Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-11 / 222. szám

1927. augusztus 11. BACSMEGYE1 NAPLÓ 13. oldal Uj helyettes kormányzót választ a Narodna Banka. Beogradból jelentik: A Narodna Banka igazgatósága augusz­tus tizennyolcadikára plenáris ülést hi­vott össze. Az ülésen dr. Protics Dra­­gutin helyettes kormányzó lemondását fogják ismertetni és uj helyettes kor­mányzót választanak. A választás elé a pénzügyi világban nagy érdeklődéssel tekintenek. A jugoszláv függő államadósságok. Beogradból jelentik: A pénzügyminiszté­riumban máT régen kiadták a rendele­tet a függő állami adósságok rendezé­séről. Bár mostanában mindössze száz­ötven millió visszafizetéséről van szó, amelyet az állam a Blair-kölcsönből akar fedezni, ez az aránylag kis összeg mégis meg fogja nyugtatni a külföldi hitelezőket az SHS állam fizetési kész­sége tekintetében. Az állam a függő adósságok visszafizetésének olyan mód­ját választotta, hogy a Narodna Banka utján kamatozó és két évre szóló bo­nokat ad a hitelezőknek. ötvenhat százalékkal csökkent Jugo­szlávia bortermelése. Most készült el a hivatalos kimutatás Jugoszlávia múlt évi bortermeléséről. A statisztika szerint 1926 évben 1,300.000 hektoliter bor ter­mett Jugoszláviában. vagyis 1,680.000 hektóliterrel kevesebb, mint a megelőző évben, mert 1925-ben Jugoszlávia bor­termése 2,980.000 hektoliter volt. A bor­termelés csökkenése egész Európában észlelhető volt. A visszaesés Magyaror­szágon volt a legnagyobb, mert ott 75 százalékos volt a csökkenés a megelőző év termésével szemben. Ausztriában C5, Jugoszláviában 56, Romániában 50 és Franciaországban 36 százalékkal keve­sebb bor termett. Ennek tulajdonítható, hogy több európai államot, amelyek a borexport tekintetében eddig egyáltalán nem játszottak szerepet, felkeresték bo­raikért. Egész Európa területén a sta­tisztika szerint 75 millió hektoliterrel termett kevesebb bor. Csökkenő tendenciát mutat a jugo­szláv kivitel. Beogradból jelentik: Az idei jugoszláv kiviteli statisztika nagy csökkenést mutat. Az idén is, mint az el­múlt esztendőben, az épüietfa a legna­gyobb kiviteli cikk. összeg szerint 1927 első hat hónapjában három milliárd öt­millió volt a kivitt áruk értéke, míg az elmúlt esztendő ugyanezen időszakában három milliárd 938 millió volt a kivitt áruk értéke. A kiviteli mérleg esése igen szomorú kilátásokkal biztat. Az utolsó két esztendőben állandó csökkenést mu­tat a kereskedelmi mérlegünk, amelynek a gabonaárak esésén kivül más keres­kedelem politikai okai is vannak. Az el­­mult esztendőben a gazdasági élet ve­zetői azzal vigasztalták a közvéleményt, hogy a kiviteli mérleg csökkenésének az oka a gabona világpiaci árának az esé­sében rejlik, az idén azonban már nem­csak az árak estek, hanem a kivitt suly­­mennyiség is kisebb lett. Súlyban tizen­nyolc és fél százalékkal kisebb a kivi­tel. aranydinárban pedig majdnem hu­szonöt százalékkal kevesebb a kivitelből befolyó jövedelem. Az idén ötvenkétezer vagonnal kevesebb kukoricát vittünk ki mint a elmúlt esztendőben, amely hét­­százmillió dinár ellenértéknek felelt meg. Búzából hatezer vagonnal csökkent a kivitel, búzalisztből 488 vagonnal keve­sebb a kivitt mennyiség. Kisebb már a tojás kivitel is 98 millió dinárral, a friss hús ötvenmillió dinárral, sajtnemüek pe­dig 29 millió dinárral A gabonanemiiek nagyrészét a szomszédos államokba im­portálták: Olaszországba, Magyaror­szágba, Angliába ment az épületfa nagy­része. viszont Ausztriába, Németország­ba szállították az élelmiszerek legnagyobb százalékát. A kereskedelmi mérleg rom­lása a jugoszláv gazdasági életnek mér­hetetlen károkat okozott. A gazdasági iskolák átszervezése. Beogradból jelentik: A földművelési és vízügyi miniszter bizottságot küldött ki az országban levő összes gazdasági is­kolák áttanulmányozására. A bizottság a tapasztaltak összegezése után a gaz­dasági iskolákat teljesen átszervezi. A bajo országi sörgyárosok szövetsé­gének elnöke Novíszadon. Noviszadról jelentik: Max Kirschner, a bajorországi sörgyárosok szövetségének elnöke és a németországi sörgyári szövetség alelnö­­ke, középeurópai szemleutján a napok­ban Noviszadon időzött és a vajdasági komlótermelő szövetség vezetőségének kíséretében megtekintette a noviszadi és a noviszadkörnyéki komlóültetvé­­nyeket. Max Kirschner elnök kijelentet­te, hogy meglepte a vajdasági komló­termelés nagy fellendülése és a komló­termelők nagy szorgalma. Az itt termelt komlót általánosságban a világpiacra alkalmas komlónak tartja és egyes min­taültetvényeket is látott, mint amilyen a vajdasági komlótermelő szövetség el­nökének: Gerich Istvánnak komlóültet­vénye, amely egészen elsőrangú. Kirsch­ner elnök bízik abban, hogy a vajda­sági komlótermelés fokozatosan első mi­nőségűvé fog fejlődni. Versenytárgyalás. Noviszadról jelen­tik: A noviszadi városi mérnöki hivatal­ban e hó 18-ikán tartják meg a nyilvá­nos versenytárgyalást a légszeszgyár mögötti ut feltöltési munkálataira. A fel­tételek délelőtt 11-től 1-ig a városi mér­nöki hivatalban megtekinthetők. Szep­tember 6-ikán délelőtt 11 órakor a vá­rosháza kis tanácstermében lesz a Kaj­­makcsalan, Kumanovo, Zmaj Ognjeni, Vük Gundulics, Szveti Jován, Temerini­­uccák és a Buzatér, továbbá a tőzsde előtti tér kövezési munkálatainak nyilvá­nos árlejtése. Jelentés a komlófrontról. Noviszadról jelentik: A komlókereskedők és exportő­rök egyesülete szerdán a következő je­lentést adta a komlótermés helyzetéről: Julius 31-ike óta a terméskilátások rosz­­szabbodtak, mert a nagy hőség miatt kü­lönösen Bácska déli részében elszaporo­dott a vörös pók. Bácska északnyugati részén a terméskilátások jobbak, mert az eső jó hatással volt ^ komlóra. Rég) Eli ltipiEli és lillllllt az összes is vO atipusokkal és virapen»ionátus svájci minta sxerint Bécs villanegyedében. 6294 B. Freylers Nchfg., Wien I Kolowratring 9 és XIII., Wenzgasse 19 Tel. 96-2-50 85 6-21 Kérjen képei rrospek'u.t és ref •rnrclékal I------——— wZ Jfj KÍNA VASBOR étvágygerjesztő, Ideaerösltö és vérjavitószer Lábbadozók és vérszegények részére a legkiválóbb orvosok állal ajánlva. Kitűnő izü. Több, min! 10.000 orvosi bizonyítvány. Kapható minden gyógyszertárban. Rádió-műsor lA várót mailéül txám a haüámJtMtxt iéltntO Csütörtök, augusztus 11 Bécs (517.2) 11 és 16.15: Koncertek. 20.05: »Fra Diavolo«, operaelőadás Prága (348.9) 11; Zene. 12.10, 17: Koncert. 20.10: Tarka-est. 21—22: Zene. London (361.4) 12: Zene. 15.45: Kon­cert. 18.20 és 22.30: Tánczene. 20.10; Operazene. Radioamateuröknek nélkülözhetetlen a most megjelent magyar nyelvű radiohibakereső kulcs 7128 Kapható: K0NRATH D. D. SUB0TICA Lipcse (365.8) 16.30: Koncert. 20.15: Zene-estély. Róma (450) 17.45: Koncert. 