Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-03 / 183. szám
6ZE 8ZS Egy kicsit nézte mit csinál a tanító, majd utánozni kezdte. A majmok befogták kezükkel szájukat, úgy nevettek. Most egyet gondolt Bobo, hosszú karjával lenyúlt a szivacsért és felemelte. Ebben a percben ránézett a tanító. Bobo megijedt. Szájába rejtette a szivacsot és zavarában lenyelte. Az öreg orángutáng úgy tett. mintha nem vette volna észre, de később ez mondta: — Tanuljátok meg majmocskák, hogy minden fii, minden kő, kavics, élőlény, akár csak ti. Itt van ez a szivacs, amivel a táblát törüljük. Ez is él. Testvérei a vízben laknak és óriási nagyra nőnek. Nem ajánlom, hogy megegyétek mert a Szivacsok nemzetsége megmosdat majd benneteket érte. Bob leugrott a tábla tetejéről és haza szaladt. Bebújt az anyja ölébe, minden tagiában reszketve. Nem kellett neki a vacsora. Nyöszörgőit, félt. A szivacsok utána jönnek gondolta és könyörtelenül megmosdatják. Nagy nehezen elaludt mégis. Es ekkor látta, hogy a tenger felől furcsa menet közeledik. Szivacsok. Nagyok mint egy hólyag, a másik hosszú mint egy kar. vo't olyan is, mint egy tölcsér szája és mindegyikből ömlött a viz. Bobot a hideg rázta. Most megmosdatnak! gondolta és rémülten kiabálni kezdett.-------A hangja felverte a nagy csendet. Mamája doktorért szalasztott. A bagoly megnézte a torkát és csukamáj olajat rendelt. Bobo az ujját szopta és elhallgatott. Elhatározta, hogy mig él — szivacshoz nem nyúl. ÜZENETEK: Lédeczy Palika. írd le fiam újból a rejtvényt, mert amit küldte!, nem ért ide. — Barasits Iréttke. Nem egészen válltak be! A jelekből azonban azt látom, hogy van hozzá érzéked. Próbálkozz még néhányszor és meglátod, egész jól fog sikerülni. — Áron Sándor. Nehezebbet és más fajtát kérünk, mert az c fajtából már sok van és mindenki ismeri őket. — Cstínyi Katica és Peri. Szép dolog, ha két testvér ilyen öszszetartó. Ügyesen oldottátok meg a dolgot és leveleztek is jól. Csak iparkodjatok és máskor is legyen ennyi bátorságtok. Mi szeretjük a törekvő gyermekeket, ha még olyan csöppek is. — Herczog Egon. Tényleg a vakáció legkellemesebb szórakoztatója a Habos Torta. Lesz rá gondunk, hogy minél nagyobb adagot kapjatok belőle. — Gergely Kató. Lám, milyen jó neked Kató, — te nyaralsz! És felhasználod a legalább ügyesen a nyaralást? Remélem, a sok szórakozás mellett jut időd a könyveknek is? Okosan tennéd, ha egy barátodat, a könyvet sosem hagynád el, — ez a leghűségesebb és legjobb barát. Vannek-e sok szép olvasni valóid? Nyaralásodból gondolj többször is reánk. —Szattler Éva. Az uj barátoknak nagyon örülünk! — Kovács Ibolya. Intézkedtem. — Dobos Kató. Csak is természet után rajzolj. Legjobb, ha ki mégy a mezőre vagy a vízpartra és ott dolgozol. Az iparművészeti rajzolás főleg tervezésből áll. Tára is lehet festeni vagy pedig egy arra való tűvel égetni lehet a fába. Az utasítást külön elküldöm. A if „ . Torta l olvasóinak kellemes szünidőt kivan Balázs bácsi! Bobó és a szivacs A nagy erdőben mindenki aludt. A madarak szárnyuk alá dugták fejüket, az állatok meglapultak a fűben, a halak lemerültek a tenger fenekére, csak a hold és a csillagok voltak ébren, meg az öreg bagoly. Egyszer csak, egy nagy fa tetejéről rettenetes kiáltozás hallót. Ezen a fán Jimy lakott feleségével és egyetlen majmocskájával: Bobóval. •Timyt az egész környék ismerte. Tekintélyes, tanult majom volt. Fiatal korában egy ültetvényes házában lakott, hol fehér vászonruhát viselt, késsel, villával evett és ebéd után egy pohár sört ivott. Később azonban megunta az emberek között és visszaköltözött a fára. De azért nem szakított régi gazdájával. () szedte le a legmagasabb pálma tetejéről a kókusz diót és dobálta bele a kosárba. Nagyon vigyázotet, hogy éretlen gyümölcsöt valahogy le ne szakifson. Mondom, .Jimy nagyon tiszteletre méltó majom volt. Bobot is ösmerte az egész erdő. Hire volt, hogy az összes majmocskák között ő kapja a legtöbb puszit és a legtöbb pofont. A mamája ugyanis nagyon elkényeztette, tehát a papája kénytelen volt gyakran megrakni. Bobo életében a legtöbb bajt az okozta, hogy rettenetefen kiváncsi volt és mindent meg szokott kóstolni. Ezzel nagyon sok bajt csinált a mamájának, ki néha kétségbeesve látta, hogy Bobo mancsai és pofácskája ragadnak az enyvtől, ellnben mosdani nejn akar. Bobo irtózott a víztől. Előbb nevelőt tartottak mellette, de azok Bobo mellett nem bírtak tovább egy napnál. Ekkor elhatározták, hogy beadják az iskolába. Mamája kézen fogta és elvezette a tisztásra, hol szép sorjában ültek a majmocskák és egy tiszteletreméltó irángutángra néztek, ki fekete táblára számokat irt, aztán egy szivaccsal újra letörölte. — Bobo pajkos gyermek, de nem rossz gyermek— mondta a mama és úgy nézett a tanítóra, mintha a Bobo életéért könyörögne. Bobo megvárta inig mamája eltávozik. A kis majmok közé ülni nem volt kedve. Ellenben kezébe kaparintotta a krétát és felszaladt vele a tábla tetejére. Szájába vette, aztán kiköpte. Rossz ize volt. A 8ÍCSMEGYEI NAPLÓ vasárnaoi imyenmelléklats Aubotica, ÍÜ27. Julius 3, 27 Mi készül itt, nézzétek csak, Egyik követ másikra rak; Templom épül asztal felett, Imára hát a kezeket I 336 321
