Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-04 / 215. szám
4- oldal_________________________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ _______________________1927. augusztus 4. Schopenhauert olvas a siralomházban a halálraítélt gajdobrai gyilkos Krnyács Misa nyugodtan vette tudomásul, hogy kivégzik és kijelentette, hogy semmi megbánást nem érez — Fényképfelvételek a siralomházban — A Bácsmegyei Napló munkatársa meglátogatta a halálraítéltet, aki borozgatással, vidám hangulatban tölti utolsó óráit Csütörtökön reggel fél ötkor hajtják végre a halálos Ítéletet — Mit érez? — kérdeztük. — Fél az Noviszadról jelentik: A noviszadi törvényszéken Radulovics törvényszéki bíró tanácsa szerdán reggel nyolc órakor hirdette ki Krnyacs Misa huszonnégy éves béreslegény előtt, akit Strausz Ja kab gajdobrai gazdálkodó és felesége bestiális meggyilkolásáért halálra itélu tek, a kegyelmi kérvény elutasításáról szóló végzést. A bíróság tagjai Radulovics A. Miloje tanácselnök, Obradovics Dusán és Jekics Jován szavazóbirák Pavlovics Braniszláv államügyész, valamint dr. Macák Mátyás védő és dr. Cseremov György törvényszéki orvos pont nyolc órakor vonultak be a törvényszéki fogház földszinti folyosóján levő fogházfelügyelői szobába, hogy ott hir, dessék ki a végzést a halálraítélt előtt. Ezt a folyósót kettős vasrács választja el a fogház celláitól. A ikét vasrács között tiz-tizenkét szabadidős fogházőr állt és várakozott Krnyacs Misára. Lázics Petár fogházfelügyelö kilépett a hivatali helyiségéből és kezével intett a kiváncsi fogházőröknek, hogy hagyják el a folyósót, mire azok sietve visszavonultak az őrszobába. Lázics fogházfelügyelő erre intézkedett, hogy Krnyacs Misát vezessék elő. Érdekes, hogy Krnyacs, aki bizonyára megérezte, hogy napjai meg vannak számálálva, már napokkal ezelőtt és azóta is ismételten arra kérte az ügyészséget, hogy helyezzék el egyes cellába, de ezt a kérelmét nem teljesítették. Krnyacs fogolytársai azt mondják, hogy Krnyacs az utóbbi na po-kban igen nyugtalanul aludt és álmái ban hangosan beszélt. Állandóan rémiái fását voltak és napközben is ideges volt és rabtársai azt hiszik, hogy azért kívánkozott külön cellába, mert öngyilkossági tervekkel foglalkozott, amit egyes cellában könnyebben hajthatott volna végre. Az itéletkihirdetés Negyedkilenckor két szuronyos fogházőr között, a folyósón megjelent Krnyacs Misa, akit az ott várakozó újságírók fényképezőgép elé állítottak. Krnyacs egy pillanatra megállt, szétfésül te a haját, kidüllesztette a mellét és szemmelláthatólag azon volt, hogy ez a fénykép jól sikerüljön. Majd továbbindult a fogházfelügyelői szoba felé, amelynek ajtaja becsukódott mögötte. A csukott ajtón keresztül tisztán hallatszott az elnök hangja: őfelsége a király nevében... Amikor a végzést felolvasták, az elnök megkérdezte a halálraítélttől: — Megértette? — Igen — hangzott a válasz. Pavlovics Braniszláv ügyész még külön is megmagyarázta, hogy csütörtök reggel végrehajtják rajta a halálos ítéletet; Krnyacs ezt is minden felindulás nélkül, közönyösen vette tudomásul. Radulovics elnök ezután intett a fogházőröknek, hogy a hivatalos aktus véget ért és elvezethetik Krnyacs Misát a siralomházba. A siralomházban Pavlovics ügyész néhány perccel később szintén felment a siralomházzá átalakított cellába, ahol megkérdezte Krnyácsot, hogy kiván-e lelkészt maga mellé. —■ Nem kell — mondotta — nem kell semmi más, adjanak nekem egy filozófiaitól könyvet Schopenhauertől, azt szeretném még elolvasni. A törvényszéki elnök intézkedésére Petrovicg Mirkó petrováci evangélikus lelkész mégis meglátogatta a siralomházban Krnyacs Misát. — Készüljön fel Misa, az utolsó napja érkezett el — szólt hozzá a lelkész. — Hallotta, hogy elutasították a kegyelmi kérvényét és igy huszonnégy óra múlva végrehajtják magán az ítéletet. Szálljon magába és könyörögje ki az Isten engesztelését és bocsánatát és ma részesülni fog az utolsó vacsora egyházi szertartásában. .— Nem kell nekem semmi — felelte mogorván Krnyacs Misa — nem volt ott akkor sem pap, amikor a tettet elkövettem, most se kell nekem se pap, se Úrvacsora, hagyjanak engem békében. Petrovics Mirkó lelkész erre kilépett a siralomházból, de nem hagyta el a fogházat, Krnyacs Misa közelében töltötte az utolsó napot. Beszélgetés Mauser Flórián hóhérral Radulovics tanácselnöknél valamivel kilenc ór után jelenkezett Mauser Flórián hóhér és segédje, Mard Károly. Mindketten hétfőn este érkeztek meg Noviszadra és azóta a törvényszéki fogházépületben laknak. Mauser hétfő estétől szerda reggelig egyfolytában aludt, azt mondja, nagyon fáradt és még most sincs kialudva. Gallér nélkül, kopott és foltos ruhában jelentkezett az elnöknél. Ötvenötéves, kopaszodó, szőke, barátságtalan külseje van az állami Ítéletvégrehajtónak. Hard elegánsabban van öltözve, fekete felfelé fésült haja van, sárga szalmakalapot visel. — Hány embert akasztott? — kérdeztük Mausert. — Jugoszláviában harminchatot, illetve Krnyacs lesz a harminchatodik. Az első embert, akit Jugoszláviában felakasztottam, egy neveszinai gyilkos volt. A régi monarchiában békében hat akasztást végeztem, a háború alatt huszonkettőt, összesen hatvanhatot... Foglalkozásra nézve ács voltam és Szarajevóban, ahol állandóan lakom, megismerkedtem a monarchia volt hóhérával, Seifried Alois Ítéletvégrehajtóval, akivel összebarátkoztam és aki rábeszélt, hogy tanuljam el a mesterségét. Azóta hóhér vagyok és nem undorodom és nem irtózom mesterségemtől, mert csak ítéleteket hajtok végre. — Megnézte már Krnyacsot? — Nem, mit nézzek rajta, nem vagyok rá kiváncsi, majd meglátom holnap reggel, idejekorán lesz hozzám szerencséje — mondotta, miközben szélesre derült az arca a mosolygástól. Az akasztófát ma délután ácsolom össze, itt is hasznát veszem annak, hogy ács mesterséget tanultam. — Mit érez egy-egy akasztásnál? — Érezni? Semmit — mondotta — ez is egy mesterség. Utána egész jóízűen reggelizek... Francia regényt olvas a halálraítélt Néhányan újságírók engedélyt kértünk Pavlovics államügyésztől a halálraítélt meglátogatására. — Nagyon szívesen — felelt a kérésre — bár nem csak tőlem függ — azzal bement Krnyyacshoz és megkérdezte tőle, hogy fogadja-e az újságírókat. Krnyacs mosolyogva válaszolt: — Nagyon szívesen látom őket, én szeretem az embereket. Pár perccel később már a siralomházban voltunk. Egyszerű kis cella, hossza két és fél méter, szélessége alig másfél méter. Egész berendezése egy vaságy, benne egy szalmazsák, egy takaró és egy szalmapárna, aztán egy asztalka, egy szék. Az asztalon egy liter bor, mellette pohárkét csomag cigarettadohány, két kis csomag szivarkapapir, két doboz gyufa. Krnyacs Misa a vaságyon ül, mosolyogva, barátságosan fogad minket. Felkel és elénk jön. Valaki kezet fogott vele és bemutatkozott neki, Krnyacs elfogulatlanul megrázta a kezét és illendően bemondja a saját nevét. Majd visszaül az ágyra. ítélet végrehajtásától? — Semmit se érzek, nem félek, mit is félnék, egyszer csak meg kell halni, ezt már Schopenhauer is mondta és én hiszek neki. Kedvenc olvasmányaim közé tartoznak Schopenhauer, Darvin filozófiai munkái, de sokat olvastam Da Vincitől és Michel Angélától is... Krnyacs abszolút unintelligens, két elemit járt, tud írni és olvasni, írása kezdetleges, mint amilyen egy béres Írása lehet. Soha Schopenhauert nem olvasta, sem Darvint, aminthogy Leonardo da Vincit és Michel Angelo festőket összetévesztette írókkal. Bizonyára az ügyészségi fogházban, ahol többekkel volt közös cellákben, hallott Schopenhauerről és Darvinról és hallhatott Leonardo da Vinciről és Michel Angeloról, akikről azt ihitte, hogy azok is filozófusok. Schopenhauerből csak egy pár frázist tud és azt ismételgeti folyton és azt a látszatot akarja kelteni, mintha ismerné a munkáit. Most Schopenhauer »Pesszimizmus« cimii munkáját kéri, bár Schopenhauernek ilyen cimü munkája nincs is. Az ágyán Hugó Viktornak »1793« cimü regénye fekszik, amelyet Petrovics M. fordított le franciából szerbre. — Lássa, ezt most olvastam ki, jó és érdekes regény, csak a befejezés nem tetszik nekem, én máskép végeztem volna a regényhössel. Ekkor egyik beogradi lap munkatársa felszólítja Krnyacsot, hogy maradjon pillanatig nyugton, mert Je .akarják fény képezni. Krnyacs előkapja a zsebéből a kis tükrét és kis fésűjét, megfésüli magát és kérdi: »Jól lesz igy?« A fényképezőmasina kattog és Krnyacs Misa a háttérben két-három újságíróval meg lett örökítve a siralomházban. Mosolyogva, megelégedetten ül vissza helyére. Magyarul válaszol további kérdé seimre: — Nem érzek megbánást, nem sajnálom, ami történt. így kellett történnie. Én öltem, most rendben van úgy, hogy most engem ölnek meg. Ez a világ rendje. ez az igazságtétel. Pap nem kell nekem, soha nem jártam templomba, csak ha ott jó társaságom volt. Nem félek a haláltól, bátran, egy arcizom sem fog megrándulni és a hóhér el fogja mondhatni, hogy senki bátrabban nem halt még meg a keze alatt. Nincs semmi kívánságom, hisz van bor, ennivaló, cigaretta. Egyik cigarettát a másik után szívja, szünet nélkül és ezzel is elárulja, hogy bensőjében mi dúl, hogy mégsem olyan nyugodt, mint amilyennek tartja magát. Rossz színész, aki utolsó szerepét jól akarja játszani. Mosolyog, sőt sokszor cinikusan nevet. Ekkor belép a siralomházba Lázics fogházfelügyelő két éves kis leányával: — Misa, ez a kis leányom, hozott valami tízórait. Krnyacs illedelmesen feláll, megsimogatja a szép kis leányt és azt mondja: — Köszönöm, látom-e még magát9 Ha nem találnám látni, úgy legyen fiam boldog, sok áldás... Az újságírók felszólítják, hogy jöjjön ki a folyosóra, csoportképet akarnak készíteni. Krnyacs felugrik az ágyról megnézni magát újból a tükörben és délcegen, biztos lépésekkel megy ki a folyósóra. Krusedolac mester már beigazitja a gépet. Egy pillanat: fogházőrök, újságírók, egy pár törvényszék) hivatalnok és a kép kész. Krnyacs megelégedetten dörzsöli a kezét. — Ma éjjel azt álmodtam, hogy puska van a kezemben, amelyet három darabra törtem szét és úgy tettem az ..ágyamba, a párnám alá. Apámat 1920-ban, anyámat 1924-ben vesztettem el. Két nővérem és három fivérem van, azok Ilokon laknak... Hozzátartozói nem akarnak tudni a gyilkosról Kmjacsot délben valósággal elárasztották ajándékokkal, különösen élelmiszereket küldöttek neki. Popics Milán gyógyszerész djuvecset vitetett be a siralomháziba és hozzá két üveg bort. A halálraítélt jókedvűen és egészséges étvággyal fogyasztotta el az élelmiszereket, különösen a bor ízlett neki, melyet az utolsó csöppig kiivott. A bortól igen jó hangulata támadt, folyton énekelt, a »Moj dilhere, rodjo moja« kezdetű macedón dalt dudolgatta. Kora délután nagy embertömeg, aszszonyok és férfiak vegyesen betódultak a fogház helyiségébe és bebocsátást kértek. Lázics Péter fogházfelügyelő nagyobb csoportokban beengedte a kíváncsiskodókat, akik a fogház folyosóját elzáró vasrácsnál várták, hogy Krnjacs megjelenjen. A halálraítélt pár perc múlva kijött a folyosóra és állandóan cigarettázva, kedélyesen beszélgetett a közelében tartózkodó újságírókkal. A tömeg kiváncsiskodtása szemmelláthatólag bántotta. — Mit néznek ezek? — fordult az újságírókhoz — olyan ember vagyok, mint a többiek. Mit bámulnak, nem vagyok én indái fakir. Később kissé fölengedett és többekkel beszédbe elegyedett, de aztán újra haragosan kifakadt: — Kissé túlzásba megy ez az érdeklődés! Lázics fogházfelügyelő jóakaratulag felajánlotta neki, hogy menjen ki a fogház udvarára és a friss levegőn sétálgasson, de Krnjacs nem élt ezzel a kedvezménnyel, hanem visszavonult cellájába. Pár perc múlva közölték vele, hogy bátyja azt az értesítést küldte, hogy fivére és nővére nem akarnak róla tudni és nem fogják meglátogatni. — Kár — mondotta közönyös arccal Krnyacs — nem szeretném, ha csak holnap az akasztásomon jelennének meg, ... Gyorgyevics Dimitrije uj ságiró megszerezte Schopenhauer »A vallásról« cimü könyvet, melyet Vujaklin Mita fordított szerbre. Krnyacs nagy örömmel kapott a könyv után, azonnal felvágta, de olvasásába nem kezdhetett bele, mert látogatói állandóan zavarták. Le is tette később a könyvet és beszélgetni kezdett a körülötte állókkal. — Életemet nem sajnálom — mondotta — bosszút álltam azokon, akik rosszat tettek velem, de azért nem vagyok olyan gonosz, mint Lackovics, a pancsevói kéjgyilkos. Ilyenre sohasem volnék képes. Délután magához engedte Petrovics Mirkó lelkészt, aki igyekezett a lelkére beszélni. Krnyacsot pár pillanatra meghatották a lelkész szavai, de aztán újból cinikus modort vett fel és mosolyogva kiküldte Petrovics Mirkót a cellából, hogy több lelki vigaszra nincs szüksége. Száz belépőjegy A délután folyamán a fogház udvarán felállították az akasztófát, amelyet Mauser Flórián hóhér felülvizsgált, majd jelentette az ügyésznek, hogy a kivégzésre minden előkészület megtörtént. Az ügyész a kivégzésre száz belépőjegyet adott ki, melyeket a közönség percek alatt szétkapkodott. Mayor József Újból megjelent A KŐMÜVESMESTERSÉG TANKÖNYVE NÉMETHY JÓZSEF főmérnök kitűnő szakkönyve 535 oldal, 920 ábra. — Népszerű, alapos, kimerítő A kőműveseknek nélkülözhetetlen, összefoglaló vastag kötet ára 120 dinár Ezenkívül a köművesszakma minden magyar szakköny ve kapható aBácsmeg yei Napló kön^Vosztályánál Subotica, Zmaj Jovin trg 3.
