Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-07 / 218. szám
22. oldal 1927 augusztus 7 BACSMEGYEI KAPU* mon Géza és Börcsök Ferenc, Grün Juliska, Pozsárkóné Géczi Katalin, ifjabb Ékes Sándor, Pál Sándor (Szombor). Két-két kötet könyvet kaptak: Inotai Győző, Kohn Géza, Schlésinger Manó. 1. Áttérünk az ismétlésre Tessék a múlt heti Bácsmegyei Naplókat újra átnézni. 1. Hol volt Erdélyben az elhunyt Ferdinánd román királynak vadászkastélya s kié volt a kastély eredetileg? 2. Hogy hívják az európai nemzeti kisebbségek szervezetének titkárát? 3. Ki a francia kereskedelmi miniszter? 1 4. Hol halt meg Gyóni Géza s mi volt a család neve? 5. Ki a vezetője a párisi olasz emigrációnak? 6. Ki tartja a repülésben az időrekordot, hány óra az s hogy hívják azt a pilótát,^aki a múlt héten kísérletet tett ennek megdöntésére s nfilyen a nemzetisége? 7. Ki irta az »1793« cimti regényt s ki fordította szerbre? 8. Melyik a legjobb délbánáti futballcsapat? 9. Kik a Waldlaníerek s hol gyakorlatoznak? 10. Melyik Benes félhivatalos lapja? 11. Hogy hívják az egyiptomi királyt? 12. Melyik állam használja a postabélyegét reklámcélokra s milyen terményét hirdeti rajta. A mostani kérdések 2. KI TUDJA MEGMONDANI? 1. Ki mondta azt, hogy csak az ökör következetes? 2. Ml az, hogy i n p a r t i b u s i n f id e 1II m? 3. Mi az ösiség és melyik magyar király adót ki róla dekrétumot? 4. Hogy’ hívjuk az olyan verset, amelyben a sorok vagy strófák kezdőbetűi egy nevet alkotnak? 5. Miiyen filozófiai rendszer jelszava a cogite ergo sum (gondolkozom, tehát vagyok)? 6. Ki találta efi az eszperantó nyelvet? 7. Kik voltak a francia cfrradalom dieológiai előkészítői? 8. Ki a modern biológiai tudomány alapvetője és hogy’ hívják elméletét? 9. Mi a determinizmus? 10. Mi volt a cclöpépitmény? 12. Melyik magyar versben szerepel a most szentté avatott István szerb vajda? 3. FOLYTASSA KÉREM 1. Így áll az őserdők dísze, Az óriási cser 2. A regementet áthelyezték A regimentirt szörnyű kar. A kávéházak csődbe jutnak 3. Peregnek a fákról az őszi levelek, Kit erre, kit arra kergetnek a szelek 4. Repülj, repülj és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol 5. Fülembe forró ólmot öntsetek Legyek az uj, az énekes Vazul 6. Temetésre szól az ének eTmetöbe kit kisérnek? 7. s sírjatok egy könyet Barátotok felett 8. Subám zálog a bírónál Kalapom a Tiszán úszkál 9. Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze 10. Szép reményink hajnalcsillagánál A jövendőnk tündérkert gyanánt áll 11. Ott, ahol én neevlkedtem, A dombról egy patak folyt. 12 12. Jöhetnek: Páris szivén fekszem, Rejtve, kábultan és szabadon. A műveltségi vizsga résztvevői között ezúttal hat értékes könyvsorozatot sorsolunk ki és pedig minden kérdés komplexum megfejtői közt két-két könyysorozatot. Városok a cattarői öbölben I. Prcsanj Mintha egy óriás madár golyótól sebzetten az egész tengerpart fölött végigrepült volna, útközben szakadatlan hullatva vérének piros cseppjeit, olyan a cattarői öböl: a szakadatlan tartó pirostetos házak, akár a' vércseppek, a községek pedig, mint valami hosszú piros vértócsa, piroslanak bele az egyre keskenyedö tenger kék tükrébe. Repülőgépekről és hidroplánokról, amelyek oly sűrűn repülnek el az öböl fölött, egész biztosan vérrelszegettnek látszik az egész part hossza. Prcsanj —: régi olasz nevén Percono —- egyike a nagyobb vértócsáknak, mert három kilométer hosszúságon húzódik, mig szélessége nem több tiz méternél. Mert az egész köröskörül csupa hegyóriás, lábainál vagy tiz méter széles sik földsáv fut végesvégig, amelyet a másik szélén a tenger szegélyez. Erre a földsávra épültek hosszában egymás mellett ezek a pirostetős há*ak, amelyek együtt községet, várost, falut alkotnak és jóformán egymásba folynak, hiszen kél város utolsó házai közt alig van távolság. Prcsanjban háromszáz lélek lakik, azok közül százhúsznak van választójoga. A napokban népgyülés volt itt, egy miniszter, mint listavezető és számos jelölt vett részt, akik azt mondták, hogy szokatlanul látogatott gyűlés volt, mert megjelentek azon a fürdővendégekkel együtt ötvenen. És erre az ötvenfönyi gyűlésre három autó szállította a szónokokat. Ilyenek a méretek itten: város háromszáz lakossal, népgyülés ötven hallgatóval, háromemeletes palota, benne egy lakóval... Ellenben van vagy ötszáz fürdővendég, vagyis minden bennszülöttre két fürdővendég esik. A vendégek nagyrésze gyermek. Valóságos gyermekfürdő: az Odmoristében hetven gyermek lakik, a beogradi zsidó nőegyletnek is van itt egy palotája, amelyben hatvan gyerek nyaral. A kettő között van a mi panziónk, amelyben magában is van tiz apró gyerek. Képzelhető, hogy mekkora zsiványlárma, kiabálás, kacagás és sikongatás hatol egész nap a fülünkbe nekünk, pihennivágyó felnőtteknek. Minden házhoz tartozik eg? bárka, amelyek este mint a méhraj, kisiklanak a tengerre. Persze nem üresen, hanem zsúfolva és pedig a következő szereposztásban: minden bárkán egy bennszülött, aki evez és egész sereg fürdővendég, aki mind énekel. Aki a tengerre jön nyaralni, az este mind operaénekessé válik és a nyilt tengeren csupa nagy áriákat ad elő. A mesterdalnok verseny hétköznap este tizenegy óráig tart, szombaton és vasárnap éjjel kettőig. Ennél korábban itt halandó el nem alhatik. Azontúl már csak a szerenádok következnek, de ez már nem mindenkinek a nyugalmát zavarja, mert nincs minden házban szerenád, legfeljebb minden másodikban. De abban a házban, ahol én lakom, minden éjjel átlag kettő van: az egyik egy órakor éjjel, a másik félháromkor hajnalban. Ha ezek elmúltak, akkor aztán egész nyugodtan lehet aludni. Szórakozóhely kettő is van Prcsanjban: két »kávéház«, közvetlen egymás mellett. Az egyik egy oroszé, a másik egy bennszülött dalmatáé. Az oroszé minden este tele van, a másik csak szombaton és vasárnap este. Én a dalmatához járok, mert a gyöngébbet mindig támogatni szoktam. Egy este nagy kiruccanást csináltunk. Vendégeket hívtam, akiket megvendégeltem a dalmatámnál. Elfogyasztottunk három liter erős dalmátbort, két málnát, nyolc feketét, négy adag sonkát és még sok egyéb ételt és italt. Mikor fizetésre került a sor, egy ezer dinárost nyújtottam át. Az én dalmatám, mikor meglátta az ezrest, keresztet vetett és azt mondta: — Bczse moj! Mennyi pénz. Ebből nem tudok visszaadni. Zavarba jöttem. Az ezresen kivül csak egy százdinárosom volt. Mutatom neki és mondom, hogy nincs más. — Nem baj — mondja — nekem van apróm. És visszaadott a száz dinárból ötvenkettőt. így mulattam ki magamat egyszer Prcsanjban. II.. Kotor (Cattaro) Kotor a világ legszebb városainak egyike, legalább ami az építkezést és a természeti szépségeket illeti. Kotorba az idegen este menjen, csónakon, ha egész szépségében élvezni akarja. A kikötő színes lámpái hosszú fénysávokat vetve a tengerbe, már messziről vidáman üdvözlik a közeledő idegent. A város egyik része egy nagy kávéházzal végződik, amelynek nyári kertje egészen a tengerpartig lehuzódik. Itt van a korzó is, amely a mólón vezet végig, úgyhogy az érkező nagy tengeri hajókat a korzózók élénk csapata fogadja. Mindez még nem a város, mert kivül van a kapukon. Ugyanis kapun kell bemenni és kapun át lehet csak kijutni. Persze a kapukat most már nem szokták bezárni, pedig a zárja automatikus: a szelek nyitották és zárták a maga idejében. A várost egyik kapujától a másikig teljesen bejárni, minden uccán végigmenni és a házakat megnézni összesen öt percig tart. Egyszóval kicsi város, háromezer lélek lakja, de minden háza építészeti műremek. Minden ház legalább kétemeletes, de sok három, sőt négyemeletes ház is van, mind olyan, mint valami középkori lovagvár. Az egyiken, amelyiken cirádás erkélyek terpeszkednek és valamely diszkrét szerelmi találkozóhely benyomását kelti, kis tábla látható. Kíváncsian megyek közelebb, valami pikantériát sejtve, de • csodálkozva olvasom a következő felírást: ntn Ftmissitiiiiiras Azt hiszem, egy ilyen romantikus szép palotában bizonyára nem lehetnek olyan kegyetlenek az adófizetőkkel szemben, mint a bccskereki fináncpalotában. Feltűnő itt a sok templom, amellyel lépten-nyomon találkozunk. Ebben az apró városkában nem kevesebH, mint kilenc nagy gyönyörű templom ékeskedik, nem számítva a kisebb kápolnákat, amelyek szintén szép számmal vannak mindenfelé. A kilenc templom közül hét katolikus és kettő pravoszláv. A város kijárati kapuja a Lovosenre nyílik, a hires Lovcsenre, annyi harcok színhelyére, amely Dalmáciát Crnagorától elválasztja. A meredek 1600 méter magas, kopár hegy tetejére jólépült hosszú szerpentinut vezet automobilok részére. A tetőn csodás kilátás: látni egész Hercegovinát, Dalmáciát, Montenegrót és Albániát. Ennél csodálatosabb látvány az egész világon nincsen. Egész különleges szórakozás ebben az öbölben, de főleg a kilenc templomos Rotorban a harangozás. Itt tulajdonképpen nincsenek is harangok, hanem a toronyban különböző vékony fémlemezek vannak, amelyekre ha ráütnek, csengő vagy kongó hangot adnak. Olyan mint a gyerekcimbalom, amelyen a harangozó cibalmozik. Éppen ezért a harangozás egészen másként hangzik, mint mifelénk. Minden harangozáskor más melódia, hajnalban, délben, este, hétköznap és ünnepen és minden templomnak más a muzsikája. Legérdekesebb az esti hétórai harangszó. Vidám, kedélyes muzsika, valóságos tánczene. És mig az egyik templomban szól a harang, addig a többiek némák. A -harangozás sorba történik, egyik a másik után, egymásután kilencszer, mire az utolsó hétórát harangoz, addigra már megvan háromnegyed nyolc. III. Gyenovics Gyenovics a legnagyobb jugoszláviai hadikikötő, egyben pedig repülőgép és hidroplán állomás. Itt fekszik mindjárt az öböl kezdetén, Herceg Növi — azelőtt Castelnuovo — közelében. Úgy kerültem oda, hogy a tengerész tisztek mulatságot rendeztek a gyenovicsi tiszti kaszinóban és arra az öböl összes fürdővendégeit meghívták. Egy kis motoros hadi cirkálóhajót küldtek el értünk Prcsanjba, amely egy óra alatt tette meg velünk a több mint harminc kilométeres tengeri utat. A kikötőben a feketeruhás tengerész, tisztek küldöttsége fogadott bennünket Majd egy kis séta után, amelyet a ten gerészzenekar indulója kisért, feljutottunk a tengerésztiszti kaszinó gyönyörűen kivilágított és elegánsan fel terített nagy parkjába. Ott a tiszti kaszinó elnöke — egy tengerészkapitány — rövid beszéddel üdvözölte a vendégeket, majd az egész társaság elvonult Koch Ciril Metód ellentengernagy asztala előtt, aki barátságos mosollyal üdvözölte a vendégeket. Azután elkezdődött a mulatság. Elhelyezkedtünk szinesfényü villanyJámpák alá, virágokkal díszített asztalok mellet, azután egy olyan nagyszabású pompás és elegáns mulatság következett, a mi örökre emlékezetes marad a leányok életében. Minden hölgy mellé ugyanis ki volt rendelve két fess tengerésztiszt udvarlás és táncolás céljából. Azután jöttek a tengerészlegények nagy tálcákon a legfinomabb ínycsiklandó ételeket, italokat és édességeket hozva. Volt ott fagy. Iáit, sütemény, szendvics, pezsgőfröcs, sonka, gyümölcsök, sajtok, feketék és persze senkitől sem fogadtak el semmit, sőt még borravalót sem. A park közepén cemetből készült magas emelvény a táncolok részére. Kél zenekar szólt, az egyik fúvós, a másik vonós és felváltva, szakadatlanul játszottak. A táncok persze ugyanazok, a tánczene és ugyanaz: Valencia, Parléz-vous-íran-oais... stb. csak a zenekar jobb, diszkrétebb, finomabb mint a kávéházban odahaza. A leányok persze mind táncolnak szüntelenül, hiszen anynyi a tiszt és pihegve, boldogan pirulva térnek vissza asztalaikhoz, hogy egy pohár pezsgőt felhajtva folytassák reggelig . . . Egy kapitánnyal beszélgetek, aki mikor megtudja, hogy magyar vagyok, magyar nyelven kezd beszélni velem. Én meglepetten kérdezem: — Hogyan, ön magyarul is beszél? — Igen — feleli a kapitány — én az osztrák-magyar- haditengerészetnél- szol. gáltam. Ott tanultam meg. — És ki volt a parancsnoka? A kapitány mosolyogva feleli: — Nagybányai Horthy Miklós tengernagy. Majd kisvártatva hozzáteszi: — Az igaz, hogy tőle nem tanulhattam volna meg magyarul. Mert ő maga sem nagyon tudott. De ha tudott is, sohasem beszélt másként, csak németül... Pompás hangulatban telik az éjszaka és hajnalban, mikor a hegyek mögül előbuvó nagy aranygolyó csodálatos csillogó sávokat vet az ébredő tengerbe, akkor újra felszállunk a cirkálóra és egy kellemes éjszaka emlékével gazdagabban elhagyjuk Gyenovics kikötővárost. Dr. Hesslein József F. Galambos Margit; Impressziók Alkonxj Mint puha, barna se’yemkendő. Az alkony halkan elterül. Violaszinü árnyak szállnak A vizen át Chesso felül. Viloaszinii árnyak szállnak ... Nyomukban már az éj oson. Könnyű borzongás fut keresztül Félénk mimóza-bokrokon. Zarándokok A ciprusok a hegy lábánál Kettős rendben. — Zarándokok. Megátkozott, mozdulatlan, sötét csuhás zarándokok. Bus, zöld szemük a csúcsra néz... Felettük fájdalom lebeg. Piímafás parton Fenn a bérceken még fehér a hó, de tavasz kábit ide lenn, ég és föld csupa sejtelem. Pálmafás parton álmok járnak s a fehérruhás jázminok minden szirma külön titok..,
