Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-28 / 208. szám
1927. julius 28 BÁCSMEGYEI NAPLÖ 5. oldal Párisi posta R fogoly királyfi, aki nem mehet az apja temetésére Neuillyben, hatalmas park közepén van egy kis palota. Itt él magányosan, kémek és detektívek hadától őrizve Károly főherceg, Románia extrónörököse, aki egy nő miatt eldobta magától a királyi koronát. Károly, ámbár lemondott a trónról, mégsem élhetett Párisban szabad ember módjára, mint a többi boldog civilek, akiknek nem királyi vér csörgedez az ereikben. Állandó megfigyelés alatt tartották, minden lépésére vigyáztak és ez az őrizet csak megsokszorozódott, aifiikor befutottak Parisba az első távirati jelentések, hogy Ferdinand agonizál. A rémhírek ezúttal nem túloztak: a román király kiszenvedett. A bukaresti kormánynak a mély gyász első bódulatában is maradt azonban annyi lélekjelenléte, hogy — nem tudni milyen alapon — megkérje a francia rendőrséget az extrónörökös fokozottabb őrizetére. A boldogtalan királyfi nem hagyhatja el a palotáját. Igaz: minden kényelemmel ellátják, de moziba például már nem mehet és az -élete sincs biztonságban. Nem a kommunistáktól kell félnie, nem is a román köztársasági párt híveitől, hanem a saját országa hatóságaitól, akiknek hosszú ujjai Parisig érnek és Károly nyakára fonódnak olyan túlzott lelkesedéssel, hogy szinte életveszélyes. Ma délután kint ;artam Neuillyben. A kastélyba lehetetlenség volt bejutni. Nem mintha Károly ur nem fogadott volna (az extrónörökös a párisi bohémtanyák legnépszerűbb alakja, az újságírókat szereti és mindig szívesen adott interjút) de a »személyzet« az utamaá állta és kijelentették, hogy a királyfi, legnagyobb sajnálatára, nem ér rá. Én is mélyen sajnáltam. Talán még jobban, mint ő. Hátul, a park végén egy öreg kertész dolgozott. A füvet nyírta álmosan. Megpróbáltam vele beszédbe elegyedni: — Mit Csinál Carol? — Semmit. Busul. — ? — Nem mehet haza! — r — Útlevelet kért, hogv elutazhasson az apja temetésére. Inkognitóba. De nem engedték. — Mért nem? Az öreg rejtélyes arcot vágott és olyan mozdulatot tett a kezeivel, aini azt jelentette: hallgatni arany, beszélni: esetleg a fejembe kerül. És ez az öreg ember szerette a fejét. — Bizony, ina már királynak lenni se jó mesterség — mondotta, aztán mint; a többi diplomaták általában, akik ha a politikáról kérdik őket, az időjárásról elmélkednek — Károly helyett a szakszerű gyümölcsoltásról kezdett beszélni. R néutelen Linöberghet kidobta a milliomos Lenin Parisban most van a szüretié a memoár és életrajzíróknak: nyakra-főre jelennek meg Chevalier. Mistinguette, Josephine Baker, Chaplin életrajzai és most legutóbb a diadalmas oceánrepülönek, Lindberghnek az életéről szóló könyv. »A bölcsőtől az óceánig« — ez lehetne az alcinie ennek a hirtelenében íródott és a tömeg számára készült regénynek. amely kissé vadregúnyaseii tárgyalja a pilóta múltját, mintha a szerző már 25 évvel azelőtt biztos lett volna a dolgában, hogy az a kis amerikai! fickó, akit éppen most prakkol cl a ma-. mája, 1927-ben át fog repülni az At-1 lanti-oceánoo. Ez a diadalmas ön tudatosság, amely szinte már anakronizmu-1 sí kra vetemedik, a főföhibája ennek j az »életből merített« regénynek. Viszont; megtudtam belőle egy érdekes, eddig j még Ismeretlen adatot. Lindbergh ön- j vallomását. Ez év áprilisában, amikor' még csak lázas előkészületek folytak az óceán mindkét partján, a névtelen Lindbergh felkereste Levint, a milliomost — aki akkor már elkészült a gépével — és megkérte, hogy vigye magával. Levin nemet mondott, mire Lindbergh könyörögni kezdett a milliomos repülőnek: — Uram, megfizetem a hely árát, minden pénzemet odaadom, csak engedjen önnel menni. — Hagyjon békében — mondotta gorombán Levin — csak nem teszem kockára az életemet egy ilyen tapasztalatlan íiatal ember kedvéért! Ls kidobta a huszonötéves pilótát, aki majd meghalt a vágytól, hogy repülhessen. Lindberghben forrt a düh a szégyen miatt és most már elhatározta, hogy ha törik-szakad, de ö fogja elsőnek átrepülni az óceánt. így is történt. ^ Amikor kijöttem a könyvkereskedésből, amelynek kirakata Lindbergh, Byrd és Nungesser—CoMí-képekkel van tele, egy ősz. alacsony gyászruhás asszony állt a képek előtt zokogva. Azt a képet nézte, amelyiken Lindbergh a mamájával megy karonfogva. Az emberek figyelmesek lettek a síró nőre és csoportosulni kezdtek. Az egyik aztán megösmerte: — Nungesserné. A szerencsétlenül járt repülő édesanyja. A férfiak levették a kalapjukat és úgy mentek el a kirakat mellett, mint egy halottas kocsi előtt. Tamás István Lord Rothermere akciójának hatása a világsajtóban A Temps és a Times vezércikkei Benes külügyminiszter és a Daily Mail főszerkesztőjének vitájáról — A Temp s szerint a jelenlegi középeurópai status quon kívül csak a háború veszedelme Keletkezhetik — A Times az utódállamok közötti vámsorompók lebontását tartja szükségesnek Úgy a francia, mint az angol külügyminisztérium lapja a trianoni szerződés revíziója ellen foglal állást A középeurópai államok politikai és diplomáciai köreit, valamim sajtóját már hetek óta élénken foglalkoztatja az az akció, amelyet lord Rothermere, a Daily Mail főszerkesztője és az angol1 felsőház tagja indított Magyarországérdekében. Az akció első lépése az volt hogy lord Rothermere a Daily Mail-ben cikket irt, amelyben a trianoni békeszerződés revíziójának szükségességét hangoztatta. Erre a feltűnést keltő cikkre Benes csehszlovák külügyminiszter a csehszlovák szenátusban válaszolt, mire lord Rothermere nyílt levelet intézett Beneshez, akinek a figyelmét felhívta arra. hogy a szövetségesek nem azért harcoltak a világháború alatt, hogy bizonyos igazságtalanságok intézményesittessenek. Benes erre a nyílt levélre azonnal válaszolt és hangsúlyozta, hogy mini felelős állásban levő politikus nem szállhat érdemleges vitába lord Rothemererel. Benes tárgyilagos és nyugodt hangú válaszára most lord Rothermere táviratilag viszontválaszt küldött a csehszlovák külügyminiszternek, amelyben felvilágosítást kér a szerinte elpocsékolt csehszlovákiai magyar birtokok sorsáról és hangsúlyozta, hogy Anglia jóindulatát befolyásolná, ha nem kapna érdemleges választ a csehszlovák kormánytól. Lord Rothermere és Benes külügyminiszter vitája, valamint a Daily Mail főszerkesztőjének akciója most már nem csupán Magyarország és az utódállamok közvéleményét foglalkoztatja, hanem visszhangra talált a világsajtóban is és úgy a francia, mint az angol külügyminisztérium lapja szükségesnek tartja, hogy kifejtse véleményét lord Rotehrmere akciójával kapcsolatban, »Lord Rothermere akciója nem szolgálhatja hasznosan azt az ügyet, amelyet védeni óhajt« Párisból jelentik: A Temps, a francia külügyminisztérium félhivatalos szócsöve »Középeurópa problémái« cimü i külpolitikai vezércikkében foglalkozik a trianoni béke revíziójának ügyével. A Temps három középeurópai kérdést tárgyal és a következőket irja: — Az osztrák válság, amelyet Seipel kancellár hidegvérrel és eréllycl leküzdött, Romániában az nralkodóváltozás és az a mozgalom, amely bizonyos külföldi körökben folytatódik a trianoni szerződésnek Magyarország javára szóló esetleges revíziója érdekében, a figyelmet ismét azokra a súlyos problémákra fordítja, amelyek Középeiwópában fennállamak. A helyzetet csak a fennálló szerződésekre alapított területi status quoból kiindulva leltet józanul vizsgálni, mert ezen a status quon kívül csak válságok és -az általános béke fenntartására veszedelmes kalandok keletkezhetnek. A középeurópai status quo.nak még csak lényegtelen módosítása is a vllágháborti eredményeinek teljes felboritására vezetne, o szövetsédozat árán szereztek meg. Erre senki sem gondolhat komolyan és egyetlen kormány, mely felelősségének tudatában van, sem tekintheti ezt hidegvérrel. Erre az álláspontra kell helyezkedni, amidőn Középeurópa problémáit vitatják és minden olyan agitáció, amit egyesek ilyen problémák kőiül igyekeznek kifejteni, teljesen hiábavaló és csak arra vezethet, hogy a nemzetközi közvélemény megtévesztésével bonyolítsa az ügyeket, továbbá arra, hogy egyes körökben olyan reményeket támaszt, amelyeket senkinek sem áll módjában megvalósítani, mivel csak háború által valósíthatók meg, amit viszont Európában mindenkinek a legnagyobb érdeke és a legeltökéltebb szándéka elkerülni. — Egész természetes — folytatja a Temps — hogy például a magyarok tiltakoznak a trianoni szerződés éllen, amely országukra a mai határokat kény- Szeritette, hiszen c .dolog természetében rejlik, hogy egy nép méltatlankodik vereségének következményei miatt, még abban az esetben is. ha ezt a vereséget saját hibái által készítette elő. Viszont az sem tagadható, hogy ennek a népnek nemzeti életét azoknak a szerződéseknek a keretében kel! szerveznie, amelyeket aláirt és hogy az európai béke fenntartása sokkal inkább kell, hogy érintse egyesek le'kiismeretét, mint egyik vagy másik nemzetnek különleges aspirációi. Egészen természetes, hogy Magyarország vissza akarja szerezni helyét az Londonbó jelentik: A Times, az angol külügyminisztérium lapja ugyancsak vezércikkben foglalkozik Középeurópa helyzetével és abban látja a középeurópai államok bajainak főforrását, hogy magas vámsorompókkal különítik el magúkat és ezért felhívja őket. hogy bontsák le a vámsorom-pókat. A monarchia utódállamai — irja a limes — tele vannak panasszal és különösen Alagyarország most hangosan kiált területi változtatások után. Ilyen változtatások azonban háborúba keverhetik Magyarországot szomszédainak többségével, ami viszont megbonthatná Európa békéjét. Angliában, Franciaországban vagy Olaszországban senki olyan ember, aki tudatában van felelősségének és a középeurópai helyzetet ismeri, nem járulhat hozzá e pillanatban európai társadalom közösségében és senki sem csodálkozik, hogyha Olaszországban keresi azt a támaszpontot, amely ebből a célból szükséges. Csak örülni lehet annak, hogyha a magyar nemzet fejleszti összeköttetéseit a szomszédos nemzetekkel és a kölcsönös bizalom légkörében dolgozik felemelkedésén. Ez azonban nem lehetséges a szerződések szellemének és szövegének skrupulózus tisztelete nélkül. Éppen ezért nem kell tévedni olyan mozgalom valódi jellege és tényleges hor1- ereje felöl, amelyet a trianoni szerződés revíziója érdekében Rothermere lord a Daily Mail-ben megkezdett és amely még ha a legjobb szándékkal történik is, nem szol. gálbatja hasznosan azt az ügyet, amelyet védeni óbajt. Semmiből sem lehet arra következtetni, hogy az angol kormány a legkcvésbbé is hajlandó ilyen politikát támogatni és még hogyha minden logika és valószínűség ellenére erre hajlandó volna is. nem látható, hogy milyen eredményekkel végződhetik ez a politika, mert eleve bizonyos, hogy a dolgok természeténél lógva ez a politika felülmúlhatatlan akadályokba ütközik. — Benes csehszlovák külügyminiszter — fejeződik be a Temps vezércikke. — a parlament külügyi bizottsága előtt tartott expozéjában kiemelte, hogy a prágai kormány semmiesetre sem hajlandó ilyen akcióra, éppoly kevéssé, mint akár a beogradi kormány, de lóképpen a bukaresti kormány, kijelentette továbbá, hogy a trianoni szerződésnek változat. lan fenntartása a kisantant politikájának i egyik lényeges célja. ilyen vagy ehhez hasonló kezdeményezéshez. Az a cél, amelyet ezekben az országokban minden hazafinak követnie kell, csak az lehet, hogy a népeket elterelje a megvalósíthatatlan aspirációktól és koncentrálja őket a belső problémákra Az utódállamok vegyes nemzetiségeiket határaikon belül asszimilálniok kell és a közös nemzetiség érzésével kelt őket eltölteni. Mindezek az államok többé-kevésbbé rá vannak utalva a külföld pénzügyi támogatására, de forradalmi nyugtalanság és üres fecsegés feltétlenül ki fogja apasztani ezeket a pénzforrásokat. Az utódállamok bizonyos tekintetben gazdasági és pénzügyi egységet alkotnak és Angliában úgy látják, hogy az utódállamok legjobban cselekednének, ha lebontanák a vámsorom. pókat, vagy legalább i.s alacsonyabbra vennék őket. Az utódállamok nem fognak tudni bodoguliii — irja végül a Times ha egymással szemben elzárkóznak és elzárkóznak régi piacaiktól Csak a kisantant utján teljesíthetők Magyarország jogos igényei — irja a Pravda Anglia sem járulhat hozzá lord Rothermere kezdeményezéséhez gesek győzelmét vereséggé változtatná, a legyőzőiteknek pedig azt a jutalmat biztosítaná, amelyet a győzök olyan hősies erőkifejtéssel és annyi fájdalmas ál-Begradból jelentik: A Pravda, amely Marinkovics külügyminiszterhez közelálló sajtóorgánum, vezércikkben foglalkozik Rothermere akciójával, amelyről megállapítja, hogy szisztematikusan megszervezett kampány Magyarország érdekében és az utódállamok kárára. — Súlyos feladatra vállalkozott Lord Rothermere — írja többek között a Pravda — mert a fennálló szerződések
