Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-14 / 225. szám

20. oldal BÁCSMEGYEI NAPLŐ 1927. augusztus 14. — S ezzel másoknak a chance-ait Is rontotta. — Bocsásson meg, kérem, nem rossz szándékból történt. — Igaz, igaz. De hát hogy’ lehet valaki ennyire élhetetlen? A festő nevetett. — De hiszen ön túltett rajtam az élhetetlenségben! — mondta. — Hogy-hogy? — próbált tilta­kozni Stendhal. — Önnek, nagy jó uram, javára szólt az az elmúlt esztendő, amely alatt Tnoia várt a szerelemre és rám ... Lehet, hogy könnyelmű Ígé­retet tettem tavaly, s hogy ez az ígé­ret élhetetlenség volt tőlem, de ön az idén, nagy szakértője a szere­lemnek, egyenesen ügyetlen volt. — Ah, ön engem a szerelem szak­értőjének nevez, s igy egyike ama tizenhét vagy tizennyolc franciának, akik a Szerelemről cimü könyvemet megvették.*) Szívesen zsebrevágok hát öntől egy kis leckéztetést. S mi­velhogy az én legnagyobb erőssé­gem a logika, a lo-gi-ka— (Stendhalnak valóságos vesszőpa­ripája volt a logika, s ezt a szót ren­desen igy tagolva és erősen hangsú­lyozva szokta kimondani. Most is igy bánt el a kedvenc szavával s aztán folytatta:) — Be kell látnom, hogy igaza van, teljesen igaza. Nem kellett volna tá­gítanom, hanem emlékeztetni Toniát az ön szerelmi hevére, az érzelmei melegére, a régebben váltott csókja­ira, és be kellett volna bizonyítanom neki, hogy egy leány, ha őszintén szeret valakit, nem ragaszkodik az oltárhoz és nem törődik a pappal... — Kérem, ne nyugtalanítson, ürü­lök, hogy ön, a Szerelem nagy teo­retikusa, a szerelmi krisztallizáció törvényének tekintélyes kodifikáto­­ra nem volt ügyesebb ... Tudja, hogy nekem megint nagy kedvet csinált Tornához? Akit majdnem elfelejtet­tem? S aki énhelyettem önnek jutott az eszébe? Mily jól esik hallanom, hogy e szép teremtés hü máradt hozzám! Bbldoggá tesz, hogy az uj ostromlót egy lépéssel se engedte előrébb kedvezéseinek az édes utján .mint engem, az első támadót, a múlt esztendőben! — Nekem pedig ez fájt... De a csókjai, amelyeket Önnek szánt és én loptam le az ajkáról, oly forrók és sokatigérők voltak, hogy érttük örökké hálás leszek önnek. Már nem haragszom, hogy hasonlítunk egy­máshoz, ön és én... Mondhatom, Toniát azok közé. az élmények közé sorozom, amelyekre mindig szívesen fogok emlékezni. Már sok nőt szeret­tem, hiszen majdnem állandóan Itá­liában lakom, ahol lehetetlen nem szeretni őket, — még több után vá­gyódtam, mert a nőből és a szere­lemből soha sincsen elég, de úgy mint ezt a kislányt még senkit se kívántam meg. Kedves piktor uram. nem értem, hogy Ön, aki tavaly oly közel állt a sikerhez (bizonyára kö­zelebb mint én a napokban), hogy’ tudott oly könnyen elmondani róla s hogy’ tud nyugodtan ülni itt a ká­véházban, amikor egy leány, aki sze­reti önt, s aki oly szép, hogy Raffael is ölni tudna érte, nem is lakik innen valami messze... — Még nem rezignáltam egészen, Beyle ur. ön most újból kedvet csi­nált nekem a leányhoz, akinek a vi­selkedéséből, amelyet ön históriai hűséggel leirt, meggyőződtem, hogy most is szeretettel s reménykedéssel gondol rám. Ön az oka, hogy megint bomlani kezdek értté ... Nagyon örü­lök, hogy végre megismerkedtünk, uram. De ideje, hogy menjek. Isten önnel! — Reméllem, nem én zavarom el — Igen is, nem is. Megyek a pos­tára, tudakolni, hogy mikor indul a legközelebbi kocsi Civita Castellanu és Térni felé, Megnézem megint a *) A nagy iró e müve az első évek­ben csakugyan mindössze 17 vagy 18 vevőre talált. Hisztorikum. vízesést, az Albergo di Posta-t és — Toniát. — Sok szerencsét! — mondta Stendhal. A hangja kissé reszketett s a Sze­relem halhatatlan magyarázója nem minden irigység nélkül tekintett a tájképfestő után. Tarnóczy Árpád Amerikai magyar lira Napszállat után Testvér! Szép egy orsždg ez az ország. Tatár nem veri, német nem nyúzza; áldott jó földjén, nagyúri sorban, hasat ereszt a szakállas búza. Kenyered után nem igen vágtatsz, naphosszat munkálsz, este pipálhatsz, nem vagy paraszt itt, hanem hát miniszter Mindennap hétszer néz rád az isten. Biz itt meglehetsz nyugvást, békébe, csak éppen, testvér, napszállat után ne nézz az égre! Napszállat után, testvér, az égbolt, — hogy is mondjam csak? — bánattal ékes. Odaát, otthon, a temetőkben, halottak estjén sincs ennyi mécses. Ha van két szived, akkor csak rajta, széles az égbolt, kószálj alatta, — de ha csak egy van, az oszt ne fájjon, " itthon dobogjon, ne otthon járjon, hisz ott holtan se jobb, mint itt élve... Csak, mondom, testvér, napszállat után ne nézz az égre! Elmondom már no, ha nem is érted: Nem csillag ragyog erre az égen, hanem a falud, a falud néz rád kóborló tüzek csillagszemével. Ez itt a felvég, az meg az alvég, hunyorgó szemű sok kicsiny hajlék... Estvét estvére busongsz egymásra, pipát pipára tömködsz... hiába. Kóbortüzeknek bánat a fénye!... Mondom, no, testvér, napszállat után ne nézz az égre! SZEZON ELŐTT Nagy átalakítások a szuboticai Városi Színháznál — Előkészü­letek az uj szezonra — Beográdi, zágrebi, prágai, bécsi és berlini vendégszereplések sorozata — Dolgoznak a műkedvelők — A legújabb operettek és vígjátékok kerülnek bemutatásra a mükedvelöszinpadokon — Megalakul a filharmonikusok társulata A kánikulai hőség egyelőre még oly elviselhetetlen, hogy a fürdószezonon kí­vül egyéb szezonról nem is volna sza­bad beszélni. Pedig lassanként közele­dik a másik — a színházi szezon, még néhány hét és ott, ahol van színház, hosszú pihenő után ismét kigyulnak a rivalda-lámpák. Tehát akármilyen korai­nak látszik, még is kell már egyet-mást Írni a közeledő szinházi szezonról, mert a kulisszák mögött megkezdődött a lá­zas munka. Szuboticán is, úgy a Városi Színházban, mint a műkedvelő színpa­dokon gőzerővel folynak az előkészüle­tek. Az előjelekből következtetve, az idén sokkal eseménydusabb szinházi sze­zonra van kilátás, mint az elmúlt évben és tekintettel a műkedvelők bámulatos fejlődésére, néhány elsőrangúnak ígér­kező magyar előadás is gazdagítani fog­ja a műsort. Mielőtt a magyar műkedve­lők tervbe vett programját ismertetnénk, a Városi Színház előkészületeiről kell Írnunk, főkép azért, mert a színház ve­zetősége több meglepetést tartogat a szuboticai színházlátogató közönség szá­mára. A Városi Színház igazgatósága, amint a nyár elejei utolsó előadások után be­zárultak a színház kapui, nagyobb át­alakítási munkálatokba fogott, hogy mi­nél modernebb, kényelmesebb otthont nyújtson a szuboticai színművészeinek. A nézőtéren, a színpadon, a szinházud­­varon kőmives-állványok emelkedtek, az egyik helyen falat bontottak, a másikon újat építettek és alig néhány hét leforgása alatt az eddiginél modernebb, tágasabb színházat varázsolt a méhszorgalommal dolgozó munkáshad. Elsősorban har­mincnyolc négyzetméterrel megnagyob­bították a színpadot, amely igy a leg­nagyobb személyzetet megkívánó ope­rák előadására is alkalmas. Nagyobb technikai felszerelést is kapott a szín­pad, többek között modern világositó apparátusokat, reflektorokat, amelyek hiánya a múlt szezonban számtalanszor idézett elő zavart. Közvetlen a színpad mellett, az udvaron hatalmas díszlet­raktár épült és a díszlet-tár kiegészíté­sére egy beográdi festőművészt szer­ződtettek le, aki már meg is kezdte munkáját. A jövőben a vendégszereplő­­társulatoknak nem kell magukkal hozni a díszleteket, mint eddig, mert a szín­háznak gazdag diszlet-raktára lesz. A színpad mögött egy összekötő folyosót létesítettek, amely a színészek számá­ra vészkijáratul szolgál és közvetlenül a színház hátsó kapujához vezet. Ugyan­csak ezen a részen, három uj, modernül berendezett öltöző, kelléktáj, színész­­társalgó, dohányzó és több helyiségből álló Iroda épült. A nézőtér udvari olda­lán épült a közönség számára kényel­mes társalgó és dohányzó, amely a zárt helyiséggé átalakított lépcsőházzal is összeköttetésben áll. A színház igazgatósága még nem dol­gozta • ki a teljes programot, Lepedát Ilija városi takarékpénztári igazgató, aki a színház ügyeinek legfőbb intézője, jelenleg is külföldön tartózkodik, tanul­mányoz, tárgyal és remény van arra, hogy a szezonra több kiváló külföldi! attrakciót sikerül majd lekötni. Ami egyelőre biztos, az a beográdi opera vendégszereplés-sorozata. Erre vonat­kozóan már be is fejeződtek eredmé­nyesen a tárgyalások. A beográdi opera, a megállapodások értelmében, többek között az Aidá-1, a Carmen-1, a Traviátá-i, a Trubador-1, és a Pique Dámá-t, valamint több nagy ballettet fog bemutatni az idei szezon­ban. Megállapodás történt a beográdi Nem­zeti Színházzal is, amelynek kitűnő gár­dája havonként két vendégszereplésre kötelezte magát. Tárgyalások folynak továbbá a za­­grebi Opera vezetőségével és valószínű­leg sikerül lekötni a zagrebi opera együt­tesét is néhány előadásra. Külföldről az igazi Reinhardt-társulat és a Deutsche Volks Bühne társulatá­nak vendégszereplése van kilátásban. A programot néhány hangverseny is gaz­dagítani fogja. A színház vezetősége le­kötötte a világhírű Sefcsik-kvartett-et Prágából és a bécsi filharmonikusokat. Sajnos magyar társulatok vendégszerep­léséről egyelőre még nincs szó. Mindaddig, mig ez be nem követke­zik, Szuboticán a magyar szinházi kul­túra ápolói továbbra is, az egyre fejlő­dő magyar mükedvelőtársulatok marad­nak. A múlt szezonban látott előadások után joggal lehet remélni, hogy a ma­gyar mükedvelőtársulatok az idén is meglepik néhány nívós előadással a kö­zönséget. A leggazdagabb programmal Szabó Márton társulata indul. Szabó Márton együttese több nagyképességü becske­­reki műkedvelővel bővült és igy sokat remélhetünk tőle. Az első előadás szep­tember 3-ikán lesz és a fiatalon elhunyt Szenes Béla nagysikerű vigjátéka, a Nem nősülök kerül bemutatásra. Ez a darab még ma is szerepel a budapesti Vígszínház műsorán és a legnagyobb mértékben megérdemli az érdeklődést. A Nem nősülök után rövid időközökben mutatják be a budapesti Magyar Szín­ház slágerdarabját, a Csókról-csókra ci­mü francia operettet, amelynek az utóbbi években bemutatott operettek közül a legnépszerűbb a muzsikája. Szabó Márton együttese színre hozza még a Legkiseb­bik Horvdth-lány cimü Zerkovitz-operet­­tet, a Legénybucsu-t, a Bajadér-1, azon­kívül a Vigyázat, női szakasz, valamint a Félemelet balra cimü francia vígjáté­kokat A másik műkedvelő egyesület, amely a Kathólikus Legényegylet kebelében működik, már szintén megkezdte az elő­készületeket a szezónra. A részletes! pro­­grammot még nem állították össze, azon­ban hir szernt a Marica grófnő-ve 1 nyit­nak és felujitj.ák a tavasszal bemutatott Leányvdsdr cimü operettet is. A Népkör egyelőre nem dolgozza ki kulturális programját, Végül remény van arra, hogy a köze­ledő szezón művészeti programját egy uj egyesület működése is gazdagítani fogja. A filharmónikus társaságról van szó, amelynek megalakulása a közel jö­vőben már megtörténik. Azok a körök, amelyek az év elején már mozgalmat in­dítottak a filharmónikus társaság élet­­rekeltésére, amely az elmúlt szezónhan már csupán az idő rövidsége miatt nem történt meg, most nagyobb arányú ak­ciót indítanak és minden remény meg van arra, hogy akciójuk sikerrel fejező­dik be. Ez annál is inkább sikerülni fog, mert Szuboticán jóval több azoknak a száma, akik zenével foglalkoznak, mint azokon a helyeken, ahol már működnek filharmonikusok. Az illetékes tényezők véleménye szerint, hogy sikerrel jár-e az akció, elsősorban attól is függ, hogy a város mennyiben támogatja és mennyi­ben lesz segítségére az egyesületnek. Főkép a városi zenekar tagjait illetően, miután a városi zenekar tagjai a legfőbb alkotó elemét képeznék a filharmónikus társaságnak. Jelenleg az a helyzet, hogy a városi zenekar tagjait a legnagyobb mértékben, leköti a Városi-mozi. Nincs egy percnyi szabad idejük és mindaddig, mig ettől az elfoglaltságtól nem mente­sítik őket, nem fejthetnek ki tevékeny munkát a filharmónikus társaság kebe­lében. Másodsorban szükséges, hogy a társaságot úgy a közönség, mint a vá­ros, anyagilag is támogassa, mert a kez­deményezők csak úgy hajlandók tető alá hozni az uj kulturális egyesületet, ha annak működését anyagiak hiánya nem fogja megakasztani. A terv szerint a fil­harmónikus zenekar élére egy kiváló kar­mestert akarnak szerződtetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom