Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-07 / 187. szám
KÖZGAZDASÁGI A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Igazságot a Vajdaságnak! Három évvel ezelőtt, amikor erős pénzhiány uralkodott, a nép idegenkedett attól, hogy ingatlanait pénzzé tegye, mert kételkedett abban, hogy az áresés hosszú időkig fog tartani. Mindenki abban a reményben élt, hogy az árak hamarosan újból emelkednek és ezért a nép adófizetési kötelezettségének sem tett eleget és vagy semmit, vagy nagyon kevés adót fizetett. Sokan, különösen azok, akik az uralkodó pártok érdekében exponálták magukat, kisebbnagyobb haladékokat kaptak adóhátralékuk kifizetésére. Később a gazdasági állapotok állandóan rosszabbodtak és az adó az egyéb fizetési kötelezettségek között rendesen az utolsó helyre került. Markovics Bogdán dr. pénzügyminiszter a napokban rendeletet adott ki, hogy az adóhátralékokat a legszigorúbban hajtsák be. így nagyon sokan katasztrofális helyzetbe kerültek és ingatlan vagyonukat kénytelenek pénzzé tenni, hogy adótartozásukat kifizethessék. Nem ritka eset, hogy emiatt jónevü kereskedők, iparosok tönkrementek. A Vajdaságban egy helyen egy száz holdas birtokosnak három évvel ezelőtt ötszázezer dinár adóhátraléka volt. Mivel az adófizetést ez év júniusig halasztgatta, el kellett adni ötven lánc földet, hogy adóiát kifizethesse. Horvátországban, ahol az adóprés mindig a legintenzivebben működik, nemrégen még szomorúbb eset történt. Egy földbirtokosnak három évvel ezelőtt harminc lánc földje után négyszázezer dinár adóhátraléka volt. A földbirtokos földjét és jószágait a múlt napokban elárverezték és az államkincstár nem kapott az árverésen annyi pénzt, amennyivel az adóhátralék összegét kiegyenlíthették volna. Hasonló jelenségek az utóbbi időben nagyon elszaporodtak, különösen a Vajdaságban és ha ez tovább is így megy, nem nehéz megjósolni, hogy a gazdasági élet teljes csődje fog bekövetkezni. A gazdasági válságnak, amely az egész országban legjobban a Vajdaságban éezhető, több oka van. A pénzügyi adminisztráció újjászervezését máról-holnapra hajtották végre olyképen, hogy a régi iratokat eldobálták és uj alapokra fektették le az ügyvezetést. Ennek a reorganizációnak más következményei is voltak és pedig az, hogy a régi kipróbált erőket idő előtt nyugdíj nélkül vagy egyeszerüen elbocsájtottdk és uj, tapasztalatlan tisztviselőket vettek fel, akiknek legnagyobb része nem ismeri a Vajdaságban érvényes törvényeket. Az uj tisztviselők nagy részét fiatal iskolázatlan fiatalemberek, volt iparosok és kereskedők képezték, akikben, ha meg is volt a jóakarat, nem tudtak dolgozni. Az ilyen tisztviselők ártottak legtöbbet a közigazgatási életnek és ezek akadályozták meg a gazdasági fejlődést, mert az adókivetéseket nem bonyolították le kellő időben, hanem évek után. Arról viszont, hogy ezek az adókivetések milyen igazságosak voltak, felesleges beszélni. Az adófizetők legjobban tudják és érzik még ma is a rossz közigazgatás súlyos következményeit. Elég megemlíteni, hogy az adókivetőbízottságba a kormányon levő pártok saját párthiveiket neveztették be és a legtöbb esetben az adófizetők képvise'öi az adókivető bizottságokban laikus. képzettség nélküli földműves emberek voltak. A vajdasági tisztviselőkben a pénzügyi kormány nem igen bízik, ami tisztán látható abból is, hogy a harminckét vajdasági pénzügyigazgatóság és állami adóhivatal élén csaknem kizárólag szerbiai tisztviselők állanak, a többi tisztviselők kilencven százaléka pedig szintén szerbiai származású. A Vajdaság gazdasági visszafejlődésének másik oka az, hogy itt még mindig érvényben vannak a régi magyar adótörvények, amelyeket Magyarországon már rég hatályon kiviil helyeztek. A vajdasági gazdasági szervezetek többszöri tiltakozására a pénzügyi kormány azt felelte, hogyha ezek a törvények jók voltak a magyar uralom alatt, legyenek jók most is az adóegységesítési törvény meghozataláig. Az adőcgységesitésről szóló törvény meghozatalát azonban minden kormány elhalasztja, mert máskülönben egyes országrészeket nem lehetne kedvezőbb elbánásban részesíteni. Az általános gazdasági válság főoka még, hogy a pénzügyi kormány még nem rendezte Szerbia háború előtti tartozásait Angliával szemben: nem hoztak még ma sem modern és a küllőidnek is megfelelő agrártörvényeket, ami miatt a külföldi tőke teljesen bizalmatlan az országgal szemben. Ami pedig, hogy újból a mi szőkébb hazánkról beszéljünk, ami Vajdaságot illeti, itt mindaddig nem lesz rend, amíg a pénzügyi közigazgatást egészségesebb alapokra nem fektetik, amíg nem adnak a Vajdaságnak vajdasági képzett tisztviselőket, amíg a pénzügyi közigazgatásból ki nem söprik a pártpolitikát és amig az adóegységesitésről szóló törvényt meg nem hozzák. A kormány egyáltalán semmi támogatást nem ad a vajdasági gazdasági életnek, ha tovább is igy lesz, rövid tíz év alatt minden, ami vajdasági, össze fog omlani, mint a kártyavár. Állami jelzálogkölcsönt, olcsó külföldi kölcsönt és igazságos törvényeket adjanak a Vajdaságnak, akkor a pénzügyminiszternek sem lesz alkalma ilyen statáriális adóbehajtási rendeleteket kiadni... Sokcsics József Csak virágzó közgazdasági élet erősitheti meg az államot Végső ideje, hogy az államháztartás az adózók fizetőképességéhez alkalmazkodjék — A hitel és a kamatkérdés csak a külföldi tőke részvéte ével oldható meg Alexander Sándor beszéde a Gyáriparosok Országos Szövetségének közgyűlésén A Gyáriparosok Országos Szövetsége a múlt héten tartotta évi rendes közgyűlését Zagrebban. A gyűlésen, amelyről már közölt tudósítást a Bácsmegyei Napló, Alexander Sándor, a GyOSz elnöke figyelemreméltó beszédet mondott Alább közöljük a közgazdasági életünk minden kívánságát felölelő beszéd bő kivonatát. — Múlt évi beszédemben ugyanezen helyről azon reményemnek adtam kifejezést, hogy közgazdaságunk érdekei, miután azoknak elsősorbani szemelőtt tartásában megegyeztek az összes nagy politikai pártok, hathatósabb védelemben fognak részesülni. Ez a reményem, sajnos, nem vált valóra. A politikai viszonyok még mindig nincsenek stabilizálva, közéletünk érdeklődését politikai kérdések foglalják le, a gazdasági problémák még mindig háttérbe szorulnak, az állami élet vezetői még mindig nem számolnak a közgazdaság érdekeivel. — Az utóbbi években egymásután elveszítettünk egész reményteljesen induló gyári vállalatokat, amelyek a gazdasági krízissel nem tudtak megbirkózni. Hogy a bukások nem jelentkeztek még nagyobb számban, azt kizárólag a szolid alapnak köszönhetjük, amelyen gyárvállalataink nyugszanak. Az állam vezetőségét ezért nem illeti semmiféle hála, mert a gyáriparosok érdekében nem tett semmit. Mérvadó tényezőink még mindig nem látták be, hogy az önálló és erős ipar erős jövedelmi forrást jelent az államnak, a munkásnak és tisztviselőnek, hogy elősegíti a mezőgazdasági termelést és 1 ogy az ipar konszolidációja az ország véderejének növelését jelenti. — Gyáriparunk egyik főproblémája a termelési lehetőség teljes kihasználása a munka racionalizálása és intenzivitásának növelése révén. Csak igy lehetnek olcsóbbak a termékek, csak igy állhatják ki a versenyt a külföldön, csak igy növekedhet a felföldi fogyasztás. — 1926-ban mi mennyiségileg többet exportáltunk, de kivitelünkért kevesebb pénzt kaptunk, mint az előző években. Igaz ugyan, hogy behozatalunk is csökkent, de nem azért, mert belföldi termelésünk növekedett, hanem azért, mert a gazdasági krízis következtében a fogyasztás általánosságban csökkent. Ezt mérvadó helyen belátták és a pénzügyi .törvény számos intézkedésével igyekeztek segíteni a bajon. Ezek azonban mind. félintézkedések. — A központi kormányzatról szóló törvény még mindig nem kész, közigazgatásunk nem felel meg a közgazdaság érdekeinek, a közigazgatás stabilitásának hiánya, a tisztviselők ide-oda dobálása nagy nehézségeket okoz a közgazdaságnak. Ez gz év sem hozta meg az adók egységesítéséről szóló törvényt, az adóteher még mindig változatlanul magas. A törvénytervezetben bizonyos mértékben figyelembe vették ugyan a közgazdasági körök panaszait, a tervezet azonban még mindig nem törvény. A monopol- és fogyasztási illetékek terén is változatlanul súlyos a nyomás. Igazán példát vehetnénk más államoktól, Magyarországtól, Bulgáriától, Romániától, az utóbbi időben Törökországtól is, ahol sokkal nagyobb mértékben veszik tekintetbe az ipar érdekeit, mint minálunk. — Költségvetésünk 12 és félmilliárdot tesz ki. Az állam nem csinál ugyan újabb adósságokat a Nemzeti Banknál, az állami szállítók mégis csak nagynehezen jutnaH követeléseikhez. Végső ideje már, hogy az államháztartás az adózók fizetőképességéhez alkalmazkodjék. — Valutánk a múlt év folyamán stabilis maradt. A stabilizáció meghozta az aranyvalutára való áttérés előfeltételeit. A gyárvállalatok beruházásainak valorizációja folyamatban van, e réven csakhamar lehetséges lesz az illető vállalatok valódi értékét felbecsülni és leírásokat eszközölni. Mert a stabilis valuta és a valorizáció előfeltételei a külföldi hitelnek, mely nélkül nem haladhatunk előre. Úgy a bite!-, mint a kamatkérdés csakis külföldi töke részvételével oldható meg. A Nemzeti Bank ad ugyan rendes és szezónhiteleket, pénzintézeteink is elkövetnek'mindent, ami módjukban van. mindez azonban nem elegendő, hogy a gyáripar technikailag tökéletesíthesse üzemét és uj telepekét alapíthasson. A kamatláb, amely a termelési költségeknél nagy szerepet játszik, még mindig túl magas és nem szállítható le mesterséges utón. Kereskedelmi politikánknak nincsen világosan kitűzött célja, a kereskedelemügyi minisztériumot pedig nálunk a legmeliékesebb tárcának tekintik. Kereskedelmi szerződéseinknek biztositaniok kellene mezőgazdasági és ipari termékeink kivitelét és éppen e téren nem haladtunk előre tavaly. Szerződéseket csak Angliával és Belgiummal kötöttünk, a többi államokkal még mindig csak tárgyalunk. A vasúti tarifák ügyében sem történt semmi az ipar érdekében, sőt újabban azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a díjszabások emelésével fedezzék a vasutak deficitjét. Ezzel éppen ellenkezőjét fogják elérni, mert számos cikk már most sem bírja el a vasúti tarifát, s a forgalom még jobban csökkenne. A vámpolitika terén továbbra is védeni kell iparunkat. A májusi genfi világgazdasági koníe-
