Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-23 / 234. szám
4, oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. augusztus 23. Királyi jutalom a novhaadt kulíuregyesiüeteloiek Liikios Predrag főispán hétfőn Kfovls adón kiósztotfaa királyi »3anitvány kuitwáíSs dijait vékenységét kívánja jutalmazni, majd kiosztotta a királyi alapítvány jutalmait, a melyekből a következők részesültek: Dinesics Sztanoje díszoklevelet, a noviszadi ingyenkenyér Egyesület, Lotics Ljubomir, a Matica előadója és Jovanovics Jutka tanitónőképezdei tanárnő 2500— 2500 dinárt és a Miletics Szvetozár kerületben szokolszövetség noviszadi fiókja 5000 dinárt kapott. Az ünnepély a főispán zárószavaival végződött. A vrácsa Nem iopott, csak közvetítési dijat szedett, mert szerencsit és szeretőt szállított ' Noviszadról jelentik: Előkelő és nagyszámú meghívott közönség gyűlt egybe hétfőn délelőtt, a városháza közgyűlési termében, hogy tanúja legyen annak az ünnepi aktusnak, amelynek keretében Lukics Predrág, bácskai főispán Őfelsége, a király megbízásából kiosztotta azokat a díszoklevél és pénzjutalmakat, amelyeket Őfelsége a királyi alapítványokból noviszadi kulturális tevékenységek jutalmazására fordított. Az ünnepélyes aktuson többek között resztvettek dr. Borota BraniszláV polgármester, Lakics János polgármesterhelyettes, dr. Markevies Giga'tanácsnok, Plavsics Koszta műszaki tanácsos, Vucsetics Mile főszámvevő, Sztakics Szíoján tanácsnok, Mihaldzsics Sztanoje főkapitány, Aranicki Sztaukó semmitőszéki bi ró, a Matica és a noviszadi görögkeleti egyházközség, dr. Popov Milo rád, a Fruskagora Ilin Dusán, a Danubius, dr. Jovanovics Toma, a noviszadi Szakai dr. Pa viasz Igilyát, a vajdasági Szokolszövetség. Banica SzVetiszláv, a Narodna Obrana noviszadi fiókja, dr. Posztig Nándor, a noviszadi zsidó hitközség, Jakovljevics Pájáné és Popovics AMmpie a zeneegyesület, dr. Peirovics Milán, a Matica Szrpszka, Szubotin Milán, az iparosif.inság. Kara József, a Frohsinn, Wagner István, a Kulturbund, dr. Petrcvics Bránkó, szerb szmháztársulat. Vidák Szteván, a demokrata párt képviseleté ben. dr. Csirics Szlávkó, városi bizottsági tag, MaEcs Vászá, nyugalmazott pénzvgyigazgató, Kahn Qyuly József, dr. Jovanovics György, Kapamadzsijáné, Totovicsné, Ilin Dusánná, Stessel Rudolíná Deutschné, Maíics. Vászáné, az Ingyenkenyér Egyesület, Vitics Markóné, Radies Dusánné, a Kneginja Zorka, Flescb Lipótué, dr. Lusztig Nándorné és dr. Schwartz 1-étemé, a zsidó nőegylet képviseletében és mások. Dr. Borota. Branisziáv poigármes.er üdvözölte a főispánt, aki hosszabb beszédben mutatott rá a királyi kegyre, a A szuboticai- törvényszéken hétfőn tárgyalta Pwlovics István törvényszéki elnök büníetőtanáesa a többszörös lopással, illetve orgazdasággal vádolt Petrovics Mari, Lakatos Vilma és Doskpvks Erzsébet bűnügyét. A három vádlott asszony közül Petrovics Mari eigányasszonv van vizsgálati fogságban, míg a másik kettő nincsen letartóztatásban. A terjedelmes vádirat egyenként felsorolja az egyes lopási eseteket, amiket az asszony-trió követett el és a vádirat ismertetése után az elnök megkezdte a vádlottak kihallgatását. Elsőnek Peirovics Marit hallgatta kt a bíróság. Az általános kérdéseknél elmondotta a vádlott, hogy harminchét éves, Szuboücán. született. Az elnök: Vannak gyermekei? A vádlott (kezével az elnök felé intve): Hagyjon békében velük! öt darab van, Az elnök: Vagyona van? A vádlott: Ha voina, nem lennék itt. Nem mentem volna kártyát hányni. Az elnök: Tudja, mivel vádolják. Bűnösnek érzi magát? A vádlott (sir): Kézit csókolom, mióta a világon vagyok, én még egv szál szalmát se loptam- Kérnek tőlem szeretőket, kérnek tőlem szerencséket. Hát én adok, ha fizetnek. Amit kézből adtak, azt elvettem, de nem loptam semmit. Az első vádpont szerint a vádlóit aszszony Tóth Józsefné tornyospusztai asszonytól ellopott különböző ingóságokat tízezer dinár értékben és ötszáz dinárt készpénzben. Az elnök: Mit szól ehhez? — Egy7 Istenem! egy lelkem, nem loptam. Azt beismerem, hogy az asszonytól kaptam ezer forintot és- egyéb holmit, aranv fülönfüggőt is, de ezeket mind 6 adta, hogy csináljak valamit. — Mit csináljon?-— Azt, hogv legyen ' szerencséje.-— Azt mondtam, imádkozzon naplenentekor és napfelkeltekor, mondjon el kilenc Miatyánkot, a Hiszekegyet és adakozzon a Szent Antal tiszteletére. Ízzel szoktam vrácskálni. — A vád szerint maga Balog Matildíól ellopott egy aranygyűrűt. — Hegy lehet ellopni egy gyűrűt, ha nem adják oda. — Az a lány azt akarta, hogy csináljam meg, hogy kapjon legényt! — Rs megcsinálta? — Hogy csinálhattam meg, amikor nem kellett senkinek. Hiányzik szegénynek az egyik lába. — Tóth Józsefnétól maga egy télzsák lisztet lopott. — Egy félzsák lisztet? Ha még azt mondaná, hogy egv szakajtóval. Amikor mondták, hogy csináljak nekik szeretőt, meg szerencsét, akkor jó voltam és mindent adtak, de most azt mondják, hogy loptam, mert szégvelik. Én csak vrácskáltam, sokféleképen. Beletettem egy pohár vízbe egv szál cérnát, amelyiken kilenc csomót kötöttem. Azután aZt mondtam, ha a vízben a kilenc csomó magától feloldódik, megjön a szerencse. A csomók mindig feloldottak, mert én ugv csináltam, hogv két szál cérna volt nálam és azt a szálat tettem a vízbe, amelyiken nem volt csomó. Azután főztem orvosságot és mondtam, hogy ássák azt e! termő fa alá. Aki szeretőt akart, annak azt mondtam, hogv egy bögrébe tegyen kilenc kis kanállal lencséi, kilenc kis kanállal babot, kilenc darab kis bábut, amit rongyból kel! csinálni. azután tegyenek a bögrére jó födőt és főzzék meg az egészet. Az első vádlott után a bíróság kihallgatta a niásod és harmadrendű vádlottakat, akik kijelentették, hogy nem bűnösek. Ezután a tanuk kihallgatása következett. Az első fanü Tótliné Dodik Erzsébet volt. Tőle Petrovics Mari a vád szeript mely egyesek és- testületek kulturális te— És mit csinált? Daedalus és Icarus Víz: B diszk Ferenc Icarus, sápadtan a hosszú fogságtól és! valami nagy, belső fájdalomtól, a torony | kicsiny ablakánál ült és nézte a vonuló j felhőket. A felhők aljában pedig, hatalmas szárnycsapásokkal egy sas jepiilt ] mint egy szép és dacos gondolat. És Ica- í rus lángragyult szemmel, halkan belesóhajtotta fájdalmát a végtelenségbe: — Be jó a sasnak! Mert a sas repülni ; tud és a sas szabad . . . Daedalus, az apja, egy pillanatra abba- i hagyta munkáját és igy válaszolt: — Ne busulj fiam. Holnap már mi is ] szabadok leszünk. — Hinni tudnék neked, apám, ha hinni j tudnék! De ezt már oly sokszor mond- | tad. És még miitdig rabok vagyunk, Mi- i nos király rabjai és — ami még keserve- ■ sebb — a főid rabjai. — Mondom, hogy holnap szabadok le- 1 szünk. Nézz ide, csináltam én is szárnya kát, minők a sasnak vannak. Még bekenem őket viaszkkal és lehet repülni velük. — Apám, repülni fogunk? — Maid bolondok leszünk! Ezeket a szárnyakat Minos király számára készítettem. Megüzentem neki, hogy7 olyan ajándékkal fogom meglepni, amellyel felülmúlhatja majd összes embertársait és magukat az isteneket is. Holnap a hátára kötöm ezeket a szárnyakat, hadd repüljön. Ha sikerül, jutalmul szabadok leszünk, ha nem sikerül, a király kitöri a nyakát és szintén szabadok leszünk. — Apám, ez aljasság, igy gondolkozni — Fiam. ez szamárság, igy beszélni Mért ne ártsak másnak, ha magamnak használok vele? Te persze még nem jöhettél rá erre, mert gyermek voltál még amikor börtönbe zártak. Te még nem tudod, hogy a világ gonosz, és hogy hasonlóvá kell lenned embertársaidhoz, ha sikeresen akarod megállni helyedet ebben a nagy tülekedésben. — Igazi férfi ezt nem teszi, apám. A nádszál enged u szélnek, a tölgyfa inkább megtörik, de meg nem hajlik. — Ezt bizony elég rosszul teszi a tölgyfa, iia megtörik, vége van, de ha meghajlik, vígan élhet tovább ... Volt idő, amikor én is becsületes voltam. Kéz- ; detben talán minden ember becsületes | Volt idő, amikor én is önzetlenül f ár adóz. j tam a közjó érdekében. Feltaláltam a: fejszét, a fúrót, a kalapácsot, a kocsitengelyt és sok mást. ami nagy hasznúra volt az athénieknek, meg is hálálták ezt derék honfitársaim azzal, hogy száműztek. —• Mert gyilkossá lettél, megölted a í tulajdon öcsédet. —■ Azzal is csak jót akartam hazámnak, megszabadító ttm egy üres, hencegő j frátertől. Szegény, ö is találmányokon törte a fejét, ez családi betegség nálunk, úgy látszik. Fel is találta véletlenül a fű-! részt, még pedig úgy. hogy megharapta őt egy kígyó, amelynek a fogsorához hasonlóan megcsinálja a fűrészt. Hát az ű érdeme ez? Ha engem ér az a buta szerencse, hogy megiiarap egy kigyó, én találom fel. Es ő mégis eldicsekedett vele minden ok nélkül, míg le nem szúrtam Állítólag ezért száműztek, de én tudom hogy ez csupán ürügy volt. Az igazi ok az volt, hogy a köztársaság elnökének megtetszett a feleségem és félre akart tenni engem az utjából. És a feleségem, az anyád, méltatlannak bizonyult hozzám de méltónak a saját neméhez, ö is úgy vélekedett, hogy nagyobb fának nagyobb az árnyéka és bevonult az elnök hálószobájába, mert gyilkossal, úgy mondta, nem tudna egy födél alatt lakni... Tudopi, ez fáj neked, fiam, de ha később nyílnék ki csak a szemed, még jobban fájna . . . Nézd, itt van ez a bárgyú Minős király is. Névtelen senki volt, _ inig ide nem jöttem. Látod ezt a palotát a torony aljában és látod amott a Laby. rinthust? Ezekhez fogható müveket ember még nem épített. Ezek az én alkotásaim. Ezek tették híressé Greta szigetét és dicsővé dicstelen királyát. Es mivel fizetett ki Minos király? Azzal, hogy veled együtt becsukatott ebbe a toronyba. — Tudom az esetet. Piszkos történet. — Neked piszkos, mert te tiszta vagv. Mindössze annyi történt, hogy a király felesége, Fasiphaé. beleszeretett, igen, beleszeretett egy bikába. Mivel erre az esetre még az Olympus boíránv-krómkájában sincs példa, a királyné hozzám fordult tanácsért. És én segítségére vol-1 tam a királynénak abban, hogy a szerelme ne maradjon reménytelen. Csakhogy Minos király megtudta a dolgot, amikor megszületett az a szörny Minotaurus, a bika-ember. És természetesen rajiam köszörülte ki a hiúságán és a becsületén esett csorbát, mert hiszen ahhoz nem volt elég bátor, hogy kikezdjen a szerencsés vetélytársáva! vagy pláne a felesé-; gével . . . Icarns már nem figyelt az apja szavai- j ra, eleget hallott már ahhoz, hogy meg- i undorodjék a világtól. Eddig, amíg nem j ismerte, szépnek tartotta és sóvárgott j utána, mint szegény koldus egy lezár; kincseskamra ajtajánál. De most kinyílt az ajtó és a vélt kincseskamrából rothadt pézsmaszag büzlött feléje... És odament megint a kicsiny ablakhoz és nézte a vonuló felhőket és nézte a repülő sast és arra gondolt, hogy jó volna sosem menni az emberek közé . . . Estefelé egy udvaronc jött a cellájukba azzal az üzenettel, hogy a király köszöni a kedves ajándékot, de csak akkor fogadja el azt, ha előbb Daedalus kipróbálja. Daedalus a kopasz fejét vakarta meglepetésében, ennyi ravaszságot nem várt Minőstől. — Ez egyszer túljárt az eszemen — állapította meg. Nyilván azt akarja, hogy én törjem ki a nyakamat és amellett még nagylelkűnek is tartsam őt. hiszen módot nynjt a szabadulásra. De ebből netn fog enni. A repülésből nem lesz semmi. Viszont. ha nem teljesítem a parancsát... — Teljesítened keli. apám — szólt közbe Icarus. Megígérted a királynak és most nem bújhatsz ki alóla, ha kötelességtudó vagy. — Fiain, minden ember kötelsségtnyó, csakhogy könnyebb tudni a kötelsségünkeí, mim teljesítem ,.. Bevallom, semmi hajlandóságot sem érzek arra. hogy meg háljak. Ez pedig elkerülhetetlen, ha megkísérlem a repülést. Azonkívül pedig nevetségessé teszem magam. Mert a világ a sikere után és nem a törekvése után Ítéli meg az embert. És valamikor évezredek múlva, amikor, nem kétlem, fognak már tudni repülni, a tömeg ünnepelni fogja a levegő legyőzőit, de meg fog feledkezni azokról a hősökről, akik megcsi-I riálták az utat odá'g. Hűk un mindössze I arra volna kilátásom, hogy egy költő ' maid ir rólam egy époszt és a diákok áttizezer dinárt meghaladó értékű ingóságot lopott el, A tanú azt mondja, hogy ő látta, amikor a cigányasszony elvitte a holmikat, de nem volt képes beszélni. Próbált szólni, de mintha el lett voina varázsolva, egyetlen szó se jött ki a száján. Peirovics Mari elmondotta, hogy nem tagadja, hogy rászedte a hiszékeny aszszonyokat és azt is mondta nekik, hogv adjanak neki mindenfélét, amit el kell vinni a táltosoknak, de a táltos — mondja — ö volt és a gyerekei. A bíróság kihallgatta még Balog Matildot, Antal Antalt és Baiog Vincénél, akik lényegtelen vallomást tettek és utána, tekintette! arra, hogv három beidézett tanú nem jelent meg. a tárgyalást félbeszakította és íoh'tatását szeutember 15-ikére tűzte ki. Egyben pedig elrendelte, hogy Petrovics Mari vizsgálati fogságban levő vádlottat a íőtárgyatásíg helyezzék szabadlábra. Amikor a folyton siránkozó cigányasszony megértette, hogv szabadon eresztik, mély hajlongásokkgl hálálkodott Megígérte, hogy a tárgyalásra pontosan meg fog jelenni, A Névén szerkesztőiét az igazságügy min 'szter rendeletére szabadlábra he yezték « Szubotics Dusán dr. igazságügyminisztert szuboticai tartózkodása, alatt Piecki Rude ügyvéd vezetésével küldöttség kereste fel és kérte, hogy Vukovics Djidó József, a Névén szerkesztőiének büntetését, aki egy sajtóperből kifolyólag most tölti hathónapos fogházbüntetését, szakítsák meg. Az igazságügy .miniszter megígérte, hogy tanulmányozni fogja az ügyet és írásbeli jelentést kért az alárendelt hatóságoktól. Az igazságügyminiszter most hozta meg döntését, amely szerint felfüggeszti az elitéit lapszerkesztő büntetésének kitöltéséi. A rendelet hétfőn reggel érkezett meg a szuboticai államügyészséghez, amelynek alapján Makszimovics Szvetiszláv kjr. áHamügyész azonnal elrendelte Vuk-ovieis Djidó József szabadlábra helyezését, ami a délelőtt folyamán megtörtént V*kovics József, akit a horvát parasztpárt Szubotica II. választási járásában Jelölt képviselőnek, eddig a fogházban St s eddig nem vehetett részt a választási agitációban. kozni fognak engem, amiért azt az époszt meg kell tanulniok ... Nem. fiam, netn repülök, Nagyon nagy a kockázat és nagyon kicsiny a bér. Icarus szeme felragyogott és az arca. a sápadt arca kipirult. — Igazad van apáin — mondotta. Te maradj itt, mert te szereted az életet, amit én ugyan nem tudok megérteni, de ez elvégre a te magánügyed. Helyetted majd vállalom én a repülést. Hogy az életembe fog kerülni, azt mondod? Az élet egy perc és a perc egy élet, attól függ, mennyi tartalom sűrűsödik össze benne. És azért a percért, amelyben elszabadulok a rögtől és fönt leszek a magasban és mindenkinek föl kell néznie, ha engem látni akar, azért a percért nem nagy ár egy élet... Mondd meg királyodnak —■ fordult most az udvaronchoz — hogy holnap délben repülni fogok. Daedalus a fejét csóválta. — Bolond vagy. fiam. tisztára bolond. Úgy látszik, te vagy az a bizonyos a ima amely mégis messze esik a fájától... A hirdetőit időben természetesen ott volt a sziget apraja-nagyja a torony előtti térségen. Kíváncsian várták a nagy eseményt, hogy valaki olyan utakon fog járni, amelyeken még ember nem járt soha. Icarust egetverő ujjongás fogadta, a mikor megjeleli; a torony ablakában, a hóna alá kötött Szárnyakkal. Azután csönd lett, feszült és néma csönd. Icarus kitárta két reszkető karját és behunyt szemmel nekilendült a magasságnak. Egv darabig szállt, szállt, mindig fölfelé, neki a Napnak, De azután szédülni és imbol.vogni kezdett. A szárnyak olvadoztak és nem hasították már a szelet. A szárnyak. ja.i, a szárnyak a földön készültek és nem lehet velük a Napba repülni . . . És icarns lezuhant a tengerbe. Daedalus ezt már nem látta és nem hallotta a közönségnek gúnyos nevetését, Ö felhasználta a jó alkalmat, amikor mindenki a magasba bámult és észrevétlenül lemászott a toronyból. Amikor rájöttek a szökésére, ö már messze járt. Szicíliába menekült. Cocaíus királyhoz, a ki akkor éppen hadat indított Minos eU len. fis Coca!us király, mert jó emberis. ■ merő volt, megtette Daedalus! a — had• seregszállitójának . . .
