Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-07 / 187. szám

4. oldal BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1927. julius 7 Egy nő akit uénitenek Pipike, a teRnősbéka Szuboticdn Az ember sose tudhatja, mibe botlik bele manapság. Éppen azon gondolkoz­tam. mit is kellene a holnap reggeli lap­ba irni, mikor belebotlottam a teknős­békába. Három nap óta vendégszerepel Szuboticán, anélkül, hogy a sajtó kellő­képen megemlékezett volna a jeles ten­geri vendégről. Nincs igazunk. Egy Két­száz éves és 75 kilós jövevényről még akkor is kell legalább egy személyi hirt irni. ha az illető véletlenül teknősbéka is. Erről a véneoske teknősről megállapít­ható, hogy egyetlen nőnemű lény Szu­boticán, amely nem szégyellt bevallani, hogy hány éves. A teknős először a Lifka-mozi udva­rában mutogatta bájait, de mivel a kö­zönség inkább a mozit nézte, mint a ten­geri csodát, a teknősbéka átköltözött a húspiacra, egy nyári vendéglő kerthe­lyiségébe. Itt látogattam meg a 200 évesnek feltüntetett békát, akit becéző nevén Pipikének szólított az impresszá­riója, egy barnaképü fiatalember. A ten­geri Pipike egy négyszögletes kádban éppen délutáni álmát aludta és nem vett tudomást látogatóiról. Bebu.it a viz alá és meg se mozdult. Pipike tagadhatat­lanul szép példány, valóban súlyos, de nem valószínű, hogy kétszáz éves. Hogy én ezt elhigyjem, ehhez legalább is ke­resztlevél kell, ezt pedig nem tudjtt felmutatni a Pipike. akinek általában nemcsak iratai, talán még az állampol­gársága is vitás. A teknős Pipi őre vadul nekem ron­tott, mert véleményemet hangosan nyil­vánítottam: — Téved az ur, a Pipike kétszáz év&s, husvétkor töltötte be százkilencvenki­­lencedik születésnapját. Pipiké megmozdult a viz alatt és ha beszélni tudott volna, bizonyosan tilta­kozott volna a vénités ellen. De Pipike néma volt, mint a hal. csak két mellső végtagját mozgatta. —• Nini úszik — sipított egy szőke hölgy mellettem — de milyen édes — és lakkozott körmöcskéivel a hölgy megbi­rizgálta a teknős Pipi hónaalját. Eközben újabb kiváncsiak érkeztek a sátorba és befizették a két dinárt. Mi­kor már vagy hußzan álltunk a kád kö­rül, csodálkozva szemléltük a teknősbé­kát, megszólalt a barna fiatalember. — Uraim és hölgyeim, ez a teknősbé­­ka egy igazi teknősbéka. az Adriai-ten­gerben fogták a halászok és a zagrebi professzorok megállapították, hogy az afrikai partok közeléből tévedésből jött fel az Adriába. Eltévesztette az utat. A professzorok Pipikét kétszáz évesnek becsülték és 25.000 dinárra értékelték. Minden szem Pipike felé fordult és a csodálkozás moraja zúgott végig a tek­nősbéka csodálóin. Pipikét mindez hide­gen hagyta és látszott, hogy jobb sze­retné. ha nem fogdosnák örökké a tek­­uöjét. Két fanatikus fiatal fiú erővel le akart törni egy kis darabkát Pipike tek-1 nőiéből, de az impresszárió lekapcsolta őket. Igaza is volt. Mert mi lenne, ha Pipike minden látogatója letörne egy darabot a drága hölgy teknőiéből. Vé­gül elvinnék a teknöt és maradna a béka. Kétszáz éves béka pedig van a Pa'.ics­­ban is. — Mit eszik a Pipike? — érdeklődött egy családanya. — Halat eszik, naponta egv kilói. Na­gyon kényes jószág — mesél boldogan az érdeklődéstől a Pipi gazdája — há­romszor kell vizet cserélni és ha alszik, akkor a világért se szabad háborgatni. Megtudtam, hogy Pipikét hatezer di­árért vette meg az adriai halásztól há­rom ember, akik részvénytársasági ala­pon dolgoznak és Pipikével már bejár­ták egész Horvátországot, most a Vaj­daság nagyobb helyein mutogatják sorba az óriási teknőst. Innen Párisba készül­nek. Beszélgettem a teknősbéka-cég egyik Szomborból jelentik: Mint ismeretes, a múlt évi nagy árvíz folytán a sok szer hold termésének tönkremenetelén kivül az a súlyos kár is élte a Duna méltót fekvő községek lakosságát, hogy házai­kat rombadöntötte a Duna áradása. így Bács községben 153, Vajszkán 140, Bo­­gyánban 60 házat döntött romba a meg­áradt folyam s igen sok ház dőlt össze Bogojevó, Deronya, Plávna, Novoszeló és Bácsmonostor községekben is. Az árvízkárosultaknak állam, ható­ságok, községek és társadalom egyaránt segítségükre siettek és Így csakhamar olyan összeg gyűlt egybe, hogy lehető­vé vált nemcsak a károsultak sürgős segítése, hanem rombadőlt házaik fel­építése is. Az adakozók és az állam a Vöröskereszt Egyesületet bízták meg a segélyek kiosztásával és a házak fel­építéséhez szükséges segélyek kiosztá­sával is, amit azután egytypusu házak, felépítésével végzett el az egyesület., . Most, hogy a rombadőlt házak felépí­tése befejezést nyert, a károsultakat ke­serű csalódás érte. A Vöröskereszt-egye­sület megbízottai ugyanis sorra járják mindazokat a károsultakat, akik az ál­lam, a megye, a községek és a társa­dalom adományaiból segélyt kaptak há­zaik felépítésére. Az egyesület megbí­zottai a károsultakkal nyilatkozatot irat­nak alá, amelyben elismerik, hogy fe­jenként 5.000 dinár kölcsönt kaptak há­zaik felépítésére és egyben megengedik, hogy az 5.000 dináros kölcsön összegét tulajdonosával, aki beismerte, hogy na­gyon kockázatos voli ez az üzlet, mert igaz. hogy a zagrebi professzorok azt mondták, hogv a teknős még eléldegél­het négyszáz évig. de lehet, hogy a szá­razföldi levegő ártani fog neki ős bekre­­pál. mielőtt még kereshettek volna raj­ta a merész vállalkozók. Egyelőre azon­ban nem kell félni, Pipike egészséges és ha Isten segíti, kétszáz év múlva urn­áink unokái Is gyönyörködhetnek bá­jaiban. — Hányán nézik meg Pipikét napon­ta? — kérdeztem az impresszáriótól. — Száztól-kétszázig. Legtöbb látoga­tó nő és diák és Szuboticán már akadt Pipikének rajongója is egy idős hölgy személyében, aki mindennap eljön Pi­pikéhez és legutóbb nápolyi szeletet ho­zott neki a cukrászdából —■ de a nápo­­'vi szeletet az egyik tulajdonos ette meg. Pipike nem bírja az édességet. ilyen nő a Pipike. Még rúzst sem használ. Lemosná róla a viz. (sz.) a Vöröskereszt Egyesület javára, mint 30 éves, négyszázalékos amortizációs kölcsön telekkönyvfileg bekebeleztessék. Az aláirt nyilatkozat szerint a telekköny­vi bekebelezés költségei is az árvízká­rosultakat terheli. Az árvízkárosultakat, akik abban a jogos feltevésben voltak, hogy az ál­lamtól, községektől és társadalmi gyűj­tésből kapott «egé'.yeket nem kell visz­­szafizetniök, nagyon elkeseríti, hogy a kapott segélyeket a Vöröskereszt Egye­sület kölcsönnek tekinti s hogy a kapott segéllyel házaikat megterhelik. Elkese­redésüket csak fokozza, hogy a telek­könyvi bekebelezés költségeit is nekik kell viselniök. Sokan, amint ilyenkor már szokás, azt is hangoztatják, hogy a Vöröske­reszt utján,, kapott építési anyagok nem jók s iiogy a tégla, amiből házaikat fel­építették. nem az a minőségű, amit. vár­tak s ami nekik Ígérve volt. Az árvízkárosultak között mozgalom indult meg, hogy küldöttség utján kérjék fel a szociálpolitikai minisztert, misze­rint a házaik felépítéséhez kapott se­gély telekkönyvi bekebelezését szüntes­se meg, illetve. hogy a Vöröskereszt vezetőségének ilyen irányú utasítást ad­jon. Azoknak felzúdulásával szemben, akik kifogásolják, hogy a Vöröskereszt által folyósított épitkezési kölcsön egy részét vissza kell fizetniük, a humánus egyesü­let vezetősége joggal hivatkozhat arra, hogy ötezer dinár, amit az egyesület az épitési költségekből visszakövetel, az. építési költségek csak elenyésző kis ré­sze, a visszafizetésre megállapított mód az, hogy az 5000 dinárt is harminc év alatt kell visszafizetni, úgy hogy minden háztulajdonosra egy-egy évre csak alig 200 dinár jut, annyira méltányos és ked­vező. hogy a háztulajdonos a terheket alig érzi. Igaz, hogy a Vöröskereszt az össze­gyűjtött pénzből építette fel a házakat s az adakozók a pénzt nem a Vöröske­resztnek, hanem az árvízkárosultaknak adták, azonban kétségtelen, hogy a Vö­röskeresztnek arra is gondolnia kell, hogy máskor és másut is szükség lehet segítésre s nem volna méltányos sem, hogy akkor, amikor egyes kategóriák pótolhatatlanul sokat veszítenek az ár­víz alatt, mások minden ellenszolgáltatás nélkül kapjanak uj házakat. Az Ady-por Hegedűs Lóránt Mikő Izidorra hivatkozik a nagy költő körüli vitában Régóta húzódik már az a polémia, amit a magyar irodalmi és tudományos élet előkelőségei folytatnak a budapesti lapok és folyóiratok hasábjain arról a kérdésről, hogy nagy és nemzeti költő-e Ady Endre. Ennek a vitának az az érde­kessége, hogy a hivatalos magyar iro­dalom vaskaiaposai közül is sokan be­hódoltak már a nagy költő szellemének, akinek, amig élt, nemcsak nemzeti jelle­gét vonták kétségbe, hanem költői mivol­tát is lekicsinyelték. A vitába most bekapcsolódik Hegedűs Lóránt is, aki jóizü táblabirói stílusban, kel Ady Endre védelmére. Bennünket cikkének különösképen az a része érde­kel, amelyben az utódállamok magyar-' ságának Ady-kultuszát hozza fel érvül és mint irányadó tekintélyre hivatkozik a Vajdaság illusztris magyar írójára, Milkó Izidorra. A cikknek ez a passzusa igy szól: — Maga az, hogy az erdélyi magyar­ság oly erősen ragaszkodik Adyhoz, ész­­retérithetné azokat, akik a hazafiságnak csak a kartotékját látják és nem nézik; meg alaposan, hogy ez a négy betfi: »Haza«, voltaképen mit jelent. Az erdé­lyiek ragaszkodására nézve nagyon jel­lemző. hogy az utódállamok egyik leg­kitűnőbb magyar írója, MUkó Izidor már 1919-ben ugyanezzel ajánlotta be Adyt a magyar közönségnek és ma is állja ezt. Hegedűs Lóránt szavait örömmel idéz­zük annak bizonyítékául, hogy a mi büszkeségünknek, Milkó Izidornak Írói érdemeit az ország határain túl is nagy­­rabecsülik. Betáblázzák a segélyt az árvízkárosultak A Vöröskereszt o c ó ö c önk p s nem ajándékba adja az éj} t si ös ze"eke Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Apai tanácsok Semmit se tégy, amit holnap meg­bánhatsz. De mivel nem tudhatod ma, hogy mely cselekedet vagy el­határozás az, amelyet meg fogsz bánni holnap, le kell mondanod ar­ról, hogy ebben a tekintetben egészen biztosra menj. Hogy mégis ne kelljen félned a késő bánattól, gondold meg mindenesetre jól és alaposan, amit csinálsz, akkor tán nem holnap fogod megbánni, hanem — holnapután. S ha különös szerencséd van, még ké­sőbben. # Módosított közmondás. — Lassan járj, tovább élsz. * Ha a kedveseddel szakítani vagy kénytelen, válj el tőle lehetőleg olyan módon, hogy ne legyen megbántva. Mert nincs jogod kedvetlenséget okozni annak, aki valaha gyönyörű­séget szerzett neked.-* Vigyázz! Nemcsak bántalmat, de szivességet is csak bizonyos mérté­kig bir el az ember. A jótetteiddel se légy tolakodó. # ' Ugyanezt a kiméletességet termé­szetesen, eejn kiyánhatodUa szeretőd­től. aki el akar hagyni, mert a nőnek — rátanitották, ránevelték és ráok­tatták a férfiak — minden szabad. A barátaidat könnyebben veszted el, ha jót teszel velük, mint ha szol­gálatokat fogadsz el tőlük. Az előbbi esetben szégyenérzetet okozol nekik, amivel elidegenited, az utóbbiban pe­dig önbecsérzetet keltesz föl bennük, amellyel még jobban megnyered őket. * Ha házasodni akarsz, . ne akkor kérj tanácsot, amikor a nő — a kis ártatlan! — már elhatározta, hogy a feleséged lesz, hanem jóval előbb. De hát azért vagy bölcs és meggon­dolt férfi, hogy ezzel is elkéssél. # Ha bajban látsz valakit, ne vigasz­tald (mert az nem ér semmit), hanem mutass részvétet iránta. Ezt becsül­ni fogja valamire s jól fog neki esni. A részvét: félsegitség. # A kérdéseiddel nyomós ok nélkül ne légy terhére senkinek s csak azok­ra a kérdésekre felelj, amelyeket hozzád intéznek. * Nem mondom, hogy a más felesé­ge legyen szent előtted, mert bizony szentek s ők nevetnének a leghango­­sabbsn. ha ezt az* .erényt az össze­ségükre ráfognád. De a barátod hit­veséhez ne közeledjél kéjes vággyal, a férjnél lévő asszonyok nem mind mert ez nemcsak házasságtörésre vezethet, de bizalommal való vissza­élésre is, ami amannál a bűnnél is nagyobb hiba. Arra az ellenvetésed­re, hogy nagyon sok kitűnő férfiú nem respektálta a barátja, sőt a fi­vére házassági békéjét se, csak azt felelhetem, hogy e kiváló közéleti alakok még különben festenének, ha ezeknek a nőknek (és a barátjuknak) a nyugalmát nem háborították volna. * Buta nőt csak az esetben végy fe­leségül, ha az ő részére is van eszed raktáron. Akkor ezt a fényűzést meg­engedheted magadnak. * Mindennap foglalkozzál magad­dal, de ne mindig magaddal légy el­foglalva. *• Ne sajnáld a pénzt, amibe a*lek­­szikonok kerülnek. Ezek sokkal pon­tosabban felelnek a kérdéseidre a legbölcsebb embernél is és nem ne­vetnek ki a tudatlanságodért. & Elégedettebbekké teszed az ember­társaidat, ha igazat adsz nekik be­szélgetés közben és nem cselekszel a kedvükre, mint ha a receptjük sze­riéit jársz el. de arról próbálod meg­győzni őket, hogy nincs igazuk. Min­dent szívesebben viselnek el az em­berek, mint azt a vádat vagy gyanút, hogy nincs igazuk. Gondod legyen rá (bár ez nem függ egészen tőled), hogy a kedve­sedet ne szeresd annyira, amennyire ő szeret téged s akkor boldog leszel vele. Ne légy az első, aki valamely^ uj divatot a magadévá teszel s ne légy az utolsó, aki azt abbanhagyed. * Az evést akkor hagyd abba, ami­kor legjobban izlik az étel. Okos em­ber éhesen kel föl az asztaltól. Hallgass meg mindenkit szívesen, mert hiszen te is szereted, ha figyel­nek rád, amikor beszélsz. * Ha boldogulni akarsz az életben, le kell szoknod bizonyos erényekről s rá kell szoknod bizonyos hibákra. A gyakorlati élet mást kivan, mint a morál törvénykönyve. * Ha nyitva tartod a szemedet és csukva a szádat, sokkal nyugodtab­­ban és boldogabban fogsz élni, mint ha a szemed van csukva és a szád. nyitva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom