Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-24 / 235. szám

1927. augusztus 24 bAcsmeGyh napló e- *- 3. Sacco és Vanzetti kivégzése miatt az egész világ tüntet Amerika ellen A két anarchistát kedden hajnalban ültették a villamosszékbe Az utolsó percben is ártatlanságukat hangoztatták — Bostonban általános sztrájk tört ki — Az európai fővárosokban nagy tün­tetéseket rendezett a munkásság Szétrombolták a Népszövetség székhazának tanácstermét Newyorkból jelentik: A charlestoni börtönben amerikai időszámítás szerint éjfél után, európai időszámítás szerint hajnali hat órakor megtörtént Sacco és Vanzetti ki­végzése. A két anarchistát Madeiressel, a halál­raítélt portugál rablógyilkossal együtt végezték ki. A börtönigazgató rendel­kezése szerint először Madeiresen haj­tották végre a halálos ítéletet. A portu­gál tizenkét óra két perckor lépett a kivégzési terembe és kilenc perc múlva az orvosok konstatálták a halált. Mcdeirest tizenkét óra t'zenkét perc­kor Sacco követte, akinek haláltu­sája hét percig tartott; tizenkét óra húsz perckor Vanzettit ültették a villamos-székbe és az orvosok hat perc után megállapították, hogy meghalt. Már hétfőn délelőtt a beavatottak tisz­tában voltak azzal, hogy a két anarchis­ta kivégzését ezúttal nem fogják elha­lasztani. Fuller kormányzó egyik kül­döttséget a másik után fogadta, melyek kegyelmet kértek Sacco és Vanzetti számára. A kormányzó minden küldött­ségnek azt válaszolta, hogy a benyúj­tott tiltakozó iratot kötelességszerüen át fogja vizsgálni. Az egyik küldöttség tagjaival hosszabban elbeszélgetett és Igyekezett őket meggyőzni ar­ról, bogy Sacco és Vanzetti nem ártatlanok. — Az aktákat tüzetesen átvizsgáltam — mondotta nekik — és arra a meg­győződésre jutottam, hogy a két anar­chista bűnös. Semmiesetre sem csinál­hatok precedenst Sacco és Vanzetti esetéből. Nyilvánvaló volt már délután, hogy a kivégzés elhalasztását sem tudják a vé­dők elérni és mindkét anarchistát éjfél­kor villamosszékbe ültetik, mert Fuller kormányzó semmi rendelkezést nem tett a kormány összehívására, a saját hatáskörében pedig még a kivégzés ide­jét sem halaszthatta el. Éjjel tizenegy órakor Fuller kormányzó kihallgatáson fo­gadta Sacco feleségét és Vanzetti nővérét. Luigio Vanzettit akik talpig gyászban jelentek meg előt­te. Az asszonyok kegyelemért könyö­rögtek, a kormányzó azonban utalt ar­ra, hogy neki kötelessége ragaszkodni a törvényhez, majd a beszélgetést ezzel zárta be: — Sajnálom, de nem segíthetek. Sacconé és Liugia Vanzetti után a két anarchista egyik védője jelent meg Fullernél, hogy kegyelmet kérjen a ha­lálraítéltek számára, a kormányzó azon­ban öt is elutasította. történt és eltávozhatnak. A három holt­testet félóra múlva a fogház halottas­kamrájába vitték, ahol az orvosok új­ból megállapították a halál bekövetkez­tét. A halottaskamrából később a teme­tő halottasházába szállították a holttes­teket. Bostonban általános sztrájk tört ki Newyorkból jelentik: Boston munkás­­szakszervezetei hétfőn délelőtt kihirdették az általános sztrájkot. A városban minden gyárban és üzemben megállt a munka. Az éjszaka folyamán, amikor nyilvánvaló lett, hogy a kivég­zés megtörténik, úgy Bostonban, mint Amerika nagyobb városaiban, New­­yorkban, Washingtonban, Philadel­phiában hatalmas tüntetések fogy­tak le. Newyorkban közel félmillió ember vo­nult végig az uccákon, kegyelmet kö­vetelve az elítéltek számára. A tünteté-. sek seholsem fajultak el, csupán Boston­ban keMett a rendőrségnek néhány ízben közbelépni. Az utolsó óra A kormányzótól Sacconé és Liugia Vanzetti a börtönigazgatóhoz mentek és engedélyt kértek tőle arra, hogy a ha­lálraítéltekkel a siralomházban mégegy­­szer beszélhessenek. A börtönigazgató megadta erre az engedélyt és a két asszony öt percet töltött a siralomház­ban. Az utolsó találkozás drámai lefo­lyású volt,; Sacco és Vanzetti nyugod­­'ták voltak és vigasztalták a zokogó asszonyokat. — Ártatlanul halunk meg — mondot­ták — köszönjétek meg, hogy a világ munkássága segíteni akart rajtunk. Vanzetti nővérének átadott egy le­velet, melyet apjának irt és kérte, hogy vigye el Olaszországba. Alig távozott el a két asszony a sira­lomházból, megjelent a börtönigazgató és hogy éjfélkor meg kell halniok. Az anarchisták már el voltak erre készül­ve'és egyikük seih mutatott felindulást, amikor kivégzésüket a börtönigazgató bejelentette. A börtönigazgató után a fogház kat­­holikus lelkésze jelent meg a siralom­házban és kérte Saccot és Vanzettit, hogy szánjanak magukba és vegyék föl az utolsó szentséget. A két anarchis­ta azonban elutasította'a lelkészt azzal, hogy ök ateisták. Amikor a lelkész eltávozott, két börtönör felöltöztette őket a halálraítéltek ruhájába. Pár perc múlva Thompson ügyész lá­togatta msg őket. A halálraítéltek ba­rátságosan elbúcsúztak az ügyésztől, megköszönték neki jóindulatát, de han­goztatták előtte, hogy ártatlanul halnak közölte Saccoval és Vanzettivel, meg. „A szabadságért, az anarchiáért Genf ben szétrombolták a Népszövetség tanácstermét Qenfböl jelentik: Sacco és Vanzetti kivégzése ellen a városban nagy tünte­tés folyt le és ezzel kapcsolatban forradalmi jellegű zavargások vol­tak. A tömeg végigvonult a város főuccáin és beverte azoknak a szállodáknak ab­lakait, amelyekben amerikaiak tartóz­kodtak. A csendőrök csupán szétakar­ták: oszlatni a tömeget, de az szembe szállt velük. A csendőrök erre sortiizet adtak és az egyik golyó megölt egy távol­ban álló férfit. A tüntetők egyik nagyobb csoportja a Monreto-parkba ment, amelynek szé­lén van a Népszövetség palotája. A tömeg behatolt az épületbe és ab­ban az üvegverandában, amelyben a Népszövetség tanácsa tartja ülé­seit, a berendezést teljesen elpusz­tították. A metszett falitükröket beverték, a bú­torokat összetörték és a terem romhal­maz lett. Az üvegverandából átmentek a palota más helyiségeibe Is és ott is mindent elpusztítottak. A csendőrség csak későn érkezett, amikor a hatalmas épületben már minden romhalmaz volt. A tüntetők közül több munkást letartóz­tattak. A rendőrség által délben kiadott je­lentés szerint a romboló tüntetések al­kalmával harmincán súlyosan megsebe­sültek. A rendőrség számos tüntetőt le­tartóztatott, de személyazonosságuk igazolása után szabadon engedte őket. A letartóztatottak nagy része olasz ál­lampolgár és csak néhány svájci fiatal­ember volt köztük. A tüntetés halálos áldozata Charles Schaffer, ötvenkét éves magántisztvi­selő, aki épen a genfi föposta mellett haladt el, amikor közvetlen közelében a tömeg megtámadott egy rendőrt. A rendőr revolvert rántott és rászegezte a tömegre. A revolvert azonban kiütöt­ték a kezéből, a következő pillanatban a tüntetők közül többen löltek és egy golyó Schäffert megölte. A rendőrség erélyes nyomozást indított a felelősség lapitására. A tömeg romboló dühe nem kimélte a népszövetségi épület falán elhelyezett Wilson-emléktáblát sem. melyet össze­romboltak. A tüntetés okozta kár iélmillió svájci frank. A rendőrség minden intézkedést meg­tett, hogy a további tüntetéseknek ele­jét vegye. Az amerikai követség előtt állandó rendőrségi készültség van. Londonban kétezer rendőr őrzi az amerikai követség épületét Londonból jelentik: A Hyde-parkban tiltakozó gyűlést tartottak, amely után a tömeg az amerikai nagykövetség elé akart vonulni. A rendőrség azonban szétverte a tüntetőket és számos em­bert letartóztatott. Az amerikai követség előtt kétezer főnyi gyalogosrendöí t összponto­sítottak és magában az épületben is rendőröket helyeztek ef. Kedd reggel, amikor hire jött, hogy Saccot és Vanzettit kivégezték, a munkások számos gyárban be­szüntették a munkát és kivonultak a Hyde-parkba és több tiltakozó gyűlést rendeztek. Attól tartanak, hogy az izgatott mun­kásság az egész városban sztrájkba lép és a tüntetők megtámadják az ame­rikaiakat. Párisban mozgósitották a rendőrséget és a köztársasági gárdát Tizenegy óra harmincnyolc perckor a fogházigazgató felszólította a hivatalá­ban tartózkodókat, akik között Sacco és Vanzetti barátai és hívei is voltak, hogy hagyják el a helyiséget. A kivégzésnél, mely éjfél után kezdő­dött, Hendry fogházigazgató, Capen se­riff, öt fogházör és négy törvényszéki orvos volt jelen. A sajtó képviselői kö­zül csupán az Associated Press tudó­sítójának engedték meg. hogy a ki­végzés aktusát végigtsézze. A többi újságíró, körülbelül százan, a fogház épülete előtt várták be a kivég­zést. A fogházigazgató és a többi hivatalos személy éjfél előtt pár perccel vonultak be a kivégzési terembe. Sacco és Vanzetti az utolsó pilla­natban is ártatlan águkat hangoz­tatták. Elsőnek Madeirest ültették a villamos­székbe, utána Saccot vezették elő. Mi­kor Sacco a villamosszékbe ült, ezt ki­áltotta: — A szabadságért, az anarchiáért, fe­leségemért, gyermekeimért és barátaim­ért halok meg! ! Abban a pillanatban, amikor a villa­­j nosszék mechanikusa jelentette, hogy I ninden készen áll, Sacco lehunyta sze­mét és ezt mondotta: — Jő éjszakát. Élj boldogul, anyám. Nyolc perc múlva Vanzettit vezették a kivégzési kamrába. Az anarchista teljesen nyugodt volt és ezeket mondot­ta: — Sohasem követtem el gyilkosságot. Köszönöm a fáradozást mindazoknak, akik megmentésem érdekében dolgoz­tak. Az egyik börtönőr fejére tette a villa­mossisakot és pár perc múlva ő is ha­lott volt. A börtönigazgató, aki a kivégzés alatt az izgalomtól remegett, a halálos Ítélet végrehajtása után alig tudta megtenni a szabályszerű kijelentést: — A törvény értelmében az elítélte­ket halottaknak nyilvánítom. Az Ítélet végrehajtása megtörtént. Mielőtt az elítéltek a villamosszék­be ültek, odamentek a börtenigaz­­gaíóboz és kezet fogtak vele. Éjfél után tizenkét óra harminc perc­kor a börtönigazgató közölte a jeíenle- 1 vökkel, hogy aj ítélet végrehajtása meg­Párisból jelentik: Az éjszaka folya­mán a kormány széleskörű intézkedése­ket tett, hogy a zavargásokat megaka­dályozza. A rendőrséget és a köztársasági gárda csapatait mozgósitották. Az uccákon megerősített rendőrjárőrök cirkálnak, az amerikai üzletek előtt a köztársasági gárda teljesít szolgálatot. A földalatti vasutak szintén rendőrök­kel vannak megtöltve. Még a legszélsőbb jobboldali sajtó is a legélesebb szavakkal Ítéli el az ameri­kai igazságszolgáltatást. Az izgalom nem szorítkozik csupán a munkástömegekre, hanem a tár­sadalom minden rétegére kiterjed. A Sacco és Vanzetti-bizottság, amelyben az emberi jogok ligájának vezetőségén kívül a legelőkelőbb politikusok és a szellemi élet vezetői is résztvesznek, a rendőrség tilalma ellenére felhívást bo­csátott ki és tüntetésre szólít fel. A fel­hívásban többek között a következőket mondják: — Vérlázitó és embertelen Ítélet köte­lességévé teszi minden bátor és jóérzésü franciának, hogy az amerikai nagykövet­ség előtt kifejezést adjon felháboradásá­nak. A szocialista párt is kedden estére nagy tüntetést készit elő, a kommunista párt és a forradalmi szakszervezetek a boulevardokon este kilenc órakor tüntető felvonulást tartanak. A párisi munkásság szeptember köze­pére nagy ünenpségeket tervezett abból az alkalomból, hogy a háborúban részt­­vett amerikai légiók küldöttei Parisba érkeznek. Az ünnepség rendezőbizottsága most kiáltványt tett közzé, amelyben be­jelenti, hogy lemond az ünnep rendezéséről és minden eszközzel megakadályozza, hogy hivatalos részről ünnepélyesen fogadják az amerikaiakat. Ugyanebben a felhívásban az amerikai áruk bojkottjára szólít fel. Előre látható, hogy a szocialisták és a munkások csat­lakoznak a bojkottmozgalomhoz. A kormány és a rendőrség nagy előké­születeket tesz és az amerikai nagykö­vetség és a fökonzulátus épületeinek kör­nyéke olyan, mint egy katonai tábor; vidékről is csapatokat hoztak a két épü- Í5 (»megvédésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom