Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-30 / 241. szám

-Q27. angoreztus 50. 9, oWai Közgazdaság Mezőgazdasági középiskolát állít fel a bácskai tartomány A tartományi választmány ülésa Szomborból jelentik: A bácskai tarto­mányi választmány kát napon át tartó illésében foglalkozott Bácska gazdasági helyzetével és a gazdasági élet fellen­dítése érdekében több fontos határoza­tot hozott. A tartományi választmány legfonto­sabb határozata, hogy a tartomány Bácska egyik városában mezőgazdasági középiskolát dilit fel. A mezőgazdasági középiskola terveit a gazdasági tanács fogja kidolgozni: az iskola célja szak­avatott kis- és középgazdák kiképzése lesz. Az építésügyi miniszter felhívására a tartományi választmány elhatározta, hogy átveszi a tartomány teríti étén levő állami utak ellenőrzését is. A munka el­végzéséért a tartomány az államtól megtérítést fog kapni. Az állami utak ellenőrzését a tartományi építészeti és közlekedési hivatal fogja ellátni. A vá­lasztmány elhatározta, hogy Szombör­­bau a Bácskai Mezőgazdasági Egyesü­let keretében magtisztító állomást állít fel. A választmány ezután foglalkozott a Mezőgazdasági Tanács javaslatával és elhatározta, hogy Németországból ti­zenegy vagon nemesített vetőmagot vá­sárol, amelynek behozatalára a minisz­tériumtól vámmentességet és vasúti ked­vezményt kér. A zagrebi kereskedelmi kamara ju- ! blleuma. Zagrcbből jelentik: A zagrebi ; kereskedelmi és iparkamara most fin- j ntpii alapításának hetvenötödik évfór- ! dülóját. A jubileumra nagyarányú tin- I népségeket tervig a kamara, amelyek j bárom napig fognak tartani és amelye- j kén rész tv esznek Európa minden .részé­ből a közgazdasási testületek képviselői. 'Az«ünnepélyen képviselteti magát őfel­sége is és személyesen résztvesznek az ünnepségeken dr. Spaho Mehmed ke­reskedelmi miniszter, dr. Markovics Fogdán pénzügyminiszter, az összes Beogradban aífcreifitift SSrteeí. ac fine­szes államok konzuljai, az ország vala­mennyi kereskedelmi kameráinak és gazdasági testületéinek kiküldöttei. Egy­­egy képviselőt küldenek az összes eu­rópai kamarák, valamint megérkezik az amerikai kamarák párisi kirendeltségének egy képviselője is. A három napos za­grebi ünnepély után Susakra utaznak a vendégek, ahol a rendelkezésükre bo- i csájtott »Zagreb« gőzösön végigjárják a horvát tengermellék nevezetesebb he­lyeit. A jubileum alkalmával a király magas kitüntetésekben részesítette a ka- I mara számos volt és jelenlegi funkció­­: náriusait. A kitüntetéseket dr. Stopár főispán vasárnap nyújtotta át. Az ünne­pély hétfőn délelőtt kilenc órakor kez­dődött a kamara ünnepi plenáris ülé­sével. Elát verették a Zadruzsna Banka »Na­pred« novü személyhajóját. Noviszadról jelentik: Szombat délután 3—9-ig tartott a Zadruzsna Banka ingóságaira a tarto­mányi pénzügyigazgatóság által a hátra­levő adótartozások fedezésére kiirt ár­verés, amelyen több mint százötven ár­verező vett részt. A berendezési tárgyak meglepően magas árakon cseréltek gaz­dát és sok tétel került eladásra. A legna­gyobb érdeklődés a hajópark árverezése iránt mutatkozott. Ebben az ügyben már egyizben megtartottak egy árverést, de azt a pénzügyminiszter megsemmisítet­te és Újabb árverést rendelt el. A Napre­­dot, amely az előző árverésen négy­százezer dinárért kelt el, most 551.ÖÖC dinárért adták el a legtöbbet ígérő Wies Pál djakovói vállalkozónak. A Napred vételárában bénnefoglaltatik 11 uszály ára is. Ismét uj kormánybiztost neveztek ki a szombori tőzsdéhez. Szomborból je­lentik: A kereskedelmi miniszter né­hány nap előtt felmentette dr. Tomfcs György volt szombori polgármestert a szombori terménytőzsdénél viselt kor­mánybiztosi tisztségtől és helyébe Ka­­tyanszky városi katónaügyi tanácsnokot nevezte ki. Katyanszkynak még ki sem kézbesítették kinevezését és hétfőn már megérkezett Szomborba Spa hó keres­kedelmi oiipiszter legújabb rendele­té, mellyel a szombori tőzsde kormány­­biztosává Vcszelinovics Milorád nyu­galmazott baranyai alispánt nevez­te ki. „ALBUS" Szappan kitűnő! A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE (5J1 Irta: NUSC3 BBANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁW — De hát hallgasson ide! — mondotta a fiatal hölgy, hogy megnyugtassa Mára asszonyt. — Nem a rendőrség embere vagyok és ezért ne is ijedjen meg tőlem. Azért jöttem, mórt nekem is szükségem lenne egy ilyen gyerekre és szép bért is adnék érte. — Nem adom bérért a gyereket! — védekezett továbbra is Mara asszony — de szeretném tudni, mi­ért keli Önnek a gyerek? — Megmondom magának őszintén! — mesélte a fiatal urhölgy. — Az én uram, tetszik tudni, kissé eg.viigyü. Hozzám ragasztotta az isten és most át ke'l cipelnem az egész életen. Ö ugyanis gyakornok, de egyetlen egy helyen sem tud hat hónapnál tovább maradni. Alig kezd az irodába járni, alig rendezzük be magunknak az életed és máris kizargat.iák a hiva­talából. Es mindig valami csekélységért. Legutóbb a rendőrségen volt gyakornok és valakinek kiadott egy bizonyítványt, amelyből véletlenül kimaradt a »nem« szócska. Ezért az egy átkozott »nem« szócskáért el­bocsátották a szolgálatból. Hát igazság ez kérem? Es ami a legrosszabb, nekem ad legtöbb fejfájást, mert mindig én járom ki a részére az állásokat. — Maga? — csodálkozott Mara asszony. — Hát persze, hogy én! — folytatta a gyakornok felesége. Alondtain már, hogy az uram együgyű és ilyenhez nem ért. Ö csak elveszíteni tudja az állásait én aztán kínokat szenvedhetek, amig újat járok ki a részére. De tetszik tudni, ha a miniszter fiatal ember ez még megy valahogy. Vagy ha nem is a miniszter de legalább az osztályfőnök fiatal ember. De megtörté­nik az is, hogy sém a miniszter, sem pedig az osztály főnök nem fiatál emberek, hanem nagyon is öregek. Ez is Csak nálunk történhetik meg! — Ez igaz! —mondotta Mara asszony — de még mindig ném értem, hogy miért kell magának a gyerek? — Hogyan nem érti? — csodálkózótt a gyakor­­nókné. Ha a miniszter fiatalabb lenne, egyedül mennék hozzá. Nem kélléné egyetlen könnycseppét sem ejtenem : Ä is teig taeaa» ba szepen ramosoivognék te az tela j égyügytim máris kapna hivatalt De ez a miniszter öreg ■ és azt mondják, valaha gyereke is volt akit elveszi­­! tett. Nos, majd én karomba kapom a gyereket • és j úgy megyek hozzá, sírni fogok, maid csak megesik j a szive rajtam és az én egyűgyüm megkapja a hi- I vatalt. — Hát igen, ez lehet! — mondotta Mara asz­­szOny. De hogyan adjam oda a gyereket, mikor ma­gát nem is ismerem? — Jaj édes Istenem! — lepődött meg a gyakor­nokié. — Talán csak nem fél attól, hogy' nem hozom I vissza? Nem ezüstkanalat, vagy drága esernyőt ké­­' rek kölcsön magától, hogy azután ne adjam vissza őket! Ha épen gyereket akarnék, hál Isten, lehetne annyi, amennyit csak akarok, nemhogy idegen gye­reket kelljen magamhoz vemül — Tudóm, tudom, de mégis! . . . rázogatta a fejét Mara asszony. — Ha nagyon fél adok magának átvételi elismer­vényt. Majd szólok az én együgyümnek és ir nekeri egy átvételi elismervényt, teljesen a törvény szel­lemében. — Jól van, beleegyezem. de . . . mennyit haj­landó fizetni? — Hát adok öt dinárt! — Ugyan! — rökönyödött meg Mara asszony — I ez a gyerek hivatalt jár ki a férjének, maga meg csak öt dinárt hajlandó fizetni? Végül is tiz dinárban egyeztek meg azzal, hogy a gyakornóknénak a gyerek átvételekor kell fizetni és ; ugyanakkor átvételi elismervényt is kell adnia. Másnap megjelent a gyakornokné, kissé szegénye- I sebben felöltözve (a miniszter sajnálatának felkeltési j végett) és letette a tiz dinárt, valamint az átvételi ! elismervényt, amely a kővetkezőképen hangzott: Átvételi elismervény. Kelet .. egy fiúgyermekről, amelyet Zdravkóvics ódára, hely­beli lakostól átvettem azzal a kötelezettséggel, hogy kifogástalan állapotban hoiiiáp délután visszaadom Terzics Sztana Feleségem eljárását jóváhagyom: TerzicS Jerémije volt gyakornok Miután minden rendben elintéztetett, Szima elindult atepateMí ttteieaotár«. teeí vajóban síkend járt [ el és az együgyű meg is kapta a hivatalt. Szim jóhire igy terjedt el fokról-fokra. Először csak a szomszédság körében kezdette meg munká­ját, azután lassan-lassan mindig messzebbre került míg egy szép napon egy csodálatos külsejű ember jelent még Mara asszonynál. Ez az ember piszkos és borotválatlan volt, bársonykabátot viselt és a szemei élénken villogtak. Elmondotta Mara asszonynak, hogy foglalkozása szerint bűvész, aki tüzet eszik, bort vizté változtat át és viszont vizet borrá és még száz meg százféle bűvészmutatványt tud végrehajtani. Mikor Mara asszony megijedt és nem akarta elhinni a sza­vait, az ismeretlen férfi egy kétdinárost húzott eíS a zsebéből, a tenyerére tette, néhány hűvös szót mor­molt és a kétdinárös nyomtalanul eltűnt. Mara asszonyt mélyen megrázta a bűvésznek ez a csodálatos cselekménye és jobb igazolvány már new is volt szükséges előtte. Mikor a bűvész ilyen módon megnyerte Mara asszony bizalmát, igy szólt: — Bozsics Híja a nevem, Bozsics Ilii a, az első szerb bűvész. Tüzet nyelek, bort vizzé változtatok ugatok, mint a kutya és nyávogok, mint a macska és igy felsorolta mindazt a bűvészeiét és művészetet, a mellyel csak rendelkezett. Mikor a végéhez ért, kije­lentette. hogy holnap. Márk-napján a Szent Márk templom mellett nagy ünnepi gyülekezés lesz és ebből az alkalomból sátort ütött, amelyben produkálni fogja magát és produkcióihoz feltétlenül szüksége van egy gyerekre, aki a programnak egészen uj számaként fog szerepelni. — fis mit akar csinálni? — kérdezte kíváncsian és egyben rémülten Mara asszony, attól tartva, hogy ez az ördöggel cimborázó ember esetleg bárány avagy más állattá fogja elvarázsolni Szimat. —Nem kell félni, néni lesz a gyereknek semmi baja! Van egy szenzációs uj számom, amelyben egy tojásból gyereket húzok elő. Ehhez kell nékem ez a gyerek. Egy napra tiz dinárt fizetek érte és azonkívül kap még egy szabadbelépti jegyet is. — Jól van, de adjon átvételi elismervényt a gye­rekről — mondotta Mara asszonyság, aki már hozzá­szokott éhhez az uj rendhez és a gyereket csak át­vételi elismervény ellenében adta ki. Mivel a bűvész ebbe a feltételbe is beleegyezett, az egyezség meg­köttetett. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom