Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-07 / 218. szám
r?27. augusztus 7 19. oldal BACSMEGYEl NAPLÓ Prinz Domela a színpadon Beszélgetés az ál-trónörökössel a kulisszák között Színészt csinálnak a szélhámosok királyából valóa lezik. Berlin, augusztus hó. Harmincfokos melegben egy szőke diáksapkás fiatalembert excciroztat a rendező a Nollendorf-szinház színpadán Délelőtt próba. A szőke ifjú három héttel ezelőtt még a vádlottak padján vigyorgott és ebből az alkalomból hat hónapot sóztak rá, amiért Hohenzolilernhercegnek adta ki magát. A pár ezer márkát, amit összecsalt, elnézte volna neki a bíróság, de azt nem, hogy tiz évre kompromittálta a monarchistákat. akik sorra kézcsókra járultak a rovottmultu, huszonötéves svindler elé. A törvényszék előtt egyenesen elragadó volt Domela »herceg«, fölényesen viselkedett. arrogánsán, leereszkedő kedvességével zavarba tudta hozni a tanúnak beidézett előkelőségeket, még mint vádlott is. De itt, a színpadon esetlen Valljuk csak be. Az életben könnyebb színházat játszani, mint a színházban. A rendező kétségbeesett erőlködéssel biztatja: — Elegánsabban, Herr Harry, könynyedébben! Prinz Domela mulat ezen: őt akarják eleganciára tanítani? A direktor, aki bekísért a szinpádra rosszkedvűen vakargatja a fejét: —. Még csiszolásra van szüksége na ja. — Nem fontos — mondom — minél rosszabbul játszik, annál nagyobb attrakció lesz. Huth igazgató felháborodva néz rám: — S_zó sincs róla, én nem szenzációhajhászásból léptetem fel Domelát. Csak kenyeret akarok adni ennek a szerencsétlennek. A színészet az egyetlen foglalkozás, ahol kiélheti magát, ami kielégíti, hát gondoltam, próbáljuk meg. Áldott jó, elzsirosodott szive van egy ilyen színigazgatónak! Csupa emberszeretetböl osztotta ki a voft' istállóimnak Karlheinz szerepét a »Heidelbergi diákélet «-bö\, ami annakidején Harry Walden-nek volt parádés szerepe. Gon dolta, az is Harry, ez is Harry... Már nagyon kezdtem utálni, amikor a rendező végre leszáll Döméidről és átengedi interjú-célokra. Harry mester leül egy papirmaséból készült fatörzsre. Ö kezdi a kérdezősködést: — Olvassa az emlékirataimat az 8 Uhr Blatt-ban? AVg értem, mit mond, olyan rémes a kiejtése. Baltikumi. Ezzel akarnak színészt csinálni belőle? A rendező leolvassa az arcomról gondolatomat: — Csak tizenötödikén veszi át Harry a szerepet André Nattoni-tíA. Addig nyelvleckéket kap egy tanárnőtől. — Ilyen jó nő — szói közbe Domela és behajHtja karját. Egy utolsó csibész. A rendező zavartan mosolyog, szégyenii magát miatta Harry észreveszi magát, egyszerre előkelő lesz és elkezd nagykcpüsködni: — Ne higyje — mondja — hogy azért akarok szinész lenni, hogy kamatoztassam a népszerűségemet Akkor elmentem volna egy varietébe. Hamburgból estórtkint három és négyszáz márkás ajánlatokat kaptam. Nem fogadtam el. Spadoni, a hires artista ügynök napi ezerötszáz márkát ígért, ha föllépek egy szkecsben. aminek »Harry Domela szerelmi kalandjai« lett volna a cime. Természetes, hegy elutasítottam. Én nem akarok csodabogár lenni, nem akarom hogy mint ál-Hohenzoilernt bámuljanak meg. — Hát? — Kérem, én érzem, hogy mozog bennem valami színészi tehetség. Amikor Gothában vendégszerepeltem, mint Vilmos herceg, az ottani színház intendánsát is bemutatták nekem. A leleplezésem után az intendáns kijelentette Marianne Kupier előtt, akivel együtt fogok fellépni a Heidelbergi diákéletében: »Mit akar? Domela egyszerűen mesésen ját szotta a szerepét. El kellett neki hinni, hogy herceg.« Nahát, ha egy szakember így megdicsér . . . — Szóval csak ambiciói vonzzák a színészi pályára? — Kizárólag. Nem is mondom me milyen kis gázsit kapok itt. Ha nem a művészetre lennék tekintettel, tízszeres honoráriummal mehetnék valamelyik reviibe. Egyszerűen undorító Doi*eBa ezzel a pózolással, amit a direktortól tanult. Egész elrontják itt a színháznál. Nem ajánlom neki, hogy még egyszer felcsapjon szélhámosnak. Olyan csapnivalóan rossz lesz, hogy rögtön lelep Amellett egész ostoba fráter. Két perc múlva már arról beszél, hogy Lothar Stark filmdarabot irt az esetéből és annak főszerepét ő maga fogja játszani. — Augusztus húszadikán kezdjük felvételeket Babelsbergben. Jöjjön ki! Elbúcsúzom a hercegtől és megígérem hogy kimegyek. Lehet, hogy ki is megyek. Az ójámat azonban otthon fogom hagyni. Ha'ugy vesszük, egy egész délelőtt együtt lenni vele . . . mégis, nem lehet tudni . . . (d. t.) Flesch Ilonka, Az anyámnak! A löld legjobb asszonya az Anyám, Mikor a tornyokban éjfélre kondult Harangok a viharral versenyt zokogtuk, Hivő lett a pogány, életet koldult, Akkor eljött s megcsókolt az Anyám. Tudom, mi egyek vagyunk vérben és könnyben, Bár az én zűrös utam nem az ő útja A szürke napokon túl csak egymásba hullunk Anyámé minden fájásom, könnyem, Ha enyém is a mindenek fájdalma. Ha egybefüzném könnyei kristályát, Legnemesebb gyöngysor lenne a világon, Óh, ha megbocsájtná beteg gyermekének, Hogy a homlokára rótta a 'gond glóriáját, Óh csak virradna már a fehér hajnal. Csak az a fehér hajnal, egyszer virradna Letépnék ezernyi álmodó virúgoskertet. Megcsókolnám az anyám sötét, bársony-szemét Himes virághalmot szórnék eléje Es áldott kezébe halkan hullatnám a szivemet... fiDilkó Iziöor uj könyuének budapesti sikere Sebestyén cikke a Pester Lloyőton a kiudló szuboticai irćrćl Milkó Izidornak, a köztünk élő kiváló írónak legújabb könyve, a »Ketten« elmü kötet megérdemelt nagy sikert arat Magyarországon is és a budapesti sajtó is érdeme szerint foglalkozik az iró legutóbbi reprezentatív müvével. Hogy a könyv milyen feltűnést kelt magyar irodalmi körökben is, arra jellemző Sebestyén Károlynak, a kitűnő magyar esztétikusnak a Pester Lloyd július 30-iki számában irt cikke, amely a lap irodalmi rovatában jelent meg és »Milkó Izidor« címen a következőképpen hangzik: »A magyar írásnak egy tiszteletreméltó és nagy sikerekkel koronázott veteránja küld nekünk üdvözletét. Szabadkáról érkezik hozzánk a nagyérdemű Írónak és kritikusnak. Milkó Izidornak I legújabb könyve és mi a rég elmúlt I boldog időkre gondolunk, amikor a most már hetvenkétéves iró még fiatalon és alkotó kedvében állandóan tovább és mélyebben képezve magát, a vidékről feljött Budapestre, hogy barátaival és er.zmetársaival művészetről és irodalomról. utazásokról és könyvekről be! szélgessen. ö volt az, aki harminckét évvel ezelőtt egy pompás könyvben, a »Római Aíozö/fe«-ban a meleg szívvel jmeglátott Rómát előttünk feltárta: a szép miinek egyik fejezetében, amelyet máig sem tudtam elfelejteni, a »Fontana di Trevi«-ről lírai verseket irt. Verset prózában, Turgenjev módjára. Hosszú hallgatás után most újból megszólal Milkó Izidor »Ketten« cimii könyvével. A kötet dialógusokat foglal magában. A dialógus legfőbb disze a gazdag, élénk, merész fordulatokkal és epigrammszerü akkordokkal meglepő szellemesség, az az »esprit«, amit különösen a franciáknál csodálunk. Milkó könyve igazi »esprit gaulois«-\al van telítve. Ha Moliére-t szólaltatja meg. akkor Moliérc tanítványának látszik, amikor Voltaire-t beszélteti, akkor ráismerünk az öntudatos és mindig találó és meggondolt replikákban a XV1TT. század legnagyobb zsenijére. Fantáziája pompásan kigyullad, amikor Goethe é Napoleon történelmi találkozását írja meg és a két szellemóriás olyan szavakat vált egymással, amelyek pompásak. Milkó leir egy beszélgetést, amelyet 1899-ben Rudolf trónörökössel, röviddel ennek halála előtt folytatott Hogy ezt a beszélgetést szó szerint vagy szellem szerint adja vissza, nem tudjuk. De ez nem is fontos. Reánk rendkívül mély, szinte azt mondanók, tragikus hatást tett. Itt egy herceg nyilatkozik meg, aki messze megelőzte korát, aki a legélénkebben érdeklődött minden emberi, főleg azonban a népek szellemi és kultu rálls szükségletei iránt, aki világosan látta, saját trónörökösi mivoltának kétértelmű, ki nem elégítő és nyugtalanító voltát. Egy helyen a következőket mondja a főherceg: »Az embernek időbeli hazájának is kell lenni, nemcsak földrajzinak. Aki korábban vagy későbben születik, mint a maga és az Ő világa érdekében óhajtandó, az hontalan.« A herceggel egy őszinte, egészen becsületes, meggyőződésesen hü partner áll szfem ben. akit az olvasónak már szép nyiltszivüsége miatt is meg ke'l szeretnie. Ez a partner maga a szerző. A szellem frissessége, a gondolatok gazdagsága, a rokonszenves férfiasság a legnagyobb erényei az írónak, aki ezt a könyvet nekünk ajándékozta. De nem kevésbbé jellegzetes sokoldalú és széleskörű tudása, amelyet már fiatal éveiben is csodáltunk. Milkó már mint ifjú is szenvedélyes »globetrotter« volt. A sors kegyelméből már kezdettől fogva abban a helyzetben volt, hogy a világot. különösen a nyugati országokat többször beutazhatta és tervszerű, lelkiismeretes tanulmányok utján tökéletesíthette tudását. A párbeszédek, amelyek előttünk vannak, bámulatos járatosságot árulnak el a legkülönbözőbb tudományágakban. A »Nápolyi Asszony« című Írásban ráismerünk az olasz »Rinascimento« rajongójára. Egy másik Írás. amely William Shakespeare-nek és feleségének, Anny Hathaway-nek vt-I szálykodásait irja le, a szerzőt mini I igazi »Shakespeare scholar«-t mutatja be. Két dialógus Mária Antoinette és II. József császár, valamint Mária Terézia és koronás fia között a forradalom előtti idők gondolatvilágába vezet bennünket. III. Napoleon és feleségének párbeszéde telítve van a második császárság fülledt atmoszférájával. Antonius és Kleopátra, Lionardo da Vinci és Gioconda, Alfred de Musset és George Sand, Petőfi és Szendrey Julia pompás szerelmi duettjei csábitó erotikába merülnek. Élénk veleérzéssel tudja az iró még egy Anatole Francénak szellemes, parodox gondolatmenetét és követni. Nagyon tréfásan, találó szatírával irja le korunk két öntudatos költőjének, Bemard Shawnak és Gábriellé D’Annunzionak elképzelt találkozását. Külön is ki kel! itt azonban emelni egy kis intermezzót. A címe »A dráma folytatása.