Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-06 / 217. szám

4. oldal 1927 augusztus 6 BÁCSMEGYEI NAPLÓ A vajdasági városok nem kapnak külföldi kölcsönt A Lukács-féle pénzesopo t nem adott válás t Szubotica városnak A vajdasági városok polgármesterei, mint ismeretes, néhány hónappá! ezelőtt konferenciát tartottak Sznboticán, ame­lyen nagyobb külföldi kölcsön felvételé­ről tárgyaltak. A konferencián megjelent dr. Lukács, egy nagy angol pénzcsoport budapesti képviselője is. Lukács dr. beható tárgyalásokat foly­tatott a vajdasági városok vezetőivel és megállapodtak abban, hogy Szubotica, Szotiibor, Kikinda, Becskerek. Szenta városok mintegy ötszáz millió dinárt ki­tevő külföldi kölcsönt vennének fel. A pénzcsoport kiküldöttje két napig tartó informativ tárgyalások után Berlinbe utazott, ahol jelentést tett a pénzcsoport balkáni főérdekeltségének. Azóta már több hónap elmult és a pénzcsoport sem­mi választ nem adott Szubotica város­nak, amely a kölcsön tárgyal ásókat kez­deményezte. A Bácsmegyei Napló munkatársa az ügyben kérdést intézett Sztipics Károly dr. polgármesterhez, aki kijelentette, hogy a pénzcsoport hallgatásából arra lehet következtetni, hogy nem hajlandók kölcsönt adni a vajdasági városoknak. Újra tárgyalják a gyilkol no­­viszadi arnauta bűnügyét A háromszoros gyilkos, alti két évvel ezelft lelőtt kát petnvaradini f5h diagyot és soy ere z ezredest, uj tanultat név zeti meg, ?! i< ári.hasisánál igazétf k Noviszadról jelentik: A noviszadi tör­vényszékhez pénteken átirat érkezett a beogradi legfelsőbb katonai bíróságtól, amely utasítja a törvényszéket, hogy ha­táskörében újabb tanúkihallgatásokat vé­gezzen Juszufovics Hassan Míiítárnak, a gyilkos noviszadi arnautának bűnügyé­ben. Liszufovics. — mint ismeretes — két évvel ezelőtt a petrovaradini sáncok kö­zelében szolgálati fegyverével bosszúból agyonlőtte Kokotovics Dusán és Panics Milán1 főhadnagyokat, majd később a se­gítségükre ■ siető Uspechi Leonid orosz emigráns ezredest is. A. gyilkos arnautát egy héttel a gyilkosság után a Fruska Gora erdőségeiben elfogták és a beo­gradi legfelsőbb katonai törvényszék elé állították, amely a tanúvallomások alap­ján .Tuszufovicsot — aki tagadott — negyvenhét esztendei és tíz havi börtön-Kibékülés 'rta : Sárköxy Györgi Tavasszal ismerkedtek meg: ez az az évszak, mely langyos ragyo­gásával tigy borul az arcunkra, mel­lünkre, hogy belülről hirtelen fázni és vacogni kezdünk s az egyedül­­valóság halálos hidegéből sóvárogva nyújtjuk karunkat a szeretet eleven lángjai felé: Tavasz volt keritőjiik s a következő tavasz még úgy találta őket, mintha most zsendülne a sze­relem első kíváncsisága bennük; szí­vósan és tragikusan, ifjúi pátosszal szerették egymást. Az ilyen szenvedélyes, úgyneve­zett nagy szerelem gyakran egy porszemen bukik el. Néhány rossz, kegyetlen és idegen szó elég, hogy a szerelem szavainak egész egymás ellen rohanó és egymásbaolvadó hadseregeit megbontsa. Valaki meg­hal a távolban s az eggyéöntött s egy képet mutató tükör menthetetle­nül kettéreped egy éjszaka egyetlen percében. Így váltak el ők is, néhány ostoba szóval és összeszoritott fogakkal. Csupa véres fájdalom volt a lelkűk s érezték, hogy többé mégsem fog­nak találkozni, mert a legmélyebben azok tudják megbántani egymást, akiket legmélyebben ásott össze a szeretet. A nő, akinek vérében volt az otthon iránti tisztelet, elbújt va­lami unalmas és életenkivüli penzió szobájába, avval a szándékkal, hogy nem mozdul ki többé onnan, akár csak egy kolostorból. A férfi pedig a nyugtalan, a megállást nem ismerő, re ítélte háromszoros gyilkosságért. A gyilkos, aki még a beogradi katonai bíróság fogházában ül, néhány nappal ezelőtt kihallgatásra jelentkezett és ár­tatlanságát hangoztatva, ügyének újra­­tárgyalását kérte. Juszufovics uj tanukat is nevezett meg, akik igazolják, hogy ő a gyilkosság idején nem is volt szolgá­latban. A katonai törvényszék helyt adott a gyilkos arnauta kérésének és az előbbi Ítéletet megsemmisítve, elrendelte a per újratárgyalását, az uj tanuk kihallgatá­sával pedig a noviszadi törvényszéket bízta meg. tűnőén idegesen viselkedett. Beismerte tettét, csupán azt tagadta, hogy a gyilkosságra előre készült és hogy a huszonötezer dinárt elrabolta. Elmondta, hogy a gyilkosság tervéről előre tudott Csukarinov is. buga. az ál­dozat felesége azonban csak utóbb érte­sült arról, hogy megölték férjét. Manhasovné, az áldozat . feleség: áll­hatatosan tagadott. Azt állította, hogy még arról sem tudott, hogy öccse Kara­­gyorgyeven tartózkodott a gyilkoság napján. Csukarinov kihallgatása alkalmával tagadta, hogy tudott volna a tervezett bűntényről és hogy azért tett beismerő vallomást, mert a csenJörségen nagyon megverték. Az elnök erre szembesítette Csuvmov­­val, aki szemébe mondta, hogv együtt ölték meg Manhasovot. Dr. Cseremov György törvényszék; orvosszakértő felolvassa a boncolási jegyzőkönyvet. Anlonijevics Dusán dr ügyész vádbeszédében ragaszkodik az összes vádpontokhoz és halálos itéic'ct kér. Ifjú dr. Hadzsi Koszta, az elsőrendű vádlott védője enyhe büntetést és az enyhítő körülmények figyelembe vételei kéri. Arszenijevics Milorád dr., a többi vádlott védője felmentő ítéletet kér. Az elnök kérdésére Csuvinov, az első­rendű vádlott azt mondja, hogy nagyon megbánta tettét. A többi vádlottnak nincs megjegyezni valója. A bíróság tanácskozásra vonult vissza és délután egy órakor kihirdette az Ítéletet. A bíróság Csuvinov Licsá;t szándékos emberölés bűntettében mondta ki bűnös nek és ezért Hz évi börtönöbüntetesre ítélte. Az előre megfontoltságot és a rablást nem látta bebizonyitottnak a bíróság. A többi vádlottakat a bíróság felmentette, úgy a gyilkosságban való részesség, mint a rablásban való tettes­ség vádja alól, de a felebbviteli bíró­ság döntéséig a felmentettek ellen elren­delték a további fogságot. Az ítéletben a védők és vádlottak megnyugodtak. Az ügyész felebbezett. Amikor a lápszerkesztő rovottmultu Érdekes sajtóügy a noviszadi törvényszék előtt Noviszadról jelentik: A noviszadi ke­rületi törvényszék Radtilovics A. Miloje tanácsa pénteken érdekes sajtóügyet tár­gyalt. A vádlottak padján a radikális párt sztaribecscji vezetői ültek: Jelvics Iván sztaribecseji csperesplébános, Ko­­yacsev Dusán, Glozsanszki Milos, Strazs­­mesterszki Pavle, Dudics Kuzman gaz­dálkodók. Doroszlovacski Mita dr. or­vos, aki közben aktiv katonai szolgálatra vonult be, továbbá dr. Radoszavljevics Mita és Sztaics Milán vádlottak nem je­lentek meg a főtárgyaláson. A noviszadi államügyészség azzal vá­dolta őket, hogy mint a Sztaribeesén megjelenő Növi Glasnik szerkesztőbizott­ságának tagjai, felelős szerkesztőnek olyan személyt jelentettek be. aki nye­részkedési vágyból eredő bűncselekmé­nyért el volt ítélve és a lap kiadójaként nem egy személyt, hanem a lap szer­kesztőbizottságát jelölték meg. A megje­lent vádlottak azzal védekeztek, hogy nem ismerték a sajtótörvény idevonat­kozó intézkedését. Dr. Antonijevics Dusán ál'aniiigvész a sajtótörvény 11. paragrafusába ütköző sajtóvétség miatt kérte a vádlottak meg­büntetését, miután a bejelentett és /:•"••• ben elhal felelős szerkesztő sikkasztásért és magánokirathamisitásért jogerősen el volt Ítélve, pedig a sajtótörvény idézett szakasza szerint nem lehet felelős szer­kesztő, aki nyerészkedési vágyból elkö­vetett bűntett miatt büntetve volt. Vádol­ja a szerkesztőbizottság tagjait azzal is. hogy önmagukat, mint bizottságot jelen­tették be kiadónak és nem egyes sze­mélyt, amint azt a sajtótörvény 13. pa­ragrafusa előírja. Dr. Popovics Jefta ügyvéd beszéde után a bíróság a tárgyalást elnapolta, mert dr. Doroszlovacskinak nem kézbe­sítették ki a vádiratot. Dl AVVMC3 na*ala 1 ,ehéf Pl-UAYiMi: im-pjMUllli /XT# 9 rn •• • m 9 J m r T 1 izevi börtönre ítélték a buddhista orosz menekült gyilkosát A többi vádlottat felmentette a bíróság Noviszadról jelentik: Rendkívül érde­kes és izgalmas bünper tárgyalását kezd­te meg a noviszadi törvényszék büntető tanácsa. A bünper vádlottjai Csuvinov Li­­csa, Manhasov Siri-né, Csukarinov Álek­­szander és Mancsikov Karol, orosz me­nekültek, akik részben gyilkosság, rész­ben bűnpártolás miatt kerültek a vádlot­tak padjára. Március hatodlkán reggel történt, hogy a Bácska-Palánka melletti Karagyorgye állami méntel'ep csendőrségénél megjelent egy asszony és előadta, hogy férjét, Manhasov Siri orosz menekültet, isme­retlen tettesek meggyilkolták. A csendőr­ség megindította a nyomozást, kiszállt a helyszínre és megállapította, hogy a gyilkosság éjszakáján Manhasov felesé­gével és négy gyermekével Mancsikov Karol nevű barátja lakásán buddhista új­évet ünnepelt. Rajtuk kívül ott voltak még Csukarinov Alekszandcr és Csu­vinov Lies?, is, akik szinten barátai voltak Manhasovnak. Manhasov hamaro­san lerészegedett. mire felesége hazavit­te és lefektette, utána pedig visszament Mancsikovékhcz. Hajnalban azutüi az ágyon, hatalmas yértócsában holtan ta­lálta férjét, a gyilkosok több késszurás­­sal ölték meg. A nyomozás azután ha­marosan kiderítette, hogy Manhasovot legjobb barátja! tették el láb alól és a bűntényről az asszony is tudott. Kide­rült. hogy ManhasoV felesége viszonyt folytatott a telepen élő egyik buddhista kozákkal, Csukarinov Alekszandc'.'.al és a házastársak közt emiatt napirenden vol ■ tak a elvódások. Az asszony férje dur­vaságait elpana-szolta fivérének, Csuvi rov Licsának, aki akkortájt Zsabaljon élt. Csuvinov elhatározta, hogy megöli sógorát és.tervébe beavatta Csukáibiov is. A gyilkosságot akkor hajtották; v égre mikor Manhasovot a felesége hazavitte és lefektette. Utána Csuvinov megszö­kött, de néhány nappal később elfogták. Kihallgatása alkalmával beismerte, hogy még 1918-baii Oroszországban rneggyü­iölte a sógorát és már akkor hosszút es­küdött ellene. Beismerte, hogy a gyilkos­ságra napok óía készült, sőt a gyilkosság napját jóelöre megállapították Csukán­­novval és Mancsikovval, akik a gyilkos­ság keresztülvitelében segédkeztek neki Március negyedikén Mancsikovval Zsa­­baljról a Karagyorgye-telepre indultak és még aznap végre akarták hajtani a gyilkosságot. Mancsikov pár órává! előbb érkezett, hogy a terepet kikémlelje Csuvinov este fél nyelekor ért oda és elrejtőzött az udvaron, arra lesve, hogy ha Manhasov kijön, azonnal végez vele. D,c Manhasov nem jött ki és Így a gyil­kosságot másnapra halasztották. Más­nap Csuvinov már kora délután elrejtő­zött az udvaron és az ól mögé bujt. Man­­basovné a délután folyamán egy üveg bort vitt ki bátyjának, amit az elfogyasz­tott. Amikor beesteledett, Csukarinov őrt állt és tiz óra felé értesítette az ól mögé bujt Csuvinovót, hogy Manhasov haza­ment és hogy az asszony az ajtót nyitva hagyta. Erre mindketten odamentek Csukarinov belépett a szobába és miután meggyőződött, hogy Manhasov alszik kiszólt Csuvinovnak, aki íelgyiiríe mind­két karján a kabátot és hosszú késsel a kezében belépett a szobába. Ott Csuvi­nov átvágta a nyakán az ütőereket és kétszer markolatig döfte a kést Manha­sov szivébe. A borzalmas tett után Csu­karinov viszatért az asszonyhoz és jó­kedvűen mulattak hajnalig. Csuvinovnál megmotozásakor huszonötezer dinárt ta­láltak, amelyet Manhasov ládafiókjából rabolt el. Érdekes, hogy Csuvinov apja is ezidöszerint a mitrovicai fegyház la­kója, ahol móst tölti ki tízéves fegyház­büntetését, amelyet gyilkosság miatt ka­pott. A tárgyalás megnyitása után a bíróság először Csuvinov Licsa elsőrendű vád­lottat hallgatta ki. Mongol típus, kalmük nemzetiségű, a száni kormányzóságból származik, odahaza gazdálkodott. Az el­nök kérdéseire zavartan válaszolt és fel -heszaladgálta egész Európát s gyors egymásutánban merült fel és merült el a Piccadillyn, a Champs Elyséen, a Kurfürstendammon, a Grabenen, a Riván, a Lungarnokon ... S végül a Borghese-villa feketeliattyus tavának partján roskadtan pihent meg egy sötétfényii novemberi napon. — Egy féléve már — gondolta s bárha konok természetű volt, ez a hat hónap mégis sokat leráspolyo­­zott a karmos szavak éléből. Szinte azt hitte, hogyha most hazatérne s benyitna a penzióbeli kis szobába, úgy foghatnának kezet s úgy nézhet­nének egymás szemébe, mintha sem­misem történt volna. — Egy féléve már — gondolta a nő is, aki még konokabb volt, de há­rom hónap múlva belátta, hogy még sincs igaza. Egy krémszínű férfi­­szvettert kötögetett, gyakran ment az ablakhoz s összerezzent, ha lép­teket hallott a folyosóról,_ vagy ép­pen kopogtattak az ajtón. ' így gondolkodtak mindig csak egymásról, várakozva és mozdulat­lanul. Éheztek és szomjaztak egy­másra, de viselték a tantalusi szen­vedést, mert gyávák voltak elsőnek megbocsátani. Tél lett és tavasz lett és a folyók jege zendülve megrepedt, de a gőg páncélja nem tudott végkép lehasadni szivükről. — Egy pve már — gondolta a férfi valahol Helsingörben s — egy éve már — gondolta a nő s még mindig kötőtűit villogtatta kisirt szeme előtt. Tavasz volt megint: s ez az az évszak, mely langyos ragyogásával úgy borul az arcunkra, mellünkre, hogy belülről hirtelen fázni és re­megni kezdünk... Ekkor nem bírták tovább: fölraj­­zott bennük minden emlék, fölsza­kadt bennük minden vágy, fekete hattyúkat láttak remegve elúszni a fejük felett: jövendő évek ragyogó ígéretei... A férfi csomagolt és el­indult dél felé, a nő bőröndjébe do­bálta a legszükségesebbet és indult észak felé. Megelőzni a másikat! S győztesnek maradni a megbocsátás­ban. Megbocsátani a másiknak s az­után megbocsátani önmagunknak! És elfelejteni mindent... A két vonat robogott dél felé és észak felé és a két emberben lükte­tett a nagy találkozás könnye és ka­cagása. Hallgatták a vonat kerekei­nek zakatolását, a mozdony sikongó füttyeit s képzeletük elébe sietett a várva-várt percnek, apró részletekig kiszínezve az egymásralelés minden mozdulatát. Éjszaka lett s szivünkben édesség volt, mert ott benn már réges-régen megbocsátottak egymásnak. Ekkor a mozdony újból fölsikoltott s utána száz torok: csörömpölő, dü­börgő és csattanó hangok pokoli zűr­zavarában minden megingott s két szembejövő vonat egymásbafuródva s egymásra szaladva, feldőlve s a magasban még mindig veszettül for gó kerekekkel zúzott össze egy se­reg életet. Halálos sikolyok és hör dülések s a sebesült mozdonyok gő­ze és tüze csapott a fekete égre. És az egymásra torlott és szétroncsolt kocsikból kihullva, egy férfi és egy riő véres teteme feküdt egymás mel lett, szétvetett karral, nemteljesült öleléssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom