Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-31 / 211. szám
1927 július 31 23- oldal BjtCSMEGYEI NAPLÓ Második kintorna-pályázatunk eredménye A Bácsmegyci Napló múlt vasárnapi számában meghirdetett második kintorna-pályázatát még fokozottabb érdeklődés kisérte, mint az elsőt és száz számra érkeztek a pályázatok. A pályázók cgyrésze azonban vagy túltette magát a képeken vagy olyan gyönge adomákat küldött be. amelyeket nem lehetett figyelembcvenni, még igy is nagyon sok azonban a használható vicc, amelyeket itt közlünk. io nra AJ — Miért nem váltott annak a gyermeknek jegyet? — Uh, az még egy karon ülő gyerek... — Az egy karon ülő gyerek? Az egy kézen fekvő hazugság. (Beküldte: Domokos Irén Szubotica). * — Élt át valaha vasúti szerencsétlenséget? — Hogyne! Amikor az alagutban más nőt találtam megcsókolni, mint akit szerettem volna. (Beküldte: Brezovszki Pál Noviszad). * Kalauz: Mi az. mi történt? Ki húzta meg a vészféket? Utas: Azonnal le kell szállítom! A másik szakaszban utazik egy barátom. Kalauz: Csak ezért? Ez nem elég ok, büntetést fizet! Utas: Az Istenért halkabban, a feleségéül' üs vele van. * 1 (Beküldte: Vörös. Érzsébet Beograd). * Utas: Kalauz ur, lemaradt az anyósom! Kalauz: És maga még ordít? (Beküldte: Kramer József Becskerek). * — Mit ácsorog ez a nyomorult vicinális ezen a kis állomáson? — Tetszik tudni az állomásfönök szenvedélyes amatőrfényképész és a mozdony vöröslámpájánál hívja elő lemezeit. (Beküldte: Komor. Kikinda). * Kalauz: Kérem, ne tessék kihajolni, mikor a vonat mozgásban van. Utas: Pardon, észre se vettem, hogy mozgásban van. (Beküldte: Kiss Ferenc). * Kalauz: Hogy merte a vészféket meghúzni? Nem tudja, hogy ezt csak a legnagyobb veszély esetén szabad megtenni? Utas: Hát kell-e nagyobb veszély, mikor a szomszéd tülkében utazik az anyósom? (Beküldte: (iombó Lajos Topola). Üt Utas: Mondja csak kérem, történt már ezen a vonaton valamilyen szerencsétlenség? Köttök: Hogyne kérem. Ezen a vonaton ismerkedtem meg a feleségemmel. (Beküldte: Spitzer Uvula Padina). Üt — Zbogom bakter bácsi! Nem jön velünk Szuboticára? — Isten ments! Kocsin megyek, mert a tejjel nekem már korán bent kell lennem! (Beküldte: Vigéc Dodi Jasa-Tomics). Üt — Kérem ne hajoljon ki azon a kupé-ablakon. hátha valami szerencsétlenség történik. — Aztán miközc van magának ahhoz? — Mi közöm? Az a közöm, hogyha kitalál esni. vagy a fejét valami vasúti hid leüti, hát megkésik a vonatunk, pedig ezt nem szeretném! (Beküldte: Cakó Antal Szubotica). * Utas a vrbászi állomáson: — Portás! Portás! Elment már a csatlakozó vonat Kula felé? — El bizony. — Mikor? — Magának ugyan egész mindegy, hogy öt perccel ezelőtt, vagy egy félórája ment el, legyen nyugodt, hogy úgysem éri utói. (Beküldte: Juci — Manci). * Utas (a kalauzhoz): Kérdezze meg már a mozdonyvezetőt, mikor megyünk tovább? Kalauz: Sajnálom uram, de a mozdonyvezető elaludt és nagyon haragszik, ha felköltik! (Beküldte: Drakulics Ljubica Szrbobran). — Nagyon sajnálom kedves barátom, erre az állásra magát nagyon fiatalnak tartom. — Talán eljövök egy hét múlva, ké rém szépen. (Beküldte: Domokos Irén Szubotica). * — Főnök ur egy nap szabadságot kérek, családi ügyben. — tyifélg,^családi ügy? — Hazamegyek, agyonverem az anyósom, aztán visszajövök. (Beküldte: Péter János Szubotica). * — Tátikáin, adjál nekem tiz dinárt, szeretnék magamnak megnézni az óriás kígyó a ligetben. — Mórickám, kérd cl az anyádtól a nagyitó üveget és fogjál magadnak egy kukact — fogsz látni cgv óriási kígyó! (Beküldte: Brezovszki Pál Noviszad). * Kiszolgálófiú: Főnök ur kérem, találtam két dinárt, bizonyára az öné. Köttök: És a harminc dinár hol van? Kiszolgálófiú: Azt kérem, mint becsületes megtalálónak járó jutalmat megtartottam. (Beküldte: Vörös Érzsébet Beograd). * — Beszélhetnék a pénztárnok úrral? — Nincs itt. — Megvárhatom? — Hogyne. Tessék helyet foglalni. — Hol van? A bíróságnál. Mikor jön vissza? Hat hónap múlva. (Beküldte: Kramer József Beeskerek). Üt — Főnök ur, kérek kétszáz dinár előleget. — Nem adok. mert elkölti. — Nem költőm c!. főnök ur. — Akkor meg minek magának előleg? (Beküldte: Komor. Kikinda). * Köttök: Mit csináljak ezzel a Griinnel? Ha csak kinyitja a száját, már hazudik. Segéd: Küldje ki, főnök ur —■ utazónak. (Beküldte: Kiss Ferenc). * Pistiku: Jónapot gyógyszerész bácsi! Kérek szépen egy jó adag patkánymérget. Gyógyszerész: Minek az neked, te lurkó? Pistik«: Holnap lesz a mama születésnapja és-meg akarom egy örömmel lepni. (ivógyszerész: Hogy-hogy? Pistik«: Hát úgy. hogy estére beleöntöm a papa ivópoharába. (Beküldte: Majoros Vince Szrbobran). Üt Kohn:. A méltóságos gróf urat keresem ... Ittas: Nincs idehaza. ■ Kohn (méltatlankodva): Hiszen még azt sem tudja, hogy mit akarok (Beküldte: Drakulics Ljubica Szrbobran). * A könyvelő elkésik az irodából, mire a főnök ráförmed: — Miért jött ilyen későn, hiszen már délfelé jár az idő! — Bocsánat főnök ur. de a feleségemnek ma nehéz szülése volt... A főnök erre pénzt nyom a könyvelő markába és azt mondja: — Akkor mehet haza és ráér holnapután az irodába jönni. Két hétre rá ismét elkésve érkezik a könyvelő az irodába. — Na, mi van már megint — szól a főnöke — hogy oly későn jött? — A feleségemnek nehéz szülése volt. — Hiszen két hete csak, hogy ezt mondta. Hát hogyan lehetséges ez? — Egyszerűen. —. Miféle szemtelen felelet volt ez? — Tudniillik a feleségem szülésznő. (Beküldte: L. S. Szenta). * Glücklich ur a fiának üzletet nyitott. Másnap úgy déltájban meglátogatta a fiát. — No, Simi, volt-c már üzlet? Menynyit vettél be idáig? — Hát papa kérlek, én idáig nem veten még mást be. mint kétpohár keserű vizet. (Beküldte: Cakó Antal Szubotica). Üt Móricka: Papa kérek egy dinárt. Papa: Mire keli már megint, te lurkó? Móricka: A tanító ur ma Colombus Kristóf tojásáról magyaráz és mindenkire ráparancsolt, hogy egy tojást vagy akinek nincsen, egy dinárt is hozhat. (Beküldte: Julius Cézár). Üt — Mórickám mit üottcshilfe a mai szent napon inasból segéddé avanzsáltál. elmész a nagyvilágba is maholnap, vájjon ki fog nekem akkorra nyitni, zárni? — Ha jól kalkulálok drága Cheflébn — a fogházőr. (Beküldte: Vigéc Dodi Jasa Tomics). Üt — Papa. cirkusz jött, adj pénzt, vadállatot szeretnék látni. — Eredj az anyádhoz! ük — Mondd papa. miért mondják anyanyelv és nem apanyelv? — Tudhatnád, aki töhbet használja. (Beküldte mindkettőt: S. Ferenc Szu botlča). Üt — Mit mosolyog gyakornok ur? — Eszembe jutott egy jó vicc. — Na és beküldi a Bácsmegyeinek? Nem. mert tegnap olvastam benne. (Beküldte: Inotay Győző Szombor). HL — Én azt hiszem, csak hatom, mert ketten az újukkal esznek. (Beküldte: Zombori Zimberi). * Ugyancsak Móricka ugyancsak a házitanitóhoz: — Tanító ur ,tud a tyuk úszni? — Nem. — Én azt hiszem, hogy egy tyuk nem de hat tyuk igen. (Beküldte: Zombori Zimberi). IV. Papa. ha megfiatalítják az embert, állat lesz belőle? — Már bőgj lenne az fiacskám? — Akkor miért mondják a Stefi néniről. hogy mióta megfiatalították, nagy tyuk lett belőle. (Beküldte: Domokos Irén Szubotica). Üt Apa: Mondd fiacskám, mi szeretné te lenni? Móricka: A te apád, hogy téged jól elverjelek. (Beküldte: Brezovszki Pál Noviszad). Üt Bácsi: Na. Palika, mi a természet legtökéletesebb alkotása? Palika: A Eriidéin. Bácsi: Hogy-hogy? Pulika: Hát úgy, hogy apuka tegnap mondta a Früuleinnak, »kisasszony, maga a természet remeke.« (Beküldte: Tóth István Csantavir). Ük Móricka a házitanitóhoz: — Tanító ur. most én kérdezek vala mit magától. Ha az asztalnál hárman régi villával eszünk, ketten ujjal, hány villa lesz piszkos? — Micsoda kérdés ez? Természete sen öt. — Nem jön a temetésre, szomszédasszony? — Nem mehetek szomszéd ur, minden zsebkendőm mosásban van. (Beküldte: Domokos Irén Szubotica). Üt Asszony: Ejnye, ejnye, Andris, már abba hagyhatnád ezt a sok kocsmázást. Andris: Nem hallgatsz már, hiszen minden reggel abba hagyom. (Beküldte: Brezovszki Pál Noviszad). Üt — Hol van az a fiatal özvegy, akinek kiadó szobája van? — Én vagyok. — Maga vén banya, hogy merte hirdetni, hogy fiatal özvegy? — Mert csak három hete, hogy az uram meghalt. (Beküldte: Komor, Kikinda). üt János gazda (kimelegedve ér haza a városból): Hozz fel egy ital bort, te asszony, hagy hütöm le magam. A felesége: Szivösön, akár kettőt is. ha az egyikkel engöm kínál mög kend. János gazda: Hájszen mögkinálni mögkinálhatlak, de inni máncsak magam iszok. I, t . (Beküldte: Cakó Antal Szubotica). Üt Feleség a férjhez: — Nem szégyeled magad, tanár létedre ilyenkor jössz haza, amikor már a tyúkok is ébren vannak. — Ne kiabálj. Eddig a tyúkok lefekvését tanulmányoztam. (Beküldte: H—th—M—c). * — A múltkor azzal kért alamizsnát, hogy béna. Most meg látom, hogy egész rendesen jár s azt mondja, hogy vak. Hogy lehetséges ez? — Istennél minden lehetséges. (Beküldte: Étay). Üt — Hallja-e, szomszédasszony, a maguk kutyája megharapta tegnap az anyósomat ... — Jézus Mária, talán csak nem akar azért beperelni? — Azt nem. hanem mondja csak szomszédasszony: mennyiért adná el nekem azt a kutyát? (Beküldte: Kiss Ferenc). ük Képzelje, elvesztettem a drága kis kutyusomat. — Tegyen közzé az újságban egy hirdetést. — Sajnos, szegényke nem tud olvasni! (Beküldte: Spitzer Gyula Padina). Üt — Mennyit k,ér a lakásár^ jó asszony? — 1500 dinárt havonként. — Van hozzá ököristálló is? — Minek az, uram? — Beleállitani azt az ökröt, aki 1500 dinárt fizet ily piszok lakásért. (Beküldte: Hecskó Janka Kikinda). Üt — Megyek anyjuk, voksolni. — Na és kire voksó’ kepd? Hát izé arra, aki nem igér semmit, mert az legalább nem csap be. (Beküldte: Inotay Győző Szombor). Üt A pályázók közül, mint a legjobb adomák beküldői ezen a héten Crkó Antal Szubotica. Vigéc Dodi Jasa-Tomics. Domokos Irén Szubotica és Spitzer Gyula Padina egyegv könyvjutalmat nyertek. Az illetők közöljék pontos címüket kiadóhivatallal, hogy a könyvet elküldhessük részükre.
