Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-14 / 225. szám

EZt 0 Zf Ezután Mobarek varázsszavakat mormogott. A tájék el­sötétült, hosszú villám vakította el szemüket, megdördült a levegő, szörnyű vihar kerekedett, földig hajoltak a fák a fel­­zuduló fergetegben, végül irtózatos, kiáltás hallatszott és megrendült a föld. Zeyn megrettent, rossz jelnek vette mindezt, de Mobarek elmosolyodott és igy szólt: — Ne félj királyom, minden sikerült! Abban a pillanatban pedig megjelent a szellemek királya. Alakja óriás, de arca szép férfiuarc volt, bár pillantásában lényében valami vad és titokzatos rejtőzött. Zeyn földig ha­jolt előtte, mire a szellemek királya igy szól hozzá: — Fiam, atyádat én nagyon szerettem, ő engem sokszor felkeresett hódolattal, mindannyiszor egy szobrot adtam neki ajándékba. Halála előtt írattam véle az írást, amit te kincses­­kamrádban találtál. Megígértem atyádnak, hogy kegyelmem­be veszlek s megajándékozlak a kilencedik szoborral is, mely tr indegyiknél szebb. Meg akartam tartani ígéretemet, mert én voltam az, ki álmodban háromszor felkerestelek, én küldtelek útra s vezettelek ide. De mielőtt a szobrot megkapod, kíván­ságomat teljesítened kell. Menj és keress olyan leányt, aki ti­zenöt évnél nem több s ki olyan ártatlan, mint a kis gyermek, kinek szivéhez bűnös gondolat nem férkőzött. Hozd el őt ne­kem, de légy állhatatos, ne feledd rajta szemed, ha rátaláltál, hozd rögtön elém! Zeyn megesküdött a szellemek királya előtt, aztán igy szólt: — De mond meg azt uram, hogy ismerhetem meg bizo­nyosan, vájjon a lány olyan, amilyent kívánsz? Hátha meg­csal a látszat, tévútra megyek? — Vedd ezt a tükröt— felelt a szellemkirály — ahány­szor egy lány áll előtted, néz bele. Mig a tükör tiszta s lehe­let nem futja be, addig bizhatsz benne, ha tükröd elhomályo­sul, úgy menj tovább, mert a lány nem nekem való. De es­küd el ne feledd, mert ha megszeged, halál fia vagy, akár­hogy is szeretlek, nem kímélhetem életedet. Zeyn újra megesküdött, a szellemek királya nedig igy szólt hozzá: — Fiam, jöjj bármikor hozzám, ne tarts semmitől! Átadta a tükröt és eltűnt, a föld újra megrendült, az ág megdördült, világos lett újra. Mobarek felállt és igv szólt: — Induljunk haza ,uram! getére, hol a szellemek királya már várta őket. Elégedetten pillantott a lányra, aztán igy szólt: — Szép és ártatlan ez a leány, jól választottál fiam: örü­lök, hogy állhatatos voltál és erős akaratú, jutalmad nem marad el. Menj haza palotádba, hol már vár reád a kilencedik szobor. Szellemszolgáim elviszik oda! Zeyn égett a kívánságtól, tüstént útnak indult hazafelé, ámde útközben nem hagyta nyugodni a szép leány emléke, kit a szellemek királyának eladott. Eszébe jutottak a leány könnyei, könyörgő, bus szavai, eszébe jutott a boldogság, a mit elveszített, mert boldog lett volna, ha a leányt feleségül veszi — Kiragadtam szülei karjaiból, eladtam a szellemnek kapzsiságból. Jobb sorsot érdemelt volna szegény! — szólt magában. Végre hazaérkezett. Türelmetlenül rohant le a márvány­­lépcsőkön, anyja alig bírta követni, de mekkora lön csodál­kozása, mikor a kilencedik talpazaton gyémántszobor helyett egy élő leányt talált. Ki volt más, mint ő, a nagyvezir leánya, kit a szellemek királyának vitt. A leány mosolyogva nézett reá és igy szólt: — Királyom, te drágább kincset keresel, látom, elégedet­len vagy és sajnálod fáradságod. Ne haragudj reám! De Zeyn igy kiáltott: — Ne hidd! Isten a tanúm rá, hogy nehéz szívvel vál­tam meg tőled, szinte szószegő lettem miattad, szinte vesz­tembe rohantam éred. Te vagy a legdrágább drágaság, nincs nálad kincsesebb gyémántszobor s a föld minden gyémántjá­nál jobban szeretlek tégedet! Midőn e szókat kiáltó, megdördült a föld mélye, a szelle­mek királya megjelent s igy szólt a halálra rémült anyához: — Ne félj, fiadat szeretem és oltalmazom. Próbára tet­tem, látni akartam, hogy küzd veszélyekkel, hogy küzd saját szenvedélye ellen. Fényesen megállta a kisértést, megjutal­mazom! Itt áll a kilencedik szobor, fényesebb, szebb és drá­gább minden kincsnél. Aztán Zeyhez fordult: — Légy boldog s tedd boldoggá nődet is, ő hü lesz hoz­zád s örömmel tölti meg életed! Eziel eltűnt a szellemek királya. Zeyn pedig trónra ül­­gyon, de nagyon boldogan. Pillangó halál Rózsabokor szomorúan bólogat, Az utolsó rózsa is hullogat, Panaszosan zizeg a levele, őszi szellő fut vele, fut vele. őszi szellőt vallatom, kérdezem: Őszi szellő, hova oly sebesen? Hová viszed azt a holt levelet, Minek lesz az te neked, te neked? őszi szellő dudorász: egy szegény Kis pillangó, meg a kert szeeén. Rózsalevél azon lesz szemlédéi, Holt pillangón holt levél, holt levél. igen tetszett az ügy, mert féltette az ő Náciját, noha Náci sokkal erősebbnek nézett ki, mint a mi kakasunk. Megkezdődött a viadal. Először óvatosan, majd fokoza­tosan durvábban és veszedelmesebben kezdték egymást ci­­bálni. A két udvar szemlélő közönsége pedig visszafojtott lé­legzettel nézte és csodálta a két hőst, akik kegyetlenül vere­kedtek. Ámde egymásban kemény ellenfelekre találtak. Egyik sem engedett. Hős volt, kakas volt mind a kettő, körmük he­gyéig. Nácinak már nagyon dőlt a vér a taréjából, mig Jan­csinak egynéhány toll hiányzott csak a hátából, de hiányzott volna több is, ha nem lett volna annyira ügyes. Majdnem mindég kikerülte az ellenfele csapásait, miközben cselezve mindig a kellő helyre vágott, Náci dühére és határtalan bosz­­szuságára. De Náci nem hagyta magát, váratlanul úgy cső­rön vágta Jancsit, hogy az majdnem lezuhant a kerítésről. örült is ennek Kotlós Mami szerfelett, teli torokkal biz­­tatgatta Nácikáját. Ezen persze Jérce Miska feldühösödött. — Hallod Mámi, ne kotkodácso'.j bele a kakasok dolgába mert leütöm a csőrödet! Ám egyszerre csak esik Náci lefelé, úgy, hogy amikor a földre ér, csak úgy puffan. Meg is örültek Jancsi győzel­mének a tyúkok. De legjobban Jérce Mariska örült az apja nagy vitézségén. Nácinak azonban teljesen beborult a sze­rencse csillaga. Még az anyja is megtagadta. Senki sem si­ratta tyúkjai közül, amikor levágták paprikásnak. A legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Házaspár. Helyesen fejtették meg: Léderer Lily, Berkei Ilyke, Fe­kete oZli, Lányi András, Kempl Erzsiké, Komlós Csöppi, Decsl Juliska, Varga Károly, Fenyves Pali, Nagy Klárika, Hauser István, Pioker Feri és Zoli, Czobor Erzsiké és Esztike, Ko­vács Sándor, Jakli Kami, Singer Elza, Gergely Kató, Romics Amálka, Eve to vies Irma, Koch József, Spitzer Lily, Spitzer 418 431

Next

/
Oldalképek
Tartalom