Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-10 / 221. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. augusztus 10 szeme. Szerdán tíz óráig. Aztán ami jön: az örökkévalóság. De az élők még emlékezni fognak rá sokáig, s ha a sokezer közül eszébe jut valakinek egy régi mondat, egy rég jelenet, hogy elmosolyodik rajta, akkor ezzel le is rótta részvétét a halott halhatatlannal szemben. (t. i.) Súlyos municiórobbanás Romániában Tűz következtében felrobbantak a kotroceni-i lőporraktárak Bukarestből jelentik: Vasárnap a kotroceni-i lőporraktárakban tűz ütött ki. A tilz a felhalmozott lőanyagban robbanást okozott és a tüzérségnek s egyéb kivonult csapatoknak csak nagynehezen sikerült a tüzet elnyomni. A tűz keletkezésének oka ismeretlen és eddig azt sem sikerült megállapítani, hogy a robbanás mennyi kárt okozott a munícióban. Azt az őrt, aki a tűz kitörésének idején szolgálatot téliesített a 'őszerraktárnál. letartóztatták, mert későn jelentette a tűz. kitörését. Letartóztattak ezenkívül egy magyar kőmivest is, akit néhány perccel a tilz kitörése előtt a raktár közelében !láttak, de aztán gyorsan tovább futott. A tűz arányairól körülbelül cnynyit közöl a román sajtó, amely a kormány kívánságára a valódi helyzetnél kedvezőbb jelentéseket publikál. A valóság az, hogy a tűz következtében több mimiclósraktár a levegőbe repült és a robbanások még ma is tartanak. A kotroceni-i lőszerraktár Románia legnagyobb municiós telepe és itt tartják a román hadsereg lőszerkészletének legnagyobb részét. Az anyagi kár több milliárd leire rúg. Több katonát és munkást letartóztattak. Vajdasági Történelmi Társulat A régi Magyarország és a vajdasági szerbség történelmi kapcsolatainak iítápolására Noviszadon társaság alakul, amelyhez a legnevesebb történettudósok csatlakoztak Balubdzsics Mirkó, a noviszadi főgimnázium igazgatója és dr. Kirilovics Dimitrije, a vajdasági állami levéltár igazgatója mozgalmat indított Noviszad székhellyel alakítandó vajdasági. történelmi társulat létesítésére. A mozgalom a vajdasági történészek körében lelkes visszhangra talált. Balubdzsics és dr. Kirilovics múlt héten egy előértekezletet hívtak össze, amelyen Ruvarac Dimitrijc szremszkikarlovci-i esperes, az ismert és hírneves szerb történettudós, Produnov Vikentije szrernszki-karlovci-i szerzetes, aki Stratimirovics Stevan metropolitáról irt hatalmas monográfiájával szerzett nevének elismerést, PavtoviCs Iván tábornok, a neves haditörténész, Miroszavtjevics Veljkó esperes. Noviszad történetének buzgó kutatója,, dr, Savkovics Jovan. Devies Miroszlav esperes, Staics I Vasza tanár, KlcsoVics Miras, a montenegrói származású történész. Stefanovics Velimir gimnáziumi történelmi tanár, Scrovics Petur tanár és mások vettek részt. Az előértekezlcten ismertették az öszszehivók a megalakítandó történelmi társulat célját, amely a régi magyarországi és vajdasági szerbség történetének megírásában és népszerűsítésében áll. A társulatnak mindazok lehetnek tagjai, akik ezen a téren már valamilyen eredményt elértek. A társulat tagjai sorába fel fogja venni a beogradi egyetem és a szuboticai jogakadémia belépésre jelentkező tanárait és a Vajdaság többi városaiban élő és a szerb történelemmel foglalkozó személyiségeket. A •megalakítandó történelmi társulat ki fog adni történelmi könyveket, amelyek abszolút tudományos értékűek, támogatni fogja a múzeumokat, könyvtárakat és levéltárakat. Anyagi szükségleteit a tartományok és a városok és községek segélyeiből kívánja fedezni. Az elűértekezlct megállapította a társulat alapszabálytervezetét és szeptember 18-ikúra NoVlszadra széleskörű értekezletet hív egybe, amelyen a történelmi társulat hivatalosan is meg fog alakulni és megválasztja igazgatóságát. --- ' -- -----Ha az apának földje v n, nagykorú fa e a perelhet s’c-génvjog a a- járt A belaorkvií ti vín sz k érdek s it*!e s Belacrkváról jelentik: firdekes elvi döntést hozott a belacrkvai törvényszék egy peres ügyben. Muszta Piáján 30 éves velikimargiíai fö'dtnivcs válópert indított felesége ellen. Az irat k'ioz hé- I csatolta a községi elöljáróság által szaj bálysíerüen kiállított szegénységi bi/.o! nyitványt és ennek alapján kérte a bíróság engedélyét a szegényjogon való perlekedésre és hogy mentesítsék őt a törvény idevonatkozó szakasza alapján a bélyegilletókeknek a megfizetésétől, A bíróság azonban Ítélet hozatal előtt megkereste a községi elöljáróságot és annak megállapítását kérte, hogy milyen vagyon felett rendelkezik Muszta apja és hogy felperes szüleinél lakik-e vagy sem. Velikitnargita elöljárósága a bírósági megkeresésre küldött válaszában közölte, hogy a felperes apjának hat és fél hold földje Van és hogy szüleinél lakik. A biróság ennek alapján elutasította Musztának azt a kérését, hogy szegényjogon perelhessen s ezt azzal Indokotja, hogy az apa, aki vagyonos ember köteles fia válóperének költségeit fedezni Most Jogászkörökben felmerült az a kérdés, hogy ha az apa nagykorú fia helyet nem akar perköltséget fizetni, vájjon a fiú beperelheti-e az apját és ugyanaz a biróság kötelezi-e az apát, hogy nagykorú fiának perköltségéit fedezze. Muszta Tr.aján ügyvédje, a biró.ság Ítélete ellen felfolyatnodást jelentett, be. A Humor Atyja Eltemették Robert de Fíerst A rue Ampére elején van a Satut Francois de Sales templom. Paris sok temploma közül ma ez a leglátogatottabb. Virággal és koszorúkkal sietnek ide az emberek. A nap süt, künn a ragyogó augusztusi délutánban zug. zeng az élet és a templom boltíves Ibisében impozáns ravatalon egy férfi fekszik mereven, mozdulatlanul, nehézlllatu virágok között. Robert de Flers, élt 55 évet. Ennyi áll a koporsóján. De ebben a koporsóban nyugszik a francia vígjáték múltja, jelene és egy kicsit a jövője is. A nemzeti humor atyja — Moliére-vel együtt emlegették — a nemzet halottja. Es Páris gyászol. A legszebb kaland és a Zöld frakk szerzője nem fogja többé uj tréfákkal kacagtatni az isteni tömeget, utána ment a társszerzőjének, Gaston de Cailiavet-nek. Még emlékszem a nekrológra, amellyel elbucsuztatta legjobb barátját a Figaróban. Szellemi házastársak voltak, de — ez a legszerelmesebb házaspárral is előfordul — Robert de Flers meg se várta a gyászév leteltét és rövidesen uj társszerzőt választott magának Francois de Croisset személyében. De hozzá már nem volt olyan hűséges, mint a megboldogulthoz, gyakran irt másokkal is közösen vígjátékokat. Most öt búcsúztatták el a szellemi özvegyek, akik a temetés után, vagy már most, mig Flers a ravatalon nyugszik, uj kollegákat keresnek a duóhoz, mert francia író nem élhet 'társszerző nélkül. A Gare de l’Esten, amikor a holttestet szállító vonat befutott az állomásra, nem volt nagy a, tolongás. Byrd-et és társait legalább százszor ennyien fogadták. És akik megálltak bámészkodni egy percre, azok se tudták, hogy kit néznek, csak a ceremóniára voltak kiváncsiak: mint száll ki az élők vonalából egy halott? A ravatal kerül Írók, színészek, a! család és a tisztelők koszorúi. Mennyi tarka ihat! A premi erjein árasztották el igy virággal és szeretettel. Vagy mikor beválasztották az Akadémiába. Robert de Flers most szerepel utoljára személyesen á nyilvánosság előtt. Ma délután még látható volt sápadó., kövér arca. tömött bajusza, csukott A színészetről Irta ; Karinthy Frigyes Moissi Othello-ját néztük végig, színházból hazajövet színészetről beszélgettünk Bélával, aki meziszinész akar lenni. Általánosságokról volt szó. de aztán cgv bizonyos kérdéssel kapcsolatban olyan érdekes fordulatot vett a beszélgetés, hogy egy csomó felbukkanó i'j szempontot — amikre eddig nem gondoltam —- hevenyészve szeretnék feljegyezni. nehogy elfelejtsem. Inkább én magyaráztam úgyis, hangosan gondolkodtam, ahogy gyakran szoktam mos# tanában, ha valaki inspirál erre — a legjobb narkotikum. Nézd kérlek — valahogy ezeket beszéltem — azon kezdem, hogv Diderot hires »Paradoxon«-!a óta lényegbevágó magyarázatát nem is adták a színészet problémájának. Az újabb meghatározást, eltűnődést e kérdés felöl éppen a mozi tette aktuálissá. Éppen neked bizonyítgattam, ugy-C, jó múltkoriban, hogy mi nem is tudjuk áttekinteni, micsoda széditőcn nagyjelentőségű kulturkorszak bölcsőiéhez értünk el a mozi felfedezésével. Te azt mondod, találmány, technikum, némi lenézéssel, mi köze ennek a valódi kultúrához, pláne művészethez? Hát először is: az Írás felfedezése, 1crögzitése a beszédnek, szintén csak technikum volt valamikor, primitív találmány — mégis immár hat vagy nyolcezeréves kulturkorszak kezdetét jelentette az a tény, hogy az elröppenő szó maradandóvá lett. érdemessé1'vált megrágni a szót, mielőtt az ember kimondta — és biztcsitlak róla., hogy a szórni ez a megrágása volt az eredete mindannak, amit ma Gondolatnak és Eszmének és Szellemnek és Géniusznak és mit tudom én mi mindennek nevezünk. Ezzel nem akarlak hosszan untatni, hidd el nekem, hogy igy volt. Ha a lerögzített beszédet, a betűt nem találják fel a Szónak és Igének nem volnának ma génuszai és művészei — az idegek nyugtalansága és életvágya másfelé keresett volna kielégülést, nem a központon keresztül. Na már most. éppen -azt hatom, kérlek, hogv a lerögzített m •/.a lerögzített életielensések fetfe; /tetőse van elven jelentőségű dohig ■\r. emberi ku'.tura életéiben, mint amUveti •r Írás felfedezése vHt. A mozgóképpel ■i világ kezdődik — hogy ez az uj világ akarja-e. fog-e kapcsolódni a régibe, a «zó világába, vasv ellene M’Mn' (utóbbi esetben komolyan beszélhetnének a pesszimisták evv uj kn’turatlantiszról. a • zókultura hanyatlásáról), ez még kérdés — s annyi bizonyos, hogv ez a generáció tanúja lehetett valaminek, ami hatezer év alatt egyszer szokott Wr.* -'mi: megszületett s ezzel halhatatlanná v'-lt a Mozgás, a Történés, mint adandó eleme az emlékezetnek. Mingyárt meglátod, mért kellett ezt elörebocsátanom. Az uj esztétikusok mindenféle isták és forradalmisták sok szamárságot karatvolnak össze mostanában a művészet ni céljairól. Azt az egyszerű do'g'ü pedig, amit egv hatéves gyerek is lát. kezdik elfelejteni — hogv :t. művészetnek egyetlen és legfőbb célja nem is célja, hanem oka és eredete és szándéka és lényege a halál ellen való küzdelemmel párhuzamos kényszer.hogy megmentsük a pusztulástól azt. ami a körülöttünk és bennünk lezailó világban múlandó és amiért kár. Ivogv elmúlik. Antikor tehát a lerögzített, a múlandóság törvényét kijátszó történés világ"I-jöttét megállapítom: egyben valódi, vagyis maradandó művészetté deklaráltam egy művészetet (mert csak az művészet, ami maradandó) ami eddig nem volt az: a színészetet. Igenis állítom, hogv a mozgókép megszületésével született meg és vált egyenrangú művészetté a festéssel, képfaragással, muzsikával, írással a színészet is Azt mondhatom tehát, hogy a színészet is. Azt is mondhatom tehát, hogy a színészet csak most született meg, most, mikor a színésznek meg kell gondolnia, meg kell rágnia azt. amit csinál, mert azzal, hogy egyszer eljátszotta, az eddig múlandó értékű szerep épugy maradóvá lett, mint kép és könyv és szobor és kotta. Kérlek szépen, ha parancsolod, mingyárt felrajzolom ennek az uj esztétikának a. körvonalait. Hát először is abból köti kiindulni, hogy c.gy művészet anyaga csak az lehet, ami általánosan emberi. Mivelhogy a művészet alkotókat és élvezőket kíván, nyugodtan elmondhatjuk, hogy minden ember született művész, passzív vagy aktív értelemben — a nagytömeg passzíven az. felruházva a művészi élvezet képességével —• a néhány kiválasztott pedig aktíven, az alkotás potenciájával. De mit jelent ez. tárgyunkra vonatkoztatva? Ahogy van festői világkép, egyszerűen azért, mert mindnyájunkban vau egy passzív festő, aki szereti a szép színeket és formákat — ahogy van zenei világkép. mert mindnyájunkban van egy paszsziv zenész, aki szereti a hangok misztikus hatását —• épenugv. ha a színészet valódi művészet. (márpedig, Íme, az) kell. hogy legyen színészi világkép is Kell. hogy felfedezzük magunkban a passziv színészt, mindannyian — hiszen semmi máson csak ezen keresztül éhezhetjük az aktiv színészi alkotást. Színészi világkép — uj fogalom, a kultúra uj fcltéteiei szülték. Csak per analogiam, a többi művészet ismeretéből Írhatjuk körül egyelőre. Még nem született meg az alkotó szinész-zseni. aki majd igazolni fogja, de már sejtetni lehet, miféle félek lészen. Számára az egész világ játszani és komédiázni fog. minthogy a festő számára szín és forma, a zenész számára hang és harmónia minden. Szerepnek lát majd minden életjelcnséget — egyetlen titokzatos Lény. vagy Isten különféle szerepeinek, aki jó embert játzik és rossz embert játszik, aki bankárnak és koldusnak és madárnak és kroko•diittsnak és rügyező cseresznyefának és boldog gyermeknek és boldogtalan szenvedőnek maszkírozza magát, hogy százmillió alakban élhessen, százmillióféleképen láthassa önmagát a tükörben. Ez a szinész-zseni meg fogja látni és nyilvánulóvá teszi majd előttünk, amit némely rév ült. szórakozott pillanatban éreztünk néha, ijedten és csodálkozva, rögtön elhessegetve magunktól a felfedezést. mint holmi kellemetlen, szorongó 11- . dércnycmást — hogy szerepet játszanak e világon mindannyian, ismeretlen közönség számára, önmagunk számára — első sírásunktól kezdve utolsó hör«. gésüukig — születést játszunk és szerelmet és halált, mintha valami ismeretlen, másik Ént akarnánk mulattatni, meghalni, megvldltanl, felzaklatni és irgalomra bírni a tragédiákkal. Te, mást mondok neked. Nem vetted észre — hm. Tudniillik folyton arról beszélnek. hogv valóság, meg ábrándozás, meg efféle. Ugyan kérlek. Én mondom neked, akinek van egy kis közöm mindenféle művészethez, hogy az igazi paszsziv élvezőnek, az úgynevezett közönségnek sejtelme sincs arról a valóságról, amit állítólag a színész ábrázolásán keresztül ismer fel és ismét el tulajdon életének. Én mondom neked, a közönséges emberek csak a művész .'bői ismerik az életet — a valóságot pedig c ak a művész Isme/!. Meten legszö nyübb és Kg szlntébb pillanatában véletlenül nem ultam egyedül — jelen volt valaki, aki akkor sorsdöntő szerepet látszó.t az éltemben. Tragikus r'Uanat volt — zokogtam. meg akartam halul, a síik .t falhoz ütöttem a fejem. I.'c tuiél.em ezt is és később a. kcil'kiis negyedóra tanúin bevall! t,a nekem..hogy nevetnie kellett akkor — meg volt s még most is meg van győződve róla, hogy kontédiáziam s ez a komédia nagyon kiábrándító tintással volt rá. Egy színészre emlékeztettem, a kit hasonló szc'repben látott, de az jobb volt. Mondd, mit mondhattam neki? Soha nem értette volna meg. az Idő átkozott logikája miatt, hogy az a színész tőlem tanulta ezt r, jelenetet — hogy o. aki életnek latja a színpadot, szükségképen színpadnak és komédiásnak kell érezze, mikor a sors szeszélye egyetlenegyszer megtisztelte vele, hogy azt a valóságot azt az életet lássa tulajdon szemeivel, a honnan a tragédia meríti anyagát? — Viszont — ki tudja, nincs-e igaza? Hányszor érezzük komédiának legmcgokoítabb könnyeinket —- hányszor hisszük, hogy szimuláljuk az örömet és fájdalmat, amiről később tudjuk meg aztán, hogy életünk csúcspontját és mélypontját jelentette? Na szervusz, én már itthon vagyok.
