Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-31 / 211. szám
fits A kis Csipszi kutyája, arncly mindenhová követni szokta, lekonyitotta a farkát és úgy szaladt előtte. A kutya meg a farkas testvérek. De azért úgy látszik, Csipszi nem vágyódott erre a testvéri találkozásra. Egyik fatörzstől a másikig ugrált Palkó. És közben gondolkodott, hová, merre is meneküljön. Nagy ijedségében talán eszébe se jutott volna, hogy hol lelhet menekvést, de a Csipszi egyszerre csak el kezdte csóválni a farkát, ami nála örömet jelent és egy hatalmas, odvas fa felé szaladt, onnan még egyszer visszanézett okos szemével a kis gazdájára és a következő pillanatban már be is ugrott a fa odújába. Palkó se gondolkozott sokat. A farkas ott csörtetett mögötte, más menekvés nem volt: ö is bebújt az odvas fába. Amikor aztán bent volt, a kosarat odatámasztotta az odú elé. — Na, most végre megmenekültünk! — sóhajtott föl boldogan az odvas fa belsejében. —- Okos kis Csipszim, ezt is neked köszönhetem! A farkas pedig ezalatt a kosarat szaglálta körül. Okos állat a farkas is. Látta, hogy ott tűnt el Palkó a kosár mögött, hát először is azt akarta ellóditani az odú elől. Kaparászott is körülötte, még pedig olyan gyorsan és olyan erősen, hogy Palkó jónak látta tovább vinni az irháját. Vissza nem mehetett. Hát ment előre. Négykézláb kúszott tovább az odúban, egyre fölfelé, de egyszerre csak furcsa morgást hallott. Két kis medvebocs menekült előle morogva. A két veszedelem közül a kisebbiket választotta Palkó. A farkas mégis csak veszedelmesebb, mint a két kis kölyökmedve. Hát csak mászott előre. A medvebocsok szintén. Ok meg Palkótól féltek. Így csúsztak, másztak: elő) a két kölyökmedve, utánuk Palkó, az ö nyomában pedig a farkas. A medvebocsok ijedt hátrálásukban már ki is szorultak a fa odvából. Szerencsére oda fönt, a felső odúnál, nagy faág nyulott a magasba. Arra menekültek a kis TányéHalpu komák. Palkó utánuk. De hát korhadt volt már a fa, korhadt volt az ága is, nem bírta el mind a hármukat. Nagyot recscsent, kettétört — és Palkó a két medveboccsal együtt lepottyant a magasból. Szerencsére puha volt az erdei avar, akárcsak a párna, nagyobb bajuk nem esett az ijedelemnél, de hát ebből már bőven kivették a részüket a fa odvábán is. Farkas koma már szintén bent járt az odúban. A Csipszi, aki hátvédnek maradt ott, szükölve menekült előle és odaugrott Palkó meg a két medvebocs közé. Most már együtt voltak mind a négyen. FEJTÖRŐ Pioker Peri. Ne légy türelmetlen, mert a leveled későn érkezett és azért nem lehetett a neved* a megfejtők között. Lederer Lily. A rejtvényeid nem jók. Jobbakat küldj és azokat közölni fogjuk. Tamás Lajcsika. A jó gyermekek sohasem zavarnak és te bizonyára jó kis fiú vagy. A beküldött verseid majd átnézem és ha jók, megüzenem. Kasza Mariska. A rejtvényed nem jó kis’ Mariska,'azért nem közöljük. Küldj jobbat. Kempl Erzsiké és Kertai irma. Nagyon örülök, hogy ti is beléptetek a Habostorta olvasó-táborába. Az összerakható képeket majd december elején küldjétek be. Kenderesy Gizella. Minden levélre válaszolok. Lehet, hogy a tied elveszett. A rejtvényeid nem jók. Jobbakat küldj. Hauser István. A Habostorta továbbra is tizenhat oldalon fog megjelenni, sok szép mesével és képekkel. A rejtvényeid majd átnézem. Temunovics Ilonka. Majd megnézzük, hogy meg vannak-e a kért Habostorta-számok és ha igen, akkor elküldjük. Többeknek. A Habostorta bekötési tábláját majd szeptemberben küldjük szét azoknak a jó kislányoknak és jó kisfiúknak, akik megőrizték a Habostortát. Szeptemberben mind a két fél évfolyam tábláját egyszerre küldjük. Csak éppen a farkas-hiányzott — hála a jó Istennek. De hiányzott ám még valaki. A medveanyó. Ö is megérezte ám, hogy itt valami baj készülődik. Jött is nagy haragosan a vadméhfészkek alól. És amint nehéz mancsai alatt recsegtek, ropogtak a földre hullott gallyak, farkas koma megneszelte a bajt. Jön az a nagyur, aki nálánál is hatalmasabb! Sietett hát kereket oldani. De még ki se dugta a fejét az odúból, máris ott termett a medveanyó. Éppen akkor jött. És meglátta a rablót, aki betört az ő otthonába. Nem tudok a medvék nyelvén, de azt hiszem, valami ilyesfélét mormoghatott dühében: — Hej, irgum, burgum, kiporolom az irhádat! — és haragosan a farkas után vetette magát. Palkó csak erre várt. Két kézre kapta a medvebocsokat és sietve, amekkorát csak tudott lépni, szedte a lábát. Rozsét ugyan nem vitt haza. De haza vitte épségben az irháját. No meg ráadásul a két kis medvebocsét. Rozsé helyett ez is valami, ha nem is lehet velük befűteni. De hát befütött neki ez a kaland, az ijedelem. Ferike álomországban Ferike különös jó volt egész nap. Amint este lehajtotta a fejét a párnájára, ott is termet nála rögtön az aranyhaju álom tündér és igy szólt: — Gyerünk Ferike! Beültette Ferikét az aranyos hintóba, amibe két hófehér hattyú volt fogva. Mikor a tündér is mellé ült, a két hattyu meg-meglebbentette a szárnyát és huss! úgy repültek az aranyos hintával, mint a szél. Egy-kettőre a kék tó partján voltak. Gyönyörű volt az a tó. Olyan kerek volt, mint a karika s olyan kék, mint az ég. A partja tele volt szebbnél-szebb virággal. Ott imbolygóit, hajladozott a szép fehér liliomszál, még a kék nefelejcs és ott mosolygott s nézegette magát a kék tó tükrében. A szomorú szemű árvácska és a tűzpiros pipacs is ott pompáztak. Egyik szebb volt, mint a másik. Ferike és az álomtündér egy puha gyeppadon ültek és gyönyörködtek a virágokban, meg a fodros vizű kék tóban. Észrevett» Ferike, hogy egy kis virgonc halacska egyre ft BÁCSME8YEI NAPLÓ vasárnapi ImytnmalléfcUU Hová viszed édes komám. Osztozunk a jó lakomán. d§ GYERMEKEKNEK ubotica, 1927. Jul u* 31. 21
