Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-21 / 232. szám

24. oJdaí 1927. augusztus 21 BÁCSMEGYEI MAPLO TERE-FERE A csókról. A tudósok sok mindenre ráérnek. Egy orvostanár cikket jelente­tett meg a csókról, kimutatván benne, hogy a csókolózók egyetlen csók által 40.000 baktériumot (értsd: negyvenezer!) cserélnek ki egymással. Meglehetős te­kintélyes szám. Könnyen kiszámit-hat­­juk, hogy egy szerelmes pár néhány másodperc alatt többmillió baktériumot adhat egymásnak ajándékba. De ezt az adatot most megcáfolja egy másik tudós. Ez pontosan kiszámí­totta, hogy egy csók által mindössze 500 (csak ötszáz) baktériumot juttatunk kedvesünknek, de csak akkor, ha az ajak nem kifestett. Ha a nő kendőzi magát, akkor legalább 700 (hétszáz) baktériumot nyújt át. Meg kell hajol­nunk ennyi pontosság előtt. Ezekre az egészségügyi megfigyelé­sekre egyébként az emberek fütyülnek. Különösen Angliának egy kis városká­jában. Hungerfort-ban, ahoi évente egy­szer — április 26-án — csóknapot ren­deznek. Ezen a napon szabad a csók. A hungerforti polgárok és polgárnők — s azok, akik ezen a napon ott véletlenül vagy szándékosan megfordulnak — reg­geltől estig mindenkivel csókolózhatnak. Pitymalatkor hírnök kürtői, a szélró­zsa minden irányába, hogy kezdődhet a csókolózás. Erre a fiatalemberek, lá­nyok a nyik ucca során csókolóznak, úgyhogy este valóságos görcsöt kapnak már az ajkak. De mikor az első árnyak leszállnak, a hírnök ismét kürtői, hogy most már tilos a csók. Ezután csak dugáruként szerepelhet. * Uj szépírás. Franciaországban már 43 esztendeje kötelező az iskoláztatás, de ennek ellenére lakosságának 5 szá­zaléka még mindig analfabéta. Egy tanítónő, Simon asszony elhatá­rozta, hogy küzdeni fog az analfabétiz­mus ellen s ezért a szépírást a lehető­ségig egyszerűsítette, száműzött belőle minden kacskaringót, cikornyát, ékes­séget, hogy a betű tudatlanjai s kis nö­vendékei minéi előbb megtanulhassák. A betűk az ő szépírásában csak két elemből állnak: egy egyenes meg egy gömbölyű vonatból. Folyton ezekét vál­togatja, elmés módszere szerint. Kísér­letei meglepő eredménnyel jártak, ami­ről maga a köztársasági elnök, a párisi polgármester is meggyőződött. Simon asszony tanítványai kitünően vizsgáztak e nagytekintélyű urak jelen­létében. E rendszer által a legolvashat­­lanabb írás is olvashatóvá válik három nap alatt s nyolc napon belül bárki tö­kéletesen megtanulhat írni. Az uj szépírás valóságos Kolumbusz tojása. Elhatározták, hogy bevezetik a kaszárnyákba is, ahol erre tanítják meg a faluról érkezett Írástudatlanokat. Tár­sulatokat alapítottak az analfabetizmus li-kü/ J 's're. ezzel a jelszó ■; . — Nincs többé analfabéta! * Svéd fcketeingesek. A nyugodt, hi­deg svédek között ép úgy dúlnak a szél­sőségek. mint Európa bármely más or­szágában. Kiderült, hogy a svéd kom­munistákat Moszkvából pénzelik. A par­lamentben ugyan csak kevés bolseviki képviselőjük szerepel, akik csak a szo­­ciálistákkal való paktum utján jutottak be, de annál több titkos »vörös« bujdo­­sik. igyekszik aláaknázni az országot. Ezek különösen a gyárakban, a kaszár­nyákban agitálnak. Ennek tulajdonítható, hogy a fasciz­­mus Svédországban is fölütötte a fejét, különösen Stockholmban. A svéd feke­­teingesek átvették az olasz fascisták pro­gramját, de a helyi viszonyokhoz alkal­mazták. Ök is váltig hirdetik, hogy a mai parlamentárizmus avult, idejét múl­ta, korcs intézmény. Nemzeti szellem­ben szervezkednek, katonásan nevelik az ifjúságot, hogy az 1925-ben a szo­cialisták és szabadelvűek által lecsök­kenteti hadsereg kereteit kitölthessék. Izig-vérig nemzeti mozgalom ez, melyben részt vesz elsősorban az ifjú­ság, aztán a hadseregből elmozdított, kenyerüket vesztett tisztek, a polgárság s a fönemesség. Gyűléseiken állandóan cscpülik az aluszékony parlamentet, a munka szabadságát követelik, ök is fe­keteinget viselnek, gyakorlatokat ren­deznek, célba lőnek. Számos lapjuk van. Párthiveik között igen sok asszony, leány akad. * Messze országokból. A kereskedelem­nek uj piaca nyílt Afrika közepében. Itt tudniillik a bennszülöttek — amint Co­­linross utazó írja — egyszerre elhatá­rozták, hogy öltözködni fognak, búcsút mondanak a meztelenségnek, már csak azért is, mert a nyugatiak ezt több si­kerrel művelik báljaikon. Ezek a derék félvad emberek immár nem érik be ál­lati bőrökkel, a különböző fügefa-leve­lekkel. Európaiasan akarnak járni. (Mint a régi európaiak). Ennélfogva örömmel üdvözölnek minden rendű, rangú ruha­neműt, ócska nadrágokat, uraságoktól levetett kabátokat, felöltőket, kalapokat. Nem igen válogatósak. Néhány keres­kedő, aki összevásárolt több vagonra való lim-lomot, Afrikában valóságos va­gyont szerzett össze. Különösen kedve­lik a régi katonasipkákat, de sokan akadnak olyanok, akik frakkokat is vá­sárolnak és kürtőkalapokat. Kerr angcjl tengernagy most megjelent emlékirataiban szintén az afrikaiak éle­téről ir. Többek közt az alábbi mulat­ságos történetet közli: A nytigati afrikai part egyik királya, akit Ta Tá-nak neveztek, összeütközés­be került Viktória királynővel összefér­hetetlen természete miatt, mire a király­nő száműzetésbe küldte azzal, hogy ma­gával csak öt feleségét viheti tekinté­lyes háreméből. Az afrikai király nem is annyira a száműzetést vette zokon, mint inkább az utóbbi rendelkezést. Ezért ezt a levelet intézte a királynőhöz: — Kedves Viktória királynő, könyör­­gök, engedd meg, hogy legalább tizen­két feleségemet vihessem magammal. Gondold el, mennyire fájna neked, ha csak öt férjed volna... Viktória királynő mosolygott a feke­te donzsuan levelén s megengedte Ta- Tá-nak, hogy annyi asszonyt vihessen magával száműzetésébe, amennyit csak akar., * A gramafon ördöge. Egy angol lap- j nak irta meg Rudyard Kipling ezt a , történetet: Az ondurmani nagy bazárban, hol j mindent árulnak, betoppan valami fia- ! talember. Gramofont hall, megtetszik ne- | ki a muzsika, a gramofont megvásárol- j ja, hazaviszi, este pedig a kis falujában fölhúzza s játszatja csodálkozó bará­tai előtt. Apja, a falu sejkje, látván, hogy egy 1 masina magától énekel, így szól: — Ez az ördög. Nem kell ördögöt be- ! hozni a faluba. Zárjátok el. Megvárták, míg az öreg elmegy, az­tán újra gramofonoztak. Másodízben azonban a sejk kijelen­tette, hogy ha mégegyszer fölhúzzák a i gramofont, megöli azt, aki vette. A fiatalemberek nem hallgattak a pa­rancsra, mire a sejk fölkapta puskáját ; s agyonlőtte fiát. Az angol bíró, aki elé a vádlott ana került, mindent elkövetett, hogy az ag­gastyánt megmentse az akasztófától. — Nahát öreg — mondotta — bűnös­nek érzed-e magadat, vagy sem? — Agyon lőttem a fiamat a puskával. Az igaz. Nem tagadom. — Csöndesebben — szólt a biró, majd odasugta a jegyzőnek: — írja, hogy ez az öreg szamár semmit sem ért. — De igen is, én öltem meg. Mást nem tehettem. Ördögöt hozott a faluba. Képzeld el, biró, hogy a te fiad is ilyen ördögöt hozna a faluba, bizonyára ma­gad is megölnéd... Nem lehetett vele bírni, mindent be­vallott. Végre megértették vele, hogy mióta az angolok uralkodnak itten, az apáknak át kell szolgáltatni a fiukat a fehéreknek, hogy azok öljék meg, minek folytán az öreget pár hónapi fogságra Ítélték — jogtalan fegyverhasználat miatt. „ALBUS“ Szappan kitűnő ! Negyedik kintorna pályázatunk A nagy népszerűségnek örvendő Kin­torna-pályázatot ma folytatjuk és a kö­vetkező négy képhez kérünk ötletes, le­hetőleg rövid, mindenesetre a rajzokho: alkalmazkodó adomákat l. A patyamüveket csütörtökig lehet be­küldeni és a pályázat eredményét a Bácsmegyei Napló jövő vasárnapi szá­mában fogjuk közölni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom