött egy vevő. Nem mertem fölkelni, attól félve, hogy lábai elé rogyok. Ügy kell meghalni, mint gentleman. Az első tünetek. Szédülök. Agyvelőm kuszán zakatol. Még pár nagyon rövid másodperc. 11 óra 12 perc! Szorongás. Jön a halál. Félek. Fé... (A végzet ezt a mondatot a közepén törte meg). * Auguste Brunet, 40 éves gyógyíthatatlan betegséggel tért vissza a háborúból. Kályháját megtöltötte faszénnel s ő is íöjjegyezte haláltusájának tapasztalatait: — 10 óra 30 perc. Fájni kezd a fejem. 11 óra. Szívom magamba a széngázt, de azért teljes öntudatomnál vagyok. 11 óra 30 perc. Jaj, de lassan jön. Később fölnyitotta ereit, mint az antik rómaiak, vére befröcskölte a papirosát. de tovább irt: — Erőim hanyatlanak. Valami édes gyönyörűség fog el. 12 óra 15 perc. A halál édes lehet s szegény porhüvelyem félelem nélkül várja. Énekelnek. Én is vidám vagyok. 1 óra. Kitágítottam a sebet, hogy vérem gyorsabban csorogjon. Harangoznak. Mikor reggel megtalálták holttestét, arca nyugodt volt. A szerencsétlen a hulláját a párisi bonctani intézetnek adományozta. # Serao Matilde-ról. A nemrég elhunyt jeles olasz Írónőről több tanulmány jelent meg, mely méltatja irói működését, jellemzi egyéniségét. 1856-ban született Patrasz-ban, Görögországban. Gyermekkora zaklatott volt és nyomorult. Húsz éves korában távirdász kisaszszonynak ment s éjjel-nappal kopogtatta a Morsc-jeleket. Ekkoriban irta első elbeszéléseit, regényeit. Többek közt »A távirdász kisasszony«-t is. Halála napjáig nem tette le újságírói tollát. Emberies érzések lelkesítették, hogy belevesse magát a közéletbe s irányítsa. Ellenezte a háborút, amiért a nacionalisták váltig támadták. A háború után közzétette »Mors tua« cimü regényét, melyben az asszonyok és leányok szenvedését rajzolta, kik végigélték ezt a szörnyű kort. Szívesen érintkezett ügyes-bajos emberekkel, a szegényekkel, szerencsétlenekkel, de tanulmányi célokból el-eljárt a nápolyi főúri körökbe is. Meghitt barátnője volt Margherita királynőnek, akiről számos cikket irt. Nápolyban a Qionu) eia# j szerkesztette s munkatársai csak az »Úrnőnek* nevezték. Mindennap egy óra-' kor megjelent a szerkesztőségben, fején tollas kalapjában, régimódi csipkés szoknyában és fűzőben. Ekkor az egész szerkesztőség talpon volt. Ha nem lármázott, akkor tudták róla, hogy beteg. Dúséról akart könyvet Írni. Részleteit elbeszélte barátjainak: — Egyszer táviratozott értem. Amikor megérkeztem hozzá, elém borult, azt mondta, hogy gyónni akar nekem. Elkezdte vallomását. Két álló óra hoszszáig beszélt. Azzal vigasztaltam, hogy, az irodalom mérgezte el az életét, az irodalom, mely nagyobb méreg, mint a kénesgyufa... t * ' \ Az utolsó angol udvarhölgy. Az angol udvarnál pár nap múlva már nem lesz többé udvarhölgy. Ez a kedves cím, mely századok során bizonyos nemes veretet és patinát nyert, puszta emlékké Válik Albionban. A királyné udvarhölgye majdnem olyan nagyrangu volt, mint ő maga, mindenki meghajolt előtte, versengett kegyéért. Viktória királynénak nyolc udvarhölgye volt. Mikor meghalt Atekszandra királyné, tiszteletben tartván a szertartás előírását s nagy elődjének hagyományát, az udvarhölgyek létszámát nem korlátozta. Ellenben Mária királyné V. György felesége, mihelyt trónra lépett, nem csinált titkot atítál, hogy meg akar szabadulni udvarhölgyeitöl. Zaj és föltünés nélkül, lassanként keresztülvitte szándékát. Azokat, akik az idők könyörtelen törvénye folytán eltűntek mellőle, nem helyettesítette újakkal. Úgyhogy ma az angol udvarnál a nyolc udvarhölgy közül, akik Alexandra királyné mellett teljesítettek szolgálatot, csak egyetlenegy maradt. Névszerint Miss Ursula Lawley. Pár napon belül ö is férjhez megy George Gybs ezredeshez, aztán állása betöltetlen marad. Angliában nincs többé udvarhölgy. # Ml a divat? A divatnak, ennek a megfoghatatlan valaminek uj meghatározását kapjuk egy kitűnő szakértőtől, Bibesco hercegnétől. .. • Mi hát a divat? — A divat — írja a hercegné — óriási, kicsinyes, gyötrelmes, állandó erőfeszítés, hogy fölserkentsük a szellemet, korbácsoljuk az érzékeket, megakadályozzuk. hogy eltunyuljanak azáltal, hogy mindig ugyanazokat a dolgokat látjuk. A »már látott« elleni nagy küzdelem ez. Sutba kell vetnünk fegyvereinket, melyeket már használtunk. Folytonosan újakat kell lelnünk, hogy gyönyörűségül szolgáljunk a szemnek. Nem azt kérdezzük, mint a szolgai lények, hogy »mit csinálunk az idén«, hanem nagyralátó terveket szövünk s azt kérdezzük, hogy »mit nem szabad csinálnunk, nehogy unalmasokká váljunk« s mímeljük a régit. Ez meglehetősen nehéz viadal Az írónő pékiákat hoz föl.- Tavaly tavasszal úgy lépett ki az uccára, mintha skatulyából ugrott volna ki. Vadonatúj cipqí viselt, kalapot, kesztyűt, Szoknyát, blúzt, a múlt idényből csak az arcát tartotta meg s a szemeit. A tömeg diadalmas pillantással szemlélte. Másnap megcsinálta a divat »ellenpróbáját.« Múlt évi ruháját öltötte föl, de senki észre sem vette, úgy látta, hogy egy fénykép halad el a korzón,, I melynek ezer és ezer másolata unalomig ismert kópiája közkézen forog. .