« Néhány hónappal a törvényszéki jelenet után Shylock lehorgasztott fejjel járkál a Rialton. A szegény zsidó egészen egyedül van, leánya elhagyta, az üzletben már nincs öröme és már a piaci árakkal sem törődik. Ekkor szembejön vele a nemes Antonio, a velencei kereskedő, barátságosan köszönti, hogyléte iránt érdeklődik és nem kis csodálkozására kijelenti, hogy egykori elkeseredett ellenfelét sokra becsüli és méltónak tartja barátságara. »Te csak azt követelted, amihez jogod volt: egy font húst a testemből. Nem volt szép tőled, Shylock, hogy oly görcsösen ragaszkodtál a kötleveledhez. Nem volt szép, de természetes és érthető volt. Hiszen én — mi tagadás benne? — gyalázatosán bántam veled, leköptelek, szidalmakkal illettelek, komisz zsidónak neveztelek s megvetésemnek száz meg száz nyilatkozatával sértettelek. Rég megbocsátottam neked, mert beláttam, hogy abban a pörben részeden volt a jog. Ellenben a barátaim! Hogy viselkedtek azok? Én nyílt házat vittem és gyakran vendégeltem meg őket, kölpsönökkel és ajándékokkal halmoztam el őket. Bassanionak is akkor adtam pénzt, amikor nekem nem volt Amikor hire ment. hogy hajóim sülyednek, messziről elkerültek. Tőlük bizony elvérezhettem volna a kezed alatt, jó Shylock, ha a szellemes Pozzia nem avatkozik be.« És Antonio felajánlja a zsidónak barátságát. Ezt nemcsak eredetien és okosan gondolta el az iró, hanem ez az irás mélyértelmü is és az a nemes humanizmus hatja át, amely csak kiválasztottak sajátja. Milkó Izidor ezekhez a kevesekhez tartozik. Alkotó szellemének legújabb müvéért köszönetét mondunk és hangsúlyozzuk, hogy nemzete hálával tartozik azért az irodalmi összmunkásságért, amellyel irodalmunkat gazdagította. De nem értünk vele egyet, hogyha ezt a kötetét hatytyudalának tartja, ellenkezőleg még sok szépet és értékeset várunk fiatalos alkotóerejü öregségétől. Milkó oeuvrejéért ezúttal csak azért mondunk köszönő szavakat, mert ő is azokhoz az Írókhoz tartozik, akiknek a tipikus magyar irósors jutott osztályrészül. Serényen, tántorithatatlanul, teljes tudásukkal dolgoznak, anélkül, hogy az elismerés meleg szavát hallanák. Haláluk után aztán gyorsan megjelennek a hazug, patétikus és dagályos nekrológok. Már nem egyszer nyíltan megvallottam, ellensége vagyok a nekrológoknak. És minden érdemes költőnek, művésznek vagy tudósnak koszorút fonnék még addig, amig a virágok illatát és szépségét élvezni tudja.« A jeles magyar esztétikusnak szép cikkét érdemesnek tartottuk szószerinti fordításban közölni, mert itt is bizonyára sokan fognak jóleső megelégedéssel olvasni Milkó Izidor megérdemelt nagy budapesti sikeréről. I Foto amatőr ök. Kérjék pho^aparUu-okról és ke!'élőikről gazdagon illusztrált ingyené? árjegyzékemet SEIĐIJNG PÁL Novi^ad, Kr. Pelra ul. ‘-'8.
