Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-27 / 207. szám

4. oldal

1927 julius 27

BACSMEGYQ NAPLÓ

Az anya bűne

Letartó tatlak egy fiatal asszonyt, aki ha’áíra éheztette gyermekét s halit síé dobozba csomago ta és r l akarta ásni

Beogradból jelentik: A beogradi csendőrség, mint röviden már beszámoltunk róla, a véletlen folytán megrendítő gyem meggyiikosságra derített fényt az elmúlt napon.

A beogradi uj temetőben hétfőn a csendőrük akkor fogtuk el-ejfo tizenn.vol^éves leányanyát, uwtkor egy kis dobozkát el akart ásni a temető egyik elhagyatott helyén. Amikor a szerencsétlen anya a csendőröket megpillantotta, az ijedtségtől eszméletét vesztette. A csendőrök még a helyszínen felborították a ladikét, amelyben egy körülbelül hot-tiz napos csecsemő hulláját találták meg.

Amikor az asszony magához tért, letartóztatták és bekísérték a legközelebbi őrszobába, ahol könnyek között mesélte el a maga és gyermeke tragédiáját. Az első kihallgatás alkamával a fiatal anya i/t vallotta, hogy megfojtotta gyermekét. A keddi kihallgatás alkalmával azonban másképpen mesélte cl az esetet. 1:1- mondotta. hogy Schreiber Lujzának blvi.%, tizennyolcéves. SZremszki Karlovcin született. Néhány hónappal ezelőtt került Bcogradbu, ahol viszonyt folytatott egy fiatal kereskedővel. Mikor gyermeke megszületett, az volt a terve, hogy felneveli, de sehol sem kapott állást éppen a gyerek miatt. Három nappal ezelőtt karján gyermekével bolyongott az nccán éhesen és álmatlanul. Ekkor támadt az a gondoata, hogy megszabadul a gyermektől, akivel úgyis kin lenne az élete.

Kiment Topcsiderbe és egy elhagyatott helyen letette a gyermeket. Aztán hazament. Két nap elteltével lelkiismeretfurdalást érzett és lázas álmai voltak. Mindig attól félt, hogy felfedezik tettét és elfogják. Hétfőn reggel nem bírta tovább a gyötrődést, liánom elhatározta, hogy felkeresi azt a helyet, ahol a gyermeket kitette, Elindult és a bokor közölt rá is talált a gyermekére, aki már nem élt.

A kétségbeesett anya ekkor a leg! özélétibi üzletbe ment, ahol egy ladikét vásárolt és ezzel visszatért a kis holttesthez. melyet belehelyezett a ládába. A holttest már osztásnak indult és rettenetes bűzt terjesztett, ezért az anya kerülő

utakon ment az ujtemctö felé, amelynek kerítésén átmászva, éppen el akarta temetni gyermeke holttestét, mikor a csendőrök, akik véletlenül megfigyelték a gyanús csomaggal járkáló nőt, elfogták és letartóztatták.

A Radics-párti Narodni Vul vasárnapi szamában, két oldalon keresztül, vastagbetűs cikkben beszámolót ad dr. Baszaricsek Gyúró. a liorvát parasztpárt Szonibor-kei Illeti listavezetője múlt heti bácskai agitációs útjáról. A mindvégig erősen szubjektív e.kkböl itt közlünk néhány dlegzetes ra-zt. Dr. Baszaricsek ezeket írja:

—i Mielőtt elindultam választókerületembe, elővettem a térképet és a statisztikát és megállapítottam, hogy a szóm. bori kerület lakossága igv oszlik meg: liorvát (sokáé és bunyeváe) 39.978

más szláv (szlovák, orosz) 18.550

magyar 72.133

szerb 41.000

német 138.305

román 1.314

A bunycvácok leginkább Szonlbor városban és járásában élnek. Leginkább jómódii és haladó parasztgazdák, akik úgynevezett szállásaikon élnek. Fér'la, nője egyaránt széptermetii. magas, büszke és bátor emberek. Azt mondják, hogy eredetileg hercegovlnatek A sokáeok kedélyesebbek a bunycvácoknál. szívesebben énekelnek és táncohiak és nemzeti viseletben járnak. Nine« szebb és vidámabb nép a világon. .Vég nemrég srkúcok és bunycvácok nem házasodtak egymás között mert ?. gazdag bnnyevácok nem akarták nW.nni a s/v'énvebb sokáeokat. A sokáeok meglehetős szegények. sokan közöttük napszámosok és részredplgozók de énr>en ezek a napszámosok voltok az elsők ak!k a paraszt_ eszmét Horvátországból átplántálták a Bársk'b''.

A p-ras7*moz'Taioni itt terjed, bár <• é'n, aW-Oáilvil kell ’-'Cgkü/rir i:,\ A Icvnageobb aka ’ ly az bo^y a nép most munkában van s bétküznapókóh (yn-rOnltli S'"’! lehat ''inni Szervező munkára. Meg vasárnap ;s nehéz g'-ü’é't tartani mert még '"márnán Is dnien’prk Irönnvfbb mm'i'án vagy ne*

á'-fr Otv'khi-.V f-1 •) 1, A, -’,1 nslV '1*‘.

A kisgyermek holttestét fclboucolíák és megállapitották, hogy az éhség és a napfény ereje ölte meg az erőtlen csöppséget. A kegyetlen anya ellen gyermekgyilkosság miatt indult meg az eljárás.

kézség az. hogy a hatóságok zavarják gyűléseinket. Ellenfeleink, különösen a dobrovoljácok. megrendezett közbekiáltásai azt célozzák, hogy gyűléseinket széíturják. A nép igen óvatosan megy a gyűlésre. Először megfigyelik azt az ötöt-hatot. aki eljött. nem iesz-e valami baja s csak i khor merészelnek közelebb. Eeinte szótlanul hallgatnak » csak akkor kannak kedvhez, ha elhangzik az cVő »Eilen Radies!« kiá'tás. Ez a kiáltás egész programúiét jelent ezen a vidéken. Ez a fe'kiáltá: r eményt és h'tet önt az emberekbe hozv még van va. Iáim! valaki aki akarja és tutija kivezetni a német a mai rn-.sztoV.

Ennek a vidéknek a sajátságai a l őrségi iegyzök és clienyzők. vagy ahogy itt k'vják. u nótárosok. (')k :>z áriam! hatalom, a rezsim főképviselő', a vén pedig annyira gyiiiöV, őket — igen ritka kivétel — hogy gyakran szívesen vártat is vá'toztat. csakhogy megszabadu'irn jegyzőjétől, A botozás. birságnlá {-•■ trás erőszak különösen az adónvqmor. annyira megfélemlítik a népet. bo"v n tö-ök élőkre emlékeztet ez a r ivroi. Vúit kcm.c«záriusok. ezek a im-vzűk ré'-ztvc'znek minden gyűlésen. <Ves 'zemmrl fívve'ik. ki fog a gyülá. sen helyeselni é« ki kiált »Ehen Radics!«-ot Helyenként olyan vakmerőek. bow mint hivnta'os személyek aheugoli.ák P"dicsőt é". éltetik a radikális pártot. é'h orív-rnht-m cinel'1? az embereket a r 'dikál’s gyűlésekre, azon n kerületi konferencián pe-'m- melyen d- Sznbof-'rs Dusánt vi>'""7íntták meg listavezetőnek mh'dcn Lözr^'W ’■«•'■'rivf'tt négynégy ember m { -z uiotő nótárosn-’k kellett o1őál'it°rVégső ideie. fjogv kiírjál- o bi’.-’vr"’ '■tUojtátásokat f’s fe’váltty\/’ n «''VtíV'c/jY,**

Virrf

" nép Ut

ts'i’y l'rf

/h^rv'

hogy sau‘i r»r'/h’V o.

fart Ifin

\ '3D rm oyfi-x-' -'f nk

D z Hf 61 o

: ti/Ml’’70 í|C

ti nem

n mneva-A "in* var

Mit tapasztalt a Radics-párt sombori listavezetője Bácskában

Dr. Baszaricsek Gyúró a bácskai magyarokról, a „nótárosukról“ és a RacLcs-párt kilátásairól

Szép barna ember

rta • Nagy Lajos

Nyirott fekete a bajuszkája, arca szabályos, bőre barna, ajkai pirosán duzzadnak, haját a homlokára csapva hordja. Ez a dolog a hajjal úgy értendő, hogy a haja vagy magától hull a homlokára s akkor hagyja, nem simítja hátra, még ha a fürtök vége a szemébe döf is; de ha nem hull a homlokába, akkor igenis a kezével egy köteget a homlokára csap, azt egy kicsit megzilálja s kész.

Rendesen jár mindig, nem éppen uj a ruhája, de vigyáz rá; a gallérja fehér, a nyakkendője finom, barátaitól elkéri azoknak legszebb nyakkendőit.

Harmincötéves, foglalkozása nincs, de mindmáig megélt; egészséges, mint a makk, bizonyára túlél mindnyájunkat. Termete nyurga, szeme nagy és fekete, olyan nyílt őszinteséggel tud az ember szemébe nézni, mint egy szent. Nem szokott zavarba jönni, bármicsoda disznóság derül ki róla, hazudik, letagadja a napot, holdat s a csillagokat az égről; ha pedig már valamit nem tagadhat, akkor elkezd bájosn nevetni, igazán nagyon bájosan. Erősebb embertől kapott már pofont is; ilyenkor megfordul és elmegy; nem siet nagyon, csak úgy elsétál, negyedóra múlva pedig már teljes nyugalommal nevet valakivel mulatságos dolgokról. Esetleg azt adja elő, hogy az imént vert meg valakit.

Szóval ő a nők kedvence.

N tegyünk igazságtalanok, nem eszményképe a nőknek. Nem, csupán kedvencük. Még pedig nem bevallott, hanem titkos, letagadott kedvencük. A nők is Így beszélnek róla; »Az micsoda egy csirkefogó!. »Istenem, hogy hazudik; egy szavát sem lehet elhinni«. De ha együttvagytok: a nő, te, ő, ugyanő, ők- s a szép barna ember, akiről beszélek, akkor a nő csak őt nézi, csak az ő szavát figyeli, mosolyog rajta s mégis egyedül ö veszi komolyan.

A férfiak sokat hazudnak szerelmi sikerekről. de ha ő hazudik, akkor igazat hazudik. Ezt persze netrt a tréfa kedvéért mondom Így, hanem azt akarom mondani, hogy ő ilyenkor lényegben igazat mond, a sikert el lehet és el kell neki hinni, csupán a részietekben hazudik, de csak azért, mert nem tud igazat mondani. Ilyenkor, ha valamely sikerét meséli el, szegény igazat akar mondani, mert nincs is oka, hogy hazudjon. Mégis, ha szőke volt a nő, ő úgy mondja: barna; ha leány volt, ő úgy mondja: aszszony; ha Budán lakik, ő Kőbányát mond. De a kaland megtörtént. Mondom, hogy a nők kedvence.

Legutóbb már nem nagyon ment neki a szabad élet. így a megélhetés általában mindig nehezebb és nehezebb: már a földbirtokosok is panaszkodnak, kitűnő orvosok koplalnak; hajdani milliárdosok leugranak a negyedik emeletről —- ilyen nehéz időkben már egy ilyen foglalkozás nélkül lézengő úriembernek sem megy ám olyan fényesen a sora, mint azelőtt. Biztos révbe kellett tehát beeveznie.

Biztos révnek éppen egy kövérkés. java-korabeli, pirosképti, elvált asszony kínálkozott, aki a Körúton lakik, háromszobás lakásban, egy kis esclédkével? a volt férjétől kap némi tartásdijat. Ez a pirosképp valahogyan összeakadt a szép, barna emberrel, egyszerkétszer találkoztak; a szép barna ember valami olyasféléket beszélhetett el neki, hogy mikor ö legutóbb Amerikában járt, Dempseyt a bokszolás világbajnokát, úgy vágta pofon, hogy öt hordó víz fogyott cl, amíg fellocsolták; vagy hogy

Havannában Capablankára, a sakkozás világbajnokára, tizenöt játszmát vert i ;á egy ült/» helyében: vagy akármit.;

ül a nő beleszeretett. A szép, barna j ember tehát, mint magányosan bolygói hajó, beeveze'f a körmi háromszobás, révbe, fis együtt éltek a pirosképp, kö-: vő. kés hölgy gyei. boldogan, mondjuk, i hogy együtt is fognak élni mindaddig,! míg meg nem Italnak.

A szép barna embernek volt szép vi-; lúgos szobája, kapott te’.jes ellátást, | mosár-t, fűtést, világifást. Esténként el- j mesélte a kövérkés hölgynek a Karenina ; Anna tartalmát, már persze úgy, hogy! ez lesz a legközelebbi regénye, nemsi-j kúra hozzá is lát a munkához, csak míg vár egv kicsit, amíg a téma egészen megérik és kiteljcsíil. sőt esetleg ki is jcgecescdik.

De zsebpénzt igen keveset kapht a1 szép barna ember. Ennek volt azután a következménye, hogy a lakásból lassanként apró tárgyak tűntek el. Eltűnt egy i kis vekkeróra. Eltűnt egy kis réztintatartó. Eltűnt az ajtóelőtti lábtörlő. El- • tűnt egy tucat kés és villa. Eltűnt egy j kép.

Mi tehet ez? — tűnődött a kövérkés asszony, itt rablók járnak! Itt kísértetek járnak! Csak nem a cselédleány? Lehetetlen, hisz' oly becsületes. Es azelőtt | nem vitt el semmit, hogyan vinne most? Es hogyan merészelné ezt tenni? Földrengés ez? Misztifikáció, okkultizmus hyndizmus, netán a világ vége?

A szép barna ember óriási nyugalommal szivarozott és segített különféle megoldási tipekben. Ö találta ki például a »misztifikációt«. De remek pszichológiává! dolgozott, mert a cseléd említésekor azt mondta; »Áh, nem hiszem!« Hát ez is nagyszerű viselkedés, azt meg kell . neki adni.

paraszt és munkás rendkívül szívós politikai harcos, önfeláldozó és nemes idealista. Még ma is zug a fülemben az

az egyhangú »Halljuk«, melyet sokezer torokból hallottam Bezdánbun, egy tiszta magyar községben. A magyar paraszt küzdő, vitéz, aki nem kiméi fáradságot és költséget. Ha látná valaki ezeket a Drobindkat, Molnárokat Kupuszindn. akiket annyira megklnoztak, hogy fényiének szemeik, amikor Radios nevét említik. > Meghalunk Rádiósért/« mondta az öreg _ Molnár. Kupusjdna tiszta magvar község volt az első, mely már 1923-ban aláírásait adta a parasztpárt jelöltlistájára: alávetjük magunkat a vezetőség határozatának! — mondják állandóan, ők a politikai küzdelemben a legtegvelínezettebbek.

— Másként áll a dolog a németekkel. Ök legnagyobbrészt jó és gazdag földművesek. de megközelithetctlenek, hidegek és meghallgatnak minden pártot, közbeszólás. kritika nélkül. Senki sem tudja mit akarnak és mit gondolnak. Nyilvánosan radikálisoknak vallják magukat — persze hivatalosoknak — és demokratáknak — mert a főispán demokrata —- valóban azonban közöttünk és a német »Kulburbund«. között oszlanak meg. Mellettük vannak legnagyobbrészt azok. akik vegyeslaki.sságu községekben laknak. különösen Szombor környékén és a Baranyában, inig a tiszta német bácskai községbeliek még távoltartják magukat.

— A kerületben van elég , szlovák (Pivnica. Lalics. Szelencsaj. a ruszinok pedig két nagyközségben (Kueura és Kostüm) élnek. Fél mandátumnyi van belőlük. A szlovákok már beléptek a mi szervezeteinkbe, a ruszinok is jönnének, de félnek.

— A szerb parasztok szét vannak szórva különböző pártokban. Számarányuk szerint egy mandátum illeti őket. A többiek, akik szerb pártra szavaznak, félelemből teszik ezt. A született vajdasági szerbek békés emberek és ha nem volnának uszító dobrovoljácok, szépen megférnének a többi néppel. Az utóbbi időben sokan átpártolnak a földművesekhez. Bár a forradalom után vad és öntett soviniszták voltak, ma már teljesen leltiggasztotta őket a beogradi hatalmonlevök erőszakos rablópolitikája. Töbli szerb községben is tartottunk gyűléseket. Pribicsevicsen és a földműveseken kívül mások nem is tartanak gyűléseket. mert támaszkodnak részint a hatóságokra és bankárokra, részint az itteni németek és magyarok önkegyclemből való úri vezéreivel való tárgyalásokra.

így szól Baszaricsek beszámolója, melyet természetesen azzal a megállapítással fejez be, hogy a Radics-párt, mint az egyetlen boldogító politikai irányzat, fogja itt kivívni a telles győzelmet.

De mikor már nagyon sok minden eltűnt, akkor a szerelmes kövérség, a mint ült a szép barna ember mellett, néha-néha elmerengve nézett annak dús szemöldökére. A szép barna ember ezt úgy balról, csak épen hogy a szeme csücskével, vagy szinte a fülével, megérezte. Es megállnpitóttá, hogy itt cselekedni kell!

Délután elment az asszony hazulról, ö otthon maradt. Behívta a kis cselédet és vallatni kezdte. Eleinte csak faggatta körmönfont kérdéseket adott föl neki melyekkel holmi gyanút akart'volna veié éreztetni. Azután rárivalt:

— Mondd mtg. mimindent loptál el Innen?

Majd:

■ ■ Hová vitted a nagyságos asszony ingeit?

A leány cBápadt és sírni kezdett. A szét) barna ember most teljes erővel pofonütötte. Az első pofont több is követte, azután egv vékony bottal re te in tőén elverte a leányt; elverte, gyanipiíoD tv, szidta, fenyegette s »mars a szemein elől!« — hörögte végül.rá.

A kis eseted zokogva vanszorgett ki a cselédszobába, leborult a cselédágyra s aléltan szepegett. Néha-néha újra felzokogott. azután megint csak szepegett s félig önkívületben, mint mennyel angyalt várta az ő jóságos asszonyát, hogy clpanaszolja fájda'mát s védelmet könyörögjön ártatlan lelke számára.

A szép barna ember föl-alá sétált szobájában. azután kivitte a vékony botot az előszobájába, letette a sarokba. Kinyitotta a konyha-ajtót s kissé lábujjhegyre emelkedve, piros ajkát csucsoritva hallgatózott a cselédszoba felé. Az ajtót megint betette, fölvette az átmeneti kabálját, visszament a szalónba, zsebrevágott egy bronz-Napoleont s nyugalommal elsétált hazulról.