Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)
1927-09-10 / 252. szám
4» oídai 1927. szeptember 10 RÁCSMEGYEI NAPLŐ Kosztba adta az á!!am pénzét egy erdélyi postamesternő Nagyszabású csalást leplezett le a kolozsvári rendőrség Kolozsvárról jelentik: A kolozsvári postahivatalnak már régen feltűnt hogy a közelben levő Nádas község postahivatalától állandóan nagy összegek érkeznek László Samu ügynök címére. A posta tisztviselői hónapokon keresztül figyelték ezeket a Nádasról érkező utalványokat Hosszas vizsgálat után pén'teken nyomára jutottak annak a raífinák ügyességgel elkövetett csalásnak, a mellyel a kolozsvári föpostát már hetek óta megkárosították. A postatisztviselők először a magyarnádasi postahivatalban ^érdeklődtek, hogy valóban adtak-e fel László Samu címére Nádason ilyen nagyösszegü pénzeket? A postamesternői, aki cinkosa volt László Samunak, természetesen igazolta ezt. A postaigazgatóságnak azonban gyanús volt a dolog és rovancsbiztost küldött ki Magyarnádasra, aki több mint nyolcvanezer vlejes hiányt állapított meg. Ekkor még 'nem tudták, hogy hogyan történtek a csalások, de hogy az államot megkárosították, az kétségtelen volt, mert a nádasi postahivatal kimutatásában nem voltak feltüntetve az ebben a hónapban László Samu nevére feladott küldemények. A postautalványokat tehát a postahivatal vezetője csempészte az utalványok közé és igy kétségtelenné vált hogy László Samu illegitim pénzösszeget vett fel. A kolozsvári rendőrség letartóztatta László Samut. Az ügynök eleinte tagadott mindent, de a keresztkérdések súlya alatt végre is beismerte hogy Weisz Fülöp ügynökének közvetítésével került összeköttetésbe a nádasi postamesterékkel. Weisz Fü-löp sógora a postahivatal vezetőjének és igy beszélték meg, hogy a hivatalnál szabályos utalványokat állítanak ki a László Samu nevére és az utalvány összegét a postahivatal pénzéből be is küldik a postaigazgatósághoz. A sikkasztást egészen nyugodtan űzhették, mert az elszámolásokat minden hónapban visszamenőleg kell megejteni. Miután az újabb hónapból befolyó jövedelemből állandóan fedezték az azelőtti hónapban elsikkasztott összeget, az elszámolás mindig rendben volt, csak a pénztárállományban volt állandó hiány. Ezen sem lehetett őket rajtafogni, mert előre sejtették, hogy mikor lesz rovancsolás s arra az időre idejében ismét helyre pótolták az összeget. A vallomás alapján László Samut letartóztatta a rendőrség iWeisz Fülöpöt pedig őrizetbe vette. A rendőrségi nyomozás adatai szerint a magyarnádasi postacsaiók éppen úgy, mint az utóbbi időben elkövetett többi csalások tettesei is, kosztba adták az állam pénzét, hónapokon át űzték raffinált csalásukat és felfedezéstől nem kellett tartaniok, mert a szokásos rovancsolás idejére mindig helyre pótolták a pénzt. László Samu azt állítja, hogy semmi része nincs a bűnben, ö csupán csekély jutalomösszegeket kapott azért, mert a cinére érkező pénzküldeményeket felvette, amelyeket közvetlenül a kézbesítés után a postamesternő férjének adott át. Ezt azonban nem tudta bizonyítani. Noviszadról jelentik: Borzalmas szerencsétlenség történt csütörtökön este félhét tájban Noviszadon. Mátics Mihajló postaigazgatósági titkárnak a Njeguseva-ucca 2. szám alatti második emeleti lakása erkélyéről lezuhant Máticsék tizhónapos kisgyermeke. A szerencsétlenséget megelőzően Máticsék tizenhárom éves kisfia, Ozren, aki karján tartotta kis öccsét, nagyobbik testvérével játszott az erkélyen. Játék közben áthajolt a korláton miközben a csecsemő lecsúszott a karjáról és a mélységbe zuhant. Velőtrázó sikoltozások követték a csecsemő zuhanását, a kétségbeesett Ozren kiáltozva rohant le a lépcsőkön, lezuhant kis öccse után. Bukarestből jelentik: A hírhedt vacaresti fegyházból, amely Románia legnagyobb fegyintézete, megszökött Európa legnagyobb politikai kalandora, Rosescu Bizon. Alig néhány héttel ezelőtt mondták ki Rosescu Bizon felett elsőfokon az Ítéletet és addig is, mig ügye a legfelsőbb semmitőszék elé került volna, a Bukarest határában levő vacaresti fegyházban őrizték. A vacaresti fegyház Bukaresttől félórára van. Évek óta még nem fordult elő, hogy ebből a komor, félelmes külsejű erődítésből valaki is meg tudott volna szökni, de Rosescu Bizonnak sikerült. A háború alatt kezdte Rosescu Bizon Draghiciu kolozsvári rendőrigazgató ment ki Magyarnádasra, hogy a postamesternőt és férjét őrizetbe vegye. Ezek azonban úgy látszik, megsejtették a veszélyt, mert nyomtalanul eltűntek Nádasról. A faluban lefolytatott kihallgatások során kiderült, hogy a postamesterék eilen a környékbeliek körében már hosszú idő óta állandó volt a panasz. A pénzküldeményeket sohasem kézbesítették ki ideiében és nagyon sok falusinak tűnt el a csomagja. A rendőri nyomozás nagy körültekintéssel folyik. Közben az anya is értesült a szerencsétlenségről és javcszékelve szaladt le az udvarba, ahol aíéitan összeesett. A házbeliek közül többen látták a szerencsétlenséget és a földönfekvő csecsemőhöz rohantak, hogy segítségére lehessenek. Azonnal orvosért futottak és a rendőrségről hamarosan megérkezett Szlankamenac Jócó rendőrbiztos, ügyeletes rendőrtisztviselö és dr. Ninkov Szteván ügyeletes tiszti orvos, akik az első segélyt nyújtották. A csecsemő csodálatos módon életben volt. Nyomban beszállították a közkórházba, ahol alaposabban megvizsgálták és megállapitották, hogy a csecsemő nem szenvedett komolyabb a »diplomáciai« pályáját. Amikor a németek Bukarestet megszállva tartották, ez a bukaresti kereskedősegéd a német főparancsnokság kémosztályán kapott állást és a megszállás néhány hónapja alatt úgy látszik értékes szolgálatokat végzett, mert néhány nappal a német visszavonulás előtt saját autóján utazott Becsbe. A bécsi szovjetkövetségen volt alkalmazva néhány hónapig, de amikor Berlinben fellángoltak a kommunista harcok, már a német fővárosba érkezett és itt felajánlott a kormánynak olyan okmányokat, melyek segítségével a kormány kompromittálhatta volna a német kommunistákat. Első nagystílű próbálkozásával azonban kudarcot vallott. A következő állomás — Páris volt, ahol a legelőkelőbb negyedben, a Place Saint August-on rendezett be magának hétszobás irodát. Rosescu Bizon belemélyedt a görög politikába és rövidesen összeköttetést keresett Qyörgy görög királlyal, akinek felajánlott egy Okmányt, mely súlyosan kompromittálta a görög király akkori ellenfelét, Venizeloszt. Az okmány ára ötvenezer francia frank • volt és a görög király szívesen fizette meg ezt az összeget, mert Venizelosz kompromittálása egyet jelentett a trón megtartásával. Amikor Qyörgy király kifizette az ötvenezer frankot, csak akkor jött rá, hogy az okmány hamis és ott készült Rosescu Bizon okmányhamisió irodájában. A következő kliens Dúca akkori román külügyminiszter volt. Bizon ügynökei utján megvételre ajánlott fel a liberális kormánynak egy okmányt, mely, ha nyilvánosságra kerül, a tervezett parasztpárti és nemzeti párti fúzióból semmi sem lesz. A parasztpárt ellen ugyanis állandóan a levegőben lógott a vád. hogy Moszkva pénzeli őket. Azonban ez a súlyos vád nem veit bizonyitható. Rosescu okmánya azonban világosságot hozott a súlyos ügyben. A bizonyíték egy levél volt, melyet az orosz külügyi népbiztos, Rakovszki irt a bécsi szovjetkövetnek. A levélben a következőket irta: — Nem érdemes tovább pénzelni a román parasztpártot, kár minden dollárért, amit Lupu dr.-nak, a parasztpárt elnökénekkifizetünk, mert Lupu nemcsak, hogy nem bolsevista, de kételkedem abban is, hogy republikánus érzelmű volna ... A levél az orosz külügyi hivatal levélpapírján volt írva, ott volt Rakovszki aláírása, nem volt semmi ok, hogy a levél eredetiségében valaki is kételkedjen és a román külügyminisztertől megkapta a kétezer dollárt. Azonban Rosescu Bizon egy munkatársa, aki nem kapta meg a kikötött províziót, egy bukaresti lapban leleplezte Rosescu Bizcnt, elmondta, hogy a levél hamis és az ott készült a párisi okmányhamisitó gyárban Néhány hónappal ezelőtt Rosescu Bizon saját nevére kiállított útlevéllel Bukarestbe érkezett és felkereste öreg édesapját, akinek Rosenstein név alatt szabómühelye van a Strada Labirintén. A szélhámost a román hatóságok azonnal elfogták. A tárgyaláson kijelentette, hogy tudta, hogy büntetés vár rá és mégis hazajött — öreg apját akarta látni. Egy hétig tartott tárgyalása és nyolcévi börtönre itéiték. Mostanában lett volna az újabb tárgyalása, de csütörtökön reggel a celláját üresen találták. Rosescu megszökött a vacaresti fegyházból. A rendőrség széleskörű nyomozást inditott a kalandor után, aki azonban átszökött Csehszlovákiába. A második emeletről lezuhant egy csecsemő és éleiben maradt Efy noviszedi kisfiú ieejtetfe öccsét az erkélyről sérüléseidet. Megszökött a vacaresti fegyházból Kózépeurópa legnagyobb politikai kalandora Dúca volt román külügyminisztertől kétezer dollárt és György volt görög királytól ötvenezer Iran' ot csalt ki hamis okmányokért—Rakovszky hamisított levelével akarta kompromittálni a román parasztpárto. Telefonbeszélgetés Irta r André Birabeau Persze hogy nincs igazam. Önök e lap hasábjain mindezideig különböző betörésekről, gyilkosságokról és törvényszéki tárgyalásokról olvastak s nekem ebben a pillanatban az a szándékom, hogy olyan történetet mondjak el, melyben jóságról. gyöngédségről és szeretetrő! van szó. Hogy is volna szabad a drága helyét ilyen dolgokkal elfoglalnom? Utóbb azonban, mikor alaposan végiggondoltam az egész történetet, rájöttem, hogy végre is z történet, amelyet elmondandó vagyok, betörőhistória. Megtörtént tehát, hogy egy este Gontran, a betörő behatolt Modinant ur lakásába. Önök persze azt gondolják, hogy Gontran kizárólag az arisztokraták részére íentartott volt, de ebben tévednek. A Gontran nevet megtalálják a kalendáriumban és különben is Gontran méltó volt erre a névre. Aki meglátta volna őt abban a pillanatban, amint benyitott Modinant ur lakásába, bízvást azt hihette volna, hogy a^ ház urának valamelyik látogatója jelent meg — Gontran ugyanis elegáns volt és rokonszenves. Gontran ezenkívül elégedett és vidám is volt. Vidám volt elsősorban azért- mert ma esti vállalkozása könnyűnek és jö.ede'inezőnek ígérkezett. Hiszen valósággal élvezet betörni egy olyan embernél, mint Modinant ur. aki agglegény módjára él. noha elvált ember, minden szerdán este héttől éjfélig valamelyik barátjánál ebédel s^ ilyenkor személyzetének is kimenőt ad. Ez volt az első ok, amiért Gontran boldog volt. Ezenkívül volt még egy oka az örömre: ma estére várta második gyermeke megszületését. Önök csodálkoznak — pedig nincs benne semmi rendkívüli, hogy valaki betörő és egyben családapa. Ha beláthatnánk agyvelejébe, higyjék el nekem, csupa derék, vidám és polgári gondolat tárulna önök elé. Gontran ilyeneket mond magában, miközben a fiókokat hyitogatja: »Ha fin lesz, Ottónak kereszteltetem, ha leány, Júliának fogják hivni . . .« Minden fiatal apa ezt gondolja magában s Gontran, ámbár betörő volt, ezzel egyidejűleg joggal tartotta magát fiatal apának. Ez a gyöngédség azonban nem akadályozhatta meg őt abban, hogy nagy szakértelemmel ne nyitogassa a szekrényeket, amelyekben bőven talált ezüstnemiit és finom porcellánokat. Amint az Íróasztalhoz ér, egyszerre megáll a munkában. A lámpa alatt egy mosolygó kislány fényképe áll. A gyerek talán ötéves lehet, a haja göndör s a kis arcocskái gömbölydedek. Gotrannak eszébe jut, hogy Mondinana ur ugyan elvált ember, de van egy kislánya aki nyilván az anyjánál van. Hoszszan nézi a fényképet és elégedetten állapítja meg magában: Nagyon helyes kölyök ... Ha neki lánya születne, ö se kívánhatna külön bet . . . Az idő múlik s egy betörőhöz mégsem illik, hogy ilyen könnyen elérzékenyedjék. Gontran visszatette a képet a lámpa alá és újból munkához látott. Kibontotta a bőröndöt s már éppen hozzákezdett az ezüstnemü berakásához, mikor egyszerre éles csengéssel megszólalt a telefon , . . Gontran zavarba jött, elvégre is mi köze neki az egészhez? ö azért van itt, hogy betörjön s minden lehetőség, ami ezen a feladaton kivül esik, fölösleges és akadályozó. És mégis: úgy érezte, hogy nem tudja tovább folytatni a munkát, mintegy gépiesen fölemelte a hallgatót. — Halló! — mondotta egy női hang. Gontran ösztönszerüen felelt': — Halló, ki beszél? — Modinant ur lakása! — Igen. — Modinant ur nincs otthon? — Nincs. — Ott a komornyik beszél? Gontran azt gondolta, hogy végül sem mondhatja azt: »Itt a betörő beszél.« S nyugodt hangon felelte: — Igen, asszonyom, itt a komornyik beszél. Legnagyobb sajnálatomra. nem tudom, hogy Miodinarí ur hova ment. — Rettenetes! Feltétlenül fel kell keresnie őt! Én Modinant asszony szomszédja vagyok s lóhalálban futottam egyik barátnömhöz, hogy ide telefonálhassak. Mondja meg Modinant urnák, hógy a kislánya nagyon rosszul van, az orvos attól tart, hogy nem éli túl az éjszakát». És hogy jöjjön azonnal. — Igen, asszonyom. Gontran letette a kagylót és töprengeni kezdett. Hát persze, hogy sajnálja a szegény embert, de végre is ő betörő és a részvét egészen más foglalkozási ág . . . Mindazonáltal ... Ha Modinant ur most hazatér és a lakást kirabolva találja. a rendőrségre fog sietni s talán soha nem látja többé élve a kislányát. Gontran gyorsan határozott. Kirakta a bőröndből az ezüstnemüt s egy szelet papírra ezt irta fel: »Kislánya nagyon rosszul van, azonnal keresse fel!« Aztán nagyon nyugodtan és boldogan, mint aki jól végezte dolgát, hazament, hogy megnézze második gyermekét, aki azóta bizonyára megszületett . , .
