Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-04 / 215. szám
KÖZGAZDASÁG! A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Jugoszláviában minden egyezkedés fölött ott lebeg a csőd veszélye A bécsi hitelezői védegylet tovább fo’ytatja akcióját a kényszeregyezség visszaállítására A kényszeregyezség visszaállításának kérdése állandóan a gazdasági körök érdeklődésének napirendjén van. A bécsi hitelezői védegylet egyik kiváló szakértője erről a kérdésről a következő nyilatkozatot tette a Bácsmegyci Napló munkatársa előtt: — Mint ismeretes a bécsi hitelezői védegylet már hosszú idő óta azon igyekszik, hogy a csödönkiviili kényszeregyezséget Jugoszlávában visszaállítsák. Számtalan példa igazolja, hogy a mostani állapot rendkívül hátrányos úgy az adósra, mint a hitelezőre nézve. Ebben a tekintetben a hitelező és az adós érdekei elválaszthatatlanok és azok a csapások, amik az adóst érik, egyszersmind a hitelezőket is sújtják. . — Jugoszláviában minden egyezkedés felett ott lebeg a csőd veszélye. Ezt a adósnak ép úgy mint a hitelezőnek szem előtt kell tartania. A hitelező Jugoszláviában a kényszeregyezség lehetőségének hiányában a lehető legrosszabb helyzetben van, kiszolgáltatva az adósnak, de esetleg a legkisebb hitelezőnek is. A jugoszláviai csődök horribilisán nagy száma (ebben az évben már eddig is 700 csőd volt, holott az egész múlt év folyamán 830 volt a csődök száma) minden beszédnél többet mond. A mi célunk az, hogy tagjaink vagyoni érdekeit megóvjuk ettől az ijesztő csődlavinától. Lehetőleg a kiegyezés áláspontjára helyezkedünk minden olyan esetben, amikor az adós láthatóan a kedvezőtlen gazdaság* viszonyok áldozata és nincs szó semmiféle furfangról vagy megkárosodási szándékról. — Legfökép azonban az a cél vezet bennünket a kényszeregyezség visszaálltására irányuló akciónkban, hogy minden hitelező számára egyenlő mértékű kiegyezést tegyünk lehetővé. Gyakran előfordul, hogy egyik vagy másik hitelező valamilyen címen a többi rovására előnyöket csikar ki magának az adóstól. Ezek azt szokták mondani az adósnak: * Velem hamar végezni fog, csak a többivel egyezzen ki.« — és ezzel az adóst kényszerhelyzetbe hozzák, mert az adós attól tart, hogy ezek a kiegyezést meghiúsítják. Olyan fogás ez, amelyet egyes hitelezők a maguk javára igénybe vehetnek, amelyet azonban a hitelezők többségét képviselő védegylet mindenképpen meghiúsítani köteles. A bécsi hitelező1; védegylet számos esetben előnyösebb kiegyezést eszkö. zölt ki tagjai számára, mint amilyet az egyleten kívül álló hitelezők elértek. Figyelembe kell venni, hogy Jugoszáviában, tekintettel az otta. ni viszonyokra, a hitelező helyzete az adóssal szemben sokkal nehezebb, mint a többi utódállamban és épen ezért a hitelezői védegylet to vább folytatja akcióját, hogy meggyőzze az illetékes köröket a kényszeregyezségi e'járás visszaállításának múlhatatlan szükségességéről. Ki kell épiteni a vajdasági vasúti hálózatot A noviszádi kereskedelmi és iparkamara évkönyve az 1926. évi gazdasági helyzetről A noviszádi kereskedelmi, gyáripari és iparkamara — m nt már megírtuk — most jelentette meg első évkönyvét a Vajdaság múlt esztendei gazdasági eseményeiről. A százhetvenhat oldalas tartalmas és értékes könyvet a kamara titkári hivatal: dr. Koszics Mirkó egyetemi tanár, kamarai főtitkár, a kiváló nemzetgazdász és dr. Mirkovics Mijó, a kamara kitűnő másodtitkára szerkesztették és abban a vajdasági gazdasági élet minden fontos mozzanatát ’ ismertetik. A válság jegyében Az évkönyv kifejti az okokat, amiért az elmúlt évben az általános, gazdasági élet számos helyén erősen érezhetővé vált. Az infláció következménye volt a magas kamatláb. Az egész 1926-iki esztendő a kereskedelem, gyáripar és ipar váiságá. nak jegyében zajlott le. Egyfelől a nyomasztó gazdasági válság. másfelől a közterhek ijesztő módon történt megnövekedése az egész gazdasági élet oly katasztrofális helyzetbe juttatta, és hogy a válság elérte tetőfokát a fizetésképtelenségek, csődök áradata hömpölygőit végig az országon. 1926-ban azonban sikerült pénzügyi kormányunknak a dinárárfolyamot stabilizálni és ezáltal a külföld hitelét ami valutánkkal szemben ismét niegsziláditani. Ennek az lett a következménye, hogy készpénzkészletek halmozódtak fel az országban és külkereskedelmünk iránt a múltnál sokkal nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. Kivitelünk 1926-ban 4.3 millió tonna súlyt ért el és ezzel tizen egy százalékkal nagyobb volt, mint az előző évben. Azonban kivitelünk pénzbeli értéke 1926-ban 7.818.1 millió dinár volt az 1925-iki évvel szemben, amikor a kivitel 8.904.5 millió dinárra rúgott. Ez^A Duna, Tisza, Száva a visszaesés kizárólag a mezőgazdasági termények árának a világpiacokon bekövetkezett árcsökkenésére vezethető vissza, miután a mezőgazdasági országok a világpiacokon erősen versenyeztek egymással Az 1926-iki év gazdasági helyzetét a következő momentumok jellemzik: a termelés 'megélénkülése, amely különösen a mezőgazdaság terén volt érezhető, annak ellenére, hogy értékükben árcsökkenés állott be: u belföldi fogyasztás visszaesése és takarékösszegek képződése, készpénzbőség a bankoknál, a mivel párhuzamosai! a legnagyobb tartózkodás és óvatosság nyilvánult meg a kihitelezést illetőleg, még mindig nagy és elviselhetetlen közterhek, noha a költségvetésben a háztartás takarékosságának nyomai észlelhetők, küllőid: hitetünk megerősödése, a kormány és a közvélemény fokozódó érdeklődés a gazdasági kérdések iránt, végül kivitelünk egyre súlyosabb helyzete a világpiacon a többi mezőgazdasági állam mértéktelen versenye miatt. A vasúti hálózat közgazdasági jelentősége Az egész országban a Vajdaság vasúti hálózata a legsűrűbb, de hiba volna azt hinni, hogy ennek folytán a Vajda ságbati nincs szükség a vasúti hálózat további kiépítésére és kibővítésére. A vasúti hálózat a Vajdaságban úgy létesült, hogy az Budapest felé van irányit v-a, aminek előnyei kivitel szempontjából egyáltalán félre nem ismerhetők. Sokkal végzetesebb hiba, hogy a Vajdaság nagy területei a Bácska, Bánát, Baranya és Szer rémség vasutífzg nincs kellőkép összekötve. » A Tiszát és a Dunát is jó vasúti hálózattal kell egybekapcsolni. / A kamara az elmúlt évben serényen működött közre az uj vasúti hálózat terveinek létrehozásán. A Vajdaság vasúti hálózatnak olyanmódon kell létesülnie, hogy a Dunát és a Tiszát transverzáiis irányban kösse össze uj vasúti vonalakkal. Természetes, hogy ennek megoldásánál figyelemmel keli lenni a két folyón át vezető hálózatra is. Mindé nekelőtt sürgős volna a titeli áthidaláson kívül Sztari- és Novibecsej között is hidat épiteni. A Bácska és Baranya közötti kapcsolatot Szombor irányában létesítendő Dunahid segítségével kell megoldani A Titelnél létesítendő erős vasúti hid lehetővé tenné egy vasúti vonalat Rakeből kiindulva, Ljubljana—Pfager sko—Koprinica—Oszijek — Bogojevó— Szombor—Becse—Vrsacon á: Bleacrk váig, amely a Vajdaság számára kitűnő összeköttetést jelentene Horvátországgal és Szlovéniával. A palár.kai—iloki áthidalás természetes .folytatása volna azoknak a bácskai vasúti vonalaknak, a melyek nyugati bácskai részekben fut nak és a Szerémségbe és Bosznia felé gravitálnak. A Kovin és Szmederovó közt létesítendő dunai hid a Dunamenti részt összekapcsolná annak központjával Szmederevóval. Ezekkel az uj vonalakkal azonban Vajdaság vasúti igénye még nincs teljesen kielégítve. Különös gondot keli fordítani hajókikötők kiépítésére, bogi a hajózási és a vasúti forgalom számú ra szükséges összeköttetés megteremthető legyen. Az a mód, ahogy a vasúton érkezett áiukat hajóra raklak, a legnagyobb mértékben kez^efeges és legkevésbt-é gazdaságos. és Dráva, ezeK az értékes viziutak, csak folyamkikő tők építése által használhatók ki. A bér, gradi kikötőn kívül a noviszádi, palánkai és kovini kikötőket kell soronkivml megépíteni és ilyeneket a Száva mer tén is létesíteni. A becskereki Bega-kikötöt ki kell böviteni és ilymódon létre lehetne hozni a vasút és hajózás közön a szükséges kapcsolatot. Ugyancsak nélkülözhette:: Uoviszodon egy másodosztályú vusuti javitómüheiy létesítése, különösen, ha a vasutigazgatóságot Noviszadra helyezik. Ezidószerint a szubotieai vasutigazgatóság minden vasúti kocsi és mozdony javításait niás igazgatósági területen levő javítóműhelyekben és gyárakban, Nisben, Zagrebben és Mairrborban eszközük. Ecélból a vasúti kocsiknak hosszú vonalakat üresen kell megtenni és ezekből a szállítási tételekből könnyen meglehetne épiteni a noviszádi javítóműhelyt. A szubotieai vasutigazgatóság területén felhalmozott és javítást igénylő nagyszámú vasúti kocsi csak úgy menthető meg a pusztulástól, ha ez a noviszádi javitómüheiy létrejön. A vasutigazgatóságnak meg volna a lehetősége ebben az esetben az egész kocsiállományt rendben tartani és ezáltal a kivitel számára megfelelő kocsimennyiség állna rendelkezésre. A külföldi töke érdeklődése a jugoszláv vasútépítés iránt 1926-ban Anglia, Észak- és Délamerika néhány nagyobb pénzcsoportja érdeklődött a jugoszláviai vasútépítés iránt, sőt engedélyt kértek arra, hogy a kiépítendő Adria-vasut előmunkálatait elkészíthessék. A pénzcsoportok egyike hajlandónak mutatkozott a vasutat kiépíteni, de azzal a feltétellel, hogy a vasútvonal huzamosabb ideig kezelésében marad és hogy az állam egy minimális jövedelmezőséget biztosítson. Ez okból Jovanovies Vasza akkori közlekedésügyi miniszter múlt évi október 29-én valamennyi kamarát meghívta, hogy e tárgyban november 16-án megtartandó gazdasági konferencián vegyenek részt. A noviszádi és becskereki kereskedelmi és iparkamarák, hogy megóvják a Vajdaság vasúthálózati érdekeit, november 13-án Becskereken együttes értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy a noviszádi kamara elnöke, a Vajdaság gazdasági köreinek megbízásából vegyen részt a miniszter által egybehívott vasútépítési megbeszéléseken. Mindenekelőtt nagy súlyt kell helyezni a meglevő vasúti hálózat fenntartására. Szükséges, mielőtt uj vasúti vonalak építésébe fognának, azt a kérdést tisztázni, mikép lehetséges a meglévő vonalakat fenntartani, illetve kisebb áldozatokkal kiegészíteni és tökéletesíteni. A Vajdaságban levő vasúti hálózat nincs összhangban g Vajdaság fejlődésével, de nincs arányban azokkal a hozzájárulásokkal sem, amelyekkel ez gz országrész az egész állam termelésében résztvesz. Nincs arányban a kivitelnek azzal a mértékével, amely a Vajdaságra jut és végül nincs arányban azokkal az adózási teljesítményekkel, amelyeket a Vajdaság évről-évre visel. Fontos volna, hogy az országban létesítendő vasúti hálózat terve csak azokat a vonalakat ölelje fel, amelyeket nem külföldi tőkecsoportok létesítettek és aknáznak ki, hanem kizárólag azokat, amelyeket külföldi beruházási kölcsöök segítségével az állam épit. Hiányos a vasúti hálózat Boszniával, Hercegovinával és Montenegróval, pedig a vajdasági mezőgazdasági termények különösen oda gravitálnak és az odaszállított termények ellenében onnan a visszatérő vagonokban faanyagot lehetne szállítani, amelyből a Vajdaságnak évente 150.000 vagonra van szüksége.
