Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-21 / 232. szám

1927 augusztus 21 9. oidai RÄC8MKGYE3 IfAFLÓ SFORT Sím snlíor—Szubotica i mérkőzés délHtin 5 érakor kezdődik a Sand-pályám A SzAND Szegedi-uti pályáján dél­után öt órai kezdettel játszák le Szom­­bor—Szubotica válogatott városközi mérkőzését. Szubotica csapata, mint már jelentettük, igy áll föl: Slíiis — Beleslin, Csisztai — Kopi­­lovics, V'ukov, Ördög — Inotai, Kovács, Becics, Horváth, Slezák. A szombori egyesületek igen erős csa­patot állítottak össze, melyet a szuboti­­cai válogatott csak úgy győzhet le, ha teljes tudását viszi a küzdelembe és vé­gig egyforma lelkesedéssel játszik. A mérkőzést Csajághy vezeti. A noviszadi kerület ülése Sztptonber 4-én Kéfiszad—Őszijeit vílagaiotiaipak rcvansmérkfzésa Noviszadról jelentik: A noviszadi lab­darugó kerület pénteken este kilenc óra­­ítor, Jegdics Jovan elnökletével meg­tartott ülésén Jegdics Jovan elnök be­számolt a beogradi alszövetség ülésen történtekről. Jegdics ismertette, hogy .mint a noviszadi kerület delegátusa a közgyűlésen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az alszövetség vezetősége és választmánya ellen, mert a sporttársa­dalom már régen elégedetlen az alszövet­­ségnek protekciót gyakorló, pártoskodó és a kisebb egyesületek és klubok el'eni egyoldalú bánásmódjával. Az indítványt 43 szavazattal 38 ellenében elfogadták, ami érthetően nagy feltűnést keltett, mer, az alszövetség ellenzéke nem volt meg­szervezve és ad hoc verődött össze. Az ellenzék szervezetlenségét bizonyítja az a körülmény is, hogy a vezetőség újra­választásakor a zent« ni delegátusok nerc voltak megelégedve az ellenzéki listára tett egyik zemuni sportférfiuval és ezért V régi vezetőség listájára szavaztak, míg a becskereki egyesületek 12 delegátusa üres szavazólapot adott be és igy a régi vezetőséggel szemben csak 23 ellenzéki szavazott le. Az ellenzék ezután meg fog szervezkedni és igy veszi fel a harcot a vezetőséggel szemben. ^ Jegdics elnök ezután ismertette Lusz- Itig Nándor, a kerület volt alelnökinek le­mondásával kapcsolatosan támadt affért ,és kijelentette, hogy azt elin-íérettnek te­kinti, nem mond le elnöki tisztéről és nincs is ilyen szándéka. A kerületi választmány megállapítot­ta, hogy a ssremsztó-mitrovicai Grad­­janski Sport Klub péntek estig, a határ­idő leteltéig nem adott be fdebbezést a kerület azon határozata ellen, mely a Gradjanszkit négy ponttól fosztotta meg és igy a döntő bajnoki küzdelembe a no­viszadi Makkabi és a sabáci Szrbija ke­rültek bele. A döntő bajnoki mérkőzést augusztus 28-ikán a pénteki ülésen meg­tartott sorsolás szerint Sabácon fogják lefolytatni. A kerület ezután elhatározta, hogy au gusztus 38-ikán Noviszadon megrenderi a kerület és Szubotica város válogatott csapatainak mérkőzését és hogy legkö­zelebb revánsmérkőzést tűz ki Szubo­­ticára. A kerület ugyancsak elhatározta hogy szeptember negyedikén rendezi No­viszadon Oszijok—Noviszad városok vá­rosközi válogatott revánsmérközést. A Szubotica válogatott csapatával j szemben kiáltandó kerületi válogatottba j a novlszadiakon kivitt beállította Oilier* ! a mitrovlcai GradjattsakibóL Jovwiovi- ' csőt és Koicsot Sábáéról. Szeptember 8.: olimpiai nap Szubo­tié án. A szuboticai alszövetség elhatá­rozta, hogy szeptember 8-ikán olimpiai napot rendez, melynek programját ké­sőbb állítják össze. Az olimpiai nap miatt a bajnoki szezon megnyitó mérkő­zést későbbi időpontban játszik le. A noviszadi kerékpáros alszövet­­sóg közgyűlése. Noviszadról jelentk: A noviszadi kerékpár alszövetség ötös bi­zottsága ezúton tudatja a Szlavónia, a Bácska, Bánát, Baranya és Szerémség összes kerékpár egyleteivel, valamint a szakosztályokkal, hogy a zagrebi főszö­vetség teljhatalmú meghatalmazással látta el az ötös bizottságot, hogy az ed­digi alszövetség alapszabályai szerint mihamarább szervezze meg az SHS. ke­rékpár szövetség kerületi főválasztmá­nyát az Sz. B. B. B. Sz. részére Novi­szad székhellyel. Az ötös bizottság au­gusztus hó 18-án tartott értekezletén szeptember 4-re határozta a közgyűlés összehívását, miért is felhívja az összes egyleteket és szakosztályokat, hogy szeptember 4-ikére délelőtt 9 órára No­­viszadra (Laza Kcsztics 22) hihetőleg i főtitkárukat, vagy teljhatalmú megbizot­­tukat bélyegzővel, a leigazolandó tagok névsorával és kettő drb. fényképeikkel, , valamint tagdíjakkal ellátva küldjék ki. | A »Koturaski Savez SHS. Glavni pod- ( odbor za S. B. B. B. Noviszadc élőké- ; szkő bizottsága nevében: Polyákovics Vince elnök s. k. Kojov Otta János tit­kár s. k. Laza Koszticsa 22. Helyesen mezeit takaró őrökké tart. A gyapjmdfcarőkat a mosásnál nagyon óvatosan kell kezelni, ha nem akarjuk, hogy a föetónyelt, a puhaságot ás a melegséget elveszítsék. Mártsa meg a gyapjutakarót bőséges Lux-habban, hagyja ott néhány percig és azután gondosan öblítse ki. Ne gondolja, hogy a gyapju akarót akárhogyan és akármilyen szappannal moshatja. A Lux használata hamar kifizetődik. 8174 mi■iMiiiilimn 'll iinniiii"i 41 a*MsnrmEEaEaBm A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE (47 Irts: JHJS'CS BRArHSZLAV Fordította: CSUKA ZSUA: — Fiú? — Igen, fiú! — Mi a neve? Szima ur zavarba jött. Csák most jutott eszébe ez a körülmény, amivel egyáltalában nem is számolt. Elza nem irta rá a cédulára, hogyan is hívják a gye­reket. — Nem tudom, hogy megkeresztelték-e már — mormogta Szima ur bizonytalanul. — Hát bizony — mondotta Mara asszony — én nem tűrök kereszteletlen gyereket a házamban. Ke­resztelje meg és aztán hozza ide. Ennyit megtehetek és ezt meg is teszem. De először kereszteljék meg. — Jól van, megkereszteljük, de ahhoz időre is van szükség! — Micsoda időre! Vigyék el holnap reggel a temp­lomba és kereszteljék meg! Csak nem gondolja, hogy parádét is csap a keresztelésnél? — Ez igaz! — mondotta Szima ur, — maga is belátva, hogy a dolog igy helyes. Mivel Mara asszony csökönyösen kitartott ke­resztényi álláspontjánál, Szima ur megint gondokkal eltelve ment haza. mert most nj probléma tűnt fe! előtte, a gyerek megkeresztelése. Otthon Nedeljkót a kanapén találta, a zongora­szobában, körülötte pedig egész konferenciát. Ott volt Bosziljka asszony, a nővére, meg az anyós. Szima ur meglepetésére a nők ugyanarról a témáról beszél­gettek. amiről ö Mara asszonnyal tárgyalt. — De Szima. mi nem is tudjuk a nevét ennek a gyereknek! — fogadta Bosziljka nagysád Nedeljko­­vics urat. — Hogy támadt benned ez az eszme? — kérdez­te Szima ur, abban a hitben, hogy ez az eszme egyi­ke azoknak, amelyeket gyermekek hiányában Bosoüj­asszony olyan könnyén hoz a világra. Itt azonban csalódott Nedeljkovics ur, mert ez az eszme az anyósa fejében született. Vagyis való­jában az anyós semmilyen eszmét nem hozott a vi­lágra, hanem csak egyszerűen feltette a kérdést, hogy hívják a gyereket? — Nem tudod, fiam. megkeresztelték már a gye­reket? — Megkeresztelték-e? Nem tudom, a cédulán er­ről egy szó sincs! Habár ezt a cédulát Szima ur diktálására irta a zenetanár, ebben az esetben mégis igaza volt Szima urnák, mert Elza céduláján sem volt egyetlen szó em­lítés arról, hogy a gyereket megkeresztelték-e vagy sem, már csak azért sem, mivel Elza elfelejtette meg­kérdezni Julianna pucerájosnőt erről a mellékes kö­rülményről. Egyébként Elza vállalkozásában nem a név volt a fontos, hanem a gyerek. — A gyerek körülbelül már hat hónapos lehet. Minden bizonnyal megkeresztelték már! — mondotta Bosziljka asszony. — Lehet, de ezt nem* tudni. A levélben, azaz a cédulán, amelyet az anyja irt. erről nir.es említés. Az a körülmény, hogy odahaza ugyanazt a be­szélgetést találta, amely útközben is gondot okozott neki, most megkönnyítette Színia ur helyzetét és mindjárt a kérdés megoldására tért át. — Az a szegény asszon}', akinél voltam — vette át a szót Szima ur — és aki elvállalta, hogy a gyere­ket magához veszi, annyira becsületes és annyira is­tenfélő, hogy nem akar kereszteletlen gyereket a há­zába fogadni. Azt indiványozfa. hogy holnap reggel kereszteljük meg a gyereket és csak azután vigyük el hozzá. — Es holnapig — kérdezte Bosziljka. — Nem tudom, mit tegyünk vele holnapig? — borult el megint Szima ur. — Istenemre, itt nem alhat! — csökönyösködött Bosziljka. — Ha az isten nem akar édes gyereket ad­ni nekem, idegennel nem alszom! Szima ur BoszH.ika asszony szavaiban fájó rá­galmat érzett, de Nedeljkóra, mint szerűmen átható cáfolatra tekintve, megenyhült. , — Jói van — mondotta Sstma w hosszas gondol­kodás után — mi leone ha a zenetanárt megkérnénk, hogy vegye ő magához ma éjszakára a gyereket? , — Még mit nem?! — vette védelmébe a zeneta­nárt a sógornőcske. — Ezt nem lehet! Először: nz ilyen dolog kompromittálhatja azt a fiatalembert másodszor a tanár ur egész éjszaka komponál és gon­dolják el, bog}' fantáziái közben elsírja magát ez a gyerek. Nem, nem, ez lehetetlen! — Hát akkor igazán nem tudom, mit tegyünk —• borult el újra Szima ur. — Tudod mit, fiam — szólt közbe az anyós — majd én segítek rajtatok. Egv éjszakára halandó vagyok magamhoz venni a gyereket. Szima ur arca feiderült. Életében először látta anyósát nemesnek és magasztosnak, hozzálépett te­hát és hálásan megcsókolta a kezét. Kezet csókolva gonosz elégedettséget érzett arra a gondokra, hogy saját törvénytelen gyermekét teheti egy éjszakára anyósa ágyába. Jobban nem bosszulhatta volna meg magát, mert Bosziljka asszony minden szemrehányá­sa. amelyet az elmaradt gyermekért kapott, az anyó­sától indult ki. Mikor az első és legfontosabb kérdés megoldást nyert, felvetődött a második kérdés: ki lesz a gye­rek keresztapja? — Tudod mát? — kiáltott fe! Bosziljka, mikor ez a kérdés is felmerült. — íme, ezt megíehetnéd ennek a gyermeknek. Ez igazán szép és keresztényi csele­kedet lenne és kellene is neked! — De mi? — Az, hogy te legyél ennek a gyereknek a ke­resztapja. Szima! — Én? — csodálkozott Szima ur és bután nézett a feleségére. — Hát persze, hogy te! (Folyt, köv.)'

Next

/
Oldalképek
Tartalom