Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-07 / 218. szám

1927. augusztus 7. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. olde* KINTORNA-— Igen — mondja a nő — most autót és mindent Ígérsz, de majd a végén — a , gyerekkocsit se fizeted. # Sanyaró: Az én gyomrom szerint már délután leltet. Éhenbeőgh: Az enyém még nem kor­­gott delet. Sanyaró: Késik a gyomrod. * — Méltóságos ur, a menyasszonyom megharagudott, mert egy csókot lop­tam. — Nana, ezért egy menyasszony nem szokott megharagudni. — Igen, de én mástól loptam. A fiatal Kchn eljegyezte magát és a menyasszonyától egy pár hímzett pa­pucsot kapott ajándékba, amelyre rá tvolt hímezve: -Aus Liebe.« És pedig úgy, hogy ballábon volt az »Aus«, a jobblábon volt a »Liebe«. A boldog vőlegényhez egy napon íel­­liön egyik barátja és elmondja, hogy csúnya dolgokat hallott a menyasszony­ról. A múltja sem tiszta és a jelene is nagyon gyanús. Köhn megrettenve hallgatja azokat a híreket és bánatosan nézegeti-a lábán viruló papucsokat. De egyszerre csak gondol egy nagyot, leveti a papucsokat I és amelyik a jobblábán volt. a ballábá­­j ra huzza, amelyik a ballábáti volt, a jobbláhára huzza. — Mit csinálsz? — kérdi a baráija. — Most olvasd! És a barát megelégedetten olvassa: »Liebe aus«. TŐZSDE Rádió-műsor f/J várói melletti erőm a haUámheeixt jelenti) Vasárnap, augusztus 7 Bécs (517.3) 11: Szimfonikus koncert. 16.45: Hangverseny. 19: Komikus ope­ra-előadás.' Zagreb (510) 19; Salzburgi állomá továbbítása. Prága (548.9) 20—22: Koncert. London (361.4) 21.45: Koncert. Lipcse (565.8 ) 8.30: Orgona-koncert. 16.50: Mandolin-koncert. 20.15: »A tánc (régi és uj tánczenék). A legkülönbözőbb elsőrendű hangszórók díjtalan be­mutatása minden délután K0NRATH D. D. SUB0TICA Róma (449) 17.50: Zene. 21.10: Ma­nón (opera) és részletek a Pompadour­­ból. Berlin (483.9) 6.30: Koncert és test­edzés. 11.30 és 17: Koncert. 20.30: »Hal- 1 a h!« (énekes koncert). 22,30—0.30: Tánczene. Budapest (555.6) 9: Hírek és szépség­­ápolás. 10: Nagymise. 12: Időjelzés, kon­cert és hirek. 15: Gyermekdalok. 16: Cigányzene. 17.30: Luxemburg grófja (Lehár-operett). 21: Időjelzés és sport­hírek. 21.50: Katonazcnc. 23: Szalonzene. Dl A VVM C3 nep ala,t <ehír Dl-UAlNt W91MMÄ. Zürich, augusztus 6. (Zárlat.! Beograd 9.13, Páris 20.3275, London 25.21 és egy­­uyolcad, Newyork 518 és hétnyolcad. Brüsszel 72.185, Milánó 28.24. Amszter­dam 207.98, Berlin 123.41, Bécs 73.065, Szófia 3.75, Prága 15.39, Varsó 58, Buda­pest 90.50, Bukarest 3.21. Szombori terménytőzsde, augusztus 6. Uj búza bácskai vasút 302.50—305, uj rozs bácskai vasút 71—72 kg. 270—275, uj zab bácskai vasút 190—192.50, uj ár­pa takarmányi 61—62 kg. 220—225, ta­­kannányi 63—64 kg. 240—245, tavaszi 65— 66 kg. 275—280, tengeri bácskai vas­út 207.50—210, lisztek: Ogg 440—460, Og 440—460, kettős 4*10—4511. ötös 370—390, hatos 340—360, Hetes 290—310, nyolcas 190—2C0, finom korpa 170—180. Irány­zat: változatlan. Noviszadi terménytőzsde, augusztus 6. Búza bácskai 77—78 kilós 300—302,50 di­nár, bácskai 78 kilós kétszázalékos 302.50— 305 dinár, bánáti 77—78 kilós 297.50— 300 dinár, szerémi 77—78 kilós 297.50— 300 dinár, árpa szerémi 65—66 kilós 265—270 dinár, bácskai 65—66 ki­lós 265—270 dinár, zab szerémi 200— 202.50 dinár, szerémi paritás Indija, re­láció Beograd 202.50—205 dinár, bács­kai 195—200 dinár, kukorica bácskai 210 —'213.50 dinár, szerémi 212.50—215 di-I nár. bánáti 207.50—210 dinár. Lisztek: j Og bánáti 445—450 dinár, Og bácskai 450 1—455 dinár, kettes számú bácskai 425— ! 430 dinár, ötös bácskai 395—400 dinár, hatos bácskai 340—350 dinár, hat és fe­les bácskai 300—310 dinár, hetes bács­kai 280—290 dinár, nyolcas bácskai 200 j—210 dinar, korpa bácskai jutazsákok­ban 180—185 dinár, szerémi jutazsákok­­han 175—180 dinár, szlavóniai jutazsá­kokban, per augusztus 185 dinár. Irány­zat: változatlan. Forgalom: 7 vagon bú­za, 9 vagon zab. 17 vagon kukorica,'6 vagon liszt, 12 vagon korpa, összesen: 51 vagon. Budapesti gabonatőzsde, augusztus 6. A gabonatőzsde irányzata iizletteleniil tartott és az árak alig változtak. Hiva­talos árfolyamok pengőértékben a határ­időpiacon: Búza márciusra 32.82—32.92, zárlat 32.86—32.88, októberre 30.54— 30.64, zárlat 30.62—30.64, rozs augusz­tusra 26.60—26.64, zárlat 20.64—26.66, októberre 26.32—26.42, zárlat 26.34— 126,36, márciusra 28.26—28.32. zárlat 128.30—28.32. A készárupiacon: Búza 29.55—30.85, rozs 26.25—26.70, árpa 23 —24.50, sörárpa 26—32, repce 44—43, korpa 17.75—18.25. Vízállás A noviszadi hidrotechnikai hivatal je­lentése szerint a jugoszláv vizek mai állása a következő: Duna: Bezdán 328 (+3), Apafin 398 (6). Bogojevó 388 (—J)v Palánka 309 (■ (>)., Noviszad. 298 ( 7), Zemun 185 ( 2). Pancsevó. 162 (—6)0 Szméderevó 264 (—4), Orsóvá 214 (0). Dráva: Oszijek 156 (—10). Szá­va: Mitrovica 78 (—3). Beograd 116 (—4). Tisza: Szenta 62 (—16), Becsei 81 (—13). 296/1927 b. Dražbeni ogíss , U četvrtak 11. augusta posle podne u 5 časova prodajem uz sudelovanjc dr-a Vladislava Manojlovića kr. javnog be­­ležnika iz Subotice na štetu j opasnost Andrijc Vekonj ratara iz B.-Topole (pustara Emušić) jednu crvenu-šarenu kravu 6 godina staru i jedn.o tele od če­­tiri nedclje iste bője na javnoj dražbi. Mer.to dražbe: dcbro dr-a Andrije Pie­­tikosića na Paliću pored štranda. Uslovi se mogn videti kod imenovanog kr. jav­­nog beležnika u Subotici za vremc zva­­ničnih časova. U Subotici, 6. augusta 1927. Dr. Andr.ja Fletikosié kr. iav.ii beleinik u B.-Topoli A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE 37 Irta: NUSÍCS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁP HUSZONNEGYEDIK FEJEZET Amely egyenes folytatása a borzalmas éjszakának és vége Torna nagy tragédiájának Torna még az intrikus nagy és klasszikus tragé­diájának hatása alatt volt, amikor kinyílt a kávéház ajtaja és nagy zsivaj közepette az uj vendégek egész tömege tódult he. Köztük volt a színház igazgatója és felesége, Lenka kisasszony, meg egy »naiva«, a hős­­szerelmes, a komikus és még két polgár, akik a ce­­che't fizetni fogják. Amint beléptek és észrevették To mát, nevetni és taszigálódni kezdtek és a bűnös Torna aki az intrikus meséje közben a súlyos balsors után kissé felfrissült, ismét meglátta tragédiáját és ezért elpirult és lehajtotta fejét. A társaság egy nagyobb asztalnál foglalt helyet és az a bizonyos két polgár azonnal bort és kávét ren­delt. Természetes, hogy a társaság nem maradt meg a tuszigálódásnál és a nevetísnel, hanem már az e’si". pohár után viccek röpködtek a levegőben, amelyeke» T oma számlájára bocsátottak útnak. Senki sem tör­delt hozzá személyesen, de olvan hangosan beszeltek, hogy minden szó éles késként hatolt Torna szivébe — Biztosan ■ megszoptatta és elaltatta a gyereket azután kijött kissé a kávéházba1— kezdte a komikus a sortiizet. — Hej, apám, köszönd meg az Urnák, hogy nem akartam a közönséget nyugtalanítani, különben az ök­leim alatt még egyszer szült volna, tnég pedig ikre­ket!— tette hozzá az igazgató.- Nem szült, hanem elvetélt volna! — fűzte to­vább az igazgatónő. Magától értetődik, hogy minden egyes észrevétel után harsogó kacagás tört ki az asztalinál és Torna érezte, hogy borzalom fogja el, mintha vesszőfutást kellene végeznie. De mindezt még kibírta volna, ha maga Lenka kisasszony meg nem szólal: — Csak azt nem értem, hogy a rendőrség miért nem fordít nagyobb figyelmet az ilyen teremtésekre, ■akikről még azt sem tudni, hogy nők-e vágy férfiak? Ezt mór Torna, aki biztosan tudta' magáról, hogy j félti, nem bírta elviselni. Két nagy könnycsepp jelenti meg a szemeiben és így szólt az intrikushoz: — Megyek, nem maradhatok tovább! — Ne menjen el! — válaszolta határozottan az intrikus. — üljön csak le, rendeljen még egy félliter bort és én egy pillanatra átmegyek hozzájuk, hogy felvilágosítsam őket, hogyan is áll a dolog. Ön ebben az esetben egy hölggyel szemben csak lovaglásán vi­selkedett és 'ha ők tudnák, hogy áll ez a dolog, nem nevetnék ki Önt. Biztosítom, hogy nem nevetnék ki! Torna hálás szemekkel nézett az intrikusra. aki fel­­emelkedett és átment a másik asztalhoz. Az asztalnál valamennyien kíváncsian fogadták és az intrikus sut­togva kezdett magyarázni valamit. A társaság figyel­mesen hallgatta és Torna éledő reményekkel figyelte a másik asztalt. Az intrikus beszéde közben egyik-má­sik átnézett Tornához és ezt egy Ízben Letrka kisasz-i szony is megcselekedte. Torna reményekedése még in­kább megnövekedett és kezdte felderíteni elszomoro­dott lelkét. Azt várta, hogy valamennyien mélyen meg bánják, eddigi magatartásukat, hogy kikergették, ki nevették, azt várta, hogy az igazgató bocsánatot kér és Lenka kisasszony ismét azzal a mosollyal nevet reá­­amellyel álmában jelent meg előtte. És ha ez megtörté nik, Torna papnövendék ismét boldog lett és minden» elfelejtett volna, mi ezen a napon vele történt. És ez talán meg is történt volna, de ebben a pilla­natban felpattant az ajtó és a kávéházba belépett egy tüzérkapitány, mögötte pedig az »Aranyoroszlán« szál­loda egyik szolgája. Ez a szolga, amint Tornát észre­vette, ujjal rámutatott és valamit mondott a kapitány nak. A kapitány csak ennyit kiáltott a szolgának: —- Hívd be a tisztiszolgát. — Ezután Torna asztalá­hoz lépett és igy tört ki: — Hát maga az a nagy szamár, tudja maga azt. hogy összevagdalom a kardommal, mint a répát? Kérem!... — hebegett Tompa és úgy kezdeti remegni, mintha valami aggastyán szerepét játszotta volna. — Kinek tette le maga ezt a gyereket, mint a ka­­kuk a tojását? — mondta a kapitány és alighogy ezt kimondta, belépett a pucér Nedeljkóval. — Add ide ezt a taknyost, ennek az urnák! A szolgáló átadta a gyereket, akit Torna szó nél­kül vett az ölébe, nem tudva, mit csináljon és hová nézzen. A szomszéd asztalnál ismét felharsant a kacagás amihez most már a pincér és az Aranyoroszlán szol­gája is csatlakozott. Csak épen a pucér nem mert ne­vetni, mert nem kapott engedélyt a kapitánytól. Tornát láz fogta el. Érezte, hogy az arca ég és a padlóra né­zett, Várva az Úrtól, hogy ez a padló megnyílik és ő el­tűnik a mélységben. A kapitány, még amúgy haragosan a kacagó asz­taltársasághoz fordul és kezdi a felvilágosítást: — Gondolják csak cl, a semmiházi beosont a szo­bámba és a gyereket az ágyamba tette! A hangos nevetés ismét kitört. Torna nem is hal­lotta a kapitányt, de ha halóba volna, sem lett volna fogalma arról, hogy- a gyereket Elza szobája helyett a kapitányéba tette. A kapitány pedig folytatta: — Halálrafáradtan jöttem haza a gyakorlatról és el­terültem az ágyon, amilyen hosszú csak vagyok, ami­kor egyszerre csak azt éreztem, hogy mozog a hátam­nál valami. Elgondolhatják, hogy éreztem magamat! Gyorsan gyertyát gyújtok, mikor — volt mit látnom, a kölykök ezt a kölyköt! Hu, a hétfájdalmát neki, csináltam lármát a Szállodában, meg akartam gyilkolni a gazda­­asszonyt, a szobalány:, a szakácsáét és általában min­denkit, aki ezt a gyereket a világra hozhatta. Később aztán hallom a gazdától, hogy az este valami lézengő bitang érkezett ide, aki a gyereket oda akarja csem­pészni valakinek. És kinek adta?! Nekem, nekem, aki­nek a felesége háromszor egymásután hozott a világra ikreket! Most még adják hozzá, hogy minden kávéház-, ban, ahol csak meghálok, egy gyereket találok, no szép szám jönne ki ebből, nagyon szép szám! A kacaj ismét felviharzc.t és most már a kapitány sőt a pucér is csatlakozott hozzá. Torna azt érezte hogy mozog a padló, az asztalok, a poharak, a széke'» és még a vendégek is fejtetőre kezdenek állni. A kapi­tány az ajtó felé indult, ahol még egyszer megállt és felkiáltott: — Csak még egyszer ólálkodjék a szobám körül majd megmutatom, • hogy mit kap. Egyébként az ügyet már bejelentettem a rendőrségen! ■— És becsapta maga után az ajtót, minekutána a szolga is eltávozott. Torna lábai fölmondták a szolgálatot, nekitámasz­­kodott az asztalnak és Nedeljkót az . ölébe eresztette Többé már semmi sem volt világos előtte, nem érzett sem­mit. nem látott és nem halott. Fogalma sem volt róla hogy került az ölébe Nedeljkó, mikor tudta, hogy Elza szobájában hagy.a. Nem tudta megérteni, hogy került ebbe az egész ügybe a tüzérkapitány. Még csak távol­ról sem sejtette, hogy eltévesztette a szobát és Nedelj­kót Elza szobája helyett egy szolgálatból fáradtan ha­zatérő tüzérkapitány ágyára tette. Mikor a kapitány távozott, a szomszéd asztalnál megint megkezdődött a beszélgetés, telve Torna ellen irányuló gúnnyal. Az intrikus kísérlete teljesen csődöt mondott és a viccek ismét szállingózni kezdtek, mint a szikrák és lehullottak Torna lelkére, az arcára és a szemébe. A leghangosabb vicceket Lenka kisasszony mondotta és gúnyos szavai a legmélyebben hatoltak l>e Torna leikébe. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom