Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-25 / 236. szám
I KÖZGAZDASÁG) <r BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Kétszázezer családot juttatott földhöz a jugoszláviai agrárreíorm Ötszázezer hold földet osztottak fel — A Vajdaságban volt a legnagyobb jelentőségű az agrárrefonn Bi imovics tanár könyve A Közgazdasági Napló a múlt héten ismertette Bilimovics varsói egyetemi tanár Jugoszláviáról irt könyvének egyik fejezetét. A rendkívül érdekes könyv egy másik fejezetében Biiimovics tanár a következőket Írja. — Jugoszlávia agrárviszonyai, a háború befejezése és a délszláv népek egyesülése után, igen változatos képet nyújtottak. Ez természetes is volt, hiszen az egyes országrészek más-más állam fennhatósága alá tartoztak és egyedül Szerbia Északi részében vitték keresztül jóval háborít előtt az agrárreformot. Ezzel szemben Délszerbiában a háború kitörése folytán már nem volt lehetséges a szerb parasztok felszabadítása, akik török földesurak szolgálatában állottak. Az agrárreform azonban, mindjárt a háború befejezése után, lehptövé tette, hogy a szerb parasztok megszerezhessék a tulajdonjogot arra a földterületre, amelyet úgyis már birtokukban tartottak, csak a szükséges pénzösszeg hiányzott annak megvételére. Ugyanez volt a helyzet Bosznia és Hercegovinában is, ahol szintén csak a jugoszláv agrárreform tette lehetővé, hogy a parasztok földhöz jussanak. A háború előtti osztrák-magyar éra alatt ugyan történtek intézkedések arra, hogy Boszniában és Hercegovinában, úgyszintén Dalmáciában átvehessék a parasztok az általuk megművelt földet, azonban anyagi eszközök hiánya miatt ez nehezen volt lehetséges. Horvátországban és j Szlavóniában 1848-ban megtörtént ugyan ] már a parasztok felszabadítása és 1870- ig a földbirtokok tekintélyes része került a parasztok birtokába, de a birtokok nagyobb része mégis földesurak birtokában maradt. Itt is csak a" háború után valósulhatott meg a demokratikus agrárreform. A Vajdaságban volt az agrárreformnak legtöbb tennivalója. Ebben az országrészben még 1895-ben a terület egyharmudrésze nagybirtok volt és Koszics professzor szerint 1918-ban is olyan kiterjedésű nagybirtokok voltak magántulajdonban, hogy a parcellázás itt legnagyobb jelentőségű volt. Legkevesebb munkája volt az agrárreformnak Szlovéniában, ahol az agrártörvény kis területeket érintett és nem nagy átalakulást hozott. — A jugoszláv agrárreform végrehajtása 1918 december 24-én kezdődött őfelsége Sándor király — akkor régens trónörökös — proklamációjávql. Az agrártörvény 1919-b?n készült el és annak alapján az SHS. királyság alkotmányának 42. és 43-ik paragrafusában is megtalálhatók. Az eddigi stt Jsztikai adatok szerint a jugoszláv földreform összesen 205.800 családot juttatott földhöz és a felosztott terület nagysága cca 530.000 hold. Családonként cca 2 lA hold jutott volna igy a nincstelenek birtokába, azonban a földosztás nem igv ment végbe. Egyes helyeken csak egész kis földterületet kaptak a törpebirtokosok és kisbirtokosok kiegészitésképen, másutt jelentékenyen nagyobb parcellákat, hogy azok megműveléséből tisztességesen megélhessenek. Az állam erejéhez mérten anyagilag is támogatja az uj telepeseket, hogy földjeiken minél intenzivebb gazdálkodást vezessenek be és azokat mielőbb kifizethessék. Sajnos az évi két millió dinár, amennyi ilyen célra illetékes körök rendelkezésére áll, nem fedi a szükségletet és azt a gazdák csak kölcsön utján fedezhetik. Remélhető azonban, hogy további állami segítséggel rövidesen sikerül az agrárreform nagy célja: a földművelő népesség jólétének és nyugodt munkájának biztosítása. A hitelszövetkezetek számának emelkedése lehetővé teszi a mezőgazdasági üzemek hitelszükségletének fokozottabb kielégítését, sőt 1925-től kezdve a budgetben is évi 50 millió dinárt irányoznak elő erre a célra. — Tagadhatatlan, hogy az agrárrefprm ideális keresztülvitele nem volt teljesen lehetséges; olyan mintagazdaságokat is feldaraboltak, amelyeknek fennmaradása fontos lett volna és kis számban ugyan, de olyanok is kaptak földet, akik annak megművelésére nem fordítanak kellő gondot. Tekintetbe kel! azonban venni, hogy az agrárreform gazdasági, nemzeti és szociális szempontból olyan fontosságú volt, hogy annak árnyoldalai eltörpülnek nagy előnyei mellett. A törvény keresztülvitele sürgős volt és az elkövetett hibák nagyrészben ennek tulajdenithatók. (hós) A földművelésügyi miniszter nem tiltja meg a gahonanemüek kivitelét Nem Emelik fel a g.ibonanemllek és a tengeri vámját Sz'ankov'ct Szvsío'ár f 'óldmüyeiésüiyi miniszter nyilatkozata Sztankovics Szvetnzár földmive'ésügyi miniszter augusztus eleién az illetékes tényezőktől bekérte a várható termése eredményekre vonatkozó jelentéseket. A földmivelésügyi minisztériumhoz be is é'-ke^tek a szkonljei, velikibecskereki és a iásatomicsi járások kivételével, az egész ország terméseredményeiről szóló jelentések és ezekből megállapítható volt. hogy az idei össztermés gabonanemüekben — amint Sztankovics Sz''etozár miniszter kijelentette — a következő mennyiségekből ál!: Búza 16.845.all métermázsa, árpa 3.162.833 méter.oázsa, rozs 1.534.484 métermázsa, zab 3 062.709 métermúzsa, takarmány 441.6'.0 •nétermázsa. Eszerint a búza eredmény a muU évi terméseredménnyel szemben 13 százalékkal, az árpatermés a tavalyival szemben 16 százalékkal, a rozstermés 19 százalékkal, a zabtermés pedig 14 százalékkal mögötte maradt, viszont a takarmánytermés a tavalyival szemben egy százalékkal nagyobb. Az elmúlt gazdasági évben az elért terméseredmény igen jónak mondható és ha összehasonlítjuk az 1920—25 ig terjedő években elért terméseredményeket, úgy az 1926 évi termés, viszonyítva az előző öt év átlagos terméseredményéhez. búzatermésben 6 százalékkal, árpában egy százalékkal, takarmányban 30 százalékkal nagyobb, viszont rozsnál 3 százalékkal és zabnál .23 százalékkal kisebb volt. — Ami a buzaeredményt illeti, meg kell állapítani, hogy az idei búza minősége jóval felülmúlja a tavalyit. Emellett a szkopljei és két bánáti járás termésjelentése még Hiányzik és azok nem is szerepelnek az összjelentésben. Az idei búzatermést csak az 1925. és 1926. évi búzatermések múlják felül. — Arra a kérdésre, hogy a hazai szükséglet fedezése után marad-e még gabona kiviteli célokra, miután kétségtelenül spekulációs célzatból riasztó hirek vannak forgalomban, a miniszter a következőket felelte: — Lehetséges, hogy kivitelre is marad gabona. Belföldi szükségletünk, beleszámítva a vetési célokra szükséges menynyiséget, tizenötmillió métermázsát tesz ki. A belföldi szükséglet fedezése után eszerint még kétmillió métermázsa búza marad kiviteli célokra, de még tavalyról a mennyisége még ismeretlen, de nyomban összeiratom azokat. — Ami az idei kukoricatermést illeti, ezidöszerint csak 12 kerület becslése van meg, ezek szerint az idei kukoricatermés a tavalyival szemben 43 százalékkal kisebb lesz. Tavaly az egész országban a kukoricatermés 34 millió métermázsát tett ki, mig az idei termést 19.5 millió métermázsára becsülik. Minthogy a belföldi szükséglet 25 millió métermázsát tesz ki, az idei termés 5.5 millió métermázsával kisebb lesz, mint amennyi a belföldön szükséges. De mert az előző évekből nagy készletek vannak, nem lesz szükség arra. hogy kukoricát külföldről hozzunk be. — A helyzet, amint a fentiekből kitűnik, semmiesetre sem ad okot aggodalomra. A földmivelésügyi miniszter nem is tervezi, hogy kiviteli tilalmakat állítson fel, mégkevésbé szándékozik a gabonanemiiek és a tengeri behozatali vámját felemelni. — A szilvatermést illetőleg csak 9 szilvatermő vidékről érkeztek be jelentések és ezekből következtetve az idei szilvatermés 51.74 százalékkal mögötte marad a tavalyinak. Ami a szénát illeti, az idei termés, a 15 szénatermő vidékről beérkezett jelentések szerint, 29. százalékkal kisebb lesz, mint a tavalyi. A földmivelésügyi miniszter reméli, hogy a legközelebbi napokban már közzéteheti a három legfontosabb kiviteli cikk: búza, tengeri és szilvatermés végleges adatait. Milyen gyorsasággal közlekednek a gyorsvonatok? Ciak Angliában ős Franciaországban értők el a vonatok a háború előtti sebességet Az európai vasúttársaságok még sokára nem fejezhetik be a vasúti újjáépítés munkáját és ha fokozatosan és lassanként megszaporitották a vonatok számát és fokozatosan megjavították a vonatok gyorsaságát, ezezi még távolról sincsenek az igények kielégítve. A vasúttársaságok csak úgy tudják a gyorsvonatok maximális gyorsaságát fokozni, ha a megállóhelyek számát csökkentik, vagy az egyes állomásokon levő tartózkodási időt leszállítják. De ezek rendszerint nehézségekbe ütköznek, mert szerzett jogokat érintenek és azokat szívósan szoktak megvédeni. De a gyorsaság fokozását gyakran megakadályozzák a beálitott kisegítő és úgynevezett csatlakozási voantok és mindezeken kívül a pályatest építési konstrukciója, a mely nem enegdi meg a nagyobb sebesség kifejtését. Végül a gyorsvonatoknak sok helyen be kell kapcsolódniok más vonatokba és igy emiatt nem fokozható a gyorsaságuk. 1913-ban a Berlin—München közt közlekedő gyorsvonat 76 kilométeres sebességet ért el óránkint, ma csak 59.6 kilométeres sebességgel halad. A Köln— Hamburg közt közlekedő gyors a háború előtt 65, most 59, a Frankfurt—baseli gyors az előtt 72, most 65, a München —stuttgarti gyors 1913-ban 65 kilométeres gyorsasággal közlekedett, ez a vonat most 68.2 sebességgel halad. A Beekin—Königsberg közti gyors a háború előtt 76, most 65 kilométeres gyorsasággal halad. A gyorsvonat Berlin— Bresslau közt 1913-ban 77.6, most 71.2 Berlin—Frankfurt közt 78, most 72, Berlin-Hamburg 89. most 82 kilométer sebességgel közlekedett. Bordeux-Cette közt a háború előtt 70.7, kilométer volt a gyorsvonat sebessége, most 67.5, Paris —Lyon közt azelőtt 73.3, most 77.6, Paris—Bordeaux közt előtt 80.2, most 80.3 Fáris—Calais azelőtt 91.7, most 94.4 London—Liverpool azelőtt 89, most 85.1 London—Dover azelőtt 72.0, most 79.6 és London—Edinburg közt azelőtt 80.7 Kilométeres sebességegl szemben most 78.6 kilométer a kifejtett gyorsaság. A külföldi ismertebb vonalakon az őszi menetrendekben felvett gyorsvonatok közül csak a Páris—Ca!ais-i vonalon érik el a 94.4 kilométeres legnagyobb gyorsaságot. A legkisebb sebességgel a Berlin —müncheni gyors közlekedik, mert az óránként csak 56 kilométert tesz meg. A többi gyorsvonatok 56—88.4 kilométer sebesség közt mozognak. Jugoszláviában a Beograd—zagrebi gyors átlag 44 kilométer gyorsasággal, a Zagreb—ljubljanai gyors átlag 47 kilométerrel, a Zagreb—gyékényesi gyors átlag 50 kilométerrel, a Beograd—caribrodi gyors átlag 47 kilométerrel és a Maribor—ljubljanai gyors átlag 52 kilométeres gyorsaágal halad.