21: Nagy hangverseny. Berlin (483.9) 22.30—0.30: Tánczene. Budapest (555.6) 9.30, 12 és 15: Hí­rek és közgazdaság. 11: Szalonzene. 18: Cigányzene. 20: A nagy Galeotto, drá­ma. 22.40: Időjelzés és hirek, utána tánc­zene. Objava Obnarodujem, da ću izdati u zakup usled rešenja kr. sreskog suda u Subo­­tici br. 11473/1926. i 11474/1926., orani­­cu Ivana Mlinko i supruge mu rodj. Te­­rezije Mesaroš i Aleksandra Vujiéa i supruge mu Marije Uharček na Maloj Tompi (Nosa) u površini od 18—18 ka­­tastralni jutara, za ekonomsku godinu 1927—1928. onome, koji najviše bude obećao. Dražbu ćiu držati 17. VIII. 1927. godine po podne u >/24 sata u advokat­­skoj kancelariji dr. Jakova Fischer i dr. Elemera Kalmar, Aleksandrova ul. br. 4. Zakupnik je dužan zakupninu kao i pristojbu dražbe odmah isplatiti is sklo­­piti samnom zakupni ugovor, koji važi za zakupea odmah, a za mene tek nakon odobrenja nadležnog suda. Subotica, 9. VIII. 1927. godine. Koloman Neorčić staratelj sekvestra. A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE 40 Irta: NUS1C3 BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁP — Csak ne tessék nevetni — mondotta a vámos •— nem úgy van a dolog, ahogy elképzeli. Ha az egé­­sz*t elmesélem, meglátja, hogy nem úgy áll az ügy. Elza erre etkomolyodott és a vámhivatalnok to­vább folytatta: — Én is úgy gondoltam és hideg lett a szivem, mint a dinnye, amelyet a kutból kihúznak. Az uceá­­kon gondterhelt arccal jártam, az irodában semmit sem tudtam dolgozni és általában olyan szórakozott voltam, hogy a csempészés ebben az időben vesze­delmes arányokban kezdett növekedni. Éjszakánként, mikor az ágyban feküdtem, még a fejemet is betakar­tam és úgy kezdtem saját magammal beszélgetni. Először is azt mondom magamnak: igy van! Aztán meg azt felelem: nem igy van! Egyszerűen úgy érez­tem magamat, mintha két félbe szakadtam volna, mindakettő mégis én vagyok és ez a két fél veszek­szik egymással és pirongatja egymást. Körülbelül ilyenformán: Első én: Nem, az sohasem lehet, hiszen ő a ba­rátom, a násznagyom! Második én: Lehet, lehet, minden lehet ezen a világon! Ma a barátod, holnap nem, a násznagy pe­dig nem rokon. Első én: De hát ő nősített meg engem! Második én: Talán saját magáért nősített meg! Első én: De hát miért is tette volna ezt a fele­ségem? Második én: Azért, mert már vén vagy! Első én: De hát nem szeret a feleségem? Második én: A szomszéd szebb is, fiatalabb is!. Első én: De hát ő tisztességes ember! Második én: Megtörténik az a tisztességes em­bereknél is! Első én: Nem, nem, nem hihetem el! Második én: Boldogok az együgyüek! Hát körülbelül igy beszélgettem én sajátmagam­­mal éjszakánként, néha-néha fölnéztem, észrevettem Rajkót — kiköpött násznagyom! És minél inkább növekedett, annál inkább hasonlított a szomszédra, annál kevésbé azonban rám. Észrevette a szomszéd is, hogy rosszkedvű vagyok, kérdezgették, hogy ml a bajom, én meg csak töprengtem azon, mit is mond­jak nekik. Közben Rajkó felnövekedett, már járkált, szalad­gált. A feleségem nadrágot is varrt neki, az én egyik régi nadrágomat szabta át a gyereknek, jó hosszúra, ahogy a felnőttek viselik. Felöltöztette Rajkót, aki hozzám szaladt dicsekedni, hát volt is mit látnom, egy kis ember futott felém, egy kis násznagy. Épen csak az hiányzott, hegy gyertyát vegyen a kezébe, a há­tam mögé álljon és megbázasitson. Ezt már nem bír­tam kitartani, elmentem a feleségemhez és szép sor­jában, őszintén elmondtam: — így és igy áll a dolog, ez a gyerek tökéletesen a násznagyunkra hasonlít! — Hát persze! En is észrevettem — mondja az asszony — és csak arra vártam, hogy te egyszer már szólj erről. — Hát most szóltam! — mondom én az asszony­nak. — Ha nem szóltál volna te, szóltam volna én — feleli az asszony. —■ No jól van, mivel magyarázod te ezt a dolgot? — kérdezem erre a feleségemet. A feleségem erre nagyot sóhajtott, amiből arra kö­vetkeztettem, hogy valami nyomja a lelkét. —• Megmondanám, de félek, hogy bántani fog téged! Most jöttem csak zavarba. Úgy látszott, hogy a második énemnek lesz igaza, mert ime az asszony is beismeri a dolgot, sőt még sajnál is engem! És ámbá­tor hidegvérű ember vagyok, mégis fellángolt valami bennem és megmozdult a kezemben a tű, amellyel a gyerekeket szoktam szurkálni. — Beszélj, mindent tudni akarok, — dörögtem szi­gorúan, olyan szigorúan, mint a vámolásnál szoktam, mikor azt mondom: »Nyissa ki a koffert, meg akarom nézni, mi van benne!« A feleségem a legkevésbbé sem idegeskedett, ha­nem egészen nyugodtan mondotta: — Már régen meg akartam mondani, de kímélte­lek, mert tudtam, hogy fájni fog neked. Mivel azon­ban a te gyanúd nekem fáj, jobb ha te viseled el a fájdalmat és nem én. Ezért hát elmondom, miként ma­gyarázom azt, hogy a gyermek miért hasonlít annyi­ra a násznagyunkra. És akkor az asszony egy nagy titkot mondott el nekem, ami még ma is kínoz. Azt mondotta: — Úgy hiszem, nem lehet más oka, csak az, hogy a bábaasszony a keresztelő alkalmával kicserélte a csecsemőket. — Hogyan? — rázkódtam össze. — Úgy gondolom — folytatta az asszony — hogy a bábaasszony összecserélte a gyerekeket és a szom­szédét adta ide, a mienket pedig odaadta a nászna­gyunknak. A hajam az égnek meredt. — Ami azt jelenti, hogy a mi fiunk meghalt? — Természetesen! — És hogy Rajkó nem az én fiam? — Meg mernék rá esküdni! — mondotta az asz­­szony — hogy nem a te fiad! Olyan voltam, mint az őrült, nem tudtam, mit is tegyek és mit is mondjak. Világos volt. mint a nap, hogy úgy van, ahogy az asszony mondja, ez a tör­ténet azt jelenti, hogy a fiam, akit annyira szerettem, nem az én fiam és... — Hát jó — mondottam az asszonynak elrémül­ve — ez azt jelenti, hogy a szomszédunk, ha megtud­ja, visszakövetelheti tőlünk a gyereket? — És benyújthatja a számlát a másik gyerek te­metéséért. — Na, az még a legkevesebb, de ... Nem tudtam tovább gondolkodni. Leforrázottan el­hallgattam és sokáig, sokáig némán ültem, végre fel­emeltem a fejem és megkérdeztem az asszonyt: — Hát jól van, mit gondolsz, mit kellene most csinálnunk? — Úgy hiszem, semmit — mondotta az asszony. — Úgy kell viselkedned, mintha a gyerek a tied len­ne és semmivel sem szabad mutatnod, hogy gyanút fogtál ebben az ügyben. Légy vele szemben kedves, mint eddig, még kedvesebb, mint eddig és mi ketten mint örök titkot őrizzük ezt az ügyet. így is tettem és szóról-szóra betartottam az asz­­szony tanácsát. Jókedvű lettem, kedvesebb voltam a násznagyomhoz, mint valaha, úgy, hogy igazán nem foghatott gyanút. Csak épen néha-néha, mikor átjött hozzám és cirógatta a gyereket, jutott eszembe, hogy is állunk és mondogattam magamban: — Szent Isten, talán nem is tudja, hogy a saját édes gyerekét dajkálja! (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom