Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-18 / 229. szám

4. oldal BiCSMEGYEI NAPLÓ-927. augusztus 18 — Türelemjáték r és siralomház A párisi ucca a halálraítélt anarchistákért Paris, augusztus hú. A Triniié kertiében egy munkásruhás férfi áll és beszél a járókelőkhöz. Azt mondja, hogy Sacco és Vanzetti kivég­zése a legfelháboritóbb igazságtalanság lenne a világon. Épp ezért mindnyájunk­nak össze kell fogni és megakadályozni, hogy két ártatlan embernek vére ömöl­jön. A szónok körül csoportosulás támad. Rendőrök jönnek, de ők nem a beszédre kiváncsiak. Így szólnak a kipirult arcú munkáshoz: — Párisban szigorúan tilos az olasz anarchisták érdekében népgyülést tartani és uccai csoportosulást támasztani, ön nem tudja ezt? A munkás felkapja a fejét: — De tudom. — Akkor mért szaval itt? — Mert emberi kötelesésgem meg vé­delmezni két ártatlan életet! A markos rendőrkezek lecsapnak a vé­­konydongáju proli vállára, szinte a le­vegőbe emelve viszik ki a tömegből, amely morog és fenyegetően követeli, .hogy eresszék el a munkást, aki nem tett semmi rosszat. Ám újabb rendőrök ér­keznek, legalább tizen csüngnek, tiz jól­öltözött, elegáns rendőr a rongyos mun­káson és cepelik be az őrszobára. Meg­fázó kép. A járókelők döbbenve nézik. Alig tűnik el a rendőrhad a sarkon, hir­telen egy másik munkás áll ki a középre és harsányan kiáltja: — Sacco és Vanzetti ártatlanok. Az osztálybiróság mégis halálra Ítélte őket. Mentsük meg őket! Ekkor már fogja is a szónok gallérját két rendőr. És kezdődik elölről a rövid dialógus: • — Párisban szigorúan tilos... A szónok: — Tudom! — Akkor mért szaval itt? — Mert emberi kötelességem ... A keztyüs rendőrkezek már vofisztol­­ják is. Egyáltalán nem bánnak vele kez­­tyü$ kézzel, A kis sápadt proli felordit a fájdalomtól, amikor a hatalmas rendőr belekarol. A párisi ucca felháborodottan zug, néhány asszony sírva fakad, a rend­őr erősítésért sípol és a boldogtalan fog­lyot futólépésben viszik a legközelebbi !őrszoba felé. Mi vár rá? Talán verés is, de mindenesetre néhány napi fogság. És [mégis... öt perc múlva egy másik kék ,zubbonyos munkás áll a helyén, mintha icsak a földből nőtt volna ki és rekedt, gyárak porától érdes hangon kiáltja: — Sacco és Vanzetti ártatlanok. És megismétlődik az előbbi jelenet. A rendőr kimért és tempós. Cseppet sem izgatott. Pontosan azt csinálja, amit pa­rancsoltak neki. A párisi rendőr a világ legjobban idomított »zsaruja«. Egy rend­őrautomata, akibe ha felül bedobnak egy bűntényt, alul kihull a tettes. De most már a közönség is beavatkozik, ellentáll­­nak, a rendőrbotok működésbe lépnek. Pár perc alatt üres lesz a park, csak az angolok és az amerikaiak nem erednek futásnak, kíváncsian élvezik a komédiát, mintha egyenesen az ő számukra rendez­ték volna. Rémes, vérlázitó látvány az, amikor egy védtelen embert öten, tizen felfegyverkezve cipelnek végig az uccán. A vágóhidra hajtják igy a marhát, a há­ború alatt a szerencsétlen fiatal katoná­kat vitték igy a frontra hősi halált halni, csendőrfedezettel. A proli meg se muk­kant. A Rue Blanche-on épp most ra­gasztja fel egy plakátkihordó a kommu­nista párt öles kiáltványát, amely tudatja Páris népévei, hogy Henri Barbusse til­takozó gyűlést tart ma este a Pantheon előtt. A fogoly mosolygott, a Trinité előtt pedig ekkor ugrott elő a negyedik névtelen szónok és szenvedélyes hangon kiáltotta a járókelők arcába: — Sacco és Vanzetti ártatlanok! ön nem sétálhat itt nyugodt lelkiösmerettel mig két ártatlan ember a siralomházban varja, hogy mikor üt az utolsó órájuk. Mindnyájunk kötelessége... * A rendörmancsok lecsaptak. Párisban háromezer rendőr van. Nem tudni, ki bírja tovább szusszal.. (t. I.) Válságban a görög köztársaság Ahol katonák csinálják a kormányt Athénből jelentik:Görögországban he­tek óta a legsúlyosabb kormány krízis van. A novemberi választások óta két egyenlő erős politikai csoport áll egy­mással szemben. Egyik részen a király­pártiak sorakoztak fel. akiknek Tsaldaris és Metaxas a vezetői, a másik oldalról pedig a köztársaságiak gyülekeznek, aki­ket Michalokopulos, Kafandris és Papa­­nastasiu igazgatnak. A Pangalos-rezsim bukása után a gö­rög politikai életben azt a jelszót adták ki, hogy a politikai életből teljesen ki fogják zárni a katonatisztek befolyását és mégis a katonatisztek a legutóbbi vá­lasztások óta is rendkívül nagy szere­pet játszanak a görög államügyek inté­zésében. A katonatisztek is két csoport­ra oszlanak és szintén a köztársasági, vagy a monarchista elv szerint vesznek részt az egyes politikai megmozdulá­sokban. A tiszteknek a politikai életben való szereplése rendkívül erősen aka­dályozza a belső konszolidáció megin­dulását, mert a vágható nyugtalanságok miatt a kormány sohasem tudja, hogy kire tud számítani. Az utóbbi I .betekben rendkívül , i nyug­talan volt a görög közélet, mert a külön­féle tiszti alakulatok ismét zsaroló kam­pányt vezettek a kormány ellen. A kor­mány ugyanis katonai előléptetéseket eszközöl és az idősebb tiszti korosztá­lyok az előléptetésekkel nem voltak meg­elégedve. Mazarákís hadügyminiszter előlépteté­sei ellen a Pangalos-párti tisztek lázadtak politikát — Zaimisz újra alaki o’.l fel és egy athéni villában formális ösz­­szeesküvést szőttek a kormány ellen. A Pangalos-párti tisztek ülésén szóba­­került Pangalos kiszabadításának a terve is, ami a kormányt módfelett nyugtalanította. A tisztek ülése után Athénben két gyalogezredet helyeztek készenlétbe, mert félő volt, hogy az elé­gedetlen tisztek valamilyen pupcsot csi­nálnak. Különbén a Pangalos-ügy egész görög problémává nőtte ki magát és a kormány sem mer Pangalossal szemben fellépni, sőt az ellenfolyamatba tett bűn­ügyi eljárás főtárgyalását sem merik megtartani, mert a kormány nem biztos Pangalos elitéltetésében. A minisztertanács legutóbbi ülése al­kalmával, amikor a drachma stabilizá­lását tárgyalták, szóba került a Panga­los ellen folyamatba tett bűnügy főtár­gyalása is; Ezekben a kérdésekben a kormány tagjai között olyan nagy volt a vélemény eltérés, hogy a kormány le­mondott. Az uj: kormány megalakulásának'azon­ban igen nagy nehézségei vannak és a politikai élet teljesen tájékozatlan a várható eseményekkel szemben. Ugylát­­szik, hogy a monarchisták ismét felül­kerekednek, mert óráról-órára váltakoz­nak a különféle kombinációk és Metaxas helyzetét, aki mögött egész hadsereg áll, mindenki folytonosan szilárdabbnak tartja. Metaxashoz csatlakozott az utób­bi napokban az egész haditengerészet is, úgyhogy nem lehetne azon csodál­Szirmai Ferenc : NEM ENYÉM . . . Nem enyém ez a dal. Visszhangja csak enyém, Forrása szépséged, Lázálom, tört remény Kezeddel ültetted, Nyomában szár takadt, Mosollyal öntözted, Sziromba is szakadt Szemeddel ápoltad, Sziromból bimbóvá, S mig virág lett e dal Sok könnyem hullott rá Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Az iskolában erényességre oktatnak bennünket, a templomokban erényről szónokolnak nekünk, a könyveink nagy­része is az erkölcsi erényeket dicsőíti, s még az újságok, ez oly kevéssé er­kölcsös publikációk, is a polgárerények gyakorlására hívják föl a figyelmünket, — az Élet pedig fütyül mindezekre a tanokra, s arra tanítja a vándorait, hogy a jótulajdonságok (önzetlenség, önfeláldo­zás, érdeknélküli szeretet és gyöngédség) a legrosszabb, s a rosszak (önzés, kímé­letlenség, durvaság és rideg anyagelvi­­esség) a legjobbak. Az élet olyan vas­­logikáju, mint a Machbeth boszorkány­csoportja, amely azt dúdolja: szép a rut és rut a szép, — az Élet Így kántál: jó a rossz és rossz a ló? Mégis, az mond­ható igazán bölcs embernek, aki nem hallgat az Élet boszorkányéletére és nem felejti el, amit az iskolában,a temp­lomban és az olvasmányaiból tanult. Az erény, ha láthatóan és kézzelfog­hatóan nem is, győzedelmeskedik a lel­ki életünkben s »kifizeti magát« az em­ber lelkiismeretében és a szive nyugal­mában. Ismerek két öregurat. Az egyik, az élet imperativ rendelkezései szerint élt szívtelenül, szomszéddal-rokonnal­­boráttal nem törődve, vagyont halmoz­va s pénzügyi sikereket bezsebelve: rosszkedvű, kellemetlen és népszerűtlen aggastyán lett. A másik az iskolára, a papjára s a könyveire hallgatott: nincs is egyebe mint iskolája a fejében, tem­plom a szivében s néhány jó írás a könyvespolcán, de öröm nézni, hogy mily derült, mosolygós, elégedett és mennyire kedvelt öreg bácsi. Amannak (mert már nincsen hatalma és befolyá­sa, s igy megszűnt a tekintélye) elfelej­tették a sikereit s csak a komiszságai­­ra emlékeznek, emennek pedig, mivel­hogy sose bántott senkit, csak a derűs jellemét s a mosolygó ábrázatát látják. Aki meg akar öregedni, annak azt ajánlom, hogy ez utóbbinak a példáját kövesse, mert bizonyos életkoron túl úgyse érnek sokat a rég harcos ered­mények és zsákmányok, s mindez anya­gi sikereknél többet ér a tudat, hogy az ember becsületesen élt, senkit se káro­sított meg, s a jóleső érzés, hogy őt se akarja senki se bántani. * Egy filozófustól kérdezték: Megmondhatná röviden, hogy alap­jában mi a különbség a jó ember és a rossz ember sorsa közt? — Megmondhatom, — igy szóit a fe­lelet. — A jó embert, ha meghal, saj­nálják s megsiratják, a rossznak pedig szívesen mennek a temetésére. * Vannak emberek, akik az erényt tisz­telik s a bűnt szeretik. * Erényesnek lenni ma — nem mondha­tom másképp — nagyobb erény mint ezer év előtt volt, és rossz embernek lenni kisebb bűn mint valaha volt. Le­het-e szigorúbb Ítéletet mondani az Em­beriségről és a Történetről? Vannak, akik dicsekszenek a hibáik­kal, és vannak, akik elnézést kérnek az erényeikért. * Ha az emberek nem jöttek volna rá, hogy a hibáik sokszor hasznukra szol­gálnak s az erényeik gyakran kárukra vannak, akkor az aranykor még ma is tartana. Vannak szerencsés hibák és szeren­csétlen erények. Helyesebben: szeren­­cséthozó hibák és szerencsétlenséggel járó erények. # Ha a nap besüt a szobánkba, csak ak­kor látjuk, milyen poros benne (még nagytakarítás után is) minden, — ha erényes ember társaságában. vagyunk, kozni, ha Aehénben ismét visszaállítanák a királyságot. A görög sajtóban ma erős propagan­dát indítottak annak az érdekében, hogy az államforma kérdésében rendezzenek népszavazást. Aki azonban a görög vi­szonyokat ismeri, az tudja, hogy a for­róvérű görög nép nem szereti a hossza­dalmas procedúrákat, hanem egy éjsza­kán keresztül kész helyzetet fognak te­remteni azok. akik a helyzetet változás­ra érettnek tudják megitéini és a pilla­natnak megfelelően cselekedni is mernek. A görög helyzet bizonytalanságán nem változtat, hogy Zaimisz volt miniszter­­elnök szerdán ujbój megalakította a kor­mányt, amelyben a belügyi tárcát ideig­lenesen látja el. Kafandarlsz megtartotta a pénzügyi, Mihalokopulosz a külügyi és Metakszasz tábornok a közlekedésügyi tárcát. Az uj kormány szerdán tette le az esküt és a parlament hétfőn ül össze. A görög helyzet ismerői az uj kormányt nem tartják állandónak. A rablógyilkos tollkereskedő feleségét szabadlábra h:lyezték A gyilkos minden kihallgatása alkal­mával megváltoztatja vallomását Vrsacról jelentik: A vrsaci rendőrség még mindig folytatja a nyomozást a rablógyilkos vrsaci tollkereskedő bűn­ügyében, aki bestiális kegyetlenséggel meggyilkolta és kirabolta szeretőjét, Vacarescu Angelinát. A további nyomo­zás azonban nem járt eredménnyel, mert a hullát nem sikerült megtalálni és a vádat mindössze Radanov Dusánnak be­ismerő vallomása támasztja alá. Egyéb pozitív bizonyítékot a vizsgálat nem tu­dott produkálni. Radanov Dusán feleségét, akit szintén azzal gyanúsítottak, hogy tudott a rab­lógyilkosságról, őrizetbe vették, később azonban a rendőrség szabadlábra he­lyezte, mert bűnössége mellett semmi bi­zonyítékot nem találtak. A rablógyilkos tollkereskedő megma­radt előbbi vallomása mellett, hogy a holttestet a Dunába dobta. Egyébről azonban nem akar tudni és minden ki­hallgatása alkalmával másképen adja elő az eseményeket. A rendőrségen Rada­nov viselkedésének következtében az a vélemény alakult ki, hogy a rablógyilkos tollkereskedő állandó hazudozásaival is­mét félre akarja vezetni a rendőrséget. A nyomozás tovább folyik és Radanovot csak a hét végén kisérik át az ügyész­ség fogházába Belacrkvára. ami persze nem történhetik meg oly sokszor mint ahányszor napsütés füti át a szobánk hűvösségét, csak akkor lesz­nek nyilvánvalókká a hibáink. Az erény sugarainak a hatásától láthatóbbakká válnak mint a porszemek a szobában, ha a verőfényes nap süt rájuk. * Vannak erények, amelyekért nincsen, bünbocsánat. Az embereknek néha kedvük támad olyan hibákat ócsárolni rólad, amelyek nincsenek meg benned. Tűrd ezt ugyan­azzal a megadással, amellyel megszok­tad hallgatni azokat a dicséreteket, ame­lyekkel a nemlétező erényeidnek adóz­nak. # Valaki az emberek rosszasága ellen beszélt s arra a végkövetkeztetésre ju­tott, hogy in fine finali minden gonosz tett elnyeri büntetését. Mire egy hallgatója elkeseredetten igy szólt: — Igaz, igaz. De sajnos, az erény is ritkán marad büntetlenül. * Az ember szívesebben ismeri be azo­kat a hibákat, amelyektől mentes, mint azokat, amelyek valósággal megvannak benne, s gyakrabban dicsekszik olyan erényekkel, amelyek idegenek tőle, mint azokkal, amelyek igazán ékesítik. * A gyakorlati életben a szeretetreméltó hibák többet érnek a rideg erényeknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom