Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-01 / 181. szám

1927 julius 1 BÁCS MEGYEI NAPLÓ 9. oldal Közgazdaság A vajdasági konilóternielök szövetke­zete a kikindai szekció meghívására ki­küldte szakértőként Popovics Pecije Pavle és Matics Milorad tanárokat, kik átnézték az összes kerteket és teljes el­ismeréssel vannak a kertek állásáról és megmunkálásáról. A komlóbetegségek közül megállapították, hogy peronosz­­póramentes és csak a földi bolha oko­zott lényegtelen ^károkat. Ajánlatos vol­na, hogy oly helyen, hol komlótermelők vannak és szekció még nem lenne, hogy azt alakítsák meg, hogy a szövetkezet­től mindennemű felvilágosítást megkap­hassanak. \ francia piac jugoszláviai borok után érdeklődik. Vrsacról jelentik: Vrsacra érkezett jelentés szerint egy nagy fran­cia borkoncern a szarajevói kereskedel­mi és iparkamarához fordult, amelytől jugoszláv bor iránt érdeklődik. A rossz időjárás a világhírű francia borvidéken felbecsülhetetlen károkat okozott, ami­nek következtében a terméskilátások a lehető legrosszabbak. A francia piac en­nek következtében még idejében kül­földről kénytelen szükségletét fedezni és nagyobb mennyiségű 9—10 százalé­kos bort akarnak Jugoszláviában vásá­rolni. Bácskai közigazgatási árlejtés. Szom­­borból jelentik: A bácskai tartomány választmánya julius hó 27-ikén, délelőtt 11 órakor zárt ajánlati versenytárgya­lást rendez a tartományi hivatalok ré­szére szükséges 140 öl I. rendű, száraz, bükkhasáb tűzifára. Kaucióként az aján­lati ár 10 százaléka teendő le. A vétel­ár 21/* százaléka adóra és illetékre le­vonatok. Fővonal legyen a Pancsevó—Becske­rek— Dragutinovó.i vasúti vonal. Becs­kerekről jelentik: Most, hogy a pan­­csevói hídépítés előmunkálatai már megkezdődtek, előtérbe került néhány vasúti-vonal reorganizálásának kérdé­se. A bánáti kereskedelmi és iparkama­ra beadvánnyal fordult a közlekedés- j ügyi minisztériumhoz, hogy tekintettel! a forgalom várható megnövekedésére, az eddig mellékvonalként szereplő Pan­csevó—Becskerek—Dragutinovó-i, va­lamint a Pancsevó—Vrsac-i vasúti v i­­nalakat fővonalakká szervezzék át. Ez a beadvány szerint azért is kívánatos, mert a pancsevói hid felépítése után az Orient-express Beogradot is érin­tené és Vrsacon keresztül folytatná útját. Csőd. Noviszadról jelentik: A no­­viszadi törvényszék csődtanácsa elren­delte a csődöt az állami hivatalnokok beszerzési szövetkezete ellen. Csődbiz tos tilumac Bogdán bíró, töniiggondnok dr. Bulyik János, helyettese dr. Szeku­­lics Milán. A követelések bejelentésé­nek határideje szeptember 28. Rádiő-müsor (A várai autlaUt atom a kmUámhaatat jahatO Péntek, julius 1 Becs (517.2): 11: Délelőtti Concert. 19.30: Énekes koncért. 20: Esti zenés program. Zagreb (310): 20.30: Dal- és ária-est. 22: Tánczene. Prága (348.9): 10.50: Koncert. 17: Hangverseny. 18: Zenei előadás. 22.20: Zene. Hiimplisi is szerelés) tiop minden rádiósnak nélkülözhetetlen Ára 20 Din. Szállítás utánvéttel 7128 KONRATH D. D. SUBOTICA London (361.4): 15.50: Tánczene. 18.15: Zenekari hangverseny. 20: Zene. 21.35: Népies koncert. Budapest (555.6): 9.30, 12 és 15: Hí­rek és közgazdaság. 16: Gyermekme­sék. 18.20: Cigányzene. 20.30: Zenekon­cert. 22: Időjelzés, hírek és zene. c (Dcfésxs&ó és bolaolósálő viinclenüti, hol mindenapcsjogápclósxer a S A P G A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE Irta: NUSICS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁN — Hallottad, hogy mit mondanak Anika gye­rekéről? — Nem én. — Azt mondják, hogy a papra hasonlít. — Ne kövess el bűnt! — De istenemre, ha mondom! Szakasztott olyan, mint a pap, csak az ornátust kellene felvennie, hogy misét celebráljon! így mesélte mondjuk Sztanojka Pannának, Szta­­irténa pedig a szénaboglya tetejéről így kiált a Zsivkának: — Zsivka, hej Zsivka! Hallottad-e, hogy Anika gyereke Jiogy hasonlit a bíróra? — Én meg úgy hallottam — válaszolja Zsivka az ut közepéről'— hogy a fűszeresre hasonlit! És igy egészen hangosan kezdtek a faluban a nagy eseményről beszélni. Kezdetben egyik asszony sem akart Anikóhoz menni, sőt még a fejüket is el­fordították, amikor a házatáján jártak, később azon­ban mindegyikük valami, ürügyet talált arra, hogy az özvegyet meglátogassa, mintha csak úgy tcssék-lás­­sék holmi ajándékot akarnának az újszülöttnek vinni. A valóságban pedig csak azért jöttek, hogy megálla­pítsák, kire is hasonlit a gyerek. És amint egyik asz­­szony elhagyja Anika házát, a mese szélesedik és valóságos csodákat lehet hallani. Végül az asszonyok, mint asszonyok", nem elé­gedtek meg azzal, hogy csak a pópát, a bírót és Jövő fűszerest, vagy nem tudom még kit feketítettek be. lianem mindegyik asszony olyasféle vonást is látott a gyereken, amely a férjére hasonlított. És jaj volt a férjeknek! így például Ivkó felesége, Sztána, igy fo­gadta a kapuban férjét: — Állj csak meg Ivkó. a szemedbe akarok nézni! — Nana, megbolondultál? — csodálkozik Ivkó. — Nem vagyok én bolond — de hogy van az. bogy neked ugyanolyan szerbed van, mint annak... — Kinek? — Mint annak . . . az Anika gyerekének! Ivkó pedig csak megmutatja a tenyerét, ezzel bi­zonyítva, hogy nem szeret sokat beszélni az ügyről És Sztána el is hallgat. így járt el Ivkó. Knezsevics Radovánról pedig az a hir terjedt el, hogy feleségét orroncsapta, mert azt mondta, hogy az orra hasonlit Anika gyerekének az orrára. Vidojkovios Szpásza ök­lével alaposan végigszántotta a felesége hátát, nem ; azért, mintha az asszony azt mondta volna, hogy a í háta hasonlit a gyermek hátához, hanem csak azért, mert az asszony azt vélte, hogy a szájuk egyforma. Később aztán az asszonyok egymás között is heve­sen összeszólalkoztak: — Hát te mondtad nekem! — Te meg ezt mondtad nekem! És megkezdődött a veszekedés, a köpködés és hajbakapás. A faluban valóságos zűrzavar támadt és még jó lett volna, ha az asszonyok között marad a dolog, de már a férfiak is összevesztek. így mondják, hogy először is a biró veszett ösz­­sze az írnokkal. Amint az írnok Krnya Radojével be­szélt, azonnal elment a bíróhoz, akinek szemrehányást tett látogatásaiért. — Hát igy cselekszel te, biró uram!? — Mit? — Ahelyett, hogy a templomba mennél, az Ani­kónál teszel látogatást? Szégyenbe akarsz esni, azt akarod, hogy a kerület kapitánya is meghallja és ide­jöjjön a községbe? Ne felejtsd el, hogy minél nagyobb ur a tisztviselő, annál jobb fülei vannak! — Mit akarsz te én velem? — szól a biró izga­tottan. — Megmondtam neked — válaszolt az Írnok. Ezt még akkoriban beszéltek egymás közt. Ké­sőbb azonban élesebb összeütközésre is került a sor — Nem megmondtam neked, biró, hogy mindez idejében ki fog tudódni? — Hát mi a fene? — csodálkozik a biró. — Hát ez a botrány — válaszolja az írnok. — Nincs itt semmi botrány. Én az Anikót jófor­mán nem is ismerem! A boldogult Aletnpijére emlék­szem. Kétszer-háromszor le is fogattam, de az Anikát nem ismerem. — Másnak mondhatod ezt, biró uram! Nekem ilyesmit nem adhatsz be! Ismerem a nyomaidat! — Én is a tieidet — válaszol dühösen a biró. — Hát ha ismered biró uram — szói felhevülve az Írnok — akkor egyikünk majd megindul a másik nyoma után. Aztán történjék, aminek történnie kell. A beszélgetés után a biró és az írnok úgy elhall­gattak, mintha nem is ismernék egymást. Ezután a biró Jóvóval, a fűszeressel veszett össze Azt mondja neki: — Te hitelt adtál Anikónak! — Adtam hát — mondja Jóvó. — És nincs rovásod, ahol feljegyezted! — Nincs — mondja Jóvó. — Hát persze, hogy nincs! Mert másfajta rová­sod volt, nem olyap amilyent tisztességes kereskedő használ. Hát itt van! Most aztán gyereket szült a rovásod! Ti a nem jegyezgettél volna, nem is szült volna. Eregy és vedd magadhoz a gyereket!! — Na hallod! Hát miért én? — lázadozik a fű­szeres. — Hát ki más? Beismered-e. hogy adtál neki úgy . . . hitelbe . . . — Hát persze, adtam . . . mert hát irgalmas szi­vem van. — No, ha irgalmas' szived van, vedd magadhoz a gyereket! A tied! — Enyje, hallod-c, biró — azt mondja a fűszeres — ha már igy vagyunk, akkor tudja mindenki, kié a gyerek! Az én hitelem nem nagyobb a te hatalmad­nál. — Ne mondd ezt nekem többet! — lángol fel a bíró. — Nem is mondom többet neked, hanem a kapi­tánynak, aki a vizsgálatot vezeti - kiált fel a Fűsze­res, mire a biró megint dühbe gurul és leszidja mind­azt. ami hatóság, az ismert nemzet' szokás szerint, leszidja még a polgárait is. Ettől a naptól kezdve elhallgatott a biró, elhall­gatott a fűszeres és még csak jónapot sem mondtak egymásnak. Mikor ezt meghallotta a pópa. a biró mellé állott és összeveszett a fűszeressel és cg.v nap­pal később kitört a veszekedés a pap, meg a biró kö­zött is. És ez a veszekedés, biz'isteu, meglehetős ala­pos volt. Találkozik a pap és a biró és amúgy szép barát­ságosan kezdik: -— Azért jöttem, pópa, hogy beszéljük meg, mit csinálunk ezzel? — Kivel? — kérdezi a pap. Hát evvel a botránnyal, ami kitört a tahiban. — Hát mit érdekel az engem, biró uram! Nem az én gondom az, hanem a Jied ts hát viselje mindenki a saját gondját! — Ejnye, hát hogyan? — csodálkozik a biró. — Hát úgy testvér, hogy ez községi gond. Nem mondhatod, hogy a harang leesett, hanem gyereket találtak a községben és hát a község is viselje annak gondját! — Hát igeit, igen . . . Nem mondom, kezdi a biró amúgy hamiskásan — de azt gondolom, hogy az egy­háznak is meg van benne a maga része. — Milyen egyháznak és milyen része?! — Ne bolondozz pópa — kezdi a biró nyílt kártyá­val — a boldogult Alempije még csak ki sem hült a sír­jában és te már futkosni kezdtél Anika után. (Folyt köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom