Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-18 / 229. szám
1Q27. augusztus 18._____________________ BACSMEGYEI NAPLÓ _______________________ 5. oldaf Csalódott veréb a rádió mikrofonja előtt N Páris, augusztus hó Nejn igaz, hogy manapság nincsenek gyerekek* Az összes pfrisi kertek tele vannak velük, fis a templomok előtt gondosan elkerített udvarok állanak a rendelkezésükre, ezzel a felirattal: »Csak gyerekeknek’« A felnőttet be sem engedik. Ma délután a Pare Monceauban jártam. Régi, régi park. romokkal, szobrokkal, tóval és a tavon hattyúk, vadkacsákkal vegyesen. Gyerekek paradicsoma. A szegény gyerekeké. Mert a gazdag gyerekek most Daurilleban lubickolnak. De nálunk a gazdag csemeték se élnek ilyen boldogan, mint itt a proletárok. Az öreg fák derekát a legizmosabb legény se tudná átölelni. A levegőt mintha az őserdőből hozták volna. Rigó az több látható, mint a mezőkön, mert itt az Állaivédő Liga védelme alatt «’llanak és a rigó tisztában van ezzel, ‘épen ezért nyugodtan szaporodik, fütyül és este bátran hunyja álomra szemeit: nem kell neki felelőtlen elemektől ftartani. És a vénkisasszonyok! Igazi, csalódott, puritán vénkisasszonyok, akik most a gyereknevelésnek szentelik az életüket koszt-kvártély ellenében. Egy percig sincs maradásuk. A gyerek valahogy természetesnek találja, hogy a bonne felelős az ö életéért, tehát könnyelműen játszik, sőt keresi a veszedelmeket kárörömmel, mert hisz ha öt valami baleset éri, úgyis a kisasszonyt szidják össze a szülei. — Yvonne! Nem mégy a víztől? — Henri! Ereszd el a farkát, mert harapós! De Henri azért se ereszti, mire az eb csaholni kezd vésztjóslóan és a kisaszszony ép jókor ér oda: az ingerült kutya az ő lábikrájába kap Henrié helyett. ‘Ám nem csak ez az egyetlen önfeláldozó cselekedete. A gavallérjának, annak a finom, őszes kereskedőnek, aki motorbiciklin szokott a szokott helyre érkezni, kénytelen volt kiadni az útját, mert Henri bejelentette a mamának, hogy a kisasszony elhanyagolja őt és a szeretőjének szenteli méregdrágán fizetett idejét. — Yvonne! — Henri! így vesződik egész nap idegen emberek rajkóival. Kioktatja őket az élet rejlelmeire. Ám Yvonne hiába kérdez anyányit és hiába olvassa majd mohón — tiz év múlva — Dekobra ur regényeit, a szerelem mégis megtáncoltatja és ő is ráfog jönni, hogy a férfiak... igen. És Henrit még a törvényes korhatár előtt rosszutra vezeti a szobalányuk. A költő, akinek verssoraira már alig emlékeznek, a márványba faragott költő lehunyt szemekkel sütkérezik a napon. A feje búbján, szép göndör márványhajában galambok tollászkodnak és a lábai előtt, a gyepen, üres szardiniás dobozok, mintha hódolata jeléül helyezte volna oda valaki. Ezek közül a gyerekek közül egyik se akar majd költő Jenni. Sokkal reálisabbak. A szökőkút csobog, a padokon fáradt munkások sakkoznak. Azt mondja az egyik: — Amerikában megint felrobbantottak egy templomot! — Sacco és Vanzetti... — Jó, jó — hördül fel a másik — rendben van, ők ártatlanok, de hogy jön hozzá az a másik száz ártatlan ember, akik szintén nem vétettek semmit, hogy most Sacco és Vanzetti miatt halálra sebesüljön az elvtársak bombájától? — Hja, a demonstráció... — De a teremtésit — seperte le a tábláról jobb kezérfek egyetlen lendületével a sakkiigurákat, hogy két gyilkossággal vádolt embert villamosszékbe ültetnek, az még valahogy érthető, de hogy en'gem, aki bemegyek egy templomba, vagy 'elmegyek egy templom mellett, bombával tépjenek izekre, csak azért, hogy ezzel begyullasszák Fuller kormányzót, hát ez... A nyári vendéglő terraszán felharsant a zene. A középen mikrofon, amely a muzsikát szétkiabálja a világba. Mellette tábla, nagy betűkkel: Kéretik csendben lenni! Ez a mikrofon miatt van, amely nagyon szenzibilis és a legcsekélyebb zöreire is reagál. Félkaréjban bölcsök sorakoznak, pihegő ncvelőnőkkcl a [ volánnál, akik a zenét szürcsölik szom-1 jasan. Csend, a fák is lélegzetvfsszafojt- } va susognak és ekkor, valahonnan a ma- j gosból, egy félájult veréb hullott alá.' Egyenesen a mikrofonra szállott, mintha ! védelmet keresne. Ugyanekkor ott termett egy veréb-dalia is, amely a hölgy nyomában szállott és lázasan csiripelni kezdett a verébnö fülébe. Ki tudja, mi- i lycn aljas ajánlatokkal üldözte? De a ' Beogradból jelentik: A Vajdaságban igen sokan vannak, akik már türelmetlenül várják az államnolgárság'i kérvényeik elintézését. Képviselők. süt miniszterek interveniáltak már vajdasági emberek ügyében, azonban a legtöbb esetben hiábavaló vp’t minden fáradozás. Amint értesülünk, a belügyminisztérium il'etékes ügyosztályaiban serény előkészítetek folynak ez állampolgársági kérdés rendezésére. Eddig tudvalevőén csak az orosz menekültek kanták meg az állampolgárságot, váldáséi 'i magyarok és a németek rendkívül nehezen jutottak az állampolgárági okmányok birtokába. A Bácsmegyei Napló munkatársa előtt a belügyminisztériumban kijelentették, hogy az állampolgársági törvény meghozatala előtt keresnek egy módot, hogy a belügyminiszté-Dessan, augusztus hó — Hol van Edzard és Risztics? — kérdezzük, amikor a repülőgépből kiugrájunk. A dessaui repülőtér olajos-zubbonyu montörjei, akik körülfogják a rnonoplánt és segédkeznek a kikötésnél, azt felelik, hogy érdeklődjünk az irodában, ott meg mondják. A Junker-müvek irodájában azonban senki sem tudja, hogy lehet a két pilóta. Amióta nem sikerűit nekik az óceánrepülés, a kutya sem törődik velük. Egyik hivatalnok végre kiböki, hogy Edzard otthon lesz a lakásán, Risztics pedig talán a kantinban. A kantinban egy pohár málnaszörp mellett ott is. találjuk a barnaképü repülőt, vajaskenyeret eszik és busul. — Miért fordultak vissza? — kérdezem a bemutatkozás után. — Motorhiba — feleli röviden. — Mi baja volt a motornak? — Még nem tudjuk pontosan — felelt kelletlenül — gyanúsan viselkedett. Az volt az utasításunk, ha útközben észrevesszük, hogy nincs minden rendben, ne erőltessük a dolgot, hanem adjuk fel a kisérletet. Nem szabad a gépet reszkirozni. — Nem a vihar miatt gondolták meg a dolgot? Risztics dühös lesz. — Mondtam rögtön a Kornélnak, hogy mindenki ezt fogja mondani. A kollégám azonban azt felelte, hogy ő nem játszik Nnngessert és Colli-t. En mentem volna tovább, ha egyedül vagyok. Eltévedtünk a ködben, az igaz, de majd csak kivágtuk volna magunkat... Megkérem Riszticset, meséljen valamit magáról, az életéről, a terveiről. Vonakodik. Azt feleli, hogy mielőtt az óceánturára kiszemelték, nem érdekelt a személye senkit sem, s igy lesz ezután is. —■ A világhírt elpasszoltam — mondja rezignáltan. Nagy biztatásra elkezd mégis beszélni. A keresztneve János, 1895 január 11-ikén született Budapesten. Harmadik reálba járt, amikor iátta Blériot mérnököt pesti vendégszereplésekor repülni. — Emlékszem, nagyon szorultam másik hallani se akart a dologról és undorral elrepült. A kis temperamentumos francia veréb egyedül maradt a helyszínen és a rádió mikrofonján szétcsiripeltc hallatlan bánatát az egész világba. Egy csalódott veréb a Pare Monceauban! Hát’’a meghallja valahol Kamcsatkában, vagy Amerikában egy másik pártalan veréb?... Tamás István. fiúmban levő több mint húszezer állampolgársági kérvényt el tudják intézné. A belügyminisztérium a magyar párt vezetőségét is meg fogja kérni, hogy segédkezzen a kormánynak az I állampolgársági ügyek elintézésénél. I A belügyminisztériumban is tartha- I int! an rak mondják, hogy olyan egyé; ne':, akik több mint húsz éve élnek I már a Vajdaságban, nem tudnak álbmpolgársághoz jutni. Sőt tudják I azt is, hogy akik a jugoszláv hadse: regben a rendes szolgálati időt eltöl- I főtték, azok sem kapták meg államj polgárságuk elismerését. Bizonyos, hogyha a belügyminisztérium rendezi ezeket a régóta húzódó állampolgársági kérvényeket, mértíö’des lépésekkel fogja a konszolidáció ügyét előbbre vinni különösen a Vajdaság területén. az apámtól, mert a tolongásban elvesztettem a kalapomat. Blériot repülése nagy hatással volt rám, akkor határoztam cl, bőgj'’ pilóta leszek. Rossz tanuló voltam, a negyedik reál után beadtak elektrotechnikus inasnak. De engem már csak az aviatika érdekelt. Minden szabad időmet a Rákoson töltöttem, ahol egy csomó fantasztából meg hozzám hasonló fanatikus gyerekekből egész repülőkolónia alakult. A főnök Kvasz András volt, egy öreg lakatos, aki ott lakott egy magacsinálta hangárban és éveken keresztül nem evett mást, mim sült varjút, olyan szegény volt, de az utolsó fillérjét is benzinre költötte és maga faragta a csavart repülőgépéhez. Mennyit vicceltek az újságok Kutassy Ágoston mérnök uron, hogy »csak gurul.« Nehezen is ment a dolog, persze, primitiv volt nagyon a felszerelésünk, mindent házilag készítettünk. Két másik gyerekkel, Miitár Gyulával és Hefty Bélával mi is konstruáltunk gépet, amivel egyszer tiz méter magasra felszálltunk és több percig a levegőben maradtunk. Micsoda ünnep volt ez. Kvasz pofonokat ígért, esküdözött, hogy ki fogjuk törni a nyakunkat és nekünk ajándékozott egy ócska motort. Milyen lehetett az a motor, amit már ő is kiselejtezett, el se tudom képzelni. Mindenesetre jobb volt a mienknél. De azért valamennyien pilóták lettünk. Minár egy párisi repülőgépgyár alkalmazottja, Hefty nedig a Franco-Rumaine egyik gépét vezeti. — Hogy lett komoly repülő? — A háborúban. Önként jelentkeztem katonának, hogy a repülőkhöz kerülhessek. Besoroztak, de mint gyalogost vittek ki a frontra. Nem nyugodtam azonban addig, amig nem kaptam beosztást a repülőosztaghoz. Rövid kiképzés után 1915-ben, mint pilóta kerültem ki az orosz frontra. A következő évben az olasz harctérre tettek át, ott voltam a háború végéig. Megkaptam a különböző vitézség! érmeket, egyes harcban azonban sosem vettem részt. A háború után egy darabig autógarázstulajdonos voltam Budapesten, amikor pedig a I Fokker-miivek Budapest és Becs I közt megnyitották a légi közlekedést, j oda álltam be pilótának. Onnan kéí rültem Junkerhez. Itt az a feladatom, ’ hogy az uj gépeke1 »berepülöm.« — Mi volt a legizgalmasabb eseménye pilóta-pályafutásának? — Volt sok, főleg a háború alatt. Ilyesmiről beszélni azonban mindig kérkedésnek látszik. Büszke azonban nem a világrekordra vagyok, amit Edzarddal felállítottunk, hanem a rákost tiz méteres repülésre. Az nagyobb dolog volt és több elszántság kellett hozzá, mint egy óceánrepiiiéshez. Nagyot harap a vaiaskenyérből. Hajlama van a hizásra. Hivatásos pilóta, aki ma már kenyérkeresetből csináJia azt. aminek tizenöt éve lelkesedésből szentelte magát. Flaubert sohasem alkotja meg a Bovarynét, ha előbb tiz esztendeig egy redakcióbán napibireket kell Írnia... (Y.) Tiz dinárt fizet a szülő, ha gyermeke elkerüli az isko ál Az uj r-nd szeptember 1-én lép éíetbe Ha! és félmi.l.á d núrba ke.-Jlnelc a szuboticai iskoMc A szuboticai tanfelügyelőség az elemi iskolákról szóló törvény alapján most terjesztette fel a közoktatásügyi minisztériumnak az 1926—1927. évre szóló statisztikát, amely az elemi iskolák tanítói karáról, a tanulóifjúságról, annak nemzetiségéréi és vallásáról tartalmaz adatokat. A kimutatás szerint Szuboticán hetven iskola van százhatvanöt osztállyal, amelyekben százhatvanegy tanító és tanítónő működött. A tanerők közül 121 szlovén, 45 magyar, 3 német és 2 orosz nemzetiségű, 107 római katholikus, 60 pravoszláv, 3 zsidó és 1 evangélikus vallásu Az 1926—1927. tanévben 7770 tanulót Írattak be és az év végén 6804 tanuló vizsgázott. A beiratkozott elemi iskolai tanulók közül 3693 szerb, horvát, szlovén, 2810 magyar, 194 zsidó, 96 német, 2 orosz, 1 szlovák és 8 más szláv nemzeti- 1 ségil volt. Vallásfelekezet szerint 6097 római katholikus, 450 pravoszláv, 194 zsidó és 63 református vallásu. A tanulók szüleinek foglalkozása: földmives 4421. tanuló apja, kereskedő, vendéglős, iparos 1168, lelkész, állami hivatalnokok katonatisztek 308, városi tisztviselő, magánalkalmazott, ügyvéd, orvos, mérnök 157, fizikai munkás 710, magánzó 1, azonkívül 34 árva gyermek iratkozott he a mult évben az iskolába. Az ovódába a múlt évben 84í gyermek járt. Az államnak egy elemi iskolai tanuló taníttatása havonkint negyvenkét dinárba, a városnak havonkint 35 dinár 66 párába került a múlt évben. Eszerint az állam a múlt évben tiz hónap alatt a szuboticai elemi iskola tanulóinak iskoláztatására 3,651.900 dinárt, a város 2,770.782 dinárt költött, ami összesen 6,422.682 dinárt tesz ki. Vujics Radomir szuboticai tanfelügyelő kijelentette a Bácsmegyei Napló munkatársának, hogy a szerb iskolai törvény büntető rendelkezéseit kiterjesztették a Vajdaságra is. Eszerint azokat a szülőket, akiknek gyermekei nem járnak rendszeresen az iskolába, szigorúbban büntették meg mint eddig*. Minden elmulasztott napért tiz dinár büntetést és minden határozatért húsz dinár bélyegilletéket kell fizetni. Akik a büntetést nem tudják, vagy nem akarják befizetni, azoknak minden ötven dinárt egy napi elzárásra változtatnak át. Az uj intézkedések szeptember elsején lépnek életbe. A tanfelügyelőség közli azt is, hogy az elemi iskolák ebben az évben szeptember 1-én nyílnak meg, amikor még az első osztályba be lehet iratkozni. paradicsom-paszirozó minden jobb vas- és háztartási üzletben kapható 10719 Rendezés előtt az állampolgárság kérdése A minisztériumban hma3S3i* áilampa’gárfági kérvény vár elintézés e „Elpasszoltam a világhírt!“ Beszélgetés Riszticscsel, aki meggondolta a dolgot é: visszafordult az óceánról
