Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-25 / 236. szám

4. oktal 1327. augusztus 25 BÁCSMEGYEI NAPLÓ Az ágylepedóből sávokat hasított le, amelyeket összecsavart és a nyaka köré font, majd az asztalra állt és a hurkot a cella ablakának vasrácsára illesztette. Amikor le akart ugrani az asztalról, az megbillent és felborult. A zajra fogház­őrök rohantak be, akik megmentették Vanzettit és azóta szigorúan őrizték egészen kivégzéséig. Nem engedélyezték Sacco és Vanzetti felravatalozá­sát Bostonból jelentik: A Sacc-Vanzetti védelmi bizottság közölte, hogy a két kivégzett anarchista holttes­tének felravatalozását nem enge­délyezték és szombaton elham­vasztják tetemeiket. Vanzetti hamvait nővére Newyorkba. Londonba, Parisba, Berlinbe és más vá­rosokba akarja vinni és végül Olasz­országba szállítja. Több anarchista egyesület országos értekezletet akar egybehívni Newyork­ba, hogy azon bebizonyítsák Sacco és Vanzetti ártatlanságát. Kenysrháboru Sztaribscsejen Hogyan jutó t olc ó kenyérhez a sztaribecseji közönség A sztaribecseji kenyérfronton üd­vös forradalmat idézett elő Ács La­jos pékmester. A jó sztaribecse­­jiek, akik eddig nem győztek panszkod­­ni a nagy drágaság miatt, egy napon mit sem gyanítva arra ébredtek, hogy leesett a kenyér ára. Még pedig úgy leesett, hogy erre még álmukban sem mertek gondolni. . Az olcsó kenyeret, hangzatos röpcé­dula vezette he, amelyben Ars Lajos pékmester bejelentette, hogy kenyérüz­letet nyitott és az eddigi kenyérárakat letörve, a fehér kenyér kilogrammját 3.50 dinárért, a félbarnát 3 dinárért áru­sítja a mélyen tisztelt fogyasztó közön­ségnek. A röpcédula nem - várt hatásáért el, úgy a mélyen tisztelt fogyasztó kö­zönség körében, mint a brancsban. Míg az egyik oldalon örömmel vettek tudo­mást az olcsó kenyérről, a másik oldal­ról hadat üzentek Ács Lajos pékmester­nek és megkezdődött a kenyérháboru Kíméletlen harc, amelynek kimenetelét izgatottan várja a sztaribecseji közön­ség, miután a jelekből következtetve, újabb áresések várhatók a kenyér­piacon. Elsőnek Sztojanovics Daruján üzent hadat Ács szaktársnak. Erről azután ugyancsak röpcédulán tájékoztatta a közvéleményt. Sztojanovics, miután le­szögezi azt a tényt, hogy »nem művészet gyenge anyagból olcsóbban árusítani ke­nyeret« közli, hogy a jövőben a nála ké­szült közismerten elsőrangú anyagból álló kenyér szintén 3.50 dinár. De még tovább megy és ezt is közli az érdekel­tekkel; »Felhívom a nagyérdemű veszten fi­gyelmét és egyúttal tudomására adom. hogy ezentúl a tenyér árakat nem fogom kiirni, hanem ha az Ács ur a kenyér árát le meri szállítani 3 dinárra, úgy mindenki már most vegye tudomásul, hogy ugyan­azért az árért a kenyér az üzleteimben is kapható.« Ez különösen megragadta az érdekel­tek figyelmét, akik nem győzik bátorí­tani »Ács urat«, hogy ne féljen, csak merje tovább azt az árleszállítást. Dr. Csirics Irinej, noviszadi görögke, leti püspök, kedden érkezett vissza több­hetes külföldi Htjáról, ahol mint a gö­rögkeleti egyház delegátusa résztvett a winchesteri és lausannei nemzetközi egyházi kongresszusok munkájában és azokon méltóan képviselte a görögkeleti egyházat, amelynek tudós püspöke mind­két kongresszuson nagy megtisztelteté­sekben részesült. Dr. Csirics Irinej püspök a két kon­gresszus munkájáról a kővetkezőkben tájékoztatta a Bácsmegyei Napló mun­katársát: — Winchesterben az »Élet és a mun­ka« nemzetközi egyházi szervezet tar­totta igazgatósági ülését, amelyen a vi­lág minden tájékából, mintegy 60—80 delegátus vett részt Ez a szervezet, a mely az egész világ összes egyházait felöleli, az egyházak szociális feladatai­nak megvalósítását tiizte maga elé s te­vékenysége főleg arra terjed ki, hogy olyan plattformot találjanak, amely va­lamennyi egyháznak szociális kérdések­ben való együttműködését lehetővé te­szi. A tavalyi kongresszus Bemben volt Az idén Winchesterben ülésezett, jövő­re meghívtam Noviszadra és különös megtiszteltetésnek tekintem, hogy A .< •%*!*»/., xjj. % f . ( ' , a kongresszust jövő évben minden valósziniiség szerint Novlszadon -fogják megtartani. — Winchesterből a lansannei egy­házi világkonferenciára mentem, ame­lyen négyszáz főpap, a világ minden tájékából vett részt, csak a katholikus egyház nem képviseltette magát. A szer­vezetnek az egyetlen célja, az egy házak egységesítésén dolgozni. A katho­likus egyház is híve ennek a mozgalom­nak, de kijelenti, hogy ezt az egyesítést úgy értelmezi, hogy a többi egyházak lépjenek be a katholikus egyházba, amely szívesen fogadja őket. A kongresszuson amelyen a görögkeleti egyházat én kép­viseltem, Angliából, Amerikából, Ausz-Ács szaktárs azonban taktikus had­vezér és nem vitte harcba egyszerre minden nagyágyúiért, hanem a harcot átterelte bírói útra: Sztojanovicsot üzlet- és hitelrontásért beperelte, de megnyug­tatásul megígérte, ‘ hogy ha valaki még olcsóbban adná a kenyeret, akkor ő sem zárkózik el az újabb árleszállítástól. Sztiboticán, ahol bizon’ bizon’ öt dinár a fehér és négy és fél a barna, irigy­kedve gondolnak a boldog Sztaribecse­­jiekre. Nem volna rossz. Ács Lajos pék­mestert, rövid vendégszereplésre ide is meghívni. tráliából, Afrikából és Európából min­den számbavehetö egyház képviselve volt. — A tanácskozás három hétig tar­tott. — A kongresszuson Brent, newyorki anglikánus püspök elnökölt. A hivatalos nyelv az angol, német és francia volt. — Személyemet ismételten nagy meg­tiszteltetésekben részesítették, beválasz, tottak a sziikebb igazgatóságba és a határozatokat véglegesen szövegező bi­zottságba. Nagy lelki megnyugvásomra szol­gált, hogy a kongresszusokon, a vallás­beli ellentétek ellenére is a legbékésebb szeretet szeHeme uralkodott, soha a türelmetlenségnek a legkisebb jele sem volt észlel­hető. Az indiánus, japán és kínai püspökök is élénk résztvettek a vitákban. A naptáregyesités kérdése nem ke­­lült szóba, hisz az elintézett kérdés csak technikai nehézségek akadályoz­zák ann-ak ezidőszerinti megvalósítását — Winchesterből a Southampton mel­letti New-Forestbe, Lausánneból pedig Silóra rendültünk. A tanácskozások majd minden nap éjfélig tartottak. Lau­ií§á'n¥fébafií' a it égyétlemen' folytak! aVvta-'' nácskozások, ahol külön postahivatalimk. külön sajtóirodánk és külön információs -irodánk'volt. ■■ ’ív!> '<Mw i —- Az upszalai luteránns püspök meg­hívott őszre magához és felkért, hogy Upszalában a templomban.misét celebrál­jak és az upszalai egyetemen három elő­adást tartsak. A meghívást megtisztelte­tésnek tekintem, de annak elfogadása ügyében csak akkor fogok véglegesen nyilatkozhatni, ha egyházamban való el­foglaltságom lehetővé fogja tenni, hogy a meghívást elfogadjam. — Visszajövet Párison át utaztam, a hol a párisi pazarfényü orosz templom­ban ünnepi, misét celebráltam, amelyen az utolsó orosz cár nővére is jelen volt au—................................................■■mm I Felbontották Csernoch János végrendeletét Az elhunyt hercegprímás egész vagyonát egyházi célokra hagyta Budapestről jelenik: A budapesti köz­ponti járásbíróságon ma bontották fel az elhunyt Csernoch János végrendele­tét Az egyházfejedelem egész vagyonát az esztergomi egyházmegye magyar im­­périum alatt maradt egyház intézményei­nek céljaira hagyta. Magánvagyonából az udvari papok és szegény vidéki pa­pok részére juttat adományokat. A cse­lédség az egész évi fizetését megkapja. Fiúi hódolata és hűséges ragaszkodása jeléül ötezer lírát hagyományoz az apostoli szentszéknek. A végrendelet a következő szavakkal végződik: Szentén a búza negyven, a kukorica hatvan százalékkal lesz kevesebb, mint tavaly A szentéi gazdák és malmosok msmo­­randuma a fiSldmizeiésUgyi minisz­terhez Szentáról jelentik: A ftldmüvelésügyi miniszter rendelete értelmében szerdán a városházán értekezletet tartottak a gazdák, malomtulajdonosok és gabona­kereskedők annak megállapítása céljá­ból, hogy mennyi gabona maradt meg tavalyról és mennyire becsülhető az idei termés. A gyűlésen, amelyen a szentai és környékbeli gazdakörök kiküldöttei is részt vettek, Vuics Szávó földbirto­kos, a szerb gazdakör elnöke elnökölt. Az előadói tisztet Taraszov VaszflHe gazdasági felügyelő töltötte be. A konferencián megállapították, hogy a múlt évről körülbelül negyven vagon búza, száznegyven vagon kukorica 'ás tiz vagon bab maradt- A beérkezett és szóbelileg előadott jelentések alapján búza negyven, zab hetven, bab hetvenöt, árpa huszonöt, tengeri hetven, lucerna haivofh rozs., negyven..százalékkal lesz kevesebb, mint tavaly volt. Az értekezlet ‘ elhatáloztá;’ hogy me­morandumban • kérik fef á ' mmisztéritt­­mot, hogy a többtefmelés biztosítására olcsó nemesített vetőmagvat osszon ki a gazdák közt és a műtrágyát tegye ol­csóbbá a kartellek megszüntetésével. Felkérik továbbá a minisztériumot, hogy a műtrágya, mezőgazdasági gépek £» eszközök behozatali vámját törölje el és kerületenként állítson fel államsegély«! vetőmagnemesitö állomásokat. Kér*, még, hogy a tenyészállatokat külföldről vámmentesen lehessen behozni. A ga­bona behozatali vámmegszüntetését nem tartják kívánatosnak és célravezető­nek. Egyházi világkongresszus Novlszadon Dr. Csirics Irinej noviszadi püspök a winchesteri egyházi világkongresszuson a jövő évre Noviszadra hivta meg a kon­gresszust: amely azt elfngadta Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Petőfi egyik-másik költeményéből szin­te helyesen és mindenesetre logikusan következtethetné az olvasó, hogy a hal­hatatlan lírikus szerette a bort. sőt nem egy verse azt a gyanút is költhetné, hogy egyenesen iszákos volt a termé­szete, Jókai s a költőnek többi barátai és kortársai rég megcáfolták ezt a hie­delmet. A valóság az, hogy sose látta őt senki se részegnek. A bort se nem szerette se nem győzte. Mintegy két de­ci italnál — a múlt század közepe felé »egy pisztoly«-nak nevezték ezt a sze­rény kvantumot — nem tudott többet bekebelezni az »iszákos« Petőfi. De ne:-\i tetszett a borkedvelőt »adni«. A költő mindig tettet érzelmeket és hangulato­kat s játszik szenvedelmeket, amelyek idegenek tőle. Az őszinte Petőfi — aki pedig azt hitette el magával, hogy szí­nész tehetsége vagyon — kevesebbet komédiázik bármely poétatársánál s na alaposan vizsgáljuk az érdekes egyéni­ségét, rájövünk, hogy nem is hazudott, amikor a versei egynémelyikébeti úgy tett mint ha részeg volna. Petőfi (mint minden igazándi költő) gyakran volt mámoros. Ha nem lett volna az. nem irt volna halhatatlan költeményekért. Van tudvalevőleg egy fajtája a részegségnek, a költői mámor, amely focit verstan, amely versben nyilvánul meg. Ezt a mámort — a bőrrésze gségnél tebbet, tranceszerübbet — gyakran érez­hette a »Megy a juhász« s »Az örült« költője, mert igen sok szép mámorvers és versmámor maradt utánna. ' Egy másik nagy magyar poétánál, Ady Endrénél, két mámor találkozik s ölelkezik, a poézisé meg a boré. Pusz­tán az italé nem szülhette volna meg a becses tiz kötetét, ez ezer mámorverset, — költői részegség is kellett hozzá. Az Ady Endre viszonya a borhoz és a po­hárhoz nem kevésbbé érdekes mint a szenvedélye, amely Léla asszonyhoz s a többi nőkhöz fűzte s mint életének és költészetének bármely más fontos vo­natkozása. A barátai, akik együtt éltek s együtt ittak vele, már nem egy jelen­tős adattal szolgáltak az Ady-kozönség­­nek a költő és az ivópohara közti in­tim kapcsolatról, s bizonyára kapunk még tőlük fölvilágosító magyarázatokat a hatásról, amelyet a bor gyakorolt Ady­­nak az egyéniségére, a fejlődésére, a költészetére, a modorára, az erotikájára s a termelése módjára. Az orvosnak, pszikológusnak, lélekelemzőnek és esz­tétának is méltó feladat lenne kimutatni, mit köszönhet költészetünk az Ady Endre kétféle mámorának, mit és meny­nyit az egyiknek, többet vagy keveseb­bet-e a másiknak. Hogy mind a kettőnek sokat, az bizonyos, s akik letrézőteg saj­nálkoznak a költő italos hajlamain, azok­nak be kellene adni tudatos és tudomá­nyos bizonyossággal, hogy a szofid bor­­soédUr neatissza Ady. Ö» utaMo ilyen lehetetlen elképzelés) nem lett volna nagyobb alkotó mint a borkedve­lő Ady — sőt kisebb. A költő sok min­dent másképpen lát, ha bortól is mámo­ros s van nem egy látomás, kép, vízió és halhatatlan verssé magasztosuló esz­me. amely csak akkor támad és éled a lelkében, amikor italtól is be van csípve. A költő másképpen részeg mint a se­­gédszolgabiró vagy az illétéketkiszabó hivatalnok s a mámora nem is akadá­lyozza a hivatása gyakorlásában any­­nyira mint az említett tisztviselő ura­kat — sőt- talán elő is segíti benne. Ki tudja, hány pompás költemény marad megiratlanul, ha a szerzője nem kapott volna hozzájuk lelkesítést épp egy po­hár bortól? Nem mondom, hogy Petőfi különb költő lett bolna, ha italos is (nem is volt rá szükség, hogy nagyobb legyen), de biztos, hogy Ady nem volna oly jelen­tékeny, amilyennek az objektív kritika szempontjából el kell őt ismerni, ha csu­pán kávét iszik és korcsmába nem jár. Az ő egyéniségéhez éppen úgy hozzá­tartozott a boros részegség mint Pető­fiéhez a borfalun mámor. * A költőnek érzést kell kifejezni, hogy érzést kelthessen — és gondolatot, hogy gondolatot ébresszen. * Csak, akt rendkívülit alkot csak an- J0»a szakitatő a művészet el­fogadott és az Idő által szentesi tett tör­vényeivel. * A költőket idézik, de nem olvassák. Kinevetik és megkoszorúzzák. * A szatócsnak szebb az élete mint a halála, a költőnek szebb a temetése mfcit az élete. Egy költői lelkű úriembert így mutál­ták be egy társaságban: — Egy költő, aki nem ir verseket. Mindenesetre szebb ajánlás, mint ha i7.t kell megállapítani valakiről, hogy verseket ir, de nem költő. Ilyen pedig sok van azok között, akik verseket írnak. # A mesterember dolgozhat kedv nél­kül, s amit ily kétes hangulatban csinál, megfelelhet a célnak, amelyet szol­gál. A művész és a költő nem dolgozhat a kedve ellenére, s artiit a lelke ily álla­potában produkál, az nem mestennü lesz, hanem csak mesterember müve.-$• Nincs lealázóbb a költőre s a művész­re mint ha pártolják őt, és semmi se kí­vánatosabb a költészetre és művészet« mint hogy pártolásban legyen része. * A Természet sok olyat tud, amit i művészek nem tudnak megcsinálni, de í Művészet is tud egyet s mást, amivel t Tormáséért nem tud megbirkózni

Next

/
Oldalképek
Tartalom