Bácsmegyei Napló, 1927. szeptember (28. évfolyam, 243-272. szám)

1927-09-01 / 243. szám

1927. szeptember 1 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal Malomiparosok kongresszusa Beograd­ban. Noviszadról jelentik: A jugoszlá­viai malomiparosok szeptember 2-ikán és 3-ikán Beogradban nagyfontosságu értekezletet tartanak, abból az alkalom­ból, hogy a kereskedelmi és feldmivelés­­ügyi miniszterek ki akarják kérni a ma­­lomtulajdonosok véleményét a gabona egységes megőrlése tárgyában. Szep­tember 2-ikán a beogradi iparkamara helyiségében előzetes értekezlet lesz utána pedig országos konferencia, mely nek tárgysorozata a következő: 1. Jelen tés a malomipar helyzetéről, 2. vasút tarifák a malomiparban, 3. vámtarifák a malomipar védelmében. 4. A hadsereg­nek szállítandó egyeséges feldolgozásu liszt megállapítása, 5. állásfoglalás az osztrák és magyar importliszt vámjának íVt aranykoronáról hét aranykoronára való felemelése kérdésében, 6. esetleges indítványok, 7. Központi országos szö­vetség létesítése. Jóval olcsóbb lett a burgonya. Novi­szadról jelentik: Eddig a burgonya ára az utóbbi hetekben soha sem szállt 4.5 dinár alá. A nagy szárazság nagyon fel­verte a burgonya árát, mig most, néhány napi esőzés után a burgonya ára hirte­len leszállt 1.8 dinárra. Ezek az árak természetesen nagybani árak, de kicsiny­ben is két dinárért árusították. A noviszadl kereskedelmi kamara meg védi a miíszövöket. Noviszadról jelen­tik: A noviszadi kereskedelmi, ipari- és gyáripari kamara átiratot küldött Szu­­botica város rendőríőkapitányi hivata­lának, az apatini. kulai és szombori fő­szolgabírói hivatalokhoz, amelyekkel kö­zölte, hogy tekintettel arra, hogy műkö­dési területükön úgynevezett müszövők vannak, akik iparukat, mint kézműipart gyakorolják és mert ezek egyike-másika munkamegbizások érdekében magánoso­kat is felkeres, a kamara indíttatva érzi j magát, az említett hatóságok figyelmét a kereskedelmi miniszternek 81742/1901. számú rendeletére irányítani, amely ren­delet ma is érvényben van és amelynek rendelkezései szerint müszövők, ameny­­nyiben kézimunkaipart folytatnak, jogo­sítva vannak a 27438/1901. számú minisz­teri rendelet első paragrafusa értelmében munkamegbizásokat szabadon gyűjteni. Szükséges azonban, hogy az elsőfokú iparhatóság a kereskedelmi kárriara vé­leménye alapján bizonylatot állítson ki, hogy iparuk megfelel a kézműipar ter­minológiájának. A kamara véleménye a bizonyítványra rávezetendő és minden ilyen igazolvány kiállításáról í kamara értesítendő. A kamara az idézett rende­letek alapján most arra kérte a hatósá­gokat, hogy a müszövöknek védelmet nyújtsanak, mert közérdek, hogy ezek­nek a kézmiiiparosoknak lét'entartása biztosíttassák. Állami érdeket képez, ' ogy minél kisebb behozatalra legyünk talva, annál is inkább, mert az itt’-on '/ártott cikkeink elsőrangú minőségűek s belőlük még kivitelre is jut. Mezögozdnsági kamarák alakúnak ’oviszadról jelentik: A földmivelésügyi minisztérium egyik szakbizct’sága meg­bízást kaoott mezőgazdasági kamarák szervezetének elkészítésére. A tűzött*‘g munkáját befejezte és azt a fö'.lmivelés­­iigyi minisztérium elé terjesztette, rnrlv az. érdekeltségeket ez ügyben meg fogja kérdezni. Származód b'zonylat kel! n Törökőr­­óságba 8záry~*t áruk mollé. Becs.kerek­­ről jelentik:. A beogrr b török konzulátus értesítette a becskercki kereskedelmi ka­marát, hogy minden olvan áru mellé, amelyet Jugoszláviából Törökországba szállítanak, szeptember elsejétől szár­mazási bizonyítványt kell csatolni. Termékennyé teszik a bácskai saiét­­romos földeket. Szpmbo;bői jelentik: A bácskai Gazdasági Tanács hosszabb idő óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a Bácska felső részében levő tőihez"’' katasztrális hold sa.létromos földet m'­­'■■ént lehetne m-mővé tenni. A Gazdaság! Tanács m""t a torto-ámvi vó’asz'mánv­­'oz fordult bogy a tartom'ny költség­­vetésében nagyobb összeget vegyenek fel talajjavítósi c’l-Vra A tartomány választmány a g?"'"syti tanács jhvr--1 latára kéy-’ázezér d:“á"t szavazott r* ' arra a cápa. boov elsőrangú, etmór irii szakértőkkel tanulmányozta*'sa alétromos földek tcrmővételét.-- T-W« -­ÁRULOM^ ARP'­köls.aSfia'j et u t a Keresne _,e mi é-? Iparí'ati" '"nbrl' a 85iP ' r A KÖZSÉG GYEmwLw EGY CSECSEMŐ REGÉNYE <55 Irta: NUSiCS BRANISZLAV Fordilottr: CSUJA ZOLTÁE A harmadik sátor előtt hosszú ember fújja a tüz­­oltótrombitát és felhívja a publikumot, tekintse meg a pókleányt. A természet csodája, leányfej mellett póktest és póklábak. Ezt a csodálatos teremtést a paraguai őserdőkben fogták és hosszú fáradságos munkával szelídítették meg!« A tömeg kíváncsian to­long be, hogy lássa a csodát, de csalódottan tér visz­­sza, mert legtöbben felismerik Mica berakólányt, sőt egy katonazenész fel is kiáltott: »Mica, az anyád!... mindig tudtam, hogy kígyó vagy és mcst pók lett be­lőled!« Amire a pók-lány így felelt: »Mars, disznó bandista!« De a legnagyobb közönség ama sátor előtt to­long, amelyen ez a felírás ékeskedik: »Bozsics Ilija. első szerb bűvész«. Ez egy régi csatahajó, aki a vi­lágon minden bűvészeiét kitanulta, csak azt nem, hogy szerbül beszéljen. Mi már találkoztunk vele az előző fejezetben. A látogatók, akik elhagyják a sátrat, Bozsics Ilija egy uj programszámáról beszélnek, amely való­ságos csoda. Bozsics Ilija egy kosarat vesz elő, amelybe szalma helyett csupán régi távirószallagot tesz, azután egy tojást, amelyet előzőleg a közönség­nek ad megvizsgálás végett, hogy a dologban nincs svindli. Mikor megvizsgálták, a tojást a távirószal­­lagra teszi és személyesen ráül. Alighogy leül, meg­szólal a verkli, nehogy a közönség unatkozzék ad­dig, amig a tojásból kikel valami. A zeneszó mellett természetesen a bűvész vicceket mond a közönség­nek és eme viccekre a fiatalasszonyok lesütik a sze­müket, a fiatalemberek pedig lelkesülten tapsolnak. Végül egyszerre csak a verkli elhallgat, Ilija feláll és bejelenti, hogy a processzus készen van, a kosarat felteszi az asztalra és a távirószallagok közül egy egészséges kisgyereket húz elő. Hogy minden vitat­kozásnak elejét vegye, Ilija bejelenti, hogy a gyerek azért olyan nagy, mert férfi ült a tojáson, ha nő ült volna, akkor sokkal kisebb lenne. Magával a Kive­szettel és a viccekkel a publikum annyira meg van citeedv&hogy vége-hossza nincs a sok tapsnak. n ■ft M S* dl jLJ Szappan 1 •¥' T SS? íé kliísuS i A programnak ez a szenzációs pontja hatalmas kö­zönséget vonzott a bűvész sátrába és igy Szima uj szerepében töméntelen pénzt keresett Bozsics Ilija részére. Természetes, hogy az ilyen szenzáció a közön­ség körében a legkülönbözőbb kommentárokat vált­ja ki. — Na jó és ha egy tucat tojást tenne be a ko­sárba, akkor tizenkét gyerek kelne ki? — kérdezte egy bánáti paraszt a limonádéárust. — Hát persze, ha egy kikel, akkor kikel tizen­kettő is! — felelte meggyőződéssel a limonádés. — Es minden órában tizenkettő? — Hát ha minden órában kikelhet egy, kikelhet tizenkettő is. — Hát jó — folytatja a bánáti tovább — akkor ha egész nap ül, egy nap 150 gyereket költhetne ki? — így valahogy jönne ki, ha éjszaka aludni ha­gyod, hogy még ki is pihenje magát! Mindketten számolni kezdtek, de sehogy sem jutot­tak a végére. Egyik percben évi 14.000 jött ki, a má­sikban 400.000. Végül odalépett a zsandár is, aki több­ször is a limonádéshoz fordult, hogy egy-egy pohár limonádét igyék, papirt vett elő a zsebéből és úgy kez­dett számolni, ö is sokáig izzadt, kínlódott, irt, törölt, leszidta a számok anyját meg apját és végül is kiszá­mította, hogy Ilija évente 50.000 gyereket hozhatna a világra. — Ajha! — mondotta a bánáti. —• Na és ha levonjuk a husvétet, meg a kará­csonyt és még néhány nagyobb ünnepet, hogy az em­ber kipihenje magát, még mindig képes 45.000 gyere­ket kikölteni, az pedig majdnem egy egész divízió — mondta a csendőr. — Huj, milyen erős hadseregünk lehetne! — lel­kesedett a bánáti. — Bizony, a hadügyminisztériumnak meg kellene venni azt az embert! — gondolkodott el a csendőr. — De kit? — kérdezte a limonádés. — Ezt a Bozsics Ilijét. Beszélni is fegok róla az őrmesterrel. — Dehogy is kellene megvenni a minisztérium­nak, inkább jó fizetést ke'lene adni neki és aztán ta­nítsa be a mieinket! — vélekedett a li-i-or ''’és — Igaz, igy még jobb — rezeméit a csendőr. — Tanulják meg a generálisaink ezt a mesterséget, aztán hozzanak törvényt, hogy minden generális egy I évig köteles ülni a tojásokon, amig ki nem költ ma­gának egy divíziót. Mig ez a csoport ilyen értelemben gondolkodott tovább, addig a sátrak körül összegyűlt asszonyok se­hogy sem voltak megelégedve azzal, hogy Bozsics Ilija mindig fiugyereket kelt ki, leányt pedig sehogy sem. — Hogyne tudna, tud az lánygyereket is kiköl­teni, megkérdeztem én! — kiáltott oda a kalácsárus bácsi. — Hogyan tud? — kérdezték a kiváncsi asszo­nyok. — Pulykatojásra ül és akkor leánygyereket költ ki! És igy az egész vásáron elterjedt a szenzáció hire és Szima dicsősége mindinkább növekedett. Ki tudja, meddig terjedt volna ez a dicsőség, ha Szima az egész dolgot egyetlen gesztussal el nem rontja. Ugyanis, mivel Szima egész nap meztelen volt, megfázott a gyomra. És mikor délután négy óra táj­ban a legünnepélyesebb előadás veit, amelyet a fv’árk­­templom papsága is meglátogatott. Szima bőgni kez­dett, mielőtt a bűvész még a kosárra ült volna. Ter­mészetes, hogy a verkli azonnal működésbe lépett, hogy a gyereksirást elnyomja, de Szima olyan rette­netesen ordított, mintha csak a Szent Márk-íemp'om papsága előtt akarta vclna az előadást elrontani. De ez talán még nem lett vclna baj ha Szima nem ment volna egy lépéssel odább. Bozsics Ilija meg­rövidítette a tojáson való üldögélést. hogy csak el­rejtse a gyerek kiabálását és mikor a ' os-iat a kö­vetkező, felkiáltással az asztalra tette. »Es íme urain most meggyőződhetnek róla. hogy a gyerek a tojás­ból kikeit«. Most is benyújtotta a kezét a távirósza'o­­gok közé, hogy a gyereket az asztalra tegye. Csak­hogy ez alkalommal a kezei úgy néztek ki, r'nt’ia a tojássárgájába mártotta volna eket és Szima bizonyos testrészei is hasonló szint mutattak föl. — Összetört a tojás! — kiáltottak fel többen a publikumból és kitört a nevetés. Es az egész pubü’-vm e'lr."":,’ta volna ezt a ír gya.ráz'atot, ha ugyanekkor nem terjedt volna el vak mi különös illat, aminek következtében még az ünne pe't művész is kénytelen volt befogni az orrát. Természetes, hogy a közönség először kilóiké'’“' zíán kár'.emkcdni kezdett és végül is rz egész v' ron elterjedt a hire a bűvész közönséges csalásának. (.Folyt. köv.J

Next

/
Oldalképek
Tartalom