Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-30 / 210. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1927 Julius 30 A jugoszláv komló viiágpL^ci hírnevét védi a fotdmivelési miniszter Noviszddról jelentik: A Noviszadon székelő vajdasági komilóexportőrök és kereskedők egyesülete, amim néhány nappal ezelőtt jelentettük, tiltakozott a íöSdmivelésügyi miniszternek ama rendeleté eilen, amely csak a preparált hazai komló kivitelét engedi meg és ciha tározía, hogy küldöttségÜeg kéri fel a íöldmivelésügyi minisztert arra. hogy a kereskedelmet és az exportot érzékenyen sajtó rendeletét helyezze hatályon kívül. A földmivelésflgyi minisztérium erre a tiltakozásra hosszabb nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a minisztérium a komlók ereskde! met kedvezőbb mederbe akarja terelni. — Mindeddig — mondja a nyilatkozat — a hazai komlókereskedeleinben teljes rendszertelenség uralkodott, amiáltal konilókcreskedelmtinknek többé-kevésbé nagy kára volt. A kereskedelem és az exportőrök az eladásoknál arra törekedtek, hogy mennél nagyobb pillanatnyi hasznot érjenek el. anélkül, hogy szem előtt tartották volna, hogy a komló helytelen kezelése milyen károkat okoz komtótermelésünknek. mert árt hazai komlónk hírnevének a világpiacon lelkiismeretes termelők ugyan nem fogják emiatt az egész felelősséget a kereskedelemre és exportra háritani. mert bizonyos, hogy vannak termelők, akik a nem szolid kereskedelmet és exportot ebben a kifogásolandó törekvésében támogatni fogják. -Mindenesetre termelőinknek joguk van azt követelni, hogy mezőgazdaságunk és kiviteli kereskedelmünk e nagyfontosságu ágánál a komló preparálására (konzerválásra) a legnagyobb gondot fordítsák és hogy a kivitel szabályszerűen menjen végbe. — Hogy milyen véleménnyel van a küllőid komlókereskedelinfuikröl (exportunkról), erre nézve jellemző Johann Barth und Söhne, Németország egvik legnagyobb komlókereskedelmi cégének legújabb keletű jelentése: »Ha a Vajdaság. amely komlóbeültetési területét, inkább. mint bármely más vidék, megnagyobbította és a következő években a német és csehszlovák komlóval komolyan fel akarja venni a versenyt a vi higpiacon. akkor az illetékes tényezőknek még .sokat kell, dolgojmiok, a tenne-, löket a helyes és előírásos szedésről és szárításról (konzerválásról) kioktatni, mert ha egyes termelők kitűnő és minta szerűen prepárSlt komlójukért magas árakat is értek el. mégis ártalmára van a jugoszláv komló jóhirének. ha a komló legnagyobb része rosszul szedve és rosszul szárítva kerül a világpiacra.« —■; De nemcsak ennek a nagy cégnek idézett jelentése, hanem más is bizonyítja, hogy komlókezelésünk helytelenségéről külföldön bizonyos hirek vannak ..elterjedve, amelyek a legnagyobb mértékben alkalmasak arra, bogy a külföldi komlóraktirakban újra preparálni kellett, vagyis utólag tisztítani, szitálni, szortírozni és képezni, mielőtt azt a sörgyártás céljaira eladhatták volna. Ilyenmódon ütánpreparálva szívesen veszik a mi komlónkat, de ennek következtében komlónk 15—25 százalékot vészit súlyából, nem is szólva az titánpreparálással iáró költségekről. Hogy komlónk világhírt vívhasson ki magának, olyan állapotban kell azt kivinni, amlyen állapotban azt a nagykereskedelem és a sörgyártás céljaira megkövetelik, miért is mindazt a kezelést, amit eddig a külföldi raktárakban végeztek el. idebent) az országban kell ezentúl elvégezni. Bár továbbra is szükség lesz arra. hogy a külföldi raktárakban a komlónkon némi kezelést végezzenek, mert a világcégek a sörgyártás céljaira nagy tételeket igényeiknek megfelelőleg készítenek el és /a rtirozottan kell nekik a komlót leszállítani, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a_ világcégek rosszul szedett, roszsztil szártott és tisztátalan komlót vegyenek át. Koinlókereskedőinknek az az állítása, hogy a külföld legszívesebben nyers komlót vásárolja, nem helytálló, ami legjobban kitűnik Josef Barth und Söhne jelentéséből. — Komlókereskedőink, úgy látszik, fi gyeimen kivül hagyják, hogy a belföldi sörgyártás, még abban az esetben is ha kizárólag hazai komlót használ, legfeljebb a termés öt százalékát használhatja. Termelésünk eszerint úgyszólván i maga teljességében külföldre kerül és Így nekünk azzal kell számolnunk, hogy azoknak véleménye legyen mértékadó, akik a mi komlónkat a külföldön elfogyasztják és nem azzal, hogy milyen véleménnyel vannak komlónkról — a hazai komlókereskedők. Egész Bácska rendőrsége keresi a szélhámost aki könyvet vezet a világháborúban eltiiut vajdaságiakról — Az ismeretlen cvaló legutóbb a meggyilkolt Szabó M háiy fiának adta ki magát Sztaribecsejről jelentik: A sztaribecseji csendőrség csütörtökön nyomozást indított a titokzatosan felbukkant Szabó András személyazonosságának megállapítása végett. Megírtuk, hogy kedden éjjel egy orosz sapkás, rongyos idegen jelent meg Tóth Mlhályné molvölgyi tanyáján és magát Szabó Mihály fiának nevezve, elmondotta, hogy üzenetet hozott Tóth AAihálytól, aki még Szibériában sínylődik. Az állítólagos Szabó András ezután családja hogyléte Iránt érdeklődött és rnikpr Tótlinétól, aki Szabó Mihály rokona, megtudta családjának tragédiáját, sirva fakadt és igy elhitette Tutiméval, hogy ő valóban Szabó András. A többi rokonok, köztük Szabó Matiki azonban nem ismerték fel az Andrást, aki a Szabó-tanyáról, ahol öccse ruháit követelte, de nem kapta meg, jónak látta kereket oldani. A csendőrség megállapítottá, hogy egy szélhámos akarta kihasználni a Szabó-család tragédiáját és Szabó Andrásnak adta ki masát, hogy hozzá jusson a Szabó-család vagyonához. A nyomozás során kiderült, hogy a szélhámos hasonló módon akart megzsarolni egy gazdag szrbobráni gazdát is, aki a háborúban elesett Karácsonyi Ferenc özvegyét vette nőül. A csaló egy nap azzal állított be a gazda szrbobráni tanyájára, hogy Karácsonyi ál és a kínai határon vár a szabadulásra. A gazda nagyon megijedt, de még jobban a gazda felesége, aki abban a hitben, hogy férje a világháborúban elesett, férjhez ment. A szélhámost a megdöbbent gazda több napig etette és itatta, uj ruhát és pénzt is adott neki. mert félt, hogy a hírhozó értesíti a felesége férjét az asszony hűtlenségéről Ugyanez az ember hasonló fogással több helyen megjelent és legfeltűnőbb veit, hogy mindenütt pontosan ismerte a. »rokonait«. A hiszékenyebbek a kellemes üzenetekért ellátták pénzzel és ennivalóval a hírhozót, aki azt is megígérte u szülőknek, hogy kijárja, hogy fiuk hazatérhessen Szibériából — és költségekre ,500—1000 dinárt vett fel, aztán eltűnt. 7r.... A további nyomozás során kiderült az is, hogy az. ismeretlen nevű csaló, mielőtt Szabó rokonait felkereste, előzőleg alaposan tájékozódott a családi körülmények felől. Megállapították azt is, hogy a szélhámos könyvet vezetett azokról a vajdasági családokról, amelyeknek egyik, vagy másik tagja a világháborúban eltűnt. Ezeket üzenettel i kereste fel és a »fáradozásért« különböző összegeket kért. A szélhámos Petrovoszelón azt mesélte egyik áldozatának, hogy ő Paitcsevó környékére vak) és útját csak azért szakította meg, hogy az üzenetet átadhassa. Ilyenkor a hírhozó nem kért egyebet, csak az útiköltség megtérítését, ezt pedig rendesen meg is kapta. A Bácsmegyei Napió híradása nyomán egész Bácska csendörsége ős rendőrsége nyomoz most «a szélhámos után,' akinek személyleirása minden rendőrségnek a kezében van. Az örökségért gyilkolni akart egy dúsgazdag brüxi gyáros Letartóztatása előtt öngyilkosságot kísérelt meg Prágából jelentik: Nagy feltűnést keltett egész Csehszlovákiában, hogy a brüxi rendőrség letartóztatta a világhírű brüxi Konrád János órás-cég dúsgazdag főnökét, Neuheit Jánost és feleségét, akiket azzal gyanúsítanak, hogy meg akarták mérgezni Konrád János özvegyét, Neuheit feleségének nővérét. A rendőrséget egy fiatal tisztviselőnő vezette nyomra, akinek viszonya volt Neuhelttel. A huszonnégyéves leány a múlt hét szombatján hirtelen eltűnt és a rendőrség megállapította, hogy veronállal öngyilkossági kísérletet követett el. Sikerült még idejében megmenteni és kihallgatása leleplezte az egész mérgezési kísérletet. A leány vallomásában előadta, hogy hosszabb ideig volt Neuheit üzletében alkalmazva és Neuheit a rögtöni elbocisájtássai fenyegetőzve kényszeritette, hogy intim viszonyra lépjen vele. Néhány héttel ezelőtt Neuheit egy preraui orvos receptjével két különböző gyógyszertárba küldte, hogy szerezzen számára Veronáit. A dúsgazdag gyáros azért akarta megmérgezni Konrádhét, hogy az örökséghez hozzájusson. Neuheit tudomást 'szerzett a 'leány vallomásáról és borzasztó tettre szánta el magát. Az volt a terve, hogy két gyermekét agyonlövi, azután öngyilkos lesz. Meg is irta már a búcsúlevelet, de a terv végrehajtására már nem volt idő, mert közben feleségével együtt letartóztatták. Lélekharang Irta : llly János A kis tanító, így hivták. A megfakult zöld szalag szakadtán fityegett zergetollas kalapján. Nem volt. aki megvarrja. Ezért gyakran tolta a feje búbjára a kalapot. Így csak a karimája látszott. Annak a vérét még nem szitta ki a nap. Különösen ha a posta felé járt, akkor tüntette el gondosan a legényélet rendetlen nyomait. Most is arrafelé vette az útját. Az éjjel kiadós tavaszi eső pásztázott alá a földre. Az ég arca még sirósra állt, de az egyik íelhőzsák száján már kicsordult egy parányi nap. Erős virágillat csavargóit a levegőben. A posta kertjében a pelargóniák fején gyémántosan ragyogtak az esőcseppek. A tanító megállt a posta előtt. ÁtszóH a másik oldalra, ahol Vízi Dani, a csordás, cuppasztotta a sarat. — Adj isten. Dani! Hogy van a Zsuzsóka? Egészséges-e már? A csordás két vedlett csizmája megtorpant a sárban. Megemelte szakadt kalapján A melle mélyet hördült, mikor szóba kezdett. — Nem tudom, mi lesz szegénykével, tanitó ur! — Doktort kéne hivatni! A csordás szeme végigbukott a sáros uecán. —• Miből, tanitó ur? A tanító nem fiiztc tovább a szót. Hiszen úgyis csak azért állt meg beszélgetni, inert a posta előtt stációt kellett tartania. A szive kívánta igy. Egy darabig még hallgattak mind a ketten. A csordás is, a tanitó is. Azután a csordás csöndesen megemelte a kalapját és tovább bailagdált. Csak nagy, saratdagasató lépése cuppant -az utón. A taMüó benézett a kerítés fölött a posta kertjébe. A szive nagyot dobbant, mint a ítlhorkoló csikó. Sárika most aprózta a lépteit a postaszoba felé. Csak úgy arra kapja a fejét, mintha váratlanul látta volna meg a kisasszonyt. — Jó reggelt, Sárika! Kezét csókolom! Úgy elnézem ezeket a virágokat!... Minden reggel! Hogy ért hozzál... Valamikor. tudja, botanikusnak készültem! Mondtam már, ügy-e? A kis foszlott nádpálcával idegesen vereegtte a bokavédőjét. Ha lehetne, még feljebb tolná a kalapot a feje búbján. Sárika ott termett a kerítésnél. Fehér keze átbújt a lécek között, mint egy illatos, meleg kigyó. — Jó reggelt, tanitó ur! Beszélgetnek sok mindenről. A faluról, az emberekről, mulatságokról. Aztán rábotlik a szó az öreg tanítóira. Makacs öreg. nem megy az nyugalomba, tán soha. Pedig már alig várja a falu, hogy megszabaduljon tőle. Garázda ember. Veri a gyerekeket. Néha még a feleségét is. ha kicsit fölönt a garatra. — Az öreg? ■— emeli bele a tanitó keserű mosolyát a friss, nedves levegőbe. — Megvan!... Nagyon jól van az! Az este megint beszeszelt! Én végezhetem ma a nagyiskolát, helyette! A nap gyiirkőzött odafent az égi porondon az útjában álló szürke felhőkkel, de nem bírt velők. Így viaskodott a tanilló is az élettel. Gyűri, gyömöszöli, rugia a sors kapuját, de csak nem akar kitárulni előtte. Pedig előbb nem vihet asszonyt a házhoz. Különösképpen Sárikát nem. Megmondta már az anyja. Majd egyszer!... Ha ö lesz az első tanitó! Addig ne is járjon a házukhoz! Minek? Az utón szekér zörög el. Nyomában magasra fröcsköl a sár. A tanitó a kerítésen pihenő puha, fehér kezecskéket nézi. Olyanok, mint a patyolat-kendő. — Mikor leszek én első tanitó! Nem 1 megy el az öreg soha!... Túlél az mindenkit! Sárika arca sötétbe szökken. — Ejnye, tanitó ur! Csak-nem kívánja a halálát? A kis tanító pirosra vált arccal • mosolyogni próbál. De csak keserű, elkényiszeredett mosoly világol a szája mellett. Olyan, amelyik nem tudia eltiporni a fölDört gondolatot. —- Nem én! Én felőlem élhet akár még ezer esztendeig Ls! Deltát mégse igazság ... Magába nyelte a többit. Csak a nádpálcáját suhogtatta gyors iramban a lábaszárán. — Tudja Sárika, néha úgy felgyülemlik bennem a keserűség, hogy végig szeretnék vágni az egész világon! — Jaj — ijedezik Sárika — akkor engem its megverne! A kis tanitó forró szála lebukik a fehér kézre ott a kerítésen. — Magát. Sárika? Előbb fölemelném a7 égbe, a csillagokba... jaj, hogy milyen butát is mondtam! — Nem. csak csacsiságot! — nevet Sárika és a szája piros kapuián kivilk.rínak fehér fogai. A tanitó oda ise mer nézni, mert ilyenkor veszedelmesen szén Sárika. — Még sohasem vertem meg gyereket. Sárika, de máma végigütök egy pár kölykön. annyi szent! A nádpálca megint nagyon vészesen suhog a levegőben. — Még pedig nagyiskoláson, hogy cl ne szokjanak tőle! — nevetett keserűen. Darab időre megint megszólalt. — Hát a mama hogy van? i — Csak megvan! Kiment a vasúthoz az élesztő miatt!... Miért nem jön már be egyszer! A mama is megbánta, amit mondott! Nem kel! azt olyan komolyan venni! A kis tanitó lebukott szemmel nézett j a földön egy sárbaragadt. hitvány kis' kavicsot. A nádpálcával kikaparta, aztán messzire rúgta. A foga között morzsolgatta a szót. — Majd egyszer ... eljövök. Sárika... A templom tornyában visitva. élesen csendült meg a lélekharang. Egymásra néztek. — Valaki meghalt! — Vájjon ki lehet! Gyerek loholt az utón. Kifulva emelte dicsértessékre a kalapját a tanitó előtt. — Kinek harangoznak, kis fiam. tudod-e? A gyerek éppen csakhogy ki tudta szuszogni a választ, annyira oda volt a nagy rohanástól. — Az öreg tanitó urnák... Ott esett össze az iskola kapujába ... Márna reggel... Onnan vitték haza... A szivtttő kapott, úgy mondják .. Loholt is már a gyerek odébb. Megvinni a Itirt haza. A kis tanító szeme találkozott a Sárikáéval. Parázsos-melegen. furcsán. Azután lehullott a tekintetük a földre. Csak nagysokára mertek fölnézni. — Isten áldja. Sárika — mondta a tanító. — Nekem most dolgom lesz az isko’aszékenl! A kerítéstől odébb két lépéssel megállt. Mintha valamit elfelejtett volna. A kalapját most a szemébe húzta, hogy Sárika ne lássa az arcába csapó pirosságot. — Azután. Sárika... máma este. ha itthon lesznek, eljönnék! Hetyke kis bajuszát idegesen tépte. Szinte fojtogatta a mellét a szó. amit most készült kimondani: — Szeretnék valamit beszélni a mamájával! ... Odafönn az égen most vvürte le a nap a felhőt. Győztesen lépett ki a porondra. Szcrtearanyló dús fényével rázuhant a postakert virágaira. A toronyban utolsót csendített az öreg tanítónak a lélekharang.